Új Néplap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-03 / 153. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2003. Július 3., csütörtök 9 Jászságért Díjat kapott Dr. Győri Gyula 2003. június 7- én vette át a Jászságért Díjat. Számos gratuláló levelei közül az egyikben ez alkalommal - az 1939-ben érettségizett jeles ta­nárt - köszönti volt osztályfő­nöke, aki évtizedeken át az egyik budapesti egyetem oktató­ja volt. Kedves Gyula! Örömmel olvastam az újság­ban, hogy életpályád elismerése­ként a Jászságért Díjat neked ítélték. Sok-sok szeretettel gratu­lálok! A jó Isten adjon továbbra is erőt, egészséget a hasznos, gyümölcsöző, a hazát szolgáló munkásságodhoz, a tőle kapott talentumok - az élet értelmét je­lentő, az idős kort is széppé és boldoggá tevő - további eredmé­nyes hasznosításához. Ezt kí­vánja igaz szívből a diákjára büszke s osztályára mindig sze­retettel gondoló - volt osztályfő­nököd: Bíró Imre, Budapest Jelentés az árokpartról Szomorúan tapasztalom, hogy környezetemben az utak árkai­nak szennyes, mocskos, szeme­tes állapota időről időre nem vál­tozik. Az utak mentén a szemét nagy része látszólag eltűnt, no nem hordták el, hanem a száraz­ság ellenére is benőtte a fű és a gyom. Levélhullás után feltehe­tően eredeti „pompája” várható. Ugyanis nap mint nap gondos­kodnak szorgos, autóablakot le­csavaró kezek folyamatos után­pótlásáról. Néha tetőcsomagtar­tó vagy éppen teherautó kell a szállításukhoz! így kerülhetett a Csataszög felé vezető országút 11,6 km-es szelvénye magassá­gában az út mellé közvetlenül egy nagyméretű ágybetét az északi oldalon, az út déli oldalán a 10,6 km-nél (vagyis tanyánktól alig 200 méterre) közvetlenül az út mellé leszórt hét darab de­geszre tömött zsák szemét. Fi­gyelemre méltó az a lábtartóval ellátott teljes autóülés is, amely a Besenyszög-Nagykörű útelága­zás háromszögében álló, nagy kőrisfa alatt található. Apró szín­folt a dobapusztai buszmegálló­tól 20 méterre lévő, sebesség­csökkentést jelző tábla tövében a két nagyméretű csomag a használt cipőkkel és feltehetően ruhákkal. Említést érdemel még a teherautónyi sitt, törmelék, ami a várost jelző táblától alig 100 méterre, a besenyszögi úton, a vasúti töltés tövében, az út északi oldalán éktelenkedik már meglehetősen régen. Gondolom a sofőrt felbátorította az a tény, hogy az „Európai település” jel­zés már régen eltűnt a Szolnok tábla mellől. Netán valaki emlé­kezett egy régi javaslatomra: vagy tábla, vagy szemét?! GERGELY MIHÁLY DR., SZOLNOK-SZÓRÓPUSZTA Négy érem A bánhalmi Fenyves Otthon la­kói meghívást kaptak Lengyel- országba, a közelmúltban meg­rendezett „Társadalmi segítség otthonai kárpátaljai szpartakiád- jára”. Négy értelmi sérült ver­senyző (lakó) részvétele sikeres volt, mindannyian éremmel té­rek haza. A rzeszówi vendéglá­tás őszinte barátságról tett bi­zonyságot, és maradandó emlé­ket adott minden résztvevőnek. DR. HANESSNÉ DÉR KLÁRA IGAZGATÓ A levelekből válogatunk. A kiválasztott Írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mon­danivalójának tiszteletben tartásával - szer­kesztett, rövidített tormában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azo­nosak a szerkesztőség álláspontjával.Névtelen vagy cimhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Madárcsicsergésre ébredtünk A nagyvisnyói táborozók (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Örömmel számolhatok be arról, hogy a mezőtúri Római Katolikus Általános Iskola első cserkésztá­borát a Tiszafüredi Ifjúsági Tábor faházaiban, Nagyvisnyón júniusban megtartotta, harmincöt tanuló és hat felnőtt részvételével. A tábor a Bükk-hegységben egy dombon talál­ható, körben hatalmas hegyek, gyönyörű erdők, mellette a Bán-patak. Egy hét alatt bebarangoltuk a Bükk-hegységet. Gazdag programunk volt, so­kat gyalogtúráztunk, kisvasutaztunk. Az egri székesegyház gyönyörű épületét és a bélapátfalvai apátsági templom ódon falait is meglátogattuk. Voltunk Lillafüreden, ahol az An- na-barlangban járva megtudtuk, hogy az a vilá­gon felfedezett öt mésztufabarlang egyike. Meg­néztük a Herman Ottó emlékházat és a jósvafői csodálatos Baradla-cseppkőbarlangot. Mi, diákok megfigyeltük a Bükk-hegység növény- és állatvi­lágát, köveket gyűjtöttünk. Nagy élmény volt a vadászok segítségével vaddisznóitatáson részt venni. A Szalajka-völgyben megcsodálhattuk a Fá­tyol-vízesést, és az ősember barlangjához is fel­másztunk. Sok mezőtúri diák csak e táborozás alkalmával látta először a Lázbérci víztározót és a Tisza-tavat. Rengeteg, életre szóló élménnyel tértünk haza. Mindenkinek, aki segítséget nyújtott abban, hogy táborozhattunk, köszönettel tartozunk. SIMON ERNŐ, MEZŐTÚR Mindenütt rózsa volt Még ez év elején a Szolnoki Váro­si Nyugdíjasklub a programjába tervezte, hogy kirándulást szer­vez Szőregre, a rózsafeszüválra. A Szegedhez néhány kilométerre fekvő település nemrég tartott rendezvényének megtekintésére hetvenötén jelentkeztünk. A Szőregi Nyugdíjasklub veze­tője fogadott bennünket. Elkalau­zolta a résztvevőket a szőregi 1914-es emlékműhöz, a szőregi csata színhelyéhez, majd Ale­xandriai Szent Katalin szobrá­hoz, mely egy fából készült szép, sudár nőalak, és a katolikus templomdomb alatt áll. (Érdekes­ség, hogy a dombot valamikor összehordták.) Megcsodáltuk a szerb templomot is. A településen a nagyobb rózsa- nemesítők kitárt kapukkal fogad­ták a látogatókat, hogy a kertjük­ben lévő kicsi rózsaligeteiket megnézhessék az érdeklődők. Majdnem minden ház kapubejá­róját, ablakát rózsagirlandok éke­sítették. A bemutatott hűtőház mintegy 50 méter hosszan és kb. 7-8 méter magasságban szebbnél szebb rózsákkal volt tele. Előteré­ben nyári munkavállalóként dol­gozó diákok készítették a rózsa- fesztivál ékességeit: többféle vi­rágkocsira való rózsaszőnyeg ke­rült ki kezük alól, amíg ott vol­tunk, s gyönyörű rózsákat kap­tunk ajándékba. Egy kiállítóhelyen is jártunk, ahol a rózsa felhasználását láthat­tuk, például: rózsakrém, sok ró­zsavíz, rózsatea, rózsalekvár, kandírozott rózsaszirmok stb. Rózsák a népművészetben, úri hímzésekben, szálhímzésben, keresztöltésben, kicsinyek rajzai­ban - szóval mindenütt. A helyi iskola aulájában egy gyönyörű ruhába öltözött „rózsalány” fo­gadta a vendégeket, ahol számta­lan kertész állította ki növényeit. A szabadtéri színpadnál min­denki élvezhette, többek között a helyi nyugdíjasok énekkarának műsorát. A szőregi rózsák a deszki ha­tárban lévő, öthektáros rózsali­getben növekednek. A magyar ró­zsatermelők nem vágásra nevelik rózsáikat, hanem a rózsatöveik járják a világot, s hungarikum- ként történő elismerését szorgal­mazzák. Elmondhatjuk, hogy remek, élményteljes kiránduláson vehet­tünk részt, s jó kapcsolatunkat ez alkalommal is mélyíthettük ven­déglátóinkkal. ________________TÓTH BÁLINTHÉ, SZOLNOK Öt venéves találkozó Május 31-én 50 éves osztálytalál­kozóra hívott Zagyvarékason az általános iskola csengője, ahol 1953-ban negyvenen fejeztük be tanulmányainkat. Az élet öt évti­zedéről osztályfőnöki órán szá­moltunk be, ahol gyertyagyújtás­sal, a temetőben koszorúzással emlékeztünk elhunyt tanítóinkra és öt volt osztálytársunkra. Ezt követően a művelődési házban a vacsora után hajnalig roptuk a táncot, és énekeltük a szebbnél szebb nótákat, véget nem érő be­szélgetések mellett. A találkozón megjelentek (ülő sor balról jobbra): Kézér Margit, Pintér Magdolna, Makai Gizella, Legeza Mihály ig. h., osztályfő­nök, Bán Flóriánná tanító, Fiser Irén, Gál József, Bendó Ilona, (ál­ló sor:) Cseh Anna, Fekete István, Bendó Erzsébet, Agócs Gyula, Kézér Julianna, Csőke Terézia, Kovács Margit, Dósa Margit, Bíró Ilona, Varga Mária, Zölei Mária, Tarjányi Rozália, Horváth Jolán, (felső sor:) Csépi János, Faragó Gyula, Földes Imre (szervező), Csák Sándor, Kovács Béla, Rozs- nyai Ferenc, Balázs Béla. KOVÁCS BÉLA, TOMAJMONOSTORA Bízhatunk még? Családommal hízótartással fog­lalkozunk, sajnos a gyönyörűen felnevelt hat hízót most egysze­rűen képtelenek vagyunk értéke­síteni. Úgy hiszem, nem egyedül járunk ebben a cipőben, ám való­színű, mindenkinek a maga baja a legnagyobb. Évtizedek óta keresetkiegészí­tésként nevelünk hízót. Nem ho­zott sokat a konyhára, de a befek­tetett pénzt, munkát eddig leg­alább egy összegben kaptuk meg, és olyankor tudtunk rajta valamit vásárolni, amire a fizeté­sünkből már nem futotta. így volt ez tavaly őszig, amikor az utolsó hízót - az alacsony átvételi ár miatt - már nem adtuk le, de el­adni sem tudtuk senkinek. Addig vártunk vele, míg jól meghízott, 300 kilósra, és az ól­ban is alig fért, majd jobb megol­dás híján levágtuk és feldolgoz­tuk. Utána még reménykedve, hat kis malackát vettünk, hogy a nyugdíjba vonuló férjemnek le­gyen otthon elfoglaltsága, mely- lyel majd pótol kicsit a megcsap­pant havi jövedelmünkhöz. Szerencse, hogy terményt a jó­szágok etetéséhez eddig nem kel­lett vennünk, mert megtermett, ám most már oda jutottunk, hogy az is elfogyott, és a türelmünk is, hiszen felvásárlónak nem tudtuk leadni a malacokat. Elérték a le­adandó súlyt, lassan túlsúlyosak lesznek, etetni azonban továbbra is kell. Ez a helyzet nem pótolja a nyugdíjat, sőt még inkább abból kell lecsipkedni, hogy takar­mányt vásároljunk. A nagy nyári melegben rettegünk, nehogy va­lami bajuk essen. Nem tudom, hol akadt meg a sertésfelvásárlás menete, de szomorú, hogy az ilyen „kis emberek” látják mindennek a kárát. Aki nem vitte zsákonként haza a terményt, nem etetett disznót, tehenet, juhot, s nem takarított még alóluk trágyát, ólat, az nem tudja, mit jelent állatokat nevel­ni. Nekünk elvették a kedvünket attól, amiben eddig örömet és egy kis jövedelem-kiegészítést ta­láltunk. Félő, hogy központilag kiirtatják a felesleges állatokat. Vajon bízhatunk abban, hogy a szépen felnevelt malackáinkat el­fogadható áron valakinek el tud­juk adni? ______________KARSAI ISTVÁNNÁ, MEZŐTÚR Ki virágzott a Tisza A közelmúltban kaptam egy érte­sítést a polgármesteri hivatalból, hogy a leírt napokon szúnyogir­tás lesz Szolnokon, a méhekre veszélyes szerrel. Meg is jelent a megjelölt időpontban a speciális repülő, és alacsonyan szállva, nagy zúgással szorgalmasan vé­gezte eredményes tevékenységét. Közben lent, a Tisza partján, a tiszavirágrajok nagy erőfeszítés közepette az iszapból kibújva, a burokjától megszabadulva a Ti­sza folyó habjai fölött örömtán­cot röpködve, a megtermékenyü- lés után petéit szétszórva, a folyó habjaiban elvészve fejezték be röpke életüket a halak pótolhatat­lan étkeivé válva, miután három évet vártak a nászra. A tiszavirág befogását a törvény tiltja. A cián- szennyezés okozta károk után is­mét nagyobb tömegben történt a rajzás, és még a időjárás is kedve­zett. Sajnos nem ilyen — szúnyogir­tással egybekötött — fogadtatást érdemeltek volna. A televízió kö­zel egyórás filmbemutatóval is­mertette a tiszavirág életét. A ma­gyar nóták egyik legszebb dala is róluk szól: „temető a Tisza, mi­kor kivirágzik . ..” Javasolom az idegenforgalom szakembereinek: térségünk vendégeinek egy nagy élményt nyújtó program lehetne minden évben ez az „esemény”. _______ ____SÁNDOR JÁNOS, SZOLNOK Lezá rt parkoló a centrumban A Tigáz Rt. - biztosan indokolt - csőcseréje komoly bosszúságot okoz a megyeszékhelyen közle­kedőknek. Á vízügyi irodaház előtti parkolóba az elmúlt idő­szakban nyaktörő mutatvány volt egyáltalán bejutni az egy- nyomúvá vált kereszteződésen keresztül. A már másfél hete ki­nyitott árkok mellett sokáig egyetlen munkást sem lehetett látni. Amikor ott végre ismét munka folyt, a csütörtök délelőtt- nél nem sikerült alkalmasabb időpontot találni. Előzetes értesí­tés nélkül ideiglenesen le is zár­ták a parkolót megközelítő utat. Aki pedig volt olyan balsze­rencsés, hogy aznap reggel a több szervezetnek is otthont adó irodaház elé parkolt, vagy ideszó­lította ügyes-bajos dolga, az dél­ben esetleg a járdán keresztül közlekedhetett. Ez terepjáróval biztos semmi kockázatot nem rejt magában, de személykocsi­val... __________________LOVAS ATTILA, SZOLNOK I \ (BEKÜLDÖTT FOTÓ: CZEGLÉDI SÁNDOR) (BEKÜLDÖTT FOTÓ)

Next

/
Thumbnails
Contents