Új Néplap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-31 / 44. Vasárnapi szám
4 Közélet, gazdaság, politika 2004. október 31., vasárnap A TRANSPARENCY INTERNATIONAL szerint Magyarországon az orvosi hálapénz vezeti a korrupciós listát. Az orvosok tiltakoztak, hogy az ágazat egyáltalán szerepelhet egy ilyen listán, hiszen a gyalázatosán alacsony fizetések kiegészítéseként kapott pénzeket nem lehet összemosni a politikai és az állami apparátus kenőpénzeivel. Az egészségügyben az lenne korrupció, ha az orvos pénzt kérne egy betegnek ingyen járó szolgáltatásért. Tartunk tőle, hogy ilyen is előfordul. zetbe, ahová „normális” körülmények között esélyünk sem lenne bekerülni, vagy legalábbis nagyon nehezen és csak hosszú várakozás után. Minden második ember azt hiszi, hogy az egészségügyi intézményekben pénzt kell fehér köpenyek zsebébe csúsztatni azért, hogy megfelelő ellátásban részesüljön. A betegek nyolcvan százaléka gondolja úgy, hogy ennek elmaradása veszélyezteti a remélt jó bánásmódot. Mindenki tiltakozik az alapos jelentésbővülésen átment és ma már sok mindenre jó hálapénz ellen, miközben mindenki adja és a legtöbben el is fogadják. Miközben sokszor a beteg otthonról viszi a gyógyszerét, a vécépapírt, az evőeszközt, a szülészetre a betétet, a papírvattát, a kórházi étkeztetés pedig katasztrofális. A méltányosabb kórházi kiszolgálásért adott pénzek orvosi köpenyzsebekbe való vándorlásának megakadályozása nem MŰTÉTI TARIFÁK Vakbél 20-30 000 Ft Mandula 10-15 0«l Ft gpípőprotézis 40-60 000 Ft Vese 40~SQOOOFt Szem 15-40 000 Ft Orrsövény " Szülés ,■ \ Abortusz Szívbillentyű 20-30 000 Ft »-2«) 000 Ft 10-20 000 Ft érdeke az orvosi társadalom egy részének. Persze, nem a radiológusról, a patológusról, a labororvosról van szó, akiknek „nincs zseb a köpenyén”. A toplistán a szülész-nőgyógyász, a reumatológus, a szemész, az urológus, a sebész áll, és persze azok az osztályvezető főorvosok, akik a minőségibb kórtermi elhelyzésről dönthetnek. ÉGER ISTVÁN, a Magyar Orvosi Kamara elnöke úgy tartja, hogy rendezni kell az egészség- ügyi béreket. Valaki kiszámolta, hogy egy politikus fizetéséből száz orvos fizetéskiegészítését lehetne rendezni, mégis sokan mondják, hogy a megoldás kulcsa nem az orvosok fizetésének emelése.- Egyik kollégám szellemesen azt mondta, félmillió havonta az orvosok többségének vágyálom, egy kisebbségnek viszont rémálom lenne - utal dr. MOLNÁR LAJOS főorvos arra, hogy mennyi lehet a kevesek jövedelme. - A hálapénzt a jelenlegi elavult egészségügyi rendszer szüli, azt kellene megváltoztatni. Az utólagos hálapénz és az előzetes reménypénzek elfogadásának felszámolása sértené egy szűk orvosi réteg érdekeit, ezért is maradt még mozdulatlan az egészségügyi struktúra, melynek ingyenességében már évtizedek óta nem hiszünk, és amelyről végképp azt gondoljuk, mindenért fizetni kell, nem is keveset. MAKARA PÉTER szociológus szerint az ellátási rendszer átalakítását nem lehet megúszni, az egészségügy finanszírozásában állandó krízismenedzselés folyik, az egészségügy szerkezeti gondjai mögött vaskos hatalmi és egzisztenciális kérdések húzódnak meg. Ezek után persze nagy kérdés, hogy ki győz, a reformban nem érdekelt orvosok vagy a betegek. 1® MEGSZŰNT A SZABAD ORVOSVÁLASZTÁS Veszprém megyében: ha a fájások ügyeleti időben indulnak meg, a szülést csak az ügyeletes orvos vezetheti le. Az egészségügy sok más területén a páciensek mégis úgy érzik, pénzért hozzáférhetővé válnak egyes szolgáltatások. Az egészségügyi reform sok orvosnak nem kedvezne, csoda lenne, ha egyszer a kormány átverné a parlamenten és a szakmán. SZILAGYI ZOLTÁN cégvezető:- Kisebb műtétekért adtam én már tíz-húszezer forintot is zsebre az orvosoknak, amivel nincs különösebb bajom. Azt viszont nagyon érdekesnek tartom, hogy mint beutaltat a szanatóriumban megvizsgál a főorvos, megnézi a leleteket, kiír a kezelésekre - ez mindössze öt percet vesz igénybe -, és mikor letelik a két hét, azaz elbocsát, az ötperces munkáért öt honoráljuk. Bizony ilyenkor is bekerül a zsebbe öt-tízezer forint. KÓCZIÁN TAMÁS nyugdíjas:- Az utóbbi időben kórházról kórházra járok, mert sajnos édesapám és nagymamám is beteg. Több mütéteten estek át, és a hálapénz eddig meghaladta a százezer forintot. A betegek közt elterjed, hogy melyik orvosnak mennyi a „tarifája” zsebre! Én pedig mostanában kórházi kezelésekre járok, ezért ugyan nem fizetek, de az biztos, ha műtétre kerülne sor, nem lennék hálátlan. Egy hajtóvadászat igazi történe Minden idők leghosszabb ideig tartó, húszperces bankrablásának is részese volt Ambrus Attila, aki terepjárójából úgy rákacsintott a mellette álló keleti kocsiban üldögélő hölgyre, hogy a nő azonnal átszállt mellé. Ezeket a WHISKYS-SZTORIKAT is idézi az Ambrus utáni hajtóvadászatról a napokban könyvet megjelentető rendőrnyomozó. É ppen öt éve kaptuk el másodszor a Whiskyst - emlékeztet dr. Fülöp Valter őrnagy, a BRFK osztályvezetője, akinek a napokban jelenik meg könyve A Whiskys nyomában - Egy hajtóvadászat igaz története címmel. - Az én sztorim 1999. július 10- én, reggel kilenckor kezdődik, amikor Ambrus Attila megszökött a Gyorskocsi utcai fogdából. Ez már önmagában különleges teljesítmény volt, hiszen innen sem előtte, sem utána senki nem szökött meg. Pszichológiai vizsgálatkor ugrott már ki őrizetes az ablakon, de szökés nem volt. Tagja lettem annak a nyolctagú nyomozócsoportnak, amely csak azzal foglalkozott, hogy elkapja a Whiskyst. Nem csupán ezt a munkát foglaltam kötetbe, de igyekeztem felszámolni az Ambrus köré szövődött legendakört is. Megjegyzi, hogy fogta a fejét a Whiskys rabló ügyével kapcsolatos rendőri kommunikációtól, meggyőződése, ha már az elején tárgyilagosan kezelik a történteket, nem alakul ki Ambrus mítosza. Könyvében nem fest makulátlan képet a rendőrökről és nem tiporja sárba a hőssé lett bankrablót, akiről azért megírja, hogy családanyák halántékához tartott pisztolyt, s közülük nem egy máig álmatlanul forgolódik emiatt.- Elismerem, stílusos, nem mindennapi bűnöző - mondja a könyv írója. - Mindig végiggondolta, mit léphetnek a rendőrök, egy-egy rablás után az ő fejükkel is gondolkozott.^ Ért^ke|tent. ^ hon\- volt benne a bűnözést választotta. Miután bejöttek az első bankrablásai, dőlt a pénz, csajozott, Dominikára, Thaiföldre, a Seychelles-szigetekre utazott, jobbnál jobb kocsikat vásárolt. A szerző felidézi azt az esetet, amikor a riasztott rendőrök rossz címre mentek, miközben a szomszédos utazási irodából éppen akkor lépett ki Ambrus, másodperceken múlt, hogy nem találkoztak szembe egymással. Leírja, hogy nem igaz a legenda, miszerint Ambrus először azért bukott le, mert miután Romániába indult, visszafordult a kutyájáért a lakásba. Társát elfogták, vele abban maradtak, hogy ha valamelyikük lebukik, legalább három órán keresztül hallgatnak. Sürgőssé vált a kiutazása, útlevélért, cuccért ment haza, és ha már ott volt, a kutyáját is magával vitte. Ambrus nem cáfolta a kutyahistóriát, mert érezte, ezzel is népszerűvé vált. Az sem igaz, hogy gáláns rablólovagként az egyik postáskisasz- szonynak a rablás során virágcsokrot vitt. Egy krimiben látta a jelenetet, hogy a gengszter virágcsokorba rejtette a pisztolyt, mielőtt belépett a bankba. Ha ugyanis a belső zsebéből kapja elő a fegyvert, egy gyors biztonsági őr észleli a mozdulatot. Ezért nyúlta le Ambrus a virágos ötletet, a csokor csupán a rablás kelléke volt: egyszerűen félredobta a csokrot, és már rá is tartotta a pisztolyt a postáskisasszonyra.- Eddig úgy ismertük a történetet, ahogyan Ambrus elmesélte, ez a könyv pedig arról szól, ahogyan a banki alkalmazottak valójában megélték az eseményeket - magyarázza a kötet írója. - Soha senki nem írta le, hogy Ambrus a hajánál fogva húzta végig a földön a pénztárost a páncélszekrényig. Senki nem említette eddig, hogy az egyik rablás helyszínén a Whiskysnek nem volt elegendő az ott talált másfél millió forint, ezért az alkalmazottakkal kipakol- tatta pénztárcájukat.- Szökése után készítettünk egy tízes listát azokról a pénzintézetekről, amelyeket Ambrus kirabolhat, és amelyekben ezért el kellene rejtőzniük a rendőröknek - mondja Fülöp őrnagy. - Közölték, erre nincs pénz. Pedig ha akkor hallgatnak ránk, a Grassalkovich utcai bankfiókban elkapjuk. Ezt is kirabolta és ez is szerepelt a listán. Az emberek pedig Ambrusnak szurkoltak. Miután másodszor is elkaptuk, olyan volt, mint egy ketrecbe zárt vadember. Második elfogása után kezdett sztárként viselkedni. Nem is csoda, hiszen luxuséletet élt, akadt éjszaka, amelyen hét-nyolcmilliót játszott el a kaszinóban, s volt, hogy csak rákacsintott a szomszédos sávban álló cicababára, aki ezután kiugrott a kocsijából és beszállt Ambrus mellé. A szerző amondó: Ambrusnak egyetlen ars poeticája volt: „pénzzel mindent elérhetsz”! Csontos Tibor ..................................................... tram S ok orvos semmit sem szégyell elvenni - mondja egy csípőprotézis-beültetésen túl esett beteg, aki húszezer forintot kívánt átadni a műtétet végző főorvosnak, az „akkor ugye, így rendben vagyunk” megjegyzés kíséretében. A címzett, aki átlagban naponta két ilyen műtétet végez el, belenézett a borítékba, és közölte, nem vagyunk rendben, ez még egy tankolásra sem elég. Majd hozzátette: nálam hatvanezer a tarifa. Az asszony tízezret fizetett az altatóorvosnak, még öt-ötezret a nővéreknek, aztán húszezret az osztályos orvosnak. Két nyugdíja ráment. Ha azt gondolnánk, a fenti történet a hálapénzről szól, tévedünk. Sokkal inkább arról, hogy bizonyos összegek fejében hozzáférhetők egyes egészségügyi szolgáltatások. A magánklinikákon pontosan tudjuk, mit kapunk a pénzünkért, állami kórházakban, rehabilitációs intézetekben például az egy- vagy kétágyas szoba olykor attól függ, megvesszük-e az osztályvezető főorvos jóindulatát. S ha már hazamehetnénk a kórházból, de még maradnánk, mert nincs, aki ápoljon, nos, annak is megvan a tarifája. Az egyik budai kórházban például heti húszezer forint a tarifa, vagyis az orvosnő árulja az VOJNIK MÁRIA, az Egészség- ügyi, Családi és Szociális Minisztérium politikai államtitkára. A betegeket ez persze nem érdekli, számukra az a fontos, hogy bankjegyekkel biztosítsák be magukat a megfelelő ellátáshoz és bánásmódhoz. Nem véletlen, hogy józan becslések szerint évente tízmil- liárd, esetleg harminc-negyven milliárd, merészebb számítások alapján százmilliárd forintot (!) költünk hálapénzre. Ez persze nem csupán a kórházi műtéti beavatkozások feketepiaci tarifáiból tevődik össze, hanem azokból az összegekből, melyekkel valós vagy vélt előnyöket szeretnénk „megvenni” magunknak kórházi tartózkodásunk idejére. Esetleg így kívánunk bejutni egy jó nevű állami rehabilitációs intéállami ágyat, s ha jókedve van, elmeséli a betegeknek, hogy mibe fekteti a pénzét.- Ha az állami intézetekben a társadalombiztosítás által biztosított egészségügyi ellátásokért valaki pénzt követel, bűn- cselekményt követ el - mondta Drágán add az életed az orvosnak
