Új Néplap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-15 / 113. szám

4. OLDAL T Ü KÖR 2004. Május 15., szombat M EGYE Nem a „vert seregben” futott Történelmi tettet hajtott végre az a szolnoki diák, aki huszonkettedmagával futva vitte a nemzeti lobogót a brüsszeli csatlakozási ün­nepség színhelyére. Az ország históriájában szereplő szomorú emlékű nagy futások részt­vevőivel ellentétben Vas Leventének nem volt miért szégyenkeznie. _________ Szolnok_________ A Szolnoki Máv Sportegyesület igazolt atlétája, a Széchenyi gimnázium testne­velés tagozatos diákja nem akármilyen fegyvertényt hajtott végre, amikor — megyénket egyedüliként képviselve - részt vett a „Budapest-Brüsszel EU- csatlakozási Zászló-Stafétafutás” elne­vezésű sporteseményen. A program ugyanis valamennyi, hazánk történelmének ala­kításában meghatározó szerepet játszott nagyvá­rost érintette. E népeket és kultúrákat összekötő, közel kétezer kilométeres út megtétele közben így bőven akadtak emlékezetes pillanatok. Persze a tizenöt magyar és hét külföldi közép- iskolásból, főiskolásból, illetve egyetemistából verbuválódott csapat egyik legfiatalabbjának számító Levente is életre szóló élményekkel gazdagabban tért haza Brüsszelből. Ám állítása szerint nem a 18 nap alatt teljesített 185 kilomé­ter jelentette számára az igazi különlegességet, hiszen az edzőtáborokban időről időre hasonló kihívásokkal kell szembenéznie. Inkább az út­közben látottak és a fogadtatás hagytak benne mély benyomást.- Április 15-én a Parlament elől indultunk. Ál­talában ketten futottunk egyszerre. Műholdas helymeghatározó is segített bennünket a tájéko­zódásban. Reggeltől estig egy-egy csapattag 10- 25 kilométert hagyott maga mögött — emléke­zett a nagy útról hazatért 16 esztendős fiú. - Az időjárással szerencsénk volt. Mindössze két esős nappal megúsz- tuk. A szállásunk azonban már érde­kesebben alakult. Előfordult, hogy minden igényt kielégítő, sokcsillagos hotelben töltöttük az éjszakát, de egy német kisvárosban olyan is megesett, hogy a helyi tűzoltóság vaságyain tér­tünk nyugovóra. Az emberek azonban mindenhol barátságosak voltak. Érde­kes viszont, hogy Magyarországon kevesebben tudtak rólunk, mint a határon túl. Leventéék április 29-én értek Brüsszelbe. Más­nap közös pihenőt tartottak, majd május elsején együtt futottak be a csatlakozási ceremónia színhelyére. Óriási lelkesedés fogadta őket, a nagyszínpadra is feltessékelték a magyarok zászlóvivőit. Végül az ünnepség fénypontjaként az EU soros elnöke, Romano Prodi szorított ke­zet a küldöttség tagjaival, egyszerre elismerve ezzel a fiatalok teljesítményét és jelképezve, ha­zánk otthonra lelt az uniós tagországok nagy családjában. BUGÁNYJÁNOS A nádtetők építője Veszelovszki János a nádtetők szakértője. Az alapanyagnál minden eldől FOTÓ: MÉSZÁROS J. Cibakháza Egykor az Alföldön a szegé­nyek ezzel fedték be házu­kat. Mára a nádtetőkészítő­ket elsősorban a gazdagok hívják. A nád kiválóan szigetel: télen me­leg, nyáron pedig hűvösen tartja az épületet. Persze amit évszá­zadokon keresztül a szegénység szült, annak mára csak a jó olda­la maradt meg és státusszimbó­lummá vált a vidéki hétvégi há­zak tetejét náddal befedni. A korszerű anyagok elterjedé­sével arányosan csökkent az iga­zán hozzáértő mesteremberek száma, mára bő tucatnyian ma­radtak csupán az egész ország­ban. A Veszelovszki család üdítő ki­vételnek számít. János még az édesapjától tanulta a mesterfogá­sokat, fia pedig követte a hagyo­mányokat, s mára Hollandiában dolgozik.- Egy nádtető elkészítése nem a fölrakásnál kezdődik — mesélte a ma Cibakházán élő Veszelovsz­ki János. - Az alapanyagnál szin­te minden eldől. A nád minősége a leginkább meghatározó. Véko­nyabb szálú növényekkel szabad dolgozni, mert azok erősebbek, nem roppannak össze, s tovább tart a belőle készült tető is. Első­sorban a magam által termesztett náddal dolgozom. Azok, akik nádtetőt készíte­nek, ma Magyarországon iskolá­ban nem tanulhatják meg sehol sem ezt a mesterséget. A régi szakemberek mellett hosszú évekbe telik, mire a legapróbb mesterfogásokat elsajátíthatják. — Érdekes, hogy Hollandiában komoly megbecsülés övezi a nádtetőkészítőket, sőt, külön is­kolát is létesítettek a szakma ta­nulására. Én is évekig dolgoztam ott, s bizony tanulhattam sokat, mert ott más eljárással, újabb szerszámokkal felszerelve látvá­nyosabb és jobb tetőket építe­nek. János hamarosan végképp fel­hagy hivatásával, mivel lábai már megfáradtak a rengeteg lét­rázásban. Azért évente még ma is sok tetőt elkészítenek, mert a jó szakembert, pláne úgy, hogy kevés van belőlük, nagy megbe­csülés övezi. — A tetőket általában tíz-ti­zenöt évenként érdemes felújí­tani, ha jó az alapanyag. Sok helyre visszahívnak minket, így az építés mellett ez kitölti az időmet. Hamarosan már a fiam viszi tovább a mesterséget, jól esne végre pihenni egy kicsit. Remélem, ő is tovább tudja adni valakinek a tudását, s akkor megmarad a családi hagyo­mány. PÓKÁSZ ENDRE Hagyományőrzés hegedűvel Szolnok Hagyományőrző szándék­kal a térség településeit já­ró cigányzenés esteket szervezne a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Etnikai Ér­dekvédő Egyesület. A szervezet zenész tagozata a közelmúltban alakult meg - tudtuk meg az egyesület elnöké­től. Pálfi Tibor elmondta: az új tagozatot hiánypótlónak szán­ták, hiszen a számtalan roma szervezet közül egy sem vállalta fel a cigány zenészek érdekei­nek megjelenítését. Erre pedig nagy szükség volna, hiszen a rendszerváltás óta megritkultak a hazánknak külföldön is hírne­vet szerző, magyar nótát játszó zenekarok fellépési lehetőségei. A tagozat ebben is segíteni szeretne; mindenekelőtt az ön- kormányzatokkal keresnek kap­csolatot. Véleményük szerint ugyanis a cigányzenének létjo­gosultsága lenne a különböző települési rendezvényeken, ün­nepeken. Közbenjárásuk nyo­mán lépett fel a tagozat zeneka­ra a megyeszékhely május 1-jei rendezvényein. A közelmúltban pályázatot nyújtottak be a Nem­zeti Kulturális Örökség Minisz­tériumához támogatást kérve egy megyejáró nótaestsorozat- hoz. Elképzeléseik szerint nyá­ron a megye tizenhárom közsé­gébe, városába vinnék el cigány­zenét. TELEKI JÓZSEF Ügyes erdészek Hogy nem a szakma favágói, bizonyították azok az erdész­technikusok, akik a minap te­rületi selejtezőn vettek részt a szolnoki székhelyű Nefag Rt. mikebudai kerületében. Hajnal Imre, a Nefag Rt. vezér­igazgató-helyettese lapunknak elmondta, kétévente országos megméretést rendez az Orszá­gos Erdészeti Egyesület a gya­korló erdésztechnikusok számá­ra. Az idén az egyik területi ve­télkedőt a Nefag mikebudai ke­rületében tartották, ahol 18 Pest és megyénkbeli erdésztechni­kus bizonyíthatta rátermettsé­gét. Az állami erdőgazdaságok és a magánerdős szervezetek versenyzői öt versenyszámban mérték össze tudásukat, ügyes­ségüket. Az egyik az írásbeli, a másik a komplex felismerési, a harmadik a vadgazdálkodási, a negyedik a választékolási fel­adat volt, míg az ötödikben ko­ronglövészet zajlott. A jelentős pénzdíjakkal jutalmazott ver­senyben az állami kategóriában a Nefag Rt. monori erdészeté- : nek versenyzője, Rada Ferenc bizonyult a legjobbnak, míg a ; magánerdő-gazdálkodók közül | a pálmát az egri Poplár Kft. ver­senyzője, Ágoston Gyula vitte el. Ók ketten képviselik a térsé­get a május végi kaposvári or­szágos döntőn. TÓTH ANDRÁS tévesztett felszólítások Célt JÁSZBERÉNY Olvasóink jelezték, hogy a Jászberény Városi Víziköz- mű-társulat több olyan hely­bélinek postázott fizetési fel szólítást, akik rendszeresen befizetik a szennyvízközmű , ’.építésének rájuk eső ösz- szegét. Azonnal felmerült: vajon milyen számlán lan­dolnak, ki teszi zsebre az el­küldött, de a bank szerint meg nem érkezett pénzeket? Tamás Zoltán önkormányzati képviselő, a víziközmű-társulat elnöke érdeklődésünkre igyeke­zett azonnal eloszlatni az aggo­dalmakat: „A számlakezelő OTP budapesti központjának listája alapján küldtük ki a felszólításo­kat. Mint időközben kiderült, a közölt listán néhányan tévesen szerepelnek. Az adatközlési hiba miatt olyan ingatlantulajdonosok­nak is kiküldtük a fizetési felszó­lítást, akik rendesen befizetik a szennyvízközmű építésének la­kossági hozzájárulását.” A társu­lat elnöke hozzátette: a kiküldött 375 felszólításból 30-35 volt hi­bás. Meggyőződtek róla, hogy ezekben az esetekben a pénzek megérkeztek. Mint ismeretes, állami támoga­tással valósul meg a Jászság öt településén (köztük Jászberény­ben is) a szennyvízhálózat bőví­tése, illetve teljes kiépítése. A tá­mogatás mellé azonban az ön- kormányzatoknak is oda kellett tenni önrészüket. Szükség volt hitel felvételére, illetve a lakos­ságnak is a zsebébe kell nyúlnia. A lakossági hozzájárulások keze­lésére mindenütt víziközmű-tár- sulatokat hoztak létre. Ha a köz­műtársulatba az ingatlantulajdo­nosok kétharmada belép, akkor a vonatkozó törvények értelmé­ben mindenki számára kötelező­vé válik a beruházás anyagi tá­mogatása. Ha szerződést köt a társulattal az adott ingatlan tulaj­donosa, akkor kedvezményes - Jászberény esetében 100 ezer fo­rintos - összegű hozzájárulás fi­zetését kell vállalnia. Megtudtuk, hogy volt olyan is, aki kijelentette: ő bizony nem csatlakozik a társulathoz, s a hozzájárulást sem fizeti ki. „A tiltakozók - s ez Jászberény ese­tében az érintettek közel öt szá­zaléka — itt azt nem veszik figye­lembe, hogy a lakosság több mint kétharmada támogatta a ví­ziközmű-társulat létrehozását. Ezzel pedig mindenki számára kötelezővé vált az önrész vállalá­sa. Szerződés nélkül az ódzko- dóknak 215 ezer forint hozzájá­rulást kell majd fizetniük - tud­tuk meg Tamás Zoltántól. BANKA CSABA VÉLEMÉNY MOLNÁR G. ATTILA Ötvenévesen az EU-ba Már jóval hazánk uniós csatlakozása előtt sokan azt jósol­ták, hogy a képzett magyar fiatalok május elseje után tömege­sen indulnak munkát vállalni a nyugat-európai országokba. Merthogy vonzó lesz számukra a várhatóan magasabb ívű kar­rier, valamint a hazai átlaghoz képest jóval magasabb szintű bérezés. De csakugyan bekövetkezik ez a jelenség? Bár még csak tíz-egynéhány napja vallhatjuk magunkat az Eu­rópai Unió tagjának, már rendelkezésre állnak az első adatok arról, hogy elsősorban kik érdeklődtek az EU-s munkavállalási lehetőségek iránt. Nos, a Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint az elseje óta eltelt időszakban főként a negyven-ötven eszten­dős szakmunkások és képzetlen munkavállalók voltak kíván­csiak a határainkon túli elhelyezkedési lehetőségekre. Többsé­gük gépkocsivezetőként, hentesként dolgozna elsősorban Hol­landiában, Írországban és Angliában, mivel úgy tudják, ezek ott hiányszakmának számítanak. Ám a munkaerőpiacon vi­szonylag magasnak számító koruk és képzetlenségük nem te­szi számukra könnyűvé az elképzeléseik megvalósítását. Nagy részük ugyanis semmilyen idegen nyelvet nem beszél. Márpe­dig így akármilyen jó szakemberek is a maguk területén, koc­kázatos külföldön munkát vállalniuk, hívták fel a figyelmüket _ erre a tényre a szakemberek. Úgy tűnik tehát, egyelőre elmarad a fiatalok előre megjö­vendölt rohama az uniós álláshelyek iránt. Később ugyan el­képzelhető, hogy megváltozik a helyzet. A mostani állapotok ugyanakkor azt sugallják, hogy a magasan képzett fiatalok úgy vélik, előbb megpróbálnak idehaza, azaz családjukhoz, barátaikhoz, ismerőseikhez közel számukra megfelelő mun­kát találni. S átengedik a terepet az idősebb korosztálynak. Annak a negyvenes-ötvenes munkavállalói rétegnek, amely­nek pedig bizony még itthon sem könnyű a munkaerőpiacon maradnia. Okos kosok fogata Dr. Csízi Istvánnak egy há­ború előtti fénykép adta az ötletet, hogy a régebbi ha­gyományokat hordozó ma­gyaros kosfogatot újra „fel­találja”. A karcagi kutatóintézet kisújszál­lási juhászatának tudományos osztályvezetője egy évvel ezelőtt fogta kocsi elé a kosokat. majd nemsokára elkészült a ko­csi is, és meglepetésünkre nem kellett sokat gyakoroltatni a fo­gatolást sem. Popey és Pongó, a két kétéves kos a legokosabb a munkára, de már a négyes fogat­hoz javában tanítjuk Bárót és Herceget is. Hasznos idegenfor­galmi látványosság lett a kosfo­gat, számos rendezvényen ránk­csodálkoznak gyerekek, felnőt­Tóth Gábor juhász a feltűnést keltő kosfogattal. Már készül a négyes fogat is FOTÓ: CSABAI — Egy ’30-as évekből való fo­tón láttam a fogatot, és annyira a hatása alá kerültem a látottak­nak, hogy elhatároztam, megkí­sérlem a juhászaimmal betanít- tatni az állatokat — emlékszik vissza a hagyomány újraéleszté­sére dr. Csízi István. — A magyar merinó fajta remekül bevált, igen tanulékony, és ahogy az il­lő, birkatürelmű. Először csu­pán deszkákat húzattunk velük, tek egyaránt. A felnőttek egyéb­ként gyerekebbek a gyerekek­nél, megsimogatják a puha sző­rű birkákat, kocsikázni szeret­nének, szemlátomást kedvükre van az érdekes látnivaló. Életké­pesnek tűnik e régóta feledésbe merült jelenség, ezért mi szeret­nénk e régi hagyományt újra a magyar folklórba illeszteni - hangsúlyozta az osztályvezető. MÉSZÁROS GÉZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents