Új Néplap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-15 / 112. szám
6. OLDAL ALMA M A TÉR 2003. Május 15., csütörtök 1 HIHI 75 ÉVES A GÉPIPARI, KÖZLEKEDÉSI SZAKKÖZÉP- ÉS SZAKISKOLA JENDRASSIK GYÖRGY TAGINTÉZMÉNYE Egy megújulni képes iskola Hetvenöt év az ipar szolgálatában Névjegy Gúth Ferenc igazgató 1970-ben végzett a Gépipariban, ahol 1975 óta tanít. 1987-től általános igazgatóhelyettes, tagintézményvezető, 2002-től igazgató. Legmagasabb végzettség: Kossuth Lajos Tudomány- egyetem Bölcsészettudományi Kar Kitüntetések: Kiváló Munkáért (1982), Kiváló Pedagógus kitüntető cím (1991), Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1997), Szolnok Város Pedagógiai Dija (2002) Egykoron a Gépipariból került ki a megye műszaki elitje, szakembergárdája. Az intézményt közel egy esztendeje irányító Gúth Ferenc azt tűzte ki céljául, hogy a hatalmas intézmény — melynek két tagiskolájában ezerkétszáz nappali tagozatos, háromszázötven levelező hallgató és százhúsz főiskolás tanul — visszaszerezze hajdani hírnevét. Hetvenöt év, például egy angliai iskola életében, kevés külső változást hoz. A Gépipari alapítása azonban közvetlenül az első világháború utánra esett. Az iskola átélte a második világégést, egy forradalmat és mindennapjait meghatározta több rendszerváltás, így érthető módon Gúth Ferenc igazgató arra a legbüszkébb, hogy ebben a „közép-európai” 75 évben az iskola töretlenül, mindig megújulni képesen szolgálta és szolgálja ma is Szolnok és környéke iparostársadalmát, az ipar érdekeit. A megújulásra, az értékek megőrzésére a legjobb példát éppen napjaink szolgáltatták. A fenntartó önkormányzat 1996-ban úgy döntött, hogy közös igazgatás alá vonja a Jendrassik György Gépipari Szakközépiskohogy a régi alma mater a Baross úton is, a Bán úton is továbbviszi a hagyományait, az iskola nagyságából adódó előnyök kihasználása mellett”. Gúth Ferenc meggyőződése, hogy a térség felemelkedéséhez, hátrányos helyzetének leküzdéséhez csak a helyi ipar fejlesztésén, erősítésén, új ipar telepítésén át vezet az út. Az ipar jelenlétéhez és annak működtetéséhez korszerű iparoktatás kell, amelyre az iskola felkészült. Az alapfokú és a középfokú végzettségekre épülő szakképzés, a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően, széles skálán változtatható. Az iskolában folyó nevelő-oktató munka alapgondolata, hogy önálló, felelős döntésekre képes, megújuló alkotómunkára, társadalmi értékteremtésre alkalmas, humánus értékeket közvetítő, felsőfokú tanulmányokra képes nemzeti és európai szellemiségű állampolgárokat neveljenek-képezzenek. Fontosnak tartják olyan műszaki szakemberek képzését, akik a műszaki ismereteik mellett gazdasági, informatikai, nyelvi, menedzserismeretekkel is rendelkeznek. Olyan készségeket kell kialakítani a tanulókban, amelyek képessé teszik őket arra, hogy felnőttként is tanuljanak, illetve önállóan tudjanak ismereteket szerezni. Akik életpályájuk során nem a társadalom leszakadó, gyakran gondoskodásra is szoruló rétegéhez tartoznak, hanem társadalmunk elfogadott tagjaivá válnak, alkalmasak lesznek az európai értékrendhez történő csatlakozásra. Az iskola - ma vezető beosztásban lévő volt diákok által ide juttatott - szakképzési hozzájárulási pénzekből, nyertes pályázatokból mára korszerű berendezésekkel rendelkezik. Tanműhelye az ISO 9001 szerint tanúsított. Az iskolai munka egészét pedig a Comenius 2000 minőségbiztosítási rendszer segítségével alakítják át. A Gépipari, mint a város egyik legnagyobb oktatási intézménye, jó színvonlon képes megfelelni az alapító okiratban kijelölt feladatának, ki tudja szolgálni a munkaerő-piaci igényeket. A műszaki területen a néhány napos tanfolyami képzéstől - például rézcsőszerelő - a gépészmérnöki diplomáig bármely szinten képes eredményesen oktatni — mondja Gúth Ferenc igazgató. Az iskola tanműhelye ISO 9001 minősítéssel is rendelkezik _______Sorokban_______ BÁ L ÉS ÜNNEP. Alapításának 75. évfordulóját igazán rangos rendezvénnyel ünnepli a Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakiskola Jendrassik György Tagintézménye. A rendezvény- sorozat május 17-én, szombaton 13 órakor díszünnepséggel veszi kezdetét a Szigligeti Színházban. Ezt követően 15 órától a régi osztálytársak találkozhatnak egymással az iskolában. A rendezvényt a Tisza Szállóban este hat órakor kezdődő vacsora és technikusbál zárja. A rendezvény fővédnökei: Botka Lajosné országgyűlési képviselő, Szolnok Megyei Jogú Város polgár- mestere és Tokár István, Jász- Nagykun-Szolnok megye közgyűlésének elnöke. ÉVKÖNYV. Az ünnepi évfordulót egy igazán tartalmas almanachhal teszi maradandóvá az iskola, melynek szerkesztője Hídvégi Ilona tanárnő. A Gépipari hetvenöt évét történelmi dokumentumok, volt iskolavezetők visszaemlékezései elevenítik fel. Ám a kötetből nem csak a múlt, a jövő is kiolvasható, köszönhetően az iskola mai életét bemutató írásoknak, amelyeket az intézményben tanító tanároknál szakavatottabban senki sem tudott volna elkészíteni. A könyvet mégis a számtalan fotó- és dokumentumillusztráció teszi teljessé, no és az iskola tanárainak, illetve végzős diákjainak névsora 1930-tól egészen napjainkig. TÚLJELENTKEZÉS. A 9. osztályokba 3-5-szörös a túljelentkezés. Olyan fiatalokat várnak, akik a műszaki pálya iránt érdeklődnek, és tovább kívánják fejlesztem képességeiket céljaik elérése érdekében. Ennek megfelelően a 9-10. osztályokban szakmai orientációs képzés folyik, míg a 11-12 évfolyam a szakmai alapozás időszaka. ■ Tanítvány a katedrán Bertalan István azok közé tartozik, akik megtapasztalták, milyen gépiparisnak lenni diákként és tanárként. A két érzést az egykori diákból lett pedagógus egyetlen szóval összegezte: szívdobogtató! Bertalan István 1968-ban lépett be először az iskola kapuján - akkor még mint kisdiák. Falujában ugyanis az volt a szokás, hogy a legjobban tanuló gyerekeket Szolnokra, a Gépipariba küldték. Tanulóként az akkor uralkodó nagyon nagy fegyelmet volt a legnehezebb megszoknia. Egy esztendő alatt azonban belerázódott a iskolai életbe. Az első gépiparis nap után majd’ harminc év telt el, amikor ismét szívdobogva tette kezét az iskola kapujának kilincsére. Bertalan István 1996- ban, műszaki egyetemmel és tízéves tanári pályafutással a háta mögött lépett be ismét az iskolába — ezúttal már tanárként. Az egykori diákból lett tanárnak ismét egy esztendőbe tellett, míg múlt a szívdobogása, míg megszokta, hogy kollégának tekintik egykori tanárai. Mindez sarkallta is, hogy a lehető legjobban felkészülve álljon a tanítványai elé. A nagy hírű tanároktól elsajátítottak ma is segítik. Egykori iskolai füzeteit gyakran előveszi, sőt megesik, hogy diákjainak is megmutatja, miként kellett akkor jegyzetelni. Bertalan István szerint ugyan a számítógép sokat segít az oktatásban, ám a mai diákok - részben a komputereknek is „köszönhetően” — már közel sem tudnak olyan szép külalakkal dolgozni, mint a régi nebulók. Bertalan Istvánnak azonban nem csak a tanításban segít a gépiparis diákmúlt. Úgy érzi, osztályfőnökként jobban tud segíteni a végzős fiatalok pályaorientációjában is. Bertalan István Vonzó sokszínűség Juhász Julianna Gellai Gábor Juhász Julianna a sokszínűsége mialt választotta a Gépiparit. Gellai Gábort viszont mindig is vonzották a műszaki dolgok. Egy dologban azonban megegyezik a két diák véleménye: nincs jobb suli a Gépiparinál. A 10. B osztályba járó Juhász Juliannát cseppet sem zavarja, hogy „fiús” iskolába jár. Bár a Gépiparit műszaki iskolaként tartják számon, valójában egy sokszínű intézmény. Túl a pályaorientációs időszakon már azt is sejti, mi lesz, ha nagy lesz. Szállítmányozás területén szeretne dolgozni, így jövőre a közlekedési alapismeretek tanulását kezdi meg. No persze ez csak az alap, hiszen előbb technikus szeretne lenni, majd egyetemre vagy főiskolára felvételizni. A Gépipariban azonban nem csak a tanulás a fontos, számos szabadidős program is várja a diákokat. Már rögtön az első év gólyatáborral kezdődik, ahol a leendő diákok megismerhetik egymást, tanáraikat és persze az iskolát. Juhász Julianna kedvenc tantárgya a német, ám hogy ki a kedvenc tanára, azt nem tudja eldönteni. Állítja, minden tanár rendes, szigorúak, de következetesek. Tanárok? - gondolkodik el a Gellai Gábor. A 9. B osztályos fiú szerint cseppet sem szigorúbbak, mint az általános iskolában voltak. A Gépiparit azért választotta, mert mindig szeretett a műszaki dolgokkal foglalkozni. A kedvenc tantárgya is a fizika, és bár rokon tantárgy a matek, de szerinte sem könnyű a Gépipariban. Gellai Gábor is tudja már, hogy a Gépipari után hol szeretne tovább tanulni: egyetemen. Álma ugyanis a közlekedési logisztikai menedzserdiploma megszerzése. A kilencedikes fiú persze nem lenne igazi diák, ha legjobban a tanulást szeretné. Úgy véli, a legjobb buli a suliban a sportnap. Büszkeségük a diákok Hicsó György tagintézményvezető a diákokra a legbüszkébb. Arra, hogy a Gépiparban végzettek megállják a helyüket az életben. Hicsó György alig egy esztendeje vezeti a Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakiskola Jendrassik György Tagintézményét. Á nagy múltú intézmény katedrájára azonban már csaknem egy évtizede lépett először. — Nem vagyok szolnoki, így nem sokat tudtam a Gépipariról. Ám amikor feleségemmel ide jöttünk, rögtön megfogott az a családias hangulat, ami a tantestületet és az egész iskolát jellemezte — emlékszik vissza az tagintézmény-vezető. Bár azóta alaposan megfiatalodott a tantestület, és az élet tempója is gyorsabb lett, a családias légkör továbbra is megmaradt. Ennek - hogy a kollégák figyelnek egymás problémáira is — köszönhető, hogy aki egyszer a Gépipari katedrájára áll, az nem akar másik iskolában tanítani, így stabil a tantestület. Hicsó György mégis a diákjaikra a legbüszkébb. Az iskolába visszajáró egykori gépiparisok úgy érzik, jó volt itt tanulni, és olyan tudásra tettek szert, amivel megállják a helyüket az életben. Tény, a gépiparis diákok 60-70 százaléka tovább tanul. Legtöbben természetesen a műszaki pályán, előbb technikusnak, majd az itt megszerzett ismeretek birtokában műszaki egyetemen, főiskolán. Hicsó György szerint legfontosabb, hogy tanulóikat nemcsak felveszik ezekbe a felsőoktatási intézményekbe, de a Gépipariban szerzett műszaki alapismereteiknek köszönhetően jobban megállják helyüket, mint a gimnáziumokból érkezett társaik. De nem csak a műszaki tantárgyak oktatására fektet nagy hangsúlyt az iskola, azokkal egyen- rangúként kezelik a közismereti tantárgyakat. Itt ugyanis gimnáziumi szintű az érettségi. Ezt jelzi az is, hogy a Gépipariban felnőttoktatás is folyik, levelező és esti tagozaton távoktatási elemeket is tartalmazó módon készítik fel érettségire az idősebb fejjel is- kolapadba ülőket.____________■ Hicsó György Minőség a szakképzésben Együtt erősebbek vagyunk, mint külön-külön — állítja a Baross Gábor tagintézmény vezetője. Simon László szerint nem versenyez egymással a két tagintézmény, hanem kiegészítik a másik képzését. képzés került előtérbe. Azaz a diákokat olyan ismeretekkel igyekeznek felvértezni, amellyel megállják a helyüket az üzemekben. A változást tükrözi, hogy a tagintézmény nyolcszáz diákjának kétharmada szakközépiskolai képzésben vesz részt. FelkéA régi Baross-hagyo- mányok az összevonással sem vesztek el. Sőt éppen ellenkezőleg, azáltal, hogy fontossá váltak, megerősödtek. Rendszeresen megrendezik a Baross- napokat, és évről évre emlékfát is ültetnek a diákok. Rivalizálásra sincs ok a két tagintézmény között, hiszen kiegészítik egymás oktatási kínálatát. A Baross Gáborban elsősorban szakembereket, érettségizett szakmunkásokat képeznek két fő szakirányon, az épületautomatika és a közlekedésgépészet területén. A szakképzés már megváltozott - állítja Simon László. Ennek megfelelően a Barossban is a mennyiség helyett a minőségi szítésükről 41 pedagógus gondoskodik. Szinte minden tanár több diplomával rendelkezik. A szakmai tantárgyak oktatóinak széles körű ismeretét pedig az jelzi a legjobban, hogy többen a mester- képzésekben is részt vesznek. Az iskola tanműhelye ISO-minősítésű. A diákok - a nyertes pályázatoknak köszönhetően — a legkorszerűbb eszközökön, berendezéseken sajátíthatják el választott szakmájuk alapfogásait. A tanműhely felszereltségét jelzi, hogy a Baross tanműhely ad otthont az iparkamara továbbképzőjének is. 1 lÉÉjk Simon László A tanulók segítője Aki ismeri a titkát, annak cseppet sem nehéz feladat egy műszaki iskolában humán tantárgyat tanítania — állítja Zsitnyánszki Andrea. A magyar-történelem szakos tanárnő szerint csak meg kell találni a hangot a diákokkal. A fiatal pedagógus örül, hogy három esztendővel ezelőtt a Gépiparit választotta. Pedig egy műszaki jellegű iskolában, ahová javarészt fiúk járnak, sokak szerint nem egyszerű a feladata egy magyar-történelem szakos tanárnőnek. Zsitnyánszki Andrea szerint azonban ez csak a látszat. A fiúkkal ugyanis könnyebb dolgozni, hiszen nincsenek olyan allűrjeik, mint a hasonló korú lányoknak. Zsitnyánszki Andrea Az való igaz, hogy többségük a műszaki tantárgyak iránt érdeklődik, ám az ő figyelmüket is le lehet kötni a történelemmel és az irodalommal. Csak minden órának másnak kell lennie, a száraz tényanyagot pedig oldottabban kell előadni, felvillantva például egy-egy neves személyiség magánéletét is. így előfordult már, hogy annyira sikerül egy-egy fiatal érdeklődését felkelteni, hogy szép eredménnyel szerepelt országos tanulmányi versenyen is. Zsitnyánszki Andrea megtalálta a hangot a fiatalokkal, így őt választották a diákmunkát segítő tanárnak. A tanulók pedig szívesen meg is keresik ügyes-ba- jos dolgaikkal. ______________■ lá t és a Baross Gábor Szakközépiskola és Szakiskolát. Az összevonás után is megtartotta mindkét intézmény a saját értékeit, így - az igazgató szavaival - „minden öregdiáknak azt jelenthetjük,
