Új Néplap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-05 / 36. Vasárnapi szám

2004. szeptember 5., vasárnap Közélet, gazdaság, politika Nicsak, ki a fene fogdos itt? Felmentették a SZEXUÁLIS ZAKLATÁS vádja alól az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal gazdasági és humánpolitikai igazgatóhelyettesét. Arról nincs hír, hogy az intézmény fegyelmi tanácsa mi alapján döntött így, hiszen az efféle esetek megtörténte, illetve valótlansága nagyon nehezen bizonyítható. A legbotrányosabb mun­kahelyi zaklatás ügye két évvel ezelőtt rob­bant ki a miskolci Semmelweis kórházban. Azóta a zaklatással gyanúsított főor­vos már nem dolgozik a kór­házban, viszont a főnővér sem, aki pártját fogta a két nővérnek, és az egyik áldozat is felmon­dott. Az osztályvezető főorvosra kezdtek panaszkodni a nővé­rek, hogy a férfi állandóan fog- dossa őket, illetve obszcén ajánlatokat tesz nekik. Hárman közülük hivatalosan, írásban is jelezték a kórház vezetésének, hogy a férfi lépten-nyomon megalázza őket. Négy hónap múlva érkezett a válasz. A tipi­kusan semmitmondó levél még a konkrét probléma megneve­zését is kerülte. Mivel a problé­ma nem szűnt meg - sőt, sú­lyosbodott, mivel a főorvos ki­látásba helyezte a „feljelentők” megbüntetését két nővér ügy­védet fogadott, és büntetőjogi feljelentést tett a városi ügyész­ségen.- Sajnos a szexuális zaklatás fogalmát a büntető törvény- könyv nem ismeri - mondta dr. Lichy József, a sértettek jogi képviselője. - Ezért úgy döntöt­tünk, hogy a kényszerítést jelöl­jük meg mint közvádas bűncse­lekményt. Ez nagyjából illett a helyzetre, hiszen ez az az eset, amikor valaki erőszakkal vagy fenyegetéssel rákényszerít vala­kit arra, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. Sajnos az ügyészség ezt elutasitotta, ám azt megállapították, hogy történt bűncselekmény, csak nem dolgozik a kórházban, mint ahogy a mellettük kiálló főnővérnek is távoznia kellett. A többi dolgozó pedig eléggé el­lentmondásosan ítélte meg a éppen tevőlegesen elkövetett becsületsértés. Mivel ez magán- vádas eljárást kíván, az ügyfele­imnek kellett volna a bíróság­hoz fordulni, ám mire idáig el­jutottunk, kicsúsztunk az előírt 30 napos határidőből. A hivatalos jogi eljárás tehát nem indulhatott el, ám a nővé­rek elérték céljukat: a kórház igazgatósága - főként az ügyészség állásfoglalásának ha­tására - elbocsátotta az osztály- vezető főorvost. (A férfi jelen­leg egy kis településen házior­vos.) Ha eltekintünk az elma­radt kártérítéstől, akár még azt is mondhatnánk, hogy happy end lett a dolog vége. Ám ez nem lenne igaz. Az azóta eltelt idő ugyanis megmutatta, hogy ebben az esetben nem csak a vétkes bűnhődött. A panaszte­vő nővérek közül az egyik már történteket. Van, aki még min­dig haragszik a feljelentőkre, mondván: tönkretették a főor­vos karrierjét. S ez nem egyedi eset, hiszen hazánkban, ha munkahelyi szexuális zaklatás­ról van szó, mindig megfigyel­hető az áldozat hibáztatásának trendje - állítja Herman Judit, a NaNe Egyesület munkatársa.- A munkahelyi flörtöt ugyanúgy meg lehet különböz­tetni a zaklatástól, mint ahogy a nemi erőszak is különbözik a szeretkezéstől - mondta. - Iga­zából a nők reakciója a határvo­nal. A flört egy, mindkét fél szá­mára pozitív folyamat, ahol ket­ten irányítanak, míg a zaklatás zavarba ejtő vagy megfélemlítő az áldozat számára, és végig az elkövető irányítása alatt áll. A NaNe Egyesület munka­társa szerint a munkahelyi sze­xuális zaklatás igazából nem is a szexről szól, hanem a hata­lomról. Szerinte azok a férfiak molesztálják a kolléganőiket, akik lenézik a másik nemet.- A nők sokszor bele sem mernek gondolni, hogy egy-egy szituáció kínos-e, mivel tudják: ha szóvá teszik ellenérzéseiket, hamar kényelmetlen megjegy­zések céltáblái lehetnek, meg­bélyegzik őket azzal, hogy biz­tos frigidek, vagy - enyhébb esetben - nem értik a viccet. Tóth Olga, az MTA Szocioló­giai Kutatóintézetének munka­társa szerint a különböző orszá­gokban eltérően értelmezhetik a szexuális zaklatás fogalmát. Ám szerinte túl egyszerű lenne mindezt a vérmérsékletre fogni.- Kétségtelen, hogy egy me­diterrán országban az emberek közti kapcsolat sokkal közvet­lenebb, mint mondjuk Skandi­náviában - mondta. - Ennélfog­va elképzelhető, hogy amit egy olasz még észre sem vesz, azt egy svéd már zaklatásnak vesz. Ám ez nem csupán tempera­mentum kérdése. Valószínűleg ebben az is közrejátszik, hogy az „elnézőbb” országokban ké­sőbb kezdődtek a nők jogait előtérbe helyező mozgalmak A szociológus szerint a ma­gyar nők sok mindent elvisel­nek. No, nem azért, mert ennyi­re engedékenyek, inkább az ál­lásukat féltik.- Nemrég egy konferencián közzétették egy vizsgálat ered­ményét. A felmérés arra vonat­kozott, hogy az egyes országok­ban a megkérdezettek közül hány nő élt már át munkahelyi zaklatást. Minden nemzet neve mellett szerepelt egy kisebb-na- gyobb szám, csak nálunk jött az ki, hogy szinte senkivel nem történt még ilyen. Ez azért elég nehezen hihető... Szilágyi Mária pszichológus a női érdekvédőkkel szemben Egyszer egy munkahelyen a nők megbeszélték, hogy az­nap „fordított” napot tarta­nak, s ők fogják fogdosni a naponta tapogató, amúgy meglehetősen nagytermé­szetű férfi főnök fenekét. Ahányszor az illető elment mellettük, belecsíptek a hátsó felébe. A férfi leder­medt. Az eredmény végül is az lett, hogy a férfi felha­gyott a zaklató, provokatív viselkedéssel. határozottan állítja: a munka­helyi zaklatás esetében is ket­tőn áll a vásár - legalábbis kez­detben. Vagyis sokszor éppen a nő viselkedése aktiválja a férfi­ak „vadászösztönét”.- Számos esetben csak a nő reakcióján múlik, hogy egy fér­fi közeledése flört, avagy zakla­tás - jelentette ki. - Ha a nőnek tetszik az illető, akkor kapcso­lat lesz a dologból, ha nem, ak­kor zaklatási ügy. Én igenis azt vallom, hogy ha valaki mélyen dekoltált ruhában vagy mini­szoknyában megy be a munka­helyére, akkor számolnia kell azzal, hogy ezzel provokálja a környezetét. Azt szokták erre mondani, hogy ha valami nem eladó, akkor azt miért teszik ki a kirakatba. Talán túléljük a valóságshow-k A vártnál jóval kevesebben nézték a régi-új túlélőshow, a SURVIVOR nyitó­darabját. A jó ízléssel megáldott/megvert publikum mégsem álmodozhat még egy szebb világról, amelyben a tévéképernyőkre visszavándorol a valódi kul­túra. A valóságmánia ugyanis világszerte tombol. ” ogy mi ennek az oka? Sokan, sokfélekép­pen magyarázzák a .jelenséget. A lélek­gyógyász szerint amolyan civi­lizációs „betegséggel” van dol­gunk. Felpörgött világunkban ugyanis alig-alig jut idő az inti­mitásra, az emberi kapcsolatok ápolására. Dr. Belső Nóra pszi­chiáter szakorvos szerint mi­közben egyre felszínesebben éldegélünk, legbelül van igé­nyünk a szeretetre, a másokkal való együttműködésre. Ez a kettősség azután sajátos hely­zetet, bizonytalanságot ered­ményez, amelyet felismert és meglovagol a média. - Muto­gatnak egy álvalóságot, és lát­szólag őket igazolja, hogy van­nak, akik beérik ennyivel is. Lényegében elnézzük, ahogy becsapnak bennünket - sum­mázza a doktornő. A filmes András Ferenc is úgy érzi, a rétestésztaként el­nyújtott produkciók valójában az átverésre, az ember legalan- tasabb ösztöneire épülnek. - A középkorban is az volt a szo­kás, hogy a tömegek elruccan­tak egy-egy kivégzésre vagy kerékbe törésre. Igaz, akkor még nem volt segítségükre a mindent láttatni képes televí­zió. Ma viszont már bármelyik háztartásban fellelhető, csak rajtunk múlik, mire használ­juk. Sajnos, sokan megelégsze­nek a kereskedelmi csatornák silány kínálatával. Ez azt ered­OKI ÉS A KÁBÍTÓSZER- Kábítószerrel való visszaéléssel gyanúsítja a rendőrség Okit - mondja dr. Magyar György, az exvillasztár ügyvédje. - Ez számtalan elkö­vetési magatartást jelenthet, köztük van a ká­bítószer kínálása is, amelyet a nyíregyházi rendőrség Oki esetében feltételez. Állításuk szerint Oki két lánynak kínált kábítószert, de az ezzel kapcsolatos szembesítés a lányokkal a héten egyelőre elmaradt. Márpedig a lányok nyilatkozatai fontosak annál is inkább, mert vannak ellentmondások a történtek körül. Az ügy másik szála, hogy szakértők állapítsák meg pontosan, vajon az Okinál lefoglalt - egyébként csekély nagyságú - kábítószer a hatás szempontjából milyen mennyiségnek számít, egyáltalán képvisel-e akkora mennyiséget, mely elegendő lehet vádemeléshez. ményezheti, hogy előbb-utóbb elveszítjük legbecsesebb kin­csünket: a kultúrát - értékel András. A pszichiáter amondó: a manipuláció régi, s a jelek szerint változatlanul ütőképes formája, hogy az ember ősi ösztöneit veszik célba a „prog­ramalkotók”. Más ember kín- szenvedését egyébként azért nézzük szívesen, mert látva az illetőt, mi magunk megnyu­godhatunk és felsóhajthatunk a karosszékben: nem velünk történik mindez! A villalakók szexjeleneteinél alapvetően más a helyzet, hiszen ilyenkor a voyeur-szerep kerül előtérbe. A külföldi trendek azt mu­tatják, hogy tényleg nem ál­lunk már messze a tévés kivég­zésektől. (Sőt, kis hazánktól keletre már volt is ilyesmire példa...) Hetente újabb reality címkével ellátott szériák star­tolnak az amerikai, brit, német és holland tévécsatornákon. Egyre exhibicionistább, va­dabb, extrémebb figurák szere­pelnek egyre durvább műso­rokban - mivelhogy újabban már nem elég mutogatni a be­zárt szerencsétleneket vagy a kanapén hempergő tiniket, esetleg a jakuzziban ázó em­berszabásúakat. Egy amerikai társaság például több csator­nán vetíti azt a realityt, amely bemutatja, milyen mélyre tud lemenni az ember, hogy meg­szerezze az Egyesült Államok­ban való letelepedésre jogot adó zöld kártyát. A próbálko­zók izgő-mozgó kukacokat esznek és mozgó kamionokról vetik magukat a mélybe... Mivel nagy üzlet a reality- show, a lecsúszó félben lévő mozisztár, Sylvester Stallone is bevállalja a dolgot. A Rocky- filmekben bokszhéroszként mutatkozó Sly megvalósulás előtt álló ötletének lényege, hogy 16 bokszolót bezárnak egy bekamerázott házikóba, majd összeeresztik őket. A bent rekedt izompacsirták ké­sőbb szabályos időközönként, a főműsoridőben megmérkőz­nek egymással. A két legjobb végül Las Vegasban eshet egy­másnak, s a győztes bunyós egymillió dollárt és profi szer­ződést kaphat - ígéri a kiörege­dett bokszimitátor. András Ferenc a rémségek­ről értesülve azt tudakolja: mi marad így a civilizációból? Úgy fest azonban, hogy ez nem kér­dés műsorkreátori körökben. Sajátos csavar a történetben, hogy az első hazai Való Világ­produkciót jegyző Árpa Attila, miután megszedte magát, vál­tott, és most - A. F. ellenlábasa­ként - filmet csinálhat. Ráadá­sul reméli, hogy művének meg­tekintése után a kényes ízlésű kritikusok felkötik magukat. A valóságshow-lavina pedig fel­tartóztathatatlanul tör előre. Dr. Belső Nóra szerint megjó­solhatatlan, hol a végállomás. - Az én fajtám már a Big Brother 1. idején megcsömörlött. Má­sok azonban nem ennyire ké­nyesek, s mindig akad egy célcsoport, amelyik vevő akár a legképtelenebbnek tartott ötletekre is - figyel­meztet. Újabban már a gyil­kos cinizmus, az embertelen­ség sem idegen a valóság show- któl. Egy orosz játékban példá­ul, Pervou-ralszk bekábelezett térségében a show szervezői felkínálták a bátor jelentkezők­nek, hogy egy hónapon át éljenek meg a létmini­mum közeli 2000 rubel­ből. A győztesnek egy évre éppen ennyi havi apanázst ígértek. A bajnok végül egy idős hölgy lett. A harc­edzett nyugdíjas nemcsak kihúzta a 14 ezer forintnak megfelelő összeg­ből, de meg is taka­rította az összeg fe­lét. A tévésztárnak állt nagymama módszere amúgy igen egyszerűnek bi­zonyult: kásán élt hóna-pokon át. Szabó Zoltán Attila Tünde nyerte az első Survivort, de már nem is nagyon emlé­keznénk rá, ha nem folytatna hosszú, szen­vedélyes vi­szonyt Stohl Andrással d II a if §f£

Next

/
Thumbnails
Contents