Új Néplap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)
2003-11-26 / 275. szám
I 2003. November 26., szerda AHOL 7. OLDAL E L U N K KUNHEGYES ÉS KÖRNYÉKE AZ ÚJ ÉVEZREDBEN Röviden FELÚJÍTOTT RAVATALOZÓ. Tiszagyendán felújították a községi temető ravatalozóját. A munkálatok 9,2 millió forintba kerültek, amelyet részben az önkormányzat biztosított, míg több mint ötmilliót pályázat révén nyertek. KÉSZ A MÁSODIK ÜTEM. Kunhegyesen befejeződött az orvosi rendelő felújításának második üteme. Az elsőben a tetőszerkezetet újították föl, a másodikban a nyílászárók teljes cseréjét végezték el. A költségeket részben helyi forrásból biztosították, de a megyei területfejlesztési tanács is támogatta a munkálatokat mintegy hárommillióval. A rekonstrukció harmadik üteme a jövő esztendőben, 2004-ben esedékes, amikor az épületre kívül „új ruha”, azaz vakolat kerül. SOK A MAGYAR VIZSLA. Mintegy háromszázhatvan, az éjszaka csendje ellen felesküdött ebet tartanak nyilván Tiszagyendán. Érdekesség, hogy viszonylag sok a magyar vizsla, ami persze nem meglepő, hiszen jó néhány vadász él a településen. A fajtiszta ebek között akadnak labradorok, német juhászok, komondorok, kuvaszok, foxterrierek, pulik. Egy eb oltása ezer forint, és ez a szűri általában ősszel esedékes. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós A fotókat készítette: Csabai István Kompos is, gyűjtő is A tiszaroffi komp mostanság is rója monoton útját a két part között, mégpedig nagyjából reggel héttől délután négyig. Szóval addig, amíg látni lehet. A felújított vízi alkalmatosságot hárman „vezénylik” és közülük az egyik Vankó György. Oly módon váltják egymást, hogy általában hetente két szabadnap jusson mindenkinek. Gyuriról talán kevesen tudják: munkáján, családján kívül akad egy nagy hobbija: gyűjti a régiségeket, a régi tárgyakat, eszközöket. Kezdjük a nagyobbakkal: benn a kamrában két régi motor várja, hogy a gazdája felpattanjon rájuk. Az egyik egy elnyűhetetlen 350 köbcentis IZS, amelyik már lassan nyugdíjas korba jut. Üzemképes, évente egyszer beindítja, kilencvenet bír az öreg masina. Nem sajnálták tőle a vasat, jóval több mint száz kiló, és például a sárhányója is olyan anyagból készült, hogy lehetetlen kalapáccsal egyengetni. Benn öreg órák, hajdani konyhai eszközök: rézmozsarak, kézi hajtású kávédarálók sorakoznak, meg szenes vasalók. Kinn az eresz alatt egykori halász- és földművesszerszámok garmadája a falon, amelyek között háromágú szigony éppúgy akad, mint szénavágó vagy egyes járom. Valami majdnem kimaradt a felsorolásból: ob- sitokat is tárol. Temérdeket szedett össze, kapott olyan katonaviselt emberektől meg a leszárma- zottaiktól, akik Roffon, Kunhegyesen, Gyendán, Kunmadarason, Szolnokon, Abádszalókon éltek, valamikor ötven-száz esztendeje. Az elbocsátó szép üzenetekből kiderül, hogy akkoriban bizony nem hat vagy tizenkét hónap volt a kötelező katonai szolgálat, hanem a politikai helyzettől függően tizenkét, tizenöt, nem ritkán húsz hosszú év. Elvitték a legényt húszévesen és meglett emberként térhetett haza, ha a hadiszerencse mellé szegődött. Vankó György gyűjteménye töredékével Megmenekült a falu November 13-án kiképzési repülés végrehajtása közben két bátor katonatiszt, tapasztalt pilóta meghibásodott gépét még úgy tudta a levegőben navigálni, irányítani, hogy a repülőgép nem a falu házaira, udvaraira zuhant. A szélső portától, légvonalban mintegy száz méterre a roffi- gyendai határt jelölő földút mellett, egy lucernaföldön esett le. Szemtanúk elmondták, hogy a gép kirepült a falu házai fölül, még átszállt néhány magasban húzódó vezeték, majd egy közepes magasságú akácfasor felett, és a lucernaföldre esett. Felrobbant, lángba borult, és a két tiszt életét sajnos már nem lehetett megmenteni. A becsapódás helye ma is tisztán látszik. Nem ásott mély gödröt a nehéz gép, legfeljebb tíz-tizenöt centi mélységű lehet a földet érés helye. Középre valakik egyszerű keresztet állítottak, esz- kábáltak. A kereszt mellett ott jártunkkor is friss volt a virág. Rendszeresen visznek ki erre a helyre a gyendaiak krizantémot a két hősnek. Akik a falu házait, telkeit életük utolsó pillanataiban is meg tudták menteni, miközben a legdrágábbal, az életükkel fizettek a tiszagyendai határban, a földet érésük során. A három grácia Összeszokott kis csapatról van szó, hiszen hosszú évek óta ők uralják Kunhegyesen a Közép-tiszai Mezőgazda- sági Rt. konyháját. Igazi házias ízekkel igyekeznek kedvükben járni az rt. dolgozóinak, meg mindazoknak, akiket a vak véletlen hétköznap ebbe a városba hoz, és ebédelni szeretnének. Balról jobbra Nyúzó Józsefné Tériké, aki Kenderesről jár át. A férje őstermelő, otthon teheneket tartanak, fejnek, de Tériké a húst azért jobban kedveli az aludttejnél. Ó a főnökasszony. Középen Kan Jánosáé Giziké, lehet annak már vagy huszonkét éve, hogy napközben ő is fehér köpenyt hord a munkahelyen. Természetesen otthon is ő áll a családi tűzhely mellett. Végül szélen Papp Jánosné Marika. Ő alkalmi kisegítő, amikor a szükség úgy hozza, mindig lehet rá számítani. Ugyanis a három grácia nemcsak hét közben szorgoskodik a lábasok, gáztűzhelyek körül, de hétvégéken is rengeteg rendezvényre: érettségi találkozókra, eljegyzésekre, lakodalmakra, diploma- osztást követő nagyobb családi vacsorákra hívják őket, valami finomat sütni-főzni. Harminchárom éve elnök Kunhegyesen jó néhány olyan ember él, aki él-hal a galambokért, ezekért a kecses csodákért. Közéjük tartozik Szirmai József is, aki harminchárom esztendeje a helyi postagalamb-egye- sület elnöke, mellesleg a kerületi postagalamb-szö- vetség titkára is. Gyerekkorában szerette meg ezeket a tollas szépségeket, hosszabb ideig versenyzett is velük. Néhány szép eredményt elért, majd 1986. óta inkább az egyesületi munkákat végzi, szervezi, hiszen a kunhegyesiek szinte az év minden versenyén röptetik galambjaikat. Ami Szirmai urat illeti, ő a tányérban is imádja a galambokat. Állítja, nincs párja a párja által főzött galamblevesnek. Szóval nem csak tenyészti, de ha lehetőség nyílik rá, meg is eszi ezeket az ennivaló puhára főzött fiókákat. & Interneten is elérhető temetkezési szolgáltatás A Kovács Temetkezési Bt családi vállalkozásként működik immár 10 éve Kunhegyesen, vezetője Kovács Gábor már negyven éve dolgozik a szakmában, felesége 20 éve hűséges segítőtársa. ■ - Az eltelt évtizedek alatt megtanultuk, hogyan kell méltósággal, megértéssel bánni azokkal az ügyfelekkel, akik valamelyik kedves hozzátartozójukat veszítették el. Alkalmazottaink segítségével igyekszünk minél magasabb szinten kiszolgálni ügyfeleinket, akik ma már uniós elvárásnak megfelelő irodában intézhetik rokonaik, ismerőseik utolsó útjának szomorú, de emlékezetes ceremóniáját. A szolgáltatóházban az ügyintézés teljes körű, a minimális igényektől kezdve a maximális elvárásoknak is képesek vagyunk megfelelni. A temetkezésről szóló törvény előírása alapján minden temetkezési vállalkozást vezetőnek szakképesítést nyújtó tanfolyamon kell részt vennie, és sikeres államvizsgát kell tennie ahhoz, hogy vállalkozását 2004. októberétől továbbra is működtethesse. A Kovács házaspár - az országban elsők között - már tavaly megszerezte ezt a képesítést, azóta is rendszeresen részt vesznek továbbképzéseken, fórumokon, magyarországi kórházakban és Bécsben, tagjai az Országos Temetkezési Egyesületnek, ahol a jogszabályokról kapnak tájékoztatást. Az újonnan átépített szolgáltatóház is minden igényt kielégít, hiszen a váróhelyiségben, az irodákban klímaberendezést szereltek fel. A 12 személyes tárgyalóteremben polgármestereket, búcsúbeszédeket mondókat és papokat tudnak kulturált körülmények között fogadni. Természetesen nemcsak az ügyfeleknek kínálnak magas színvonalú szolgáltatást, dolgozóiknak is igényes öltözőt, étkezőt és fürdőt alakítottak ki. A társaság vezetői fontosnak tartják, hogy minél szélesebb körben ismertté váljon a vállalkozásuk, így már interneten is el lehet érni őket saját web-oldalukon. (pr) TEMETKEZÉS KOVÁCS BT. 5340 Kunhegyes, Kossuth L. út 31. Tel.: 59/530-147,30/4-659-060, fax: 59/530-148 Ügyelet: 30/9-537-602 Interneteim: www.kovacstemetkezes.hu A mami még főzőcskézik Hölgyeknél életkort nem illik leírni, de a mami megengedte, hogy ebben a kis cikkben közhírré tegyem, miszerint november 30-án lesz nyolcvanhat éve, hogy erre a világra érkezett, Jászdózsán Túri Marikaként ismerik. Akkor is így ismerték, amikor férjhez ment Hubai Andráshoz. Még 1949 őszén került Hegyesre, a Kossuth iskolába. Ez volt élete első munkahelye meg az utolsó is, hiszen innen került nyugdíjba. Nemzedékeket tanított ez a halk szavú, alacsony asszony, aki soha nem kiabált, mégis olyan csend volt az óráin, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett. Igaz, szünetekben együtt játszott, nevetett a gyerekeivel; sokszor mosolyogva mondta: - Talán azért szeretnek ennyire, mert valahol legbeTúri Mária nebulók sokaságát tanította meg az írás-olvasás, a rend alapjaira Kunhegyesen lül, a szívemben mindig gyerek maradtam. Ritkán mozdul ki otthonról, csak ha nagyon muszáj. A lakása, környezete olyan pedáns, mint ő. Sajnos 1997-ben eltemettette a férjét, és mivel gyerekük nem született, Marika maga maradt. Bár nem egyedül, vele tengernyi szép emlék gyerekekről, osztályokról, egy átdolgozott pedagógus életről. Szerencsére a rokonok sokszor megnyitják a kapu kilincsét Jászberényből, Miskolcról, Jászbol- dogházáról. Nekem még megadatott az a szerencse, hogy vele taníthattam. Amikor faggatom az életéről, szabadkozik.- Jaj, ne írj rólam semmit, mi vagyok én? Egy kis pont, aki rengeteg gyereket megtanított írni, olvasni, számolni. A kis pont, azaz özvegy Hubai Andrásné Túri Mária, vagy ahogyan már fiatalon is hívták: a mami néhány nap múlva születésnapot ünnepel. Teljes szellemi frissességben, virágokkal, emlékekkel körülvéve a nyolcvanhatodikat. k dijak, serlegek töredéke Szirmai József elnök előtt Most hétvégén nagy eseményre, éves közgyűlésükre készülnek. A díjkiosztó ünnepségen lesz kinek, kiknek tapsolni, hiszen rengeteg csodaszép serleg talál gazdára az arra érdemes galambászok között. . __________________________■
