Új Néplap, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-07 / 259. szám
4. OLD Al, SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL A 2002. November 7., csütörtök ||| SZŐLŐSZEMEZGETÉS. A szolnoki Krúdy 1. óvoda kicsinyei is túl vannak a szüreten. A vidám kis közösség a szomjúságot a szülőktől kapott szőlőből préselt musttal, az éhséget helyben sült pogácsával enyhítette. A vigasságot a szandaszőlősi általános iskola néptáncműsora Zárta. (AMATŐR FOTÓ) Tolerancia-hétvége „Számomra a tolerancia nagyon fontos, mert az édesanyám mozgássérült. Nem szeretek beteg embereket látni. Ilyenkor lelkiismeret-furdalásom van, mert én egészséges vagyok, és rossz látni azokat, akik olyan szenvedéseken mentek keresztül, mint édesanyám. Mindenkit olyannak kell elfogadni, amilyen, hiszen az igazi ember a lélekben rejlik.” Átkelés a .pókhálón”: együttműködési készség fejlesztése Az idézett gondolat az egyik nyertes pályázatban olvasható, amely - több pályamunkával együtt - megalapozta a közelmúltban Berekfürdőn megrendezett tolerancia-hétvégét. A képzésen a szolnoki Varga Katalin Gimnázium és a Városi Kollégium közös, Arany János Tehetséggondozó Programjában tanuló diákok huszonkét fős csoportja vett részt, A találkozót — öt önkéntes szakemberével — a szegedi Nagyító Alapítvány szervezte. A középiskolások iskolán kívüli képzésével, a döntően kiscsoportos, élményszerű feldolgozáson alapuló értékközvetítéssel 1995 óta foglalkozik az alapítvány. Kedvezményes bentlakásos programjaira pályázati úton lehet jelentkezni. A választható témák között szerepel önismeret, kommunikáció, párkapcsolatok, reklám, esztétika, civil politika, szenvedélybetegségek és a tolerancia. A képzés során olyan képességeket és készséget (mint például kommunikációs és együttműködési készség, döntési képesség) fejlesztenek, amelyekre a szokásos iskolai keretek között ritkán nyílik lehetőség. A 15-16 éves diákokkal értelmi fogyatékos gyerekeket nevelő iskolába és szenvedélybetegeket gondozó intézménybe is ellátogattunk, ahová „A szeretet adja magát” címmel saját összeállítású énekes-zenés, irodalmi ajándékműsort vittünk. CSER VIKTÓRIA CSOPORTVEZETŐ KOLLÉGIUMI TANÁR A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) mos Szokásom szerint hétfőn is az ablakban lógtam, hogy iskolába induló gimnazista lányomat „elkísérjem”. A gyerek eltűnt a szemem elől, de még maradtam, hogy bámuljam az utcát. A jövő-menő emberek forgatagában tekintetem megtorpant. Szent Isten, a Rém! i Rég láttam, a nyáron i utoljára. Akkor mezítlábasán, szakadtán, elképesztően loncsosan, mint egy agyonkínzott puli. Az emberek szétspricceltek körülötte, kerülve minden lehetséges kontaktust. Mert ugye, nem lehet tudni... Már azt hittem, nincs, de megint felbukkant. Ádámcsutkáig szegett fejjel jött az arctalan emberalak, furcsán himbálódzó testével szinte karcolta a levegőt. Rejtőzködő, egyszersmind félelmetes ez a krisztusi kor előtt álló vadember. A járókelők most is távolságtartóan haladtak el mellette. Egy hosszú hajú, háüzsákos leányka — tizenöt-tizenhat évesnek néztem - is közelebb húzódott a járdát szegélyező bokrokhoz. Elhaladtak egymás mellett, s rajtam valami megkönnyebbülés vett erőt. „Nem kell ettől tartani, csak úgy néz ki, mintha...” — nyugtattam magam, és restelkedtem, hogy gonoszkodtam. De most hirtelen megtorpant, megfordult, valamit szólhatott a kislánynak, mert ő is megállt. S abban a pillanatban a Rém, ökleit bunyóra emelve, stílusosan, támadóállásban, a lány arca előtt hadonászva, a falhoz taszigálta szegénykét. Szörnyű volt! Szörnyű a tehetetlenség, amit éreztem több emelet magasságban. Másodpercek telhettek el, de nekem végtelennek tűnt. Férfiasságuk tudatától öntelt pojácák, piacról hazafelé tartó, jól karbantartott nyugdíjasok és máskor erejükkel hencegő kamasz fiúk haladtak el, odavetve egy pillantást, és sipircoltak tovább. Egy korosabb asszony jött. Gondolkodás nélkül odalépett, és mit sem törődve azzal, mi történhet vele, szétválasztotta őket. Az asszony átkarolta a halálra rémült kislányt, s együtt indultak tovább. A Rém pedig, mintha az égvilágon semmi nem történt volna, himbálózó járással folytatta céltalannak tűnő útját. Azóta töprengek: miért kényszerül a többség - a személyes szabadság sérthetetlensége deklarálásának okán - a félelemmel együtt élni? Hol a határ? KOROKNAI KATALIN, SZOLNOK A küldötteket az elnök fogadta A ’48/49-es szabadságharc nyolcvanadik évfordulóján az amerikai nép emlékművet állíttatott Kossuthnak, így fejezvén ki a hazafi — és a magyarok — iránti tiszteletét. New Yorkba, az avatási ünnepségre kiutazó delegációban megyebéli személyiségek is helyet kaptak. A tudós jogtanár, Kövy Sándor és országos hírű intézménye liberális szellemisége vonzotta a jogásznak készülő fiatal Kossuth Lajost a Sárospataki Református Kollégiumba, ahol - a kor szokásával ellentétben - nem a származás volt az előmenetel legfőbb előfeltétele, hanem a tehetség. Sokat mond a tanárról és a diákról az a történet, amelynek egy mozzanata a kollégium falán elhelyezett domborművön ma is látható: Kövy professzor gyakran belemerült előadásába, s ilyenkor megfeledkezett a szünetről. Egy ilyen eset alkalmával valaki Kossuth közelében a csizmájával zajt hallatott. A tanár ezt sértésnek vette, és Kossuth felé fordulva dühösen így kiáltott: „Hitvány gazemberek!” Kossuth a „gazember” kifejezést igen sértőnek találta, s elhatározta, hogy nem megy többé Kövy előadására. Ebben több társa is követte. A professzor magyarázatot kért. Kossuth elmondta, ő ugyan 24 óráig is elhallgatná tanárát, de a „gazember” sértést nem tudja elviselni, hiszen semmi szándékosság nem volt a dolog mögött. Kövy megértette, hogy félreértés történt, és másnap nyilvánosan bocsánatot kért az ifjaktól, de hozzátette: „Hanem a dominus Kossuthból országháborító lesz”. A kétszáz éve született „háborító” nemcsak itthon, hanem az egész világon ismertté vált. Az Egyesült Államokban különösen nagy tisztelet övezi. Aki New Yorkban jár, ne mulassza el megtekinteni az államférfi szobrát, amely a város egyik legszebb részén, a Riverside felhőkarcolói között, a 113. utca torkolatánál áll. A szobrot az a Horvai János szobrászművész készítette, aki a ceglédi, törökszentmiklósi, karcagi Kossuthszobrokat is megalkotta. Jellemző Kossuth tengerentúli népszerűségére, hogy a szobor leleplezési ünnepségének első szónoka James J. Walker, New York polgármestere volt. Az eseményre érkező népes magyar delegációt — köztük megyénk képviselőit is - fogadta Az 1928. március 15-én felavatott emlékmű Coolidge, az Egyesült Államok elnöke. A megyei küldöttséget karcagi gazdák kíséretében Alexander Imre alispán vezette. Tagja volt dr. Markovics Pál jászberényi esperes-plebános, Török Imre kisújszállási református esperes, báró Urban Gáspár kengyeli földbirtokos és dr. Szabó József jászberényi bankár - akiket a házastársak is elkísértek. A fegyverneki dr. Bíró Zoltán fényképpel gazdagon illusztrált könyvet jelentetett meg az útról. A neves szolnoki festőművész, Pólya Tibor a zarándokút legfontosabb eseményeit rajzban örökítette meg, és remek portrékat készített a résztvevőkről. A küldöttség útjáról Kása Károly szolnoki könyvtáros néhány éve kitűnő összeállítást közölt. A kétszáz éves évforduló alkalmából bizonyára most is akadt volna jelentkező egy tisztelgő zarándokúira — mi, szolnokiak pedig, Pólya Tibor rajzainak ismételt kiadásával, még megemlékezhetnénk! DR. NEMES ANDRÁS „Aranyhal” ajándékba Közel öt éve van két unokám révén nagyszülői kapcsolatom a helyi óvoda óvónőivel és daduskáival, részese vagyok az intézmény nyitott rendezvényeinek, látom mérhetetlen türelmüket, nevelői, iskolára való felkészítő munkájukat. Legutóbb a kis ovisok — és kísérőként jómagam is - kirándulni voltunk. Csizmába öltözve egy igazi halastavi halászatra mentünk. Az izgatott, zsibongó gyerekekkel teli busz úti célja a tiszasülyi halászati telep volt, ahol Kovács Zoltán és munkatársai várták a csapatot, hogy egy rögtönzött halászbemutatót tartsanak. A halászat sikerét a kicsik nagy ovációval fogadták, s örömük azzal teljesedett be, hogy a zsákmányból egyet-egyet mindenki kapott. A hazafelé úton úgy dédelgették a kis élőlényeket, mint egy aranyhalat. Én azt láttam a szép, verőfényes, őszi napsütésben, hogy a halászok napszítta, barna arca is együtt ragyogott a boldog gyerekekével, s talán azt is érezték, hogy a két nap során közel százötven óvodásnak nyújtottak maradandó élményt. Köszönjük a vendéglátást, legyen eredményes évük. Köszönet Mózsikné Ilonka vezető óvónőnek és a csoportóvónőknek a szervezésért és a daduskáknak a gondoskodásért. Legyen továbbra is sok örömük a gyerekekben, sikerük a nevelésben. ______________KISS BÉtiMÉ, besenyszöo Akadály nélkül A fogyatékosok jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény értelmében adott határidőig akadálymentesíteni kell a középületeket. Ez a súlyosan mozgáskorlátozottak számára konkrétan azt jelenti, hogy minden ilyen jellegű épületbe tolókocsival is be lehet majd jutni. A kunhegyesi polgármesteri hivatal épületét nemrégiben tették alkalmassá erre, a lépcsőket az épület stílusához szépen illeszkedő feljáróval váltották fel. Városunkban egyébként másutt is figyelnek a fogyatékosokra. Az orvosi rendelők, a művelődési központ, a református templom, az OTP, a Coop-áruház és néhány vállalkozó üzlete is megközelíthető. Igyekezetüket ezúttal is köszönjük sorstársaink s mindazok nevében, akik használják - idősek, betegek, babakocsis anyukák - a feljárókat. A sok jó példa mellett megemlítjük, hogy bízunk a folytatásban, és reméljük, a többi középület is hamarosan sorra kerül. MOZGÁSSÉRÜLTEN AZ ÖNÁLLÓ ÉLETÉRT KUNHEGYESEN ALAPÍTVÁNY A költő és hitvese szobránál A szolnoki önkormányzat az Oktatási és Közművelődési Alapból a határon túli magyarokkal való kapcsolatok ápolására harmincezer forintot juttatott a Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi Kulturális Egyesületének. Az egyesület tagjait is képviselve ebből az összegből csoportunk nemrégiben Erdélyben járt. Utunk során megtekintettük Nagykárolyban a Grassalkovich-kastély kékfestő-kiállítását, majd a Szolnoki Művésztelep 1896-ban alapított testvértelepét, a Nagybányai Festőiskolát. Jártunk a város Falumúzeumának a 150-200 éves, zsindelyes faházainál, látogatást tettünk Ferenczy Károly festőművész egykori házában, ahol Mikola András festőművész 89 éves özvegye volt a tárlatvezetőnk műteremlakásában. Részt vettünk a hagyományos Petőfi-ünnepségen, megkoszorúztuk Kohón a Telekikastély parkjában Pogány Gábor Benő szobrászművésznek Szeptember végén című, Petőfi Sándorról és Szendrey Júliáról készült szobrát. Felvételünk is itt készült. _________ ______DEÁK JÁNOSNÉ, SZOLNOK ÖT ÉVVEL TÚL AZ ÖTVENEDIKEN. Kolláth István és Hasznos Apollónia 1947 szeptemberében esküdött egymásnak örök hűséget Szolnokon. Az idős házaspár betegségekkel küszködve bár, de mindmáig nagy szeretetben, megértésben él. Ezen a szép évfordulón virággal és ajándékokkal köszöntötte őket otthonukban a család, a szerető testvér, és elküldte jókívánságait távolban élő keresztlányuk is. _____________________________________________________________(BEKÜLDÖTT FOTÓI * 4 4
