Új Néplap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-31 / 178. szám

6. OLDAL HATVAN ON TÚL 2004. Július 31., szombat ■ipmi \ m Együtt jóban, rosszban JÁSZA LSÓSZENTGYÖRQY Kobela Tiborné klubvezető szerint jóban, rosszban együtt vannak az Életet az Éveknek Nyugdíjasklub tagjai. Mivel színjátszó csoportjuk és énekkaruk is van, nemcsak a sa­ját szórakoztatásukról tudnak gondoskodni. Részt vesznek a jászladányi, a jászjákóhalmi, alattyáni, jánoshidai klubtalálko­zókon, a berekfürdői és a szol­noki rendezvényeken. Van olyan klubtársuk, aki nyolcvan­két évét meghazudtolva szere­pel. A nyári időszak nem nagyon kedvez a klubéletnek. Sokan rá­kényszerülnek arra, hogy nap­számba járjanak. Beigazolódik az a mondás, hogy a nyugdíjas­nak senki sem parancsol, csak a szegénység. így aztán nyáridő­ben csak havonta egyszer talál­koznak a klubtagok. Apartmanházat adtak át JÁSZÁROKSZÁLLÁS Nemrégen adták át a város egyik legnagyobb beruhá­zását, az idősek apartman­háza impozáns, városképet javító épületét, melyben ti­zennégy, kétszemélyes apartmant alakítottak ki. A szintek megközelítése lépcső­vel és lifttel egyaránt biztosított. Minden apartmanban található melegítőkonyha, s a szinteken társalgó és étkező. Az épületben orvosi és nővérszobát is kialakí­tottak. Az intézménynek jelen­leg nyolc lakója van, de az ér­deklődés folyamatos iránta, hi­szen az idős emberek nem szí­vesen kerülnek távolabbi intéz­ményekbe. Mivel az épület a vá­ros központjában helyezkedik el, lakói közlekedési, egészség- ügyi, bevásárlási, vallásgyakor­lati igényeinek kielégítését biz­tosítja. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Csabai István A vak szakos rádióamatőr Két klub egy „anyja” Nem állítható, hogy Örkényi Antal képesíté­se és hobbija egy a sok tucatból. Vak szakos gyógypedagógus diplomával és több mint há­rom évtizedes rádióamatőr múlttal rendelke­zik. Szolnok Néhányan azt tartják, hogy a mai mobiltelefonos világban idejétmúlt hobbi az amatőr rádiózás, hi­Kapcsolatteremtés közben szén manapság könnyű a másokkal való kapcso­latfelvétel. Valóban könnyű, ha tudjuk partne­rünk telefonszámát, de próbáljon valaki anélkül kapcsolatot teremteni a különböző országokkal, távolban lakó, ismeretlen emberekkel. Nos, az amatőr rádiósoknak ez nem okoz gondot. Örké­nyi Antalnak sem. Számtalan, úgynevezett QSL lapot küldtek számára a távoli földrészek lakói, igazolva ezzel, hogy sikerült rádiókapcsolatot lé­tesíteni vele. Megannyi érdekes történet rejlik ezekben a kapcsolatokban. Az egyik Mikulás­nap táján például az Északi-sarkkörről kérte Ör­kényi Antalt az egyik partnere, hogy küldje el neki egy magyar gyermek címét, mert ajándékot szeretne küldeni annak. Örkényi Antal viccnek vélte az egészet, de azért küldött egy címet. S láss csodát, ötkilós csomag hozta a sarkköriek jókívánságait. Örkényi Antal versenyzett is társaival. így em­lékezik:- Mindig az első három kö­zött végeztünk. Rossz napunk volt, ha csak a harmadikok let­tünk. Most ő a szolnoki rádiósklub elnöke. Székhelyük a József Attila úti szakiskolában van. Törzsgárdát érthető okból nem tud kialakítani:- A klub tagjai diákok, s ha befejezik tanulmányaikat, to­vábbállnak. Olyan csoportot akar most létrehozni, amelyik vizsgát tesz az idén. Anélkül senki sem kezelhet rádióadó-berendezést. A rádiósklub együttműködé­si szerződést kötött a megyei katasztrófavédelmi igazgató­sággal.- Katasztrófa esetén, áram- kimaradás, telefonpóznák ki­dőlése idején sokat segíthetnénk a hírközlésben - véli. Zsebbe nyúlós hobbi a rádiózás. Egy adó több százezer forintba is kerülhet. Ezért kérték a hon­védséget, hogy leselejtezett készülékeiket adják át a klubnak. A kapcsolatfelvétel eddig egyolda­lú. Eredménytelen a pályázataik benyújtása is. Úgy tűnik, a sikeres kapcsolat megteremtése ne­hezebb a szomszédokkal, mint a japán vagy más nemzetiségű amatőrökkel.________________■ Irány a Hargita Számvetés a Kék Ibolyánál ___ Zagyvarékas Évad záró összejövetelt tar­tott a napokban a Kék Ibolya műkedvelő művészeti cso­port. Fekete Gáborné, a cso­port vezetője adott számot egyévi tevékenységükről Köszönetét fejezte ki a tánctanár­nak, a zenészeknek, az énekkar és a tánccsoport tagjainak azért, mert minden szerdán próbálnak, lelkiismeretesen készülnek gya­kori fellépéseikre. Az előző évadban hajtogatták, hogy „nem kell ez a nagy hajtás, nem kell eleget tenni minden meghívásnak, nem kell mindig megmérettetni magunkat”. S lám, mi lett a vége: huszonöt, si­kerekben gazdag fellépés Szolno­kon, Gyömrőn, Cserkeszőlőn és a többi településen. Tiszafüreden hetvenkét csoport között a har­madik helyet szerezték meg. Ke­vés az olyan együttes, mint a Kék Ibolya, melyet már úgy is invitál­nak más településre, hogy a szí­ves vendéglátás mellett fizetik helyettük az autóbuszköltséget. A három Arany Páva-díj fémjelzi műsorszámaik színvonalát. Ne­ve, híre van a csoportnak, ezért is hívják őket számtalan helyre. Nem is tudtak eleget tenni min­den meghívásnak. Földes Imre, az énekkar vezető­je azt hangsúlyozta, hogy sike­rekben gazdagabb lett a csoport. Igazi értéknek mégis az tekinthe­tő, hogy harminckét ember min­den héten az együvé tartozás ér­zésétől telve összejön, s jól érzi magát. A továbbiakra nézve fon­tosnak tartotta, hogy legyen célja a csoportnak, ezután is mérettes­sék meg magukat. Legyen értel­me erőfeszítéseiknek, hogy ne váljék monotonná az együttes munkája. Megemlítette, hogy szeptemberben Erdélybe, Hargita megyébe kapott meghívást cso­portjuk, s minden feltétel adott ahhoz, hogy eleget tegyenek an­nak. Szólt arról is, hogy a Kék Ibolya csoport megméretésére több alkalom is kínálkozik a kö­zeljövőben, köztük az Egerben rendezendő énekkari találkozó. A csoport nevében többen kö­szönték meg a vezetőség áldoza- tos munkáját. ______________■ Kar cag Az Egyetértés Vasutas Nyug­díjasklubot és a művelődési központ „Életet az éveknek” Nyugdíjasklubját Scher- mann Mihályné Kása Erzsé­bet vezeti. A következőkről számolt be:- Az utóbbi időszak legna­gyobb eseménye az unokák és nagyszülők egész napos találko­zója volt, aminek az Aratók em­lékezete címet adtuk. A találko­zót a szélmalmi fogadóházban rendeztük meg. Próbáltuk fel­idézni azt, hogy az aratás milyen nagy esemény volt annak idején a Nagykunságban. Vezérmonda­tunk az „Értünk Kunság meze­jén ért kalászt lengettél” volt. A napot apró rendezvényekkel töl­töttük. Voltak beszélgetősarkok, ahol az idősek felelevenítették aratási emlékeiket, a maroksze­déstől a cséplőgépnél végzett munkáig. Közben megfőtt a leb­bencs. Köztudott, hogy lebbencs nélkül nagy esemény nincs Kar­cagon. Kenyeret is sütöttünk. A szélmalmi fogadóház udvarán lé­vő kemencében sült ki a helyben dagasztott kenyér. A cipóból mindenki kapott. Nem aratási, inkább böjti étel a kacsanyak sü­temény, de azt is sütöttünk. A gyerekekkel régi játékokat ját­szottunk. Óriási nyüzsgés volt délután négy óráig. Nagyszerűen telt a nap. Mire ez a cikk megje­lenik, már a négynapos zemplé­ni kiránduláson is túl leszünk. Nálunk ugyanis mindig történik valami... Táncruha palacsintából Mesterszállás Szaszkó Mátyásáé, az Együtt Egymásért Nyugdíjasklub vezetője arról tájékoztatott, hogy az 1980-ban néhány idős ember által létrehozott klub létszáma rohamosan emelkedett, s ma már száz körül alakul. Persze nem minden tagjuk szá­mít aktívnak, az öregedés miatt egyre nehezebb a mozgósítás. A klub megalakításának huszadik évfordulójára tánccsoportot alakí­tottak, hogy színesebb legyen a program, s a csoport azután is együtt maradt. Tagjaihoz hason­lóan lelkesek az éneklő, daloló csoportba tömörültek is. Sikert aratva több helyen - legutóbb a mezőtúri fazekastalálkozón - léptek fel. Korábban évente tíz-'ti- zenötezer forintot kapott a klub az önkormányzattól, de mivel for­ráshiányos a község, ez a támoga­tás elapadt. A művelődési házban kapott viszont egy berendezett helyiséget a klub. Ez is nagy segít­ség számára. A klubtagok megpróbálnak ön- magukon is segíteni. A faluna­pon például palacsintát sütöttek, s a bevételt táncruhákra fordítot­ták. Azok beszerzéséért is a saját zsebükbe kell nyúlni. KIRÁNDUL A KLUB. A szajoli Szegfű Vasutas Nyugdíjasklub tag­jai sok kiránduláson vesznek részt. Legutóbb Esztergomba és Pár­kányba látogattak. Albumukból egy erdélyi emlékfotót kölcsönöz­tünk. ■ Tiszaszentimre: idősbarát önkormányzat Meqyei információ A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturá­lis és Érdekvédelmi Egyesüle­te a közelmúltban klubveze­tői értekezletet tartott A megjelentek tájékoztatót hall­gattak meg a szakápolási szolgá­lat, valamint a Medical Infó Média szolgáltatásairól. A klubokat érin­tő témákról Demény Istvánná, az egyesület elnöke számolt be. Föl­des Imre vezetőségi tag az Idősb­arát önkormányzat című pályázat elbírálását ismertette. Mint azt ko­rábban lapunk is hírül adta, a me­gyei idősügyi tanács ilyen címen pályázatot írt ki a megye települé­sei részére. A megyei közgyűlés ezt követően határozatban rendel­kezett arról, hogy az Idősbarát Ön- kormányzat címet elnyert telepü­lést százezer forinttal támogatja. A kiírásra hét pályázat érkezett. Az első helyre a tiszaszentimrei- ekét sorolták. A díj és a cím átadá­sára októberben, az idősek világ­napján kerül sor. Sebők György, a megyeháza nyugdíjasklubjának vezetője ál­landó meghívottként vesz részt a megyei idősügyi tanács ülésein, s így módjában állt végig kísérni az Idősbarát önkormányzat című pályázat sorsát. Azt kérdeztük tő­le, hogy klubvezetői szemmel nézve, milyen ez a pályázat?- Többféle szempontból támo­gatásra és ismételt kiírásra érde­mes ez a pályázat - hangzott a válasz. - Elősegíti, hogy tudatos, szervezett idősbarát politika ala­kuljon ki a településeken. A nyugdíjasklubok érdekvédelmi tevékenysége is jobban kibonta­kozhat ezáltal, s erősödik a kor­osztályok kapcsolata. A pályázat - a megyei közgyűlés példáját követően - jobban ráirányítja az önkormányzatok figyelmét az idősek helyzetére, lehetséges se­gítésükre.- Falunapok szervezésében, községszépítésben és egyéb ön- kormányzati feladatok végrehaj­tásában a települések vezetői első­sorban a nyugdíjasokra számít­hatnak. Ennek ellenére a hetven- egynéhányból csak hét település pályázott az Idősbarát Önkor­mányzat címre. Mi lehet ennek az oka?- Többféle magyarázat is felve­tődött. Vannak, akik keveslik a százezer forintos pályázati díjat. Ha a megyei közgyűlésnek mód­jában áll, bizonyára emeli majd ezt az összeget, de véleményem szerint elsősorban a díj erkölcsi értékét kellene megőrizni. Meg­gondolandó az a javaslat, hogy kategorizálni kellene a települése­ket, hiszen nem azonos feltételek mellett dolgoznak, bár a kategori­zálás sem egyszerű feladat. Ab­ban, hogy kevés pályamű érke­zett, bizonyos fokú kishitűség és kényelemszeretet is közreját­szott. Az a nézet is, hogy majd előbb ezt meg azt csináljuk, s azután pályázunk. Ha jól meg­gondoljuk, elsősorban nem is a pályázatokról van szó, hanem ar­ról a tartalmi munkáról, ami a pá­lyázatokban tükröződik. A helyi idősügyi tanácsok megalakítása egyébként segítséget jelenthetne a pályázatok megírásához is.- A tiszaszentimreiek mivel nyerték el az Idősbarát Önkor­mányzat címet?- Hosszú lenne felsorolni, ezért csak részleteket említek a pályázatukból: Tiszaszentimrén három, az idősekhez kapcsolódó civil szervezet működik - neve­zetesen a nyugdíjas-egyesület, a Margaréta népdalkor, valamint a Tiszaszentimre Időskorú Lakos­ságáért Alapítvány. Ezek tevé­kenységét pénzbeli támogatások­kal és természetbeni juttatások­kal segíti az önkormányzat. Az utóbbi négy év során a pénzbeli támogatás több mint kétmillió fo­rintot tett ki. Ami pedig a természetbeli jut­tatásokat illeti: helyiséget, tele­fon-, fax- és fénymásoló-, szük­ség szerint gépkocsihasználatot térítésmentesen biztosít számuk­ra az önkormányzat. A község szociális ellátórendszere révén napi egyszeri meleg ételt biztosí­tanak hatvannégy személynek, és házi segítségnyújtásban tizen- ketten részesülnek. Az idősek klubjának húsz tagja van. Az idő­sek otthonában ötven emberről gondoskodnak. A tiszaszentimrei önkormány­zat a szociális rendszerben több, az időseket érintő modellprogra­mot is működtet. így a Szociális és Családügyi Minisztérium pá­lyázatának megnyerése eredmé­nyeként 2001-től térségi modell- kísérleti programként hat telepü­lésre kiterjedő támogató szolgála­tot működtet. Bár a támogató szolgálat célcsoportjai a mozgás, látás-, hallás-, értelmi sérült sze­mélyek, a szolgálat működése számottevően érinti az idős kor­osztályt. A szolgálat működését fémjelzi, hogy tavaly 125 esetben végzett szállítást, tizenöt ember" nek nyújtott személyi segítést, s emellett számosán vették igény­be szolgáltatásait. Ugyancsak minisztériumi pá­lyázat révén 2002-től a tisza­szentimrei önkormányzat „Ön­kéntes hálózat kísérleti jelleggel történő kiépítése, a generációk közötti együttműködéssel az idősgondozás területén” című programot is működteti. Jelenleg tíz felnőtt- és húsz gyermeksegí­tő vesz részt ebben a program­ban. Hetvenegy időskorúnak nyújtanak segítséget. Sikeres pályázat eredménye­ként az idősek otthona és az idősek klubja tagjai részére két számítógép térítésmentes hasz­nálata, interneteléréssel biztosí­tott. A tiszaszentimrei önkormány­zat jövőbeni terveiben is kiemelt szerepe van az időskorúakról va­ló gondoskodásnak, a helyi társa­dalmi életben betöltött szerepük növelésének. Ezt jelzi például az is, hogy elkészültek a község apartmanházainak tervei. Ezek­ben az épületekben az önkor­mányzat színvonalas bentlakásos elhelyezést tud majd biztosítani az idős embereknek. 2005-ben pályázati pénzek felhasználásá­val tervezik az Idősek Közösségi Házának kialakítását a helyi civil szervezetek, s az egyház bevoná­sával, ahol a szociális ellátás mel­lett tér nyílik az időskorúak ön- szerveződő, kulturális és szabad­idős tevékenységére.- Mindez elismerésre méltó, és kiemeli Beleznay Sándor polgár- mester tevékenységét, az idősko­rúakhoz való, követésre méltó vi­szonyát is. — így igaz, hiszen ebben a te­kintetben nélkülözhetetlen szere­pük van a polgármestereknek. Ezért illeti elismerés a pályázat­ban részt vett valamennyi önkor­mányzatot és polgármestert.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents