Új Néplap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-07 / 32. szám

4. OLDAL 2003. Február 7., péntek HÖHE L Y 2 E T Áram nélkül maradtak Az áramszolgáltató helyzetét is megnehezíti a rendkívüli időjá­rási körülmény. A légvezetékek nincsenek biztonságban, mert a közelükben levő fák hótól roska- dó ágai bármikor rájuk rázuhan­hatnak. Ezzel üzemzavar kelet­kezik, megszakad az áramszol­gáltatás. Szerdán és tegnap is több helyen jelentettek gondot az így megrongálódott vezeték- szakaszok, amelyek helyreállítá­sán folyamatosan dolgoztak a szakemberek - tudtuk meg St­udie Pétertől, a Titász szolnoki ki- rendeltségének helyettes vezető­jétől. Nehezíti viszont a munká­sok tevékenységét, hogy a veze­tékek megközelítése a nagy hó­ban nem könnyű feladat. Továb­bi üzemzavarra bármikor, bár­hol lehet számítani. ■ A segítő polgárőr A tiszafüredi postamester szerda délután kért telefonon segítséget Kövér Gábor polgárőrtől. Az tör­tént ugyanis, hogy egy fiatal há­zaspár a karcagi kórházból hoz­ta volna haza kocsival 4 napos kislányát. A Füredtől 6 kilomé­terre lévő Bánótanyáig jutottak, ahol autójukat fogságba ejtette a méteres hótorlasz. A fűtés nem működött a kocsiban, így a pici babának először az autójuk előtt veszteglő postakocsi nyújtott menedéket, ahol meleg volt. A postások mobiltelefonon értesí­tették főnöknőjüket. A posta­mester asszony kérésére a pol­gárőr gyalog vágott neki az út­nak, s közben mobiltelefonján kérte a védelmi bizottságot, hogy intézkedjen mentőjárműről. Mi­után a helyszínre ért, kabátjába bebugyolálta a kis Rékát, s az ag­gódó szülőkkel együtt elindultak a város felé. Szerencsére félúton találkoztak a tűzoltóság roham­kocsijával és az orvosi rendelőbe vitték a pici lányt, aki rövid vizs­gálat után egészségesen térhetett haza szüleivel otthonába. pm Nem állt le a termelés A Jászság legnagyobb ipari üze­meiben a közlekedési nehézsé­gek ellenére zavartalan volt a ter­melés. Az Electrolux Lehel Kft. minden gyárában időben megin­dult a munka, a dolgozók legna­gyobb része időben beért, de Ti- szasüly és Kőtelek környékéről nem tudtak bejutni az alkalma­zottak, a dél-hevesi, jászárok­szállási munkavállalókkal pedig jó fél órás késéssel érkezett meg a járat. A Samsung Electronics Magyar Rt. jászfényszarui gyá­rába késés nélkül érkeztek a dolgozók, illetve az Aprítógép­gyár Rt. herényi gyárában is időben fel tudta venni a munkát mindenki. u.cs. Egyhavi csapadék hullott le A február 4-én és 5-én lehul­lott hóból kiolvasztott csapa­dék mennyisége területi át­lagban már megközelíti az egész hónapban lehullott csapadék összességét. Eddig ugyanis területi átlagban 25.6 milliméternek megfele­lő csapadék esett, míg a sokéves februári átlag 27.6 milliméter. A Kötivízig vízrajzi csoportjától kapott adatok szerint ja­nuárban meg is ha­ladta a sokévi átla­got a csapadék mennyisége: múlt hónapban ugyanis 43.7 milliméter esett, míg a sokévi területi átlag 29,8 milliméter. Szerencse, hogy a talaj most nem fagyott, vagyis a csapadék - ha lassan is, de - szi­várog a földbe. Jelenleg a hó víztartalma terü­letünkön 60 milliméternyi csapa­déknak felel meg. Hogy lehet-e árvízre számíta­ni? Az nagyban függ attól, hogy milyen tempóban olvad el a ha­talmas mennyiségű hó. Egyéb­ként 1999-ben ugyanekkora ha­vat mértek, mint most, ráadásul akkor is két nap alatt hullott le. És mint tudjuk, abból lett az első, minden addigi rekordot meg­döntő óriási ár­víz. Most azonban a szakemberek legfeljebb má­sodfokú árvíz- védelmi ké­szültségre szá­mítanak. Ne­kik legyen iga­zuk! TA CSAPADÉKADATOK FEDRUÁRBAN Helység/Nap 3. 4. 5. (kiolvasztott hó, mm) Hóvastagság (cm) Jászkisér 0,1 27,0 25,1 46 Tiszasüly­18,4 19,2 50 Jászberény 6,0 29,0 27,0 55 Karcag­30,0 18,0 45 Kisújszállás — 39,3 15,8 45 Kunhegyes­24,5 14,2 40 Mezőtúr­27,9 22,2 60 Kunszentmárton­33,0 24,4 52 Szolnok 21,4 13,6 45 (Forrás: Kötivízig) TAKARÍTÁS A MAGASBAN. A járókelőkre veszélyes hópárkányok eltávolítását is végezték tegnap a szolnoki tűzoltók. Felvételünk a megyei könyvtárnál történt beavatkozást örökítette meg. ________ ____ _________________ FOTÓ: M. J. Já tszóház a tűzoltóságon Több mint száz, kényszerű­ségből Tiszafüreden veszteg­lő átutazónak biztosított éj­jeli szállást a védelmi bizott­ság. Tizenegy egyeki és telekházi kis­gyermek a tűzoltóságon töltötte az éjszakát a gyermekvédelmi szolgálat munkatársainak fel­ügyelete mellett. A szolgálat szak­emberei játszóházzal kedvesked­tek a gyerekeknek. Közülük Ká­das Daninak sokáig emlékezetes lesz ez a nap, ugyanis a tűzoltók ünnepi „bemutatóval” köszöntöt­ték hetedik születésnapja alkal­mából. Kényszerű éjjeli menedékké kellett berendezni a városi sport- csarnokot is, ahol főleg a Tisza- igar, Tiszaörs és Nagyiván felé utazók szálltak meg, de sokan töl­tötték itt az éjszakát azon fuvaro­zók közül, akik az ország minden pontjáról indulva rekedtek a hó­ban a Tisza-tavi városnál. A Nem­zeti étterem vacsorát és reggelit is biztosított a 87 vendégnek, akik igénybe vehették az intézmény szaunáját és más szolgáltatásait is. Tegnap délig mindenkit sike­rült hazaszállítani, illetve útba in­dítani — tudtuk meg a védelmi bi­zottság munkatársaitól, aki azt is elmondták, hogy szinte teltház volt a város szállodáiban és ma­gánszálláshelyein is. _____ PH Néz őpont ZSOLDOS GYÖRGY Líra Azt mondja kollégám ábrándos tekintettel, mi­dőn a ház előtt fújjuk a füstöt a szitáló hóban (már hogy szó essék az épületből száműzött dohányosok sanyarú sorsáról is):- írni kellene a tél szépségeiről! Kissé bárgyún nézhettem rá, hiszen most, mikor úgy tűnik, hogy lábhoz tett hóekékkel kapituláltunk Tél tábornok előtt, nem biztos hogy osztatlan sikert aratna egy ilyen tárgyú szösszenet. Persze emlékszem, még csikókoromban olyan mély átéléssel olvastam Itt, a városban is Fekete lstván Téli berek című könyvét, hogy szinte együtt SZÜgyig ér a hó dagasztottam a havat Tutajos- sal és a jó öreg Matulával a vas­tag dunna alá süppedt kunyhó felé. Irigyeltem őket, mert városi gyerek lévén jobbára csak va­lami latyakos járdákon tapickálhattam akkoriban. No de most nem kell kedvenc ifjúsági regényem után kurkász- nom, itt, a városban is jószerével szügyig ér a hó, bár házmes­terünk még éjszaka is felkelt, hogy lankadatlan erővel taszigál- ja a járdáról az égi áldást. Mert nemcsak esett, de másodpercen­ként öt szívlapátnyi porhót lökött arcunkba a virgonc szél, amit az autósok is élvezhettek, miközben a négydimenziós kaparós sorsjeggyel szórakoztak, azaz megpróbálták levakarni az abla­kokon makacsul kapaszkodó jeget. Másnap reggel meg-megbicsakló lábbal araszolok a buszmeg­álló felé, és már azt latolgatom, milyen taktikát is alkalmazzak, hogy felpréseljem magam az annyira áhított tömegközlekedési eszközre, no meg egyáltalán, mennyit is kell bokáznom a meg­állóban, ami leginkább egy rögtönzött hószoborparkra hajazik. De láss csodát, puhán begurul egy csuklós járgány, még ülőhely is akad, és nicsak, még fűtenek is! így, az ülésen elterülve, mi­közben j ólesőn kúszik ülepem felé a meleg, derűsen szemlélem a buszablakon át a hóleples tájat, a buckába vígan beleugró és abban eltűnő kisiskolást, az érte indított mentőexpedíciót. Tény­leg írni kellene egy lírai hangvételű jegyzetet a tél szépségeiről! Aztán felolvasni az ambulancián várakozó elesetteknek, no meg az elakadt autókat szentségelve tologató pilótáknak... TELEKI JÓZSEF Hóguta Hópaplan alatt pihen az ország. A havazás azonban nem csak a közutakon okozott fenn­akadást, hanem az iskolákban is. Szülő legyen a talpán, aki reggelente el tudja dönteni: érde­mes-e aznap iskolába küldenie gyermekét, hogy aznap lesz-e tanítás vagy sem. Idén télen ugyanis immár második alkalommal hirdették ki: a hóhelyzet miatt a vidékről bejáró tanulók igazoltan maradhat­nak távol a tanórákról. Már pedig az igazi diák, ha teheti, lóg. így az élelmesebb kollégisták is összepakoltak és menten haza­indultak — természetesen a hóhelyzetre tekintettel. Az illetékeseket, a A diákok csak a síszünetben Kormányzati Koordi- . , ,, , nációs Bizottságot reménykedhetnek persze a jó szándék vezette; a jobb félni, mint megijedni elve. Mert ugye a csúszós utak, a ki-kimaradó busz- és vonatjáratok... — magyaráztam tegnap is a fiamnak, amíg a la­kótelep hófútta buszmegállójában topogva vártuk a késő járatot. Bezzeg a múltban nem kellett a gyerekeket győzködni! Apám gyak­ran emlegette azokat a régi szép időket, amikor szénszünet címén két-három hetet is otthon tölthetett, pont akkor, amikor a legjob­ban hullt a hó. Manapság azonban aligha ildomos kiírni az iskola kapujára: „kifizeteüen fűtésszámlák miatt zárva”. így most se szén- , se igazi hószünet. A diákok csak a síszünetben reménykedhetnek. Ezzel, a síszünettel igyekeztem vigasztalni fiamat is. Ám sze­rinte mindennek oka mi, szülők vagyunk. Előrelátó szülőként ugyanis valamelyik szomszédos településen is rakhattunk vol­na családi fészket. Akkor ugyanis ahelyett, hogy a lakótelep hó­buckái között botladozna az iskola felé, nyugodtan koptathat­ná a havat a gátoldalban. A Jászkun Volán Rt. szolnoki buszpá­lyaudvaráról egy műszak, azaz hu­szonnégy óra 677 járatot jelent. Bol­dog békeidőben nincs semmi gubanc, de most más a helyzet. Akadt kocsi, amelyik szerda este 20.25 körül elin­dult Tiszasülyre, de csak Kőtelekig jutott, majd elakadt. Csütörtök reggel húzták ki. De Mezőhék és Martfű kö­zött is állt egy busz egész éjszaka. Va­jon a buszvezetők miképpen ítélték meg tegnap a megye közútjainak a helyzetét, a közlekedés biztonságát? Tajti László öt éve ül a volán mögött.- Jásziványból tizenöt perc késéssel bejutottam Szolnokra. Pihenek keveset és megyek Apátiba, meg még lesz jász- ladányi fuvar is.- Milyenek a közutak?- Rosszak, letaposottak, jegesek. Amerre én járok, talán Szászbereknél a legrosszabb. Ugyanakkor a rengeteg égi áldás ellenére az iványi út egy nyomon jól járható. Gyurcsányi Károly ötvenéves és har­mincnál is több évet töltött pilótaként a buszokon. Nem látszik az út széle Tajti László, Gyurcsányi Károly és Szabó István bizakodik a jobb időben FOTÓ: BAKOS J.- Cibakházáról indultam Szolnokra. Érdekes, Cihákon eltakarították a havat, de ahogy elhagytam a falut, olyan lett az út, hogy nem látszott az árok széle. Sze­rintem ilyen utakon nem volna szabad közlekedni, mert a legjobb szemű sofőr sem veszi észre hol az úttest és hol az árok. Én is elakadtam, úgy húztak ki, pedig is­merem az utat. Jellem­ző, a Cibak-Szolnok tá­volság harminchat kilo­méter, én 5 óra 18-kor indultam és 8 óra 20-ra benn is voltam. Még a sószóró is az árokba ke­rült, saját szememmel láttam. Szabó István forgalmi szolgálattevő nem hogy naprakész, de órára pontos adatokat sorol a megye közúti helyzeté­ről, a megközelíthető és a megközelíthetetlen településekről.- Csütörtökön délelőtt tíz után az a helyzet, hogy közúton Törökszentmik- lós, Fegyvernek irányába reménytelen a közlekedés. A fegyverneki járat még tíz­re sem érkezett meg, de Tiszaderzsen is állnak a buszok. Azután Abony—Szol­nok között is baleset volt, így lezárták az utat. Az Abonyból 4 óra 55-kor indult a kocsink 8.20-ra ért be. Lassan fél tizen­egy lesz és a 4 óra 25-ös tiszabői járat még sehol. Valószínűleg valahol a 4- esen vesztegel. De példának okáért Ti- szapüspökiből sem jöttek be a járatok.- Ezek szerint mit javasol az utasok­nak? — Noha nekem, mint főnöknek nem il­lik ilyet mondani, most az egyszer kivé­telesen lebeszélem azt, aki a buszt vá­lasztja. Főleg Abony, meg Törökszent- miklós irányába, de Szegedre, Budapest­re, meg Egerbe sem indítottunk egyetlen kocsit sem. Küldtem egy mentesítőt Sza- jolba, a községházára, de nem ért odáig. Nem azért, mert valami műszaki problé­ma akadt vele, hanem olyan az utak helyzete. Reggel 7 óra 15-kor indítottam egy járatot Törökszentmiklósra, ahová 10 óra 10-kor még nem érkezett meg. Ál­talános tapasztalat, ha a kocsi letér vala­merre a fő nyomvonalról, akkor ott ma­rad. Sajnos sok a baleset. Néhány kami­onvezető sem érti, hogy életveszélyes 70-80-nal söpörni ilyen utakon, mert ha hirtelen fékezni kell, az óriási tömeg ke­resztbe fordul az úton. Egy ekkora monstrumot pedig csak speciális daru­val lehet visszaemelni a főútra, miköz­ben minden irányban áll a forgalom. — Mondana érdekes esetet?- Igen. 10 óra 10-kor jött a telefon, Ti- szapüspöki is megközelíthetetlen. Ezért a járatot két traktor húzta el, mert bármi­lyen hihetetlen, az úton a íetaposott és már megszilárdult hótömeg miatt het- ven-nyolcvan centis szintkülönbség is előfordul. Ehhez pedig már kevés a vo­lánbusz, ide tank kellene. A helyzet szinte óráról órára változik. Szerencsére éppen nem havazik, úgy­hogy ha a speciális munkagépek is dol­goznak, sokat javulhat a helyzet. Ugyan­akkor, ha egy kamionos rosszul méri föl a távolságot, lebénulhat akár az egész 4- es is. Ugyanez vonatkozik bármilyen balesetre. Tehát akinek nagyon szüksé­ges, az keljen útra, és számítson arra, hogy az utazási idő bizonytalan. Remél- jük nem sokáig. ________________d.sz.m.

Next

/
Thumbnails
Contents