Új Néplap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-12 / 161. szám

I 2003. Július 12., szombat MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Sorokban ANGOL NYELV. Egy helyi kér­dőíves felmérés eredménye, hogy az újszászi általános isko­lában idén szeptember elsejétől bevezetik az angol nyelv okta­tását, tanrendi keretek között. Ezzel a lakosság részéről koráb­ban megjelent igények valósul­nak meg, s az újszászi gyerme­kek ezáltal nagyobb esélyt kap­nak a továbbtanuláshoz, mg ABÁDSZALÓKI NYÁR. A hét végén folytatódik a rendezvény. Hangversenyt ad a Szolnoki Fil­harmonikus zenekar, de lesz Demjén „Rózsi”-koncert is. pm ■ Pályakezdők előnyben (Folytatás az 1. oldalról) A tanácskozás többi témájáról a tanács elnöke számolt be a sajtó képviselőinek. Temesvári Lajos egyebek mellett elmondta: kör­vonalazódik egy háromoldalú érdekegyeztető fórum kialakítá­sának lehetősége a szakképzés területén. Ennek kapcsán jelen­leg is zajlik egy megyei közgyű­léssel közös megállapodás ter­vezetének előkészítése. Ezenkí­vül jövőre - hazánkban máso­dikként - 45 millió forintból in­tegrált roma foglalkoztatási program indul megyénkben. Re­ferenciatérségként Kunhegyest és környékét választották ki a szakemberek, ahol jelenleg is az átlagosnak közel kétszerese, 16,6 százalékos a regisztrált munkanélküliek aránya, bugány Ellenőrizték az „evásokat” (Folytatás az 1. oldalról) így ez után előleget kell fizetni­ük, mégpedig július 12-ig, azaz a mai napig. Soltész Ernőné az eddigi tapasztalatok birtokában megjegyezte: azok az adózók, akik nem fizetnek előleget, a ké­sőbbiekben is számíthatnak az adórevizorok érdeklődésére. Az APEH tájékoztatása sze­rint országos szinten egyébként a valamivel több mint hatvan­ezer eva-alany nyolcvannégy százaléka teljesített első negyed­éves adóelőleg-fizetést, amely­nek összege meghaladta a 8,4 milliárd forintot. Az adóhivatal az eva-folyószámlára befizetést nem teljesítő adózók közül hét- százharmincötnél végzett eddig szúrópróbaszerű ellenőrzést. LACZI ZOLTÁN Osztrákok magyar kiképzésen Az osztrák akadémisták a szandai reptéren kapják meg ejtőernyős kiképzésüket FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS Harmadik alkalommal zajlik Szolnokon a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és a wienerneustadti Mária Terézia Katonai Aka­démia magyar-osztrák közös ejtőernyős ki­képzési programja. Szolnok Mint dr. Héjjá István ezredestől, a nemzetvédel­mi egyetem hadtudományi kar felderítő tanszé­kének vezetőjétől megtudtuk, az osztrák fél kez­deményezése nyomán rendezték meg az első ilyen tábort. Azóta nagyszerű kapcsolat alakult ki, a magyar fiatalok télen magashegyi kiképzé­sen vesznek részt, nyáron pedig az osztrák aka­démia teljes második évfolyama Magyarországon kapja meg az ejtőernyős kiképzést. Ez a kapcso­lat igen gyümölcsöző a NATO-n belül, hiszen a magyar és az osztrák fél kitűnő együttműködés­re képes egy harmadik országban végrehajtandó közös feladat során. Mind a téli magashegyi ki­képzés, mind a nyári ejtőernyős tábor emberpró­báló feladat. Mivel azonban mindkét esetben nemzetközileg elismert kiképzőtisztek végzik munkájukat, személyük garanciát jelent, a kato­nákban pedig bizalmat ébreszt. Az egyhetes programnak a hat ejtőernyős ug­rás csupán egyik eleme. Többek között épület­harcászati gyakorlaton vesznek részt az akadé­mia hallgatói, de lesz járőrverseny és lövészet is a szolnoki és egri könnyű vegyes szállító ezred közreműködésével. szs Csúcson a dinnyeszezon (Folytatás az 1. oldalról)- Milyen minőségűeknek ítéli?- Szerintem az idei termés jó. Nekünk főleg a csíkosak ízlettek.- Az árak?- A negyvennégy forint elfo­gadható. Éppen ezért most is két nagyot veszek, de nem lékeltetem meg őket, mert a kocsiban folyná­nak. Patai Imrével a dinnye titkairól beszélünk, hiszen a szülei egyko­ron Tiszaszőlősön minden évben termelték.- Tisztítja a vesét, javítja a májfunkciót, ezt hallottam a régi öregektől.- Hogyan lehet megállapítani, hogy érett-e a dinnye?- Van egy nagy titka, eláru­lom: levágom a kocsányát, és ha középen fehérféle, érett. Fehér Gábomé Margit néni év­tizedekig a termelők közé tarto­zott.- Emberöltővel korábban csak sötét színűeket lehetett kapni. Az Tv-notesz Alcsiszigeten volt a földünk, és a legnagyobb dinnye 14 kilósra nőtt. En azt tanultam, a sárga­dinnyét elárulja az illata is, meg az is, hogy az érett dinnye kocsá- nya elválik a terméstől. A görög­dinnyének - ha jó — olyan a hangja, úgy püfög, mint a bőrből készült csizmaszár. Elhiszem, ebben csak az a bökkenő, nekem mindössze gu­micsizmám volt, bőrcsizma sose. Gyanítom, így van ezzel a legtöbb ember. Általában a dinnyét férfiak ter­melik, árulják. A kevés kivétel kö­zé tartozik Vígh Katalin.- Igaz, én ötvennyolcért adom a görgőt, de viszik, mert elégedet­tek vele.- Milyen gyümölcsöt eszik, szeret a dinnyeárus?- Én a barackot. Az se baj, ha beleharap azember, és folyik a le­ve... Aki talán a legtöbbet tud ezen a piacon a dinnyéről: Bottyán Párban Két műsorról együtt, bár értelem dolgában fény­évnyire vannak egymástól, mégis egy kalap alá veszem most őket. Merthogy szerintem nemcsak az alacsony, ordítóan silányságosnak nincs helye a képernyőn, a túlzott intellektualizmus is idegen tőle, az ő elérhetetlen magasságával. Amikor véget értek a valóságshow-k, azt gon­doltam, mélyebbre süllyedni már nemigen lehet népbutításban. Most azonban, hogy láttam a tv2 csatornáján a Hárman párban egy-két adását, tu­dom: igenis lehet. Röviden: kiábrándítóan buta és hazug játék ez, melyet legszebb érzelmünkkel, a szerelemmel — „megtalálom az igazit!” —, vala­mint a párválasztással űznek. Azzal áltatnak ben­nünket, hogy amit csinálnak, őszinte és igaz, kö­ze lenne a valósághoz. A szereplők, akiket a ház­ba toboroznak — amely jóval szerényebb, mint a Nagy Testvéré volt -, tehetségtelenül, esetlenül játsszák el a választás komédiáját, olykor zavaro­dottan és bambán nézegetve, méregetve egymást, kóstolgatván is nevetséges feladatokban. Állítólag hódítanak ilyenkor, ám úgy tetszik — bocsánat, kimondom -, mint a hím teszi a nősténnyel (de fordítva is lehet), amikor dönt és választ, mire is lenne jó az a másik. S közben banalitások hang­zanak el, olcsó közhelyek, a szerkesztő is be-be- szól, a játékosok ki nem mondott gondolatait fo­galmazza meg és rakja a képernyőre, mint valami buborékokat. Ne többet erről, ennyit is csak azért, mert egyik nézőtársam hiányolta, sőt köve­telte, hogy fakítsak már ez ügyben. Fakítottam. Részletesebben különben azért sem, mert aki nézte már, eleve tudja, mi fán terem, aki pedig még nem látta, jobb, ha nem is tudja meg - leg­alábbis tőlem —, mi is „lakozik” benne. A másik kérdéses tévéműsor a közszolgálati egyik magazinja, a Szó, szó, szó. Vele meg az a ba­jom - bár korántsem olyan káros, mint az előbbi, inkább csak sajnálatos -, hogy oly magasan jár a fellegekben, a művészet, irodalom világában, hogy az egyszerű halandó már követni sem tudja: gondo­latban. Imponáló ugyan Réz Pál, a jeles irodalmár és műfordító - ő a házigazda - és Bálint András, a színidirektor - ő meg a vendége - társalgása, ahogy már-már zsonglőr módjára dobálóznak könnyedén az ismeretekkel, legyen az honi avagy világirodalmi. Sőt, akár versenyre is kelve egymás­sal. Ahogy rágyújtanak például nemcsak a pompás szivarra, de a márkás szavakra is. Ahogy példálóz­nak az alkotásokkal, címeikkel, mire valók és mire jók azok, ahogy röpködnek a művek, a versek, ahogy szinte egymás szavába vágnak, hogy ki­mondják: ki mit és mikor írt, és hogy milyen lehet egy történet kezdete, de akár vége. Ez a szellemi mutatvány még szórakoztató is lehetne, csakhogy a kevésbé jártas néző, pedig ők vannak sokan, több­ségben, úgy érezheti, kimarad ebből a játékból, nincs köze hozzá, így azután kedvét veszd, és legot- tan ott is hagyja az egészet. Túlságosan belterjes ez a műsor ahhoz, hogy nagy nyilvánosságot kívánna, érdemelne. Egyébként két kedves, okos embert lá­tunk. Csakhát. Polóniussal kérdezem, aki Shakes- peare-nél Hamlet szavaira, „szó, szó, szó” (innen a magazin címe is), ekként kérdez rá: „De a veleje?” Félő, azokat is elriasztja, elrettenti a kultúrától, az irodalomtól, akikben meglenne a hajlam, hogy hoz­záforduljanak. A képernyőn kevés műsora van a va­lódi műveltségnek, jobban kellene vigyázni, hogy milyen formában jelenjék meg. valkó mihály László, aki negyven éve dolgozik a kereskedésben.- Aránylag jó a termés, renge­teg volt a nap, és ugyanakkor ke­vés az eső. Ézért szinte az egész egyszerre érik be.- Honnan hozzák mostanság a legtöbb dinnyét?- Korábban Hevesről, Csány környékéről, legújabban évek óta Meggyesegyházáról, a román ha­tár mellől.- Mikorra cseng le a szezon?- Amire nem volt példa, már július 12-e körül tömve a piac dinnyével. Ebben a hónapban a zöm lefut, esetleg marad még va­lamennyi augusztus 10-ig. Utána már csak a külföldi szállítmá­nyokban lehet bízni, de ez bizo­nyára az árakban is meglátszik. Amelyek Szolnokon tegnap a görögdinnye esetében 44-58 fo­rint között ingadoztak: 58-ért a sárga belűt mérték, míg a sárga­dinnyét 88-98-ra tartották. D. SZABÓ MIKLÓS BARÁTOK KÖZT. A népszerű Barátok közt szappanopera-so­rozat több szereplőjével talál­kozhatnak szombaton, azaz ma mindazok, akik kilátogatnak a berekfürdői strandra. Az egész napos programban lesz főzés, játék és sok meglepetés is. de Nézőpont NIEDZIELSKY KATALIN Áfa- és nyelvtudás­mentesség Az áremelések sehol sem tartoznak a népszerű intézkedések sorába. Júliustól több ilyen „kellemes” változás történt, közü­lük vegyük csak a 25 százalékkal dráguló nyelvtanfolyamokat! Honfitársaink nem csak most állnak sze­gényes nyelvismerettel, bizonytalanul és szerencsétlenül a soknyelvű Európai Unió küszöbén, mindig is felkészületlenül, kiszolgáltatottan jártak a nagyvilágban. Valami változott ké­sőbb a kitekintés, az idegen nyelvek népszerűsítése, az oktatás fejlesztése érdekében, de nem sok. Ma már a végzősök nem kapnak diplomát, ha nem szerezték meg a nyelvvizsgát, de az igazolás nem azonos a valódi nyelvtudással. A kormány próbálkozik és a nyelvoktatás minőségének javítá­sa érdekében kezdeményezte az akkreditációt. Az áfatörvény módosítása értelmében 25 százalékkal drágulnak a nyelvtan- folyamok, és áfamentességet azok az intézmények élvezné­nek, amelyeknek sikerült programjukat akkreditáltatni. Csak éppen ezzel a minősítéssel (a Felnőttképzési Akkreditációs Bi­zottság Nyelvi Akkreditációs Testületétől) jelenleg nem ren­delkezik az országban egyetlen oktatóközpont sem! Akadt ugyan néhány igyekvő intézmény, amely benyújtotta kérel­mét, de az elbírálás kilencvennapos átfutási ideje miatt a leg­fürgébb sem férhetett bele a rövid határidőbe. A döntnökök nyaralnak, papír legkorábban augusztus elején. Elég vicces. Vagy inkább szomorú. S ez még nem minden: az áfamentes­ség, ha megkapják, az intézményre vonatkozik, az óraadó ta­nárokra nem, akiknek változatlanul számlát kell adniuk. Aki végre rászánja magát, hogy nyelvet tanuljon, az Isten se menti meg attól, hogy többet fizessen. A nyelviskolák emelik az áraikat. Más kérdés, hogy gyanús az a szolgáltatás, minő­ség, amelynek ára a mai világban nem emelkedik. A tudás érték, megszerezni drága. A legdrágább azonban az a tanfolyam, ahol a vizsga sikerül, a diák mégis megbukik, amikor a való világban kell(ene) angolul, németül, franciául... megszólalnia. Segítés és pénzkereset Balra Erika, jobbra Krisztina a motoros rendőrökkel FOTÓ: A SZERZŐ Tisza-tó Júliustól ismét heti váltásban je­lennek meg a Tisza-tónál a nyel­veket is jól beszélő, fiatal tourist police-osok, a Szolnoki Főiskola hallgatói. Közülük az egyaránt negyedéves Szirbik Krisztinával és Guba Erikával beszélgettünk az abádszalóki plázson. A lányok elmondták: kellemes kihívásnak tekintik a feladatot, hiszen megis­merhetnek több Tisza-tavi üdülő­települést, ahol a szolgálatok mellett alkalmuk nyílik egy kis nyaralásra is, nem is beszélve ar­ról, hogy a két hét alatt, melynek másik felét Tiszafüreden töltik, kereshetnek egy kis tanévkez­dést segítő pénzt. Krisztina ide­genforgalmi középfokú angol, míg Erika német nyelvvizsgával rendelkezik, ami szintén nem mellékesen jelentheti a további hasznot is, hiszen a lányok a hét eleje óta elmélyíthetik nyelvtudá­sukat az itt üdülő vendégek hasz­nára. Mennyitől szökik fel a lottóláza? Körkérdés Újra kialakulóban van hazánkban a lottóláz, miután múlt szombaton sem volt telitalálatos szelvény. Ezzel immár mint­egy másfél milliárd forint halmozódott fel. Lapunk ennek ap­ropóján arról kérdezett járókelőket, létezik-e olyan összeg, amely mindenképpen játékra csábítja. valahogy majdcsak túltenném magam rajta... Csíder Ist­ván, 65 eszten­dős nyugdíjas:- A mostani másfél milliárd forint természe­tesen felcsigáz­za az ember ér­deklődését. Én mégsem efféle kilátások alapján döntöm el, vá­sárolok-e lottót azon a héten. A főnyeremény nagysága helyett inkább a pénztárcám vastagsága határoz ebben a kérdésben. Igaz, a legutóbbi rekordösszeg nem ha­Finta Alexandra, 22 éves fotóla­boráns: - Rendszeresen játszom, de hosszú ideje a hatos lottóhoz ragaszkodom. A főnyeremény összege persze az ötösnél csábí­tóbb. Egymilliárd forint felett már megmozgatja a fantáziámat. Az első pillanat­ban viszont biztosan meg­rettennék, ha kiderülne: az én számaimat húzták ki a sor­soláson. Aztán gyott nyugodni, mégsem én tet­tem „zsebre”. Pedig nem aggasz­tott volna a tudat, hogy mihez kezdek ennyi pénzzel. Sárkányáé Magyar Mari­ann, 28 éves üzletvezető: — Vannak embe­rek, akik vonz­zák a szeren­csét. De én nem tartozom __ _____ Fortuna ke­gyeltjei közé. így aztán ritkán lot­tózom, inkább csak az alacso­nyabb nyeremények idején. Nem azért, mert olyankor kevesebben játszanak és ezzel az én esélyeim növekednek. Egyszerűen még vé­letlenül sem szeretnék akkora összeget nyerni, amely gyökere­sen megváltoztatná az életemet. BUGÁNY í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents