Új Néplap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-09 / 286. szám

6. OLDAL TÜKÖR 2003. December 9., kedd | ÜH Lételemem, hogy gyerekek legyenek körülöttem Vallomások súlyos betegségekről - történetek a gyógyulásról Hiába van rá lehetőségük, mégis sajnos rengetegen elmulasztják a rákszű­rést. Aztán ha jön a baj, talán már késő... Az érdekeltek sok mindenre hi­vatkoznak: vannak, akik szerint az egészségügyben dolgozók sem tesznek meg mindent a felvilágosításukért. Mások a sajtót okolják, mondván, ke­vés a rákról és következményeiről szóló írás. Van, aki szerint csak arról ír­nak a lapok és beszél az orvos, hogyan teszteljük önmagunkat és keressük mellünkben a csomót. Állítja, nem csak az jelzi a bajt, és a többit senki nem sorolja... Az alábbiakban két hölgy vallomását olvashatják a rákról. A mellrák korai stádiumában 90 százalékos hatékonysággal gyógyítható, s a műtött hölgyek is nagyon csino­san öltözhetnek. Felvételünk a nyáron egy szarvasi fehérnemű-bemutatón készült. Zsuzsa túl van az ötvenen. Középmagas, barna, vékony hölgy. Egy kisvárosban él családjával. - Hét éve, 1996. október vé­gén a szokásos esti tusolás közben meg­lepő dolgot fedeztem fel - kezdi történe­tét. - A jobb mellemben apró csomót ta­pintottam. Izgatott a dolog, ezért már másnap orvoshoz siettem. A nőgyógy­ászom azonnal további vizsgálatot kért, azt mondta, akár jó-, akár rosszindulatú, semmi helye nincs ott a csomónak. A ta­nácsára döntöttem el, nincs mire várni, kivetetem. Néhány napom maradt, hogy elrendezzek mindent magam körül. A döntésemben mindenki támogatott, ezért bátran néztem szembe a követke­ző napok eseményeivel. November 11- én már a kórházban feküdtem. A főor­vos aláíratta velem a szokásos nyomtat­ványt, miszerint, ha a műtét úgy kíván­ja, illetve ha a csomó rosszindulatú, ak­kor teljes melleltávolítást végezhet. November 12-én elsőként vittek a műtőbe. A beavatkozás két és fél órás volt. Ahogy utólag megtudtam, a műtő­ből az intenzív osztályra rohantak ve­lem. Nem reagáltam ugyanis az ébresz­tő orvos szólítására. Amikor magam­hoz tértem, nagyon-nagyon fáztam. Egy-egy elejtett szóból tudtam meg, hogy az intenzíven vagyok. A problémát egy enzim alacsony szintje okozta, ettől nem tértem ma­gamhoz. A főorvos elmondta, a csomó rosszindulatú volt, de a tizenhárom nyi­rokcsomó, amit szintén eltávolítottak, negatívnak bizonyult. Három hétig fe­küdtem kórházban, megfigyelés alatt. A műtét után szinte azonnal elkezdtem tornázni, hogy az izmok ne károsodja­nak. Gyógytornász volt a segítségemre, sok hasznos gyakorlatot megtanított. Amikor kijöttem, az onkológián kellett jelentkeznem, utólag készítettek mam- mográfiát, hasi ultrahangot, csontizotó­pos vizsgálatot és mellkasi felvételt. 1997 januárjától sugárkezelésre jártam a megyeszékhelyre. Időközben vissza­mentem dolgozni. Egészségügyi dolgo­zó vagyok, csecsemő- és gyermekgon­dozó már harminc éve. Szerencsére megértő kollégáim voltak, ők is és a gye­rekek is segítettek, hogy túljussak a ne­héz időszakon. Kaptam továbbra is a gyógyszeres kezelést még két évig. A gyógyszernek a petefészek működését kellett volna leállítani. Azért csak kellett volna, mert 1998. december elején, mint derült égből a villámcsapás, ismét rosszul lettem. Azonnal műtőbe vittek. A beavatkozás után úgy nézett ki, min­den rendben, a szövetmintáim is nega­tívak. Ám 1999. január végén újból lees­tem a lábamról, újabb operáció követke­zett. Ezt követően új és erősebb gyógy­szert kaptam, jöttek a mellékhatások, hajhullás, szédülés, rosszkedv, de a vizsgálat sem mutatott semmi kórosat. Az öröm, hogy rendbe jövök, s nem kell újra műteni, korai volt. Május végén is­mét lebetegedtem, a nőgyógyász is be­látta, nincs más lehetőség, mint a méh eltávolítása. Az operációt 1999. július 2- án hajtották végre. A szövettan is nega­tív lett. A gyógyulásomat azonban beár­nyékolta, hogy bezárták a bölcsődét, ahol dolgoztam, s egy időre munkanél­küli lettem. Időközben a volt főnököm nyitott egy családi napközit, s hívott, dolgozzam vele. Igent mondtam. Lét­elemem, hogy gyerekek legyenek körü­löttem. Időközben csatlakoztam a vá­rosban megalakult emlődaganatosok klubjához, ahol sok jó tanáccsal látjuk el egymást, segítünk, ha valakinek egészségügyi problémái akadnak. A családom szeretete, megértése, s a mun­kám eredményessége segített abban, hogy egészséges vagyok, és megértem az ötvennegyedik születésnapomat. Vera azok közé tartozik, akik rend­szeresen jártak rákszűrésre, akkor is, ha semmiféle tünet nem utalt bajra. Azt mondja, ha egy kicsit is elhanyagolta volna magát, ma már nem élne. 48 éves volt, amikor kérte az orvost, ugyan néz­zék már meg, mit mutat ki nála a mam- mográfia.- Azt hiszem, ennek a kérésemnek köszönhetem, hogy élek. Elmentem a mammográfiai vizsgálatot megcsinál­tatni, és nem voltam észnél, amikor kö­zölték, hogy valami nem stimmel - mondja, s látszik, hogy még mindig ha­tása alatt áll a történteknek. - Hiszen addig minden negatív volt, most is erre készültem, s lám, egyszer csak közlik, hogy nagy zűr van. Az ultrahangos vizsgálat 2001 januárjában rosszindula­tú daganatot diagnosztizált. Mint akit fejbe kólintották, úgy fogadtam a rossz hírt. Repültek a napok, és már benn is találtam magam a kórházban. Nehezen fogtam fel, hogy min is megyek keresz­tül. Betoltak a műtőbe, és én a semmi­be zuhantam. A beavatkozás után sugárkezelést ja­vasoltak. Az eszemmel tiltakoztam el­lene, de azt is felfogtam, hogy az orvo­sok értik a dolgukat, rájuk kell bízni magam, és feltételek nélkül hinnem az általuk elrendelt módszerben. Talán nem is kell olyan nagyon hangsúlyoz­nom, hogy lelkileg min mentem kérész-, tül. Nem kaptam választ a magamnak feltett kérdésekre, hogy mit vétettem, hogy ez a tragédia - mert annak tartot­tam — velem történt meg. Azelőtt saj­náltam azokat, akikről hallottam, hogy betegek, de mindig felülről figyeltem az eseményeket. Azt hittem, velem ez so­ha nem fordulhat elő. Hát megtörtént. Volt valaki a kórházban, egy betegtár­sam, aki pozitívan fogta fel a betegsé­gét. Ő lelkizett velem és próbált élet­kedvet verni belém. Felfogtam, hogy az önsajnálatnak nincs sok értelme. Hinni kezdtem, hogy sikerülni fog, mert a csa­ládomnak még szüksége van rám. S lát­ja, jól vagyok, már nem gondolok a leg­rosszabbra. Nem adom könnyen az éle­tem. Azért meséltem el az esetemet, hogy erőt adjak azoknak, akik hasonló bajjal küzdenek. Nem kell az elején kétségbe zuhanni. Van gyógyulás, csak oda kell figyelni magunkra, hinni kell abban, hogy jó jön minden rossz után. S persze az is fél gyógyulás, ha szerető emberek vesznek körül. Engem ké­nyeztetnek, biztatnak, és fenntartás nélkül szeretnek családom tagjai. BÉLA VALI Sok asszonnyal találkoztam, akik feladták... Nap mint nap megtettem az utat, hogy a kezeléseket és az inplantátumot megkap­jam, vagyis hogy ne kerüljek újra sebészkés alá. Fárasztó volt a mindennapos uta­zás, de miután jobban szerettem a saját ágyamban aludni és a családom tagjaival élni a mindennapokat, nem feküdtem be az osztályra. Sok hasonló sorsú asszony­nyal találkoztam, akik már ottlétem alatt feladták. Én elfogadtam a velem történte­ket, és biztatással, derűlátással próbáltam segíteni a betegtársaimnak. Húsz su­gárkezelés után abba kellett hagynom, mert nagyon megégtem. Egy hónap szünet következett, majd még tizenöt kezelést kaptam. VÁROSI MŰVELŐDÉSI ÉS ZENEI KÖZPONT KHT. Szolnok DECEMBERI PROGRAMAJÁNLATA December24-ig NAGY KARÁCSONYI AJÁNDÉK-, KÖNYV-ÉS JÁTÉKVÁSÁR December 9. 10.00 óra - színházterem AJÁNDÉKMŰSOR SZOLNOKI ÓVODÁSOKNAK Vendég: a Pom-Pom Zenés Színház ős a Mikulás A Szalay Könyvkiadó rendezvénye December 10. 10.00 és 14.00 óra- színházterem A JÓSZÍVŰ BOSZORKA A Forrás Színházi Műhely zenés mesejátéka 60 percben. Király Kis Miklós útnak indul, hogy megkeresse, ami hiányzik az életéből: Tündér Tereiét, a világ legszebb lányát. Útja során találkozik mindenféle lényekkel: segíti őt obsitos katona, róka, táltos - s ki hitte volna: még egy kis boszor­kánylány is. De mi sarkallja ezt a szeplős kis vakarcsot, Amarillát, hogy Király Kis Miklós oldalára álljon? A „Mesék szárnyán" bérletes sorozat harmadik előadása. December 10. 16.00 óra - kamaraterem EGÉSZSÉGÜGYI KISAKADÉMIA „őszintén a sürgősségi és a baleseti ellátásról” Előadók: Dr. Sebestyén Mihály főorvos és Dr. Grúber Károly osztályvezető főorvos (Hetényi Géza Kórház) A beszélgetést Dr. Nagy László vezeti December 13. 16.00 -HHd tér „MINDENKI KARÁCSONYA” Luca-napi népszokások, karácsonyi dalok Közreműködnek: Somlai Gabriella és tanítványai (Humán Intézet és Magángimnázium) December 13. 10.00 órától 16.00 óráig - aula DINNYÉS JÓZSEF NONSTOP MŰSORA (30 perc énekszó, 10 perc dedikálás) December 15. 19.00 óra - színházterem A SZOLNOKI SZIMFONIKUS ZENEKAR HARMADIK BÉRLETES HANGVERSENYE Műsor Rossini: Semiramis - nyitány Brahms: D-dúr hegedűverseny Dvorak: Vili. szimfónia Közreműködik: Báli Gábor - hegedű Vezényel: Báli József December 16. 17.00 óra - színházterem „AZ EGÉSZSÉGES ÉLETÉRT” A Kővári Tamás Alapítvány díjátadó ünnepsége December 16. 18.00 óra - Református templom KEGYE JÁNOS PÁNSÍPMŰVÉSZ KONCERTJE Vivaldi, Albinoni, Mozart, Beethoven művei + meglepetés-vendég KIÁLLÍTÁSOK: December 12-ig -1. emeleti fotógaléria „ZENEVARÁZS” A Jászkun Fotóklub kiállítása a II. Szolnok Jazz Fesztivál emlékezetes pillanataiból December 23-ig - II. emeleti galéria KAPOSVÁRIÉ MIHÁLYI MÁRIA TŰZZOMÁNC ÉS FESTMÉNY TÁRLATA ELŐZETES: December17.10.00 és 14.00óra-színházterem VÜK A Fabula Bábszínház bábjátéka 55 percben. A Vük című bábjáték Fekete István kisregényét dolgozza fel. Az árván maradt Vukot, a kis rókát Karak, a bölcs róka apjaként neveli fel. Megismerteti az erdő lakóival, veszélyeivel és a Simabőrűvel, az emberrel. A darab során Vük felnő és megérti, hogy nagy feladat vár rá. ő lesza rókák népének védelmezője. A nagy érdeklődésre való tekintettel, bérleten kívüli előadás. December 19. 10.00 óra - színházterem „A SZERETET ÉS BÉKESSÉG ÓRÁI” - AJÁNDÉKMŰSOR NYUGDÍJASOKNAK Közreműködnek: Bartók Béla Kamarakórus - Szolnoki Népdalkor - Kázmőr Edina - Sülyi Károly - VMZK Beszélő Társasága - Szolnoki Balett - Jászkun Citerazenekar - Hazadi Zsuzsa és citerazenekara (Szentendre) - valamint a Kölcsey Ferenc Általános Iskola 2. osztályos tanulói December 19. 15 00 óra - színházterem „A SZERETET ADJA MAGÁT” A Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány karácsonyi rendezvénye „MEGYEJÁRÁS” Jász-Nagykun-Szolnok megye és Szolnok város a Nemzeti Színházban A Nemzeti Színház meghívólevelének átadása, hivatalos nyitóceremónia 10.30 óra Betlehemes játék a zagyvarékasi Kékibolya Hagyományőrző Egyesület közreműködésével 11.00 óra „Thália szekerén” közreműködnek: Hóri horog, avagy a Hórihorgas Kompánia (gólyalábas, maszkos, tűzfújó, tűznyelő, zászlóforgató, mutatványos utcaszínházi produkció...), a Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadikultúra Alapítvány 11.30 óra Nyitóceremónia Köszöntőt mond: Tokajiné Demecs Katalin, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlés alelnöke és Botka Lajosné, Szolnok Megyei Jogú Város polgármestere A Nemzeti Színház meghívását Jordán Tamás főigazgató és Hollósi Frigyes, a Nemzeti Színház színművésze tolmácsolja 11.45 óra „Karácsonyi dalok” A rendezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. INFORMÁCIÓK: Városi Művelődési és Zenei Központ Kht. Szolnok, Hild János tért Információs telefonszám: 56/514-569 E-mail cím. vmzk@szolnok-vmzk.hu Jegypénztár: hétfőtől péntekig 15.00-18.00 óráig Nehéz volt idén rozét készíteni Kecskemét-Miklóstelep Kényszerű fürdőn a rapsicok Szolnok Meglepő sportteljesítmény­nyel rukkolt elő a minap három rapsic az Alcsiszige- ti Holt-Tiszán. Az őszi hal- telepítés vámszedőire egy éjszakai ellenőrzés során lett figyelmes a népszerű horgászvíz halőrszolgálata. A tetten ért trió tagjai azon­ban nem várták meg az iga­zoltatást, hanem az alig né­hány fokos vízbe ugrálva igyekeztek kereket oldani. Tervük azonban csak az első pil­lanatban látszott megmosolyog- tatónak. Utóbb ugyanis kiderült: mindössze a parti hídfőállásként igénybe vett stég és egy nem messze a vízen ringatózó gumi­csónak közötti távolságot pró­bálták ily módon leküzdeni. Úgy tűnt, igyekezetüket siker koro­názza, hiszen céljukat elérve nagy lendülettel kezdtek evezni a szemközti part felé. Azzal azonban nem számoltak, hogy az ellenőrök időközben értesítik a rendőröket, akik még az orv­halászok kikötése előtt a hely­színre érkeztek. A meglepett rapsicok csak az utolsó pillanatban szembesül­tek szorongatott helyzetükkel, ezért csónakjukat, kerékpárjai­kat, illetve ruháik egy részét hátrahagyva, immár szilárd ta­lajon folytatták a menekülést. Ketten végül a sűrű ködtakaró és a sötétség leple alatt kereket oldottak, ám egyikük, vesztére, éppen az egyenruhások karjai­ba futott. Az illetőt azonnal őri­zetbe vették, ismeretlen társai­val együtt ellene megindult az eljárás. A hatóság munkáját segíti, hogy a másnap reggel a helyszí­nen újabb szemlét tartott hal­őrök az elkövetők által használt hálót is megtalálták. buoány Az idei év nem a rozéboroké volt. A túlérett szőlő nehéz feladat elé állította a borá­szokat. Akik időben szüre­teltek, azok kiváló minőségű rozébort tudtak készíteni, ám akik megvárták a teljes érést, azoknak nehezebb volt a dolguk. Utóbbiak borai inkább a vörösökre emlékez­tetnek. A fentieket Kunszeri Miklós Péter italtechnológus, az Országos Bor­minősítő Intézet szakmérnöke mondta az V. országos rozébor­verseny után, Kecskemét-Miklós- telepen. 118 pince 167 borát ne­vezték, Soprontól Egerig, Verpe- léttől Villányig. Természetesen a Kunsági Borvidék is képviseltette magát, összesen 67 mintával. Mi­lyen is az a rozébor, hogyan ké­szül, tehetné fel a kérdést az olva­só. A kékszőlő zúzása-bogyózása után, a színiét rövid időn belül le­választják a cefréről, és a fehér­borokhoz hasonlóan, alacsony hőmérsékleten erjesztik. így ben­ne marad a kékszőlő illat- és za­matgazdagsága, valamint a fehér­borok üdesége és frissessége. A rozé a fiatalság bora: aki mérték­letesen iszik rozét, az a lelkében mindig fiatal marad. A borok kö­zül a legnehezebb elkészítem, mert nem mindegy, hogy a színiét mikor veszik el a cefrétől, erre csak egy-két órájuk van a borá­szoknak. Az optimális időpontot eltalálni nagyon nehéz. Az au­gusztusban megrendezett orszá­gos borversenyen, rozé kategóri­ában a soltvadkerti Frittmann testvérek kunsági bora lett a leg­jobb. Ebben az évben már ötödik al­kalommal rendezték meg Mik- lóstelepen a rozéborok országos versenyét, természetesen Mi- klós-napon. És hogy miért Mi- klós-napon? Mert a borok színe illik a Mikuláshoz. Az ötlet még 1991-ből származik, amikor is Sárospatakon tartották az orszá­gos borversenyt, és akkor az egyik bírálóbizottságban csak Miklósok ültek. Miklóstelepen is szinte csak Miklósok bírálnak, most négy bizottságban tizen­nyolc Miklós, egy Nikolett és dr. Mikulás József professzor vett részt. Majdnem minden minta idei volt. Mindegyik bizottság két-két legnagyobb pontszámot elért borát összevetették, a négy elnök újra kóstolt. A nyolc min­tából kerültek ki a különdíjasok és a legjobb rozé. A nagydíjat, amit a Bács-Kiskun Megyei Ön- kormányzat ajánlott fel - egy Zsolnai-vázát - a szekszárdi Aranyfürt Szakszövetkezet cu- vée-je (merlot-kékfrankos-ca- bernet sauvignon) kapta. A húsz aranyérmes bor közül a Kunsági Borvidéknek kilenc jutott. A solt- szentimrei Kute Kft. kettőt, a ceg­lédi Klément Borház, a kecske­méti kertészeti főiskola, az ér­sekhalmi Varga Mihály, a nyárlő­rinci Szikrai Borászati Kft., a csá­szártöltési Lovasi Gábor, a solt­vadkerti Kunság Kincse Borásza­ti Szövetkezet és a szintén solt­vadkerti Majer Ferenc egy-egy aranyéremmel térhetett haza. A kilenc aranyon kívül tizenkét ezüst- és huszonegy bronzérmet szereztek a Kunsági Borvidék borá­szai. A többiek oklevelet kaptak. A legjobb borá­szati cégnek a soltszent- imrei Kute Kft. bizo­nyult, öt mintája két arany-, két ezüstérem és egy oklevelet nyert. Az elismeréseket Tüskés Er­zsébet tulajdonos vette át. Különlegességnek számított, hogy ezúttal nem papír oklevelet kap­tak a szakemberek, ha­nem stílszerűen parafá­ból készültet, amin rafiá­ból készült akasztó volt. Munkában a bizottsági elnökök. Nyolc kiváló borból a legjobbat kellett kiválasztaniuk, amely a nagydíjat kapta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents