Új Néplap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-10 / 160. szám
4. OLDAL TÜKÖR 2004. JÚLIUS 10., SZOMBAT | íP ü MEGYE Krisztina meghódította az Adriát is Az emberek tíz- és tízmilliójának életében egyetlen korona sem kerül a fejükre, mert nem születtek sem királynak, sem királynőnek. Ez jellemző az én családomra, ismeretségi körömre is. Egy kivétel azért akad: a 18 éves törökszentmiklósi Polgár Krisztina, akinek eleddig kétszer is feltették a fejére a koronát. Először amikor a Tisza-tó, másodszor pedig amikor a Kárpát-medence szépének választották. Elindult a Miss Sió-Balaton versenyen is, ahol orrhosszal maradt le a koronáról, hiszen úgy lett első udvarhölgy, hogy két pont különbség volt a győztes és őközötte. Mégis ez a második hely hozta magával azt, hogy Krisztit harmadszor is megkoronázzák. Most már nem hazai, hanem nemzetközi szépség- versenyen. Történt, hogy a középiskolás diáklány éppen kötelező nyári szakmai gyakorlatát töltötte, amikor egyszer csörgött a telefon. Modroczky Tímea hívta, a Miss Sió—Balaton szépségverseny versenyszervezője, aki már a tavalyi versenyről jól ismerte a 173 centi magas, 53 kiló, 89- 61-89-es méretekkel megáldott szépséget. — Kriszti! Hvar szigetén, Horvátországban rendezik a Miss Horvátország és Miss Adria versenyt. Nyolc éve kezdődött az egész, és úgy döntöttünk, te képviseled az országot. Lenne kedved megméretni magadat? Mivel igen volt a válasz, Kriszta máris útra kelhetett a magyar stábbal Horvátországba. Különszobát kapott egy négy- csillagos szállodában, ahol naponta ötféle menü közül válogathatott. A néhány nap alatt tengernyi fotó készült róla, smink- és ruhapróbák, fodrászok váltották egymást. Szabadidejében tengeri hajózásra invitálták, de szörfözhetett és búvárkodhatott is a tengerben. Nemcsak a fotósok, de néhány ott üdülő magyar is biztatta. Vadócként sem utolsó... Csábos fehérneműben A győzelem után megrohanták az autogramkérők- Meglátod, te leszel a győztes! - így a srácok.- Ne hülyéskedjetek, tizenhat lány indul Brazíliától Olaszországig, az egész világból.- Az mindegy, akkor is csak egy győztes kell. Az meg te leszel — állították. Mi tagadás, jólesett neki a biztatás, mert ahogyan elmondta, végignézve a válogatott szépségeket, már azzal is elégedett lett volna, ha bekerül az első ötbe. Elérkezett a nagy nap, este tizenegykor kezdődött az egész. Először az ott készült, anyagtakarékos bikiniben meg koktélruhában, később estélyiben libegtek kifutóra a telt házas publikum előtt. A sorrendben Krisztit az első helyre tették, aminek akkor praktikus oka volt. Ugyanis táncol a Dalma Dance Klubban, és neki könnyen ment a koreográfia, míg a többiek kezdetben csetlettek-botlottak. Fél egy is elmúlt, amikor a majd húsztagú zsűri eredményt hirdetett. Először a Miss Fotográfia, majd a Miss Horvátország neve csendült fel, és legvégére maradt a nagy durranás: a Miss Internacio- nal Adria. Először a „madarzska” szó hangzott el, majd mire senki nem mozdult, újra a madarzska következett. Reá mutattak, ő volt az egy szem magyar, és a vastaps kíséretében, rövid életében immár harmadszor is megkoronázták a törökszentmiklósi kisasszonyt. Noha aznap este sem az ott lévő családja, se Mod- róczky Timi, a versenyszervező, sem ő nem evett fokhagymát, hullott a köny- nyük, mint a záporeső. A koronán és nemzetközi elismerésen kívül kapott egyhetes, kétszemélyes nyaralást az idén abban a hotelban, ahol lakott, azután egy értékes festményt meg ruhaféléket. Es ami ezzel jár, számtalan rádiós, tévés szereplést. Az RTL-Klubtól még szerenádot is. Nem utolsósorban gratulált neki a sok ismerős, rokon, sőt temérdek ismeretlen is. Legutóbb a Nyugatiból vonattal jött haza, és diákjegyet vett az egyik gyorsra, Törökszentmiklósig. A pénztáros ránézett, és összecsapta a kezét:- Csak nem az Adria szépe, a miklósi diáklány?- De, én lettem.- A szépségkirálynőnek mindent! - és átnyújtotta a jegyet. Hogy mivel nyert a nemzetközi zsűri előtt? Ahogy hallotta: bájával, alakjával, szépségével, természetességével. Egyébként az idei nyár nyaralásokban bővelkedik: még tavalyról vár rá egy USA-beli körút, egy tunéziai túra, meg most a hor- vát tengerparti nyaralás. Eddig három korona díszíti otthon a vitrinjét. Ennyi a magyar igazság, bár az még egy bizonyos ráadásról is beszél. Az pedig esetleg egy újabb nemzetközi seregszemle lehet... D. SZABÓ MIKLÓS Diplomáciai siker Oxford—Szolnok Az angliai Oxfordban szervezték J meg az európai vidékfejlesztő egyetemet, ahová tizenegy ország 73 küldötte utazott ki. Egész Közép- és Kelet-Európá- ból az Agrya megyei egyesülete és a megyei népfőiskolái társaság kapott meghívást a konferenciára, így a delegáció tagja volt Nagyné Kiss Mária a népfőiskola részéről, valamint Rátfai György és Báli István. Az európai vidékfejlesztést tanács tagja, Báli István élénk érdeklődéssel kísért előadást j tartott Magyarország terület- és | vidékfejlesztési stratégiájáról a híres felsőoktatási intézményben. A konferencia záródokumentumába, az úgynevezett oxfordi deklaráció szövegébe [ megyénk képviselőinek a javaslatára belekerült két fontos állásfoglalás, melyek szerint az EU új tagállamai kiemelt támogatást igényelnek a vidékfejlesztés területen, illetve kiemelt figyelmet kell szentelni a vidéken élők képzésére. Camilo Mortagua, a vidékfejlesztő egyetem elnöke pedig azt javasolta, hogy Szolnokon jöhetne létre az európai vidékfejlesztő egyetem közép- és kelet európai titkársága. ___________ ___ LZ Sz erződés ingatlanátadásról Szolnok Munkaterven kívüli ülést tartott tegnap a közgyűlés. A napirendi pontok tárgyalása előtt Botka La- josné polgármester szerződést írt alá a Kincstári Vagyoni Igazgatóság megyei kirendeltség-vezetőjével, ár. Ratkai Miklóssal. A szerződés szerint szociális bérlakások építése, sporttelep létesítése, lakótömb, közterület kialakítása céljából a városi önkormányzat tulajdonába kerülnek a Mester úton lévő honvédségi területen álló ingatlanok. A továbbiakban a nyílt ülésen két téma szerepelt: előterjesztés a lakóépületek energia-megtakarításával kapcsolatos pályázathoz ön- kormányzati rendeletek megalkotására, illetve a képviselők a Kossuth tér és környezetének rendezéséről szóló előterjesztést is megvitatták. RÁ Tv-notesz Jutalom a nézőnek Pedig az úgynevezett jutalomjáték a színészeknek jár, hogy megmutathassák magukat igazán, a legteljesebben; olyat is tehessenek, amire pályájuk során esetleg nem nyílt alkalom, pedig mindig is vágytak volna rá: a nagy szerepre. A televízió valami efféle lehetőséget kínál honunk színművészeinek, akik méltó feladatok hiányában az utóbbi időben eltűntek a képernyőről, többnyire inkább beszélgetőtársak vagy műsorvezetők gyanánt „gyarapítják” sovány keresetüket. Kedd este Udvaros Dorottyának adatott meg a bemutatkozás eme különleges, kiváltságos alkalma, a jutalom, valójában azonban mi jártunk jól vele, mert parádés pillanatokkal, percekkel ajándékozott meg bennünket, nézőket. Szinte lubickolt a lehetőségekben: önfeledten dalolt, játszott és mesélt is nekünk magáról és a szakmájáról is, egy humoros kabaréba való rendőrségi jelenetben, hogy mit is kellett kiállnia, megélnie az eddig megtett úton. Mennyi női szerep! Még felsorolni, számba venni ő is csak puska segítségével tudta. (Igaz, bevall- ván, a matekkal mindig hadilábon állott.) Egyébként színészi pályáját Szolnokon kezdte, anno 1979, amikor is, őt idézem: beton volt a publikum. Nem értették meg. Nos, lehet, hogy ő annak érezhette, e sorok írója azonban tanúsíthatja, ezt a „betont” nagyon is sikerült áttörnie, hisz estéről estére vastapsolt a szolnoki közönség például annak a Tangónak, a Mrozek-dráma előadásán, amelyben ő játszotta az egyik női főszerepet. Tapsolt, mert megértették, amit a játék mondott, pedig úttörő, szokatlan és merész színház volt az akkoriban. Ebben tehát alighanem megcsalták a színésznőt emlékei. Vagy a humor vitte rá, hogy így nyilvánuljon meg? Mindenesetre a produkciók nagyszerűen sorjáztak, remekül váltott hangot, és bravúrosan játszott az érzelmek húrjain, hol szenvedélyesen belevágva, hol gyengéden pendítve meg őket. Mert ha kellett, vonzóan érzelmes volt, máskor meg élesen hideg. Húsz perc se telt el, amikor az órára pillantottam, s máris mennyi minden történt, állapíthattam meg. Nem akartam hinni a szememnek. Nem az idő múlott lassabban, a műsor pergett gyorsabban, ami ritkán esik meg a képernyőn, fordítottja sokkal inkább. És egy igazi ritkasággal is szolgált a televízió. Technikai trükk segítségével összehozta a képernyőn a színésznőt azzal, akit imádott, s akivel életében nem játszhatott együtt sohasem: Dajka Margittal, aki Csiky Gergely drámájának előadásában — régebbi felvételen — a nagymama, most itt Udvaros Dorottya lett az ő unokája, aki épp „megtalálja” a kedves grófnőben csodálatos nagyiját. Az egymásra találás könnyes boldogságának nagy pillanata ez, ahogy megnyílik a lélek, s hallani már-már a szív dobbanását is. Udvaros Dorottya gyönyörű színészi példáját adta, hogyan lehet valakit megsimogatni, átkarolni, megölelni, akár csókkal is illetni anélkül, hogy egyetlen ujjal is megérintenénk, pusztán a szavak gyöngédségével, a hang selymességével, a tekintet melegével - őszintén és természetesen. Láttán, méltán foghatta el a nézőt is a melengető, jóleső érzés. Ilyen csodákért érdemes színésznek lenni, nézőként pedig színházba járni, vagy akár televíziót is nézni. Egy nagyszerű színésznőt láthattunk, aki angyalian ördögi és ördögien angyali is tud lenni elbűvölően. Jutalmunk volt ez a szépen megkomponált, színes, gazdag este, mely ránk is fért ebben az ínséges televíziós nyáridőben. Megérdemeltük. VALKÓ MIHÁLY Művésztelep tanítványokkal JÁSZAPÁTI Nyolcadik alkalommal rendezték meg a Jász Alkotók Köre nyári művésztelepét Jászapátin. Az alkotótábor életre hívója az az ötlet volt, hogy évente legalább egyszer itt találkozzanak azok a művészek, akik valamilyen módon kötődnek Jászapátihoz. A városban élők már megszokták, hogy nyaranta két héten át a település különböző pontjain vagy a várost övező határban egy-egy állvánnyal vagy rajztáblával, ecsetekkel, festékekkel „felfegyverkezett” művészek jelennek meg. A Jász Alkotók Körének nyári alkotótáborának lakói ők, akik rendszeresen ellátogatnak Vágó Pál szülőhazájába. A mester szellemisége ott lebeg az egész tábor felett, hiszen a művészek „főhadiszállása” a művész egykori műterme. Szabari Zoltán, a tábor vezetője elmondta, hogy a tizenöt felnőtt művész mellett huszonhárom fiatal tehetséges gyermek is részt vesz az alkotó munkában. A művészek megosztják az ifjú tehetségekkel tapasztalataikat, jó tanácsokkal látják el őket. A Rajkáról, Budapestről, JászágóSzalkári Rózsa tököli festőművész sokáig volt a tábor vezetője szervezője, két évvel ezelőtt adta át a stafétát fiatal kollégájának fotó, s. j. ról, Jászkisérről, Miskolcról, Tökölről, Egerből és helyből érkező művészek alkotásaiból péntek délután nyílik kiállítás a Vágó Pál Múzeumban. BANKA CSABA
