Új Néplap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-10 / 186. szám

4. OLDAL 2002. Augusztus 10., szombat MEGYEI TÜKÖR Kivert kutyák menedéke Ha valakinek van vagy vala­ha volt kutyája, az biztosan tudja, mennyi törődéssel, gondoskodással és sokszor kellemetlenséggel is jár akár egy kis termetű kutya megfe­lelő tartása is. A házi ked­vencek dédelgetése sok fele­lősséggel jár, ám amit egy tu­catnyi, otthonról kivert, majd befogott ebbel kapcso­latosan nap mint nap meg kell tenni, az minimálisan is megszállottságot követel at­tól, aki vállalja az állatokkal való törődést. László István évtizedek óta foglal­kozik kutyákkal. A Készenléti Mentőkutyás Egység Szolnoki Egyesületének tagjaként már sok­A vemhesen befogott Wuff öt kölykének kiközvetítésében az agártudományi egye­tem hallgatója, Járvás Katalin koordináci­ós munkatárs is besegített szór kérte hű társai segítségét em­berek mentésében. Most a Szol­nok városi állatotthon alapítvány által működtetett kutyamenhely vezetőjeként próbál törleszteni valamit ebből akkor, amikor lel­kes munkatársaival közösen az utcákon tálkákban kóborló, vad­állattá vált kutyáknak teremti meg az új élet lehetőségét. Az állatotthon igénye már egy évtizeddel ezelőtt felmerült. A kó­bor kutyák és a jelenséggel együtt járó veszélyek akkor is megvol­tak, ám valami miatt mindig meg­hiúsult az állatvédők álma. Most, hogy már az ÁNTSZ jóváhagyását is beszerezték, csupán egyetlen pecsét hiányzik ahhoz, hogy a Mester úti telepen kialakított menhely hivatalosan is megkezd­je működését.- Az állatotthon fő célja az - tudtuk meg a telep vezetőjétől, László Istvántól -, hogy a megye- székhelyet és környékét megsza­badítsuk a kóbor kutyáktól. Az utcára kicsapott állatok ugyanis többféle veszélyt jelenthetnek az emberekre. A kóbor ebek önállósítják ma­gukat. Falkákba tömörülve, vad­állatokként viselkedve róják az utcákat. Falkában támadhatnak emberekre, veszélyt jelenthetnek a baromfiólakra is. A veszettség­ben szenvedő vadállatokkal érint­kezve pedig maguk is terjesztőivé válhatnak ennek a betegségnek.- Az otthonba egyelőre csak a városi gyepmester által befogott ebeket fogadhatjuk be - mondta. - Jóllehet sokan vannak, akik va­lamilyen ok miatt megszabadul­nának kutyájuktól, ám ezeknek az állatoknak az elhelyezésére - egyelőre legalábbis — nem va­gyunk felkészülve. Panzióztatás- ra, azaz a díj ellenében történő, néhány napos kutyamegőrzésre azonban már vállalkozunk. A lakókon végignézve hihetet­lennek tűnik, hogy miféle jószá­gok fölött törnek pálcát és lökik ki őket az utcára egykori gazdáik. A befogott kutyák között a legérté­kesebb fajtatiszta állatok is meg­találhatók. Van, hogy egy-egy négylábú 60-80 ezer forint értéket képvisel. A sok keverék egyed mellett jelenleg két fajtatiszta né­met juhász és egy rottweiler vár ■­* Barátság a lakó és a vezető között arra, hogy valahol új életet kezd­jen. Ez már sikerült egy lengyel hegyi pásztornak, ami Magyaror­szágon igen ritka fajtának számít. A menhely működésének ku­lisszatitkaiba betekintést adó ve­zető szavaiból kitűnik: a telepre bekerült állatok életében szigorú szabályok által meghatározott, gyökeres változások történnek. Először is a többiektől elkülönítve két hetet kell eltölteniük a megfi­gyelő kennelben. Eközben gon­doskodnak egészségügyi ellátá­sukról, megfigyelik, alkalmasak-e egyáltalán arra, hogy valaha is emberközelbe kerüljenek. Ame­lyik állatról a szakember úgy véli, remény van arra, hogy új, sikeres Gazdára várva FOTÓI I életet kezdjen, az a tapasztalatok szerint előbb-utóbb gazdára is ta­lál. László Istvánnak és a munká­jában őt önzetlenül segítő egyete­mista lányoknak ez jelenti a befo­gott kutyákkal kapcsolatos végső célt. Persze, mint megtudtuk, a ki- közvetítés sem egyszerű dolog. A telepvezető joga és kötelessége az, hogy az állat védelme érdeké­ben saját szakmai belátása szerint döntsön arról, hogy kinek adja át a leendő gazdi által kiszemelt ku­tyát. Az állat csak akkor kerülhet ki, ha az új környezetben biztosí­tottak a megfelelő tartási körül­mények. A kiközvetítési díj egyébként 1500 forint. Ez az ősz- szeg tartalmazza azokat a költsé­geket, amiket a kutya addigi tar­tása, gyógykezelése emésztett fel. Haszon nincs ebben az ősz- szegben. - A haszon maga az a tény, hogy a kutya jó kezekbe ke­rül - summázza küldetésük lé­nyegét László István. A kutyát az új gazda - írásos nyilatkozat alapján - örökbe fogadja, a tulaj­donos azonban továbbra is az alapítvány marad. Az alapítvány pénzadomány­okból, tárgyi eszközökből és az adók 1 százalékából igyekszik fe­dezni az otthon működéséhez szükséges költséget. A telepveze­tő szerint egyre többen értik meg, hogy a végső célt tekintve az ala­pítvány támogatása nem ablakon kidobott pénz. HQY Nézőpont BARANYI GYÖRGY Bevette a maszlagot A minap egy 14 éves fiú nemcsak képletesen szólva, de nagyon is valóságosan bevette a maszlagot: életveszélyes állapotban, atropin­mérgezéssel került kórházba, miután a csatta­nó maszlag nevű (gyom) növény magjából evett, mivel egy kis „kábítószerközeli” élmény­re vágyott. Szerencsére nem lett nagyobb tragédia, pedig a fiú öt­ven szem magot evett meg. Márpedig a szakirodalom szerint gyermekkorban már Erről e növények nem tehetnek ^SThfláli okozhat. Szerencséje a fiúnak, hogy még nem volt teljesen érett a növény, amelynek a magjaiból, mint kiderült, barátaival együtt „szemezgetett”. Emlé­kezhetünk, Szolnokon is történt hasonló eset, amikor diákok a trombitavirág magját kóstolgatták, bódulatra várva. Olyan növényekkel, amelyeknek egyes részei, termései mér­gezést okozhatnak, az ember a kezdetektől fogva együtt élt, és így megtanulhatta az idők során, melyik növény fogyasztható és melyiktől kell távol tartania magát és állatait. Most is itt vannak körülöttünk ezek a növények, akár kint a mezőkön, réteken, er­dőkben, árokpartokon vadon, akár virágoskertekben dísznö­vénynek ültetve. Ismert, hogy a csattanó maszlagon túl ugyan­csak mérgező vagy kisebb adagban hallucinogén hatást kiváltó például a beléndek, a trombitavirág, egyes susulykagombák és galócafélék, de a ricinus magja, sőt a tiszafa termése is mérgező. A veszély abban áll, hogy a hallucinogén befolyás alatt álló egyén nem képes felmérni a képességeit, és nem tudja megkülönböz­tetni a valóság elemeit az illúziótól. A pécsi kórházba bevitt fiú is a dührohama során egereket, szörnyeket látott. Erről persze ezek a növények nem tehetnek. Ezért kár is len­ne most keresztes hadjáratot indítani ellenük. Sokkal inkább az okos, felvüágosító, ismeretterjesztő munkának kell előtérbe ke­rülnie, felhívni a figyelmet, elmagyarázni, hogy egyáltalán nem jó buli az, ha valaki ilyen növények magját kóstolgatja, és nem­csak azért, mert az egészségét, sőt az életét veszélyezteti, hanem azért is, mert ki tudja, a lejtőn meg lehet-e majd állni. Talán illú­zió, de jó lenne, ha az érintettek azt mondhatnák el a „Bevettem a maszlagot” helyett, hogy „Nem ettem én maszlagot”: azaz nem vagyok bolond, hogy ilyesmiket (t)egyek... COPFOS KISLÁNY. Felvételünk a nagykörűi Tisza-parton örökítet- te meg a lányokat. _______________________________fotó, mészáros jáhos- Hiába, ide húznak a gyökerek, édes­anyám is itt él. Vettem magamnak egy külön házat. Most egy hétig itthon mara­dok, és a környéket csinosítom.- Miért szereti ezt a pár utcányi telepü­lést?- Állandó zajban, lármában, idegfe­szültségben dolgozom. Itt meg végtelen csend, nyugalom vár. Bolt, kocsma van, az orvos is kinéz hetente egyszer, úgy­hogy elvagyunk, mint a befőtt. Régebben Pusztaszakállasnak is hívták, de a mostani helységjelző táblákon már csak a Szakállas kiírás szerepel. Távol a világ za­jától, Surjánytól, a 4-es főútról betonpántlika vezet el odáig. A házak egy részén látszik, aligha a legmódosabbak laknak ben­nük. Az első emberről, akivel találkoztunk, ki­derült, csak alkalmi vendég, hiszen Bu­dapesten az egyik leggyorsabb villa­most, az 1-est vezeti. Fehér Istvánnak hívják. 1969 óta lakik a faluban. Amikor összegyűl néhány szabadnapja, irány a szülőföld, Szakállas. Fehér István a fővárosban villamosvezető FOTÓKi MÉSZÁROS JÁNOS Távol a világ zajától Angyalné Editeknél itthon van a húga kisfia, Dávid, aki egyébként Bécs- ben él, és ősztől ott is tanul Angyal Istvánná Edit af­féle szószóló, hiszen szak­nyelven fogalmazva területi képviselő. Mutatós házá­ban ötödmagával lakik.- Negyvenhét év köt ide, és háztartásbeli lettem. Öt éve német a párom, nyugdíjas. Eredetileg Man- heimben lakott, és Heinz Jeckelnek hívják.- Mennyien élnek ma Szakállason?- Talán nyolcvanheten. Nagyon szegények, munka semmi, így marad a családi pótlék, a gyermeknevelési támogatás. Összességében elmondható: nincs pénz, amiből tanulnának a gyere­kek. Rossz a buszjárat. Ilyenkor, ha szü­net van, reggel hétkor meg délután négy­kor lehet bejutni Miklósra. Azután csü­törtökön rendel az orvos, és ha felírja a receptet, másnap rámegy a péntek az idős betegeknek, hogy kiváltsák a város­ban. Gépkocsi is mutatóban, talán há­rom, ha akad az itt lakóknak. Edit húga bécsi, több mint tíz éve. A férje osztrák, a fiuk, Dávid hatéves, és jobban beszéli a németet, mint a ma­gyart.- Nyaranta itt vagyok, és jól érzem magam. Süt a nap, jó meleg az idő, és sok-sok állat szaladgál az udvarban. Sze­retem őket, mert nálunk a fővárosban a harmadik emeleten ilyet csak képen lát­hatok.- Hányadikos vagy?- Ősszel megyek iskolába. Elmenőfélben még szót váltunk a gon­dokról. Edit megemlíti a Holt-Tiszát, ami bizony lehetne gondozottabb. Mert az is az egyik vonzereje a településnek. Czikó Sándomé Roziék négyen élnek egy önkormányzati lakásban.- Elváltam, most háztartásbeli a cí­mem, és három gyereket nevelek. Tizen­nyolc, tizenhárom és hétévesek.- Mennyi a havi bevétel?- Harminc-harminckétezer forint. Só­ra, kenyérre elég. Nincs munka, pedig a Bameválban tizenhét, más helyeken öt évet dolgoztam, de hát ez még összesen csak huszonkettő. Néha, ha kellek, eljá­rok napszámba, mert itt más nincs. Eset­leg meszelés, festés, takarítás.- Mikor nyaralt utoljára?- Jaj, istenem, miket kérdez? Várjon csak, amikor a hetvenes években felsőbe jártam, és elvittek táborba. Földvári Istvánná Éva is régi lakó.- Egy közeli tanyán születtem, de hát idevalósinak érzem magam. Négyen va­gyunk, a férjem, meg két gyerek. A na­gyobbik Kenderesen tanul, a kicsi Mikló­son. Mindketten munkanélküliek let­tünk, így nem maradt más, csak az ilyen­olyan pótlék. Ez huszonötezer forint kö­rüli.- Mennyire futja?- Egy hétre, miután bevásárolok. Ha kellek, édesapámnál szorgoskodok, on­nan is jön valami. Pedig lehúztam hu­szonöt évet, de másfél esztendeje min­den megszűnt. Most lehet, leszázalékolják az ura­mat, így valószínű, ez is forintot jelent. Ránk férne. Pedig nem hagyjuk ma­gunkat, hiszen aprólékot, csirkét, libát tartok. A nagyon kevésből ennyire fut­ja... Hazafelé menet babakocsis gyaloglók­kal találkoztunk. Az anya a fedelétől megfosztott kocsiban három gyerekét tolta, a negyedik, a legnagyobb mellette poroszkált az úton. Surjányból, az ott la­kó nagymamától iparkodtak hazafelé Szakállasra, az otthonukba. Szaporázták, mert a Tisza felől csúnya, fekete borulás tolakodott egyre feljebb, egyre maga- sabbra az égen... ___________d. szabó miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents