Új Néplap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-12 / 161. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2003. Július 12., szombat | fül „Ez a nyugalom mindennél többet ér” paradicsomból, tésztából és mediterrán fűszerekből. A férj azonban szakmáját sem feledi, készít tájképeket és portré­kat, hogy azokkal is gazdagítsa 5-6 ezres magyarországi diagyűjteményét. Mint mondják, a bereki emberek szimpatiku­sak, s tulajdonképpen csak egy húsbol­tot hiányolnak a faluból. A horgásztó partján sátrukat teszi rendbe Márki Gyula és párja, Varga Sá­táné. Ők Budapestről érkeztek, és min­den évben itt töltik szabadságukat. — A gyógyvíz, a biztonság, a csend, a vízpart, a jó kiszolgálás és az olcsóság miatt vagyunk itt - mondja a feleség, amíg férje lemegy a tópartra, hogy meg­mutassa reggeli horgászzsákmányát, a két keszeget. Mindketten jót derülnek azon, hogy időközben a hálóból a na­gyobbik, 15-20 centis hal kimenekült, így csak a tenyérnyi keszegecske maradt meg. Semmi baj, egyórás fürdőzés a gyógy­medencében, mert az mindkettőjük ízü­letének jót tesz, és irány Karcag, hogy beszerezzék a vacsoránakvalót. Az étke­zésre 25 ezer forintot szántak. Mint mondják, nagyon tetszik nekik a virá­gos, rendezett falu, s az, hogy a nagyvá­rosi nyüzsgés helyett itt éjszakánként maximum békakoncertet hallhatnak a tó partján. Ez a nyugalom mindennél töb­bet ér számukra. A gyógymedencéből messzire hallik a magyar nóta. Az árnyat adó napernyő Az árnyat adó napernyő alatt a gálszentmiklósi Almavirág Nyugdíjasklub tagjai alatt a gálszentmiklósi Almavirág klub nyugdíjasai énekelnek. Kónya Sándomé klubtagtól megtudom, minden évben itt nyaralnak. — A gyógyvíz jót tesz mindannyiunk­nak — mutat társaira —, mert hát a sok munka meglátszik rajtunk így, hatvanon túl. S tudja, kedves, az a jó, hogy Berek­fürdő a kisnyugdíjasok számára is meg­fizethető. A víz csodálatos, és az idő is jobban telik, amíg az ember nótázik - mondja, s már alig várja, hogy újra be­kapcsolódhasson az éneklésbe. Visszafelé a kempingbe Hell Zoltánék sátra előtt haladok el. A feleség épp mo­sogatott, a férj pedig egy dinnyét szegett meg, amikor odaérek. — Lányok gyertek dinnyét enni! - hangzik a parancs. Aztán kiderül, hogy a tiszaújvárosi családfő balján 12 éves unokája, jobbján 10 éves lánya ül. — Van ez így - magyarázza a férfi hogy az unokám egyidős a lányommal. Kiderül, ők is visszajáró vendégek. Ne­gyedszer nyaralnak Berekfürdőn. Azért jönnek ide, hogy kikapcsolódjanak. — Otthon is kitűnő a strand, de hiába van szabadságon az ember, hazamegy a fürdőből, aztán elkezd locsolni, kertbe menni, főzni - így nem lehet kikapcso­lódni. Itt csak reggelit és vacsorát készí­tek, ebédelni eljárunk valamelyik étte­rembe. Nagyon tetszik az uszoda, part­ján pedig a kócsagok a nyakzuhannyal. Ezt most láttuk először. A lányoknak sem hiányzik a nyüzsgés, jókat sétálunk a tóparton és a faluban. Ilyenkor aztán reggeli ébresztő sincs, mindenki akkor kel, amikor szeretne. Persze vannak ki­vételek, mert a dinnyeevést senki nem hagyja ki - mondja a nagymama, ami­kor meglátja a sátorból kijövő unokája álmos arcocskáját. DARÓCZI ERZSÉBET Csak ez a kis keszegecske maradt - mutatja Márki Gyula FOTÓK: A SZERZŐ Berekfürdő Nagyon sok külföldi és magyar csa­lád nyaral Berekfürdőn. Riportunk­ból kiderül, többen visszajárnak közülük: a csend, a nyugalom, a biztonság, a falusias környezet mi­att választják a települést kikap­csolódásul. A kemping recepcióján éppen egy német üdülővendégnek próbálnak segíteni. Az idős férfi ugyanis kizárta magát a lakás­ból. A recepciós és a biztonsági őr néhány gyors telefonhívás után megtalálja a szak­embert, aki tíz percen belül jön, és segít a kétségbeesett férfinak. Gyarmati Lajos recepcióstól megtud­tuk, hogy az önkormányzat által üze­meltetett kempingben a hazai vendégek mellett sok a lengyel, német vendég, de vannak svédek és olaszok is. A németek több hétre érkeznek, míg a többiek álta­lában egy hetet töltenek itt. A napokban sok gyermekes család érkezett, míg júni­usban inkább az idősebbek nyaraltak. A huszonegy faházban jelenleg telt ház van, és a panzióban is szeptember köze­péig foglaltak a szobák. A lakókocsik mellett egyre több a sátrat verő vendég. A kempingben sétálva egy olasz rend­számú kocsi előtt állok meg először. Nardo Traldi és felesége, Harangi Zsu­zsanna Olaszországból érkeztek. Zsu­zsa jól beszél magyarul - bár harminc éve kint él -, így ő segít a tolmácsolás­ban. Férje igazi olasz temperamentum­mal sorolja az érveket, hogy idén miért Berekfürdőben nyaralnak. Kiderül, egy szobrász ismerősüktől hallottak a csen­des faluról. A sós vize miatt vannak itt, mert a fotóművész férjnek fájnak az ízü­letei. Miután barátjuknak sokat segített a fürdő, ezért ők is kipróbálják. Terveik szerint 2-3 hetet töltenek el itt. Általában vendéglőben étkeznek, de amikor a ma­gyar ételekből - gulyás, birkapörkölt, hagymás rostélyos - sokat ettek, akkor egy könnyű olasz vacsorát dobnak össze Szolnok Amióta egy társasházi lakás erkélyén kialakított műhelyé­ben világszerte párját ritkító hangsugárzó berendezést al­kotott, Németh Gábor neve meglehetősen jól cseng az elektronika világában. Persze a média sem ment el szó nél­kül a sztori mellett. Miután la­punk tavaly novemberben be­mutatta a szolnoki Pálffy szakközépiskola diákját, a megszokott családi fészek he­lyett heteken át inkább tévé­stúdióra hasonlított a fiú ott­hona. Őt azonban szemmel láthatólag nem hatotta meg különösebben a váratlan nép­szerűség. Úgy gondolta: hosz- szú távon kifizetődőbb, ha a nyilatkozatok mellett elsősor­ban eredeti céljaira összponto­sít. Neki lett igaza. Az utóbbi időben Gábor látszólag semmit sem változott. Ugyanaz a precíz, szerény, ám időnként szen­vedélyes lelkesedéstől fűtött diák, mint akit nyolc hónapja megismer­tem. A „színfalak mögött” azonban valami mégiscsak történt. Az első néhány mondat után fogalmazó­dik meg bennem először: immár nem egy hihetetlenül kreatív és te­hetséges kamasszal, hanem egy közvetlen, ám határozott és céltu­datos felnőttel beszélgetek. Félre­értés ne essék: a sikeresen teljesí­tett érettségi vizsgáknak és a közel­múltban kapott mobiltelefonnak ehhez semmi köze. Annak viszont, hogy az utóbbit alig tizenkilenc évesen sem státusszimbólumként, Messzire szólt a plazmahangszóró Innovációs versenyt nyert konstrukciójával a Pálffy végzős diákja mindössze - reményei szerint a későbbiekben mellőzhető — mun­kaeszközként kezeli, már sokkal inkább. Rendíthetetlen higgadtsá­ga pedig — amellyel a szűkös sza­badidejének maradéktalan kitölté­sére pályázók finoman számon ké­rő hívásait kezeli - végképp meg­erősítik ezt az érzést. Mindennek magyarázata a múlt év ősze óta lezajlott esemé­nyekben keresendő. Gábor ugyanis a Rádiótechnika nevű szaklap egyik írása nyomán to­vábbfejlesztett kísérleti magas- hang-sugárzó plazmahangszóró zajos sikerét követően új kihívás után nézett. Nem kellett sokáig keresgélnie, hiszen tanárai rövi­desen figyelmébe ajánlottak egy tájékoztatót, amely a XII. orszá­gos ifjúsági tudományos és inno­vációs verseny kiírását tartalmaz­ta. Ráadásul a világraszóló ketye- réről értesülve néhány nap múlva a versenybizottság egyik tagja is felkérte: induljon a rangos meg­méretésen. Mivel a fiúnak nem volt ellenére a gondolat, a január 7-i határidő előtt két nappal bead­ta a konstrukciójának rövid váz­latát tartalmazó, néhány oldalas pályázatot. Mint utóbb kiderült, kis hazánkból vele együtt tucat­nyi tudományág 132 ifjú képvise­lője cselekedett hasonlóan. Ám az első rostán csak a jelentkezők kevesebb mint fele jutott tovább. Gábor mindenesetre belefért eb­be a keretbe, így újabb feladat várta: május 6-ig egy — immár részletes, de hét oldalnál nem hosszabb, legfeljebb 10 oldalas melléklettel ellátott - dokumen­tációt kellett nyélbe ütnie. Bár nem tétlenkedett, még oktatói: Ritzinger Ferenc, Németh József és a suli rendszergazdája, Papp Béla segítségével is csak az utol­só pillanatra sikerült végleges for­mába öntenie az irományt. Sze­mélyesen robogott vele Buda­pestre, ahol a benyújtás határide­je előtt négy órával adta dolgoza­tát a szigorú ítészek kezébe. A végeredmény azonban min­den izgalomért kárpótolta. „Plaz­mahangsugárzók hatékonyságá­nak növelése” című értekezését ugyanis kategóriájának első he­lyére sorolta a szaktekintélyek egész sorát felvonultató zsűri. Pá­lyázata egy igényes diplomamun­kával is felér - szólt az értékelés, miután a bírálóbizottság ülésének másnapján először telefonon, majd levélben is értesítették. Saját bevallása szerint az említett peda­gógusokkal és szüleivel ellentét­ben mégsem kerítette hatalmába eufórikus boldogság a hír halla­tán. Örült persze, csak másként. Jóleső elégedettséget érzett. El­végre ő már a kezdetekkor gyaní­totta és a verseny szervezőinek fokozott érdeklődése, illetve egy­Az innovációs díj Németh Gábornak újabb kihívásokat is hozott FOTÓ: A SZERZŐ egy korábban elejtett megjegyzé­se is arra utalt: jó eséllyel számít­hat a díjak valamelyikére. Mindez június 12-13-án teljesült, amikora fővárosi Millenáris Parkban dr. Bendzsel Miklóstól, a Magyar Sza­badalmi Hivatal vezetőjétől átve­hette a győztesnek járó elisme­rést. Ezzel együtt egy régi álma is valóra vált, hiszen teljesítményé­nek köszönhetően felvették a Bu­dapesti Műszaki Egyetem villa­mosmérnöki karára. Lazítani viszont azóta sem volt és előreláthatólag jó ideig — a Ku­tató Diákokért Alapítvány által szervezett egyhetes balatoni tá­borozást leszámítva — nem is igen lesz alkalma. Igaz, az ünne­pélyes eredményhirdetést követő napokban sikeresen gyürkőzött neki a szóbeli érettséginek, ám az innovációs díj bebiztosította szá­mára a vakációs elfoglaltságot. Mostanság ugyanis - a megmé­retés másik két első és egy máso­dik helyezettjével együtt - már javában a Európai Unió fiatal tu­dósainak XV. versenyére készül, amelynek idén szeptember 20- 26. között éppen Magyarország ad otthont. A tét óriási, hiszen ha ezúttal is elvinné a pálmát - ami az eddigi másfél évtized alatt mindössze egyetlen magyar fia­talnak sikerült -, az értékes jutal­mak egyikeként bármelyik EU- tagország szakirányú felsőokta­tási intézménye tárt karokkal fo­gadná. A siker felé vezető úton azonban még meg kell küzdenie néhány „aprócska” akadállyal. Gábor szerint a legkomolyabb megpróbáltatással az a heti négy intenzív nyelvóra jár, amelyek két magántanár segítségével őszig társalgási szintre tornázzák fel szerény angoltudását. Ehhez képest két hét alatt összedobni egy másik plazmahangszórót — az egy éven át készült, azóta szinte teljesen átalakított, immár mélyebb hangzásra és takaréko­sabb üzemmódra képes prototí­pus ikertestvérét - szinte már gyerekjáték... _______bugány jános K \ I t fi H ell Zoltánék Tiszaújvárosból érkeztek

Next

/
Thumbnails
Contents