Új Néplap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-10 / 186. szám

I 2002. Augusztus 10., szombat TÜKÖR 5. OLDAL MEGY Sorokban TANÁCSKOZÁS. A XV. nem­zetközi mézvásárhoz kapcso­lódva tegnap tanácskozást tar­tottak Jászberényben. A szak­emberek a mézmarketingről, az EU-csatlakozás méhészekre gyakorolt hatásáról, illetve a leg­korszerűbb méhészeti technoló­giákról szóltak. Az esemény ma folytatódik: mézkirálynőt vá­lasztanak, játékokkal várják a kisebbeket, illetve szakmai programokkal a méhészeket, bcs BEFEKTETTEK. Egy ír befek­tetői csoport Somogy megyében megvásárolta a magántulajdon­ban lévő felújított hencsei kas­télyt és a mellette kiépített golf­pályát, ahol a következő hét év­ben 500 millió eurós beruházást valósítanak meg. A vevő további 4 ezer hektárt vásárolt meg, ahol két új, nemzetközi ver­senyekre is alkalmas golfpályát, lóversenypályát és egy 300 ágyas ötcsillagos szállodát szán­dékoznak építeni, mti_______________■ KÉSZÜL AZ ÚJ HÍD. Helyére tolták az új vasúti hidat Kunszentmárton határában. A Körösön átívelő hídon az új vasúti pályát építik. Felvételünk a talpfák csavarozását örökítette meg, fotó: mészáros jános Kibékült az elnökség Szolnok Nemrég írtunk a Szolnoki Művészeti Egyesület elnök­ségében keletkezett nézetel­térésről, amelynek nyomán lemondott dr. írás Mátyás el­nök és dr. Kertész Róbert tit­kár. A legújabb fejlemé­nyekről őket kérdeztük. Elmondták, hogy szerdán rendkí­vüli ülést tartott az elnökség, és ezen alapvetően sikerült tisztázni a kommunikációs, szakmai és a koncepcióra vonatkozó nézetel­téréseket. Kompromisszum szü- Jetett, amelynek értelmében pá­lyázatot írnak ki a művészeti me­nedzseri állás betöltésére. Az el­nök és a titkár pedig visszavonta lemondását. Mindketten hangsúlyozták, hogy mindez annak érdekében történt, hogy a nemrég újjáala­kult egyesület működésében ne legyen törés. Tisztázódtak a szakmai elképzelések az egyesü­let tevékenységével kapcsolat­ban, valamint a művésztelep jele­nét és jövőjét illetően is. Alapve­tő cél, hogy a hagyományok to­vább éljenek. Ez nem jelent el­zárkózást az újításoktól. Nem el­sősorban művészeti irányzatokat akar előnyben részesíteni az egyesület, hanem a művészi mi­nőség hagyományait szeretné to­vább éltetni. Szolnokon koráb­ban sem volt uralkodó művészeti irányzat, iskola, most sem akar­ják, hogy legyen. Nyitottak min­den irányzatra, amelyben értékes művek születnek. A meghatározott időre szóló meghívások mellett továbbra is fönn akarják tartani a törzstagság intézményét. Meg kell adni a le­hetőséget, hogy jelentős művé­szek munkásságában Szolnok meghatározó jelentőséget nyer­jen. Ehhez viszont hosszabb ide­jű itt-tartózkodás szükséges. ______________ BA To rontóból is hazavágynak Javult az elhelyezkedési arány Úgy tűnik, Torontó, a kanadai nagyváros vonzza a szolnoki­akat, akik közül többen is ott találtak otthonra. Mint például Sebestyén Katalin és családja. Kata, vagyis lánynéven Szebe- ni Katalin apja kórházigazgató volt. Pesten éltek párjával, született egy fiuk és egy lányuk. 1994-ben gondoltak egy me­részet, mi lenne, ha kiköltöznének Észak-Amerikába. Katalin apjának testvére még a második világháborút követően kivándorolt. A Ford-gyárban he­lyezkedett el, negyven évig dolgo­zott ott. Nos, a nagybácsi vállalt értük ötéves kezességet,'hogy ennyi idő alatt gyökeret vernek az új hazában. Itthon mindenüket pénzzé tették, és az ak­kor 15 és 12 éves gyere­kekkel nekivágtak az is­meretlennek. Béreltek egy lakást, meg nyitottak egy halüzletet, éttermet. Jól ment az üzlet, de ké­sőbb mégis túladtak raj­ta, Az árából saját házat vásároltak. Azóta egy maszek cégnél dolgoz­nak. A férj már hetedik éve ugyanazon a helyen van. Kata főiskolát vég­zett, és a gyerekek is be­léptek a munkavállalók közé. Gabi, a fiú 23 éves, jól keres, de naponta a lakástól a munkahelyéig oda-vissza száz kilométert autó­zik. Egyébként mind a négyük­nek saját kocsijuk van. Ez ott nem luxus, létszükséglet. A nagy­fiúnak 15 dollár az órabére, szó­val megfizetik, de ő váltani sze­retne: nyomozónak készül. A lány húszesztendős, dolgozik, bár levelező tagozaton tanul. Bel­sőépítész szeretne lenni. Érdekes kettős szorításába ke­rültek: szeretnek kinn lakni, ugyanakkor vágynak haza. Egy­Sebestyén Katalin és a nagyfiúk, Gábor szerű az ok: roppant nehéz beil­leszkedni. Gábor, a legény még azt is hozzáteszi, a magyar lá­nyok sokkal szebbek, mint az ot­taniak. Szerencsére sok hazánk­fia él Torontóban és környékén. Mivel a szülők Szolnokon laknak, évente meglátogatják őket. Most Kata jött a fiukkal, később a férje érkezik a lányukkal. A mindennapokban keményen dolgoznak, mert arrafelé aztán tényleg nem adják ingyen a fize­tést. Évente csak két hét fizetett szabadság jár. Szép helyen alakí­tották ki otthonukat, negyven ki­lométerre a nyüzsgő nagyváros, Torontó szívétől. Egyébként a Ni­agara vízesés ötven kilométerre zuhog tőlük. A nyarat hol itt, hol máshol töltik. Vol­tak az USA-ban, nyaraltak Kubában. Sokszor ellátogat­nak az úgynevezett magyar házba ope­rett-, nótaestre. A szilvesztert minden évben ott töltik a magyarok között. És amikor éjfélkor a Himnuszt éneklik, ki tudja, miért, miért nem, de egyre sű­rűbben kell a sze­mükhöz nyúlni. Ta­lán, mert eszükbe jut ez a távoli kis vá­ros, Szolnok, ami le­het, nem olyan szép mint Toron­tó, de mit csináljanak, ha a gyö­kereik idehúzzák a szívüket, még hosszú, hosszú évek után is. D. SZABÓ MIKLÓS FOTÓ: CS. Tv-notesz Ó, azok az operettek! Úgy tartják, az operett könnyű műfaj, akár léha is lehetne - furcsamód azonban sokszor akkor ke­rül elő, amikor például egy-egy színház nehéz helyzetbe jut. Állítólag Kálmán Imre operettjei is nem egy csőd szélén álló teátrumot mentettek már meg. Most úgy tűnik, a vonagló köztévé is az ope­retthez fordul, hogy próbálja vele visszacsábítani elpártolt nézőit. Egymást követően két összeállí­tással is kedveskedni óhajtott, az egyik afféle arc­kép - A primadonna: Honthy Hanna -, a másikat az említett szerző dalaiból állították egybe az Ör­döglovastól a Csárdáskirálynőig címmel. De a Du­na Tévében is szerepelt egy órácskára a műfaj, s láthattunk róla történeti áttekintést, méghozzá so­rozatban. Igaz, az Operett.hu szőrén-szálán el­tűnt, kimúlt a műsorból, pedig gyengéi mellett - sok volt a duma, Rózsa Gyuri, kevés a muzsika - akadtak azért értékei is, ismereteket nyújtott. Sze­rencsére a televízió gazdag archívuma bővelkedik felvételekben, szinte kimeríthetetlen, könnyen le­het újabb és újabb dalcsokrokat kötni belőle. És ebben nagy gyakorlata van Nemlaha Györgynek — régi bútoros a szakmában —, aki jól ismeri ezt a zenei világot, művészeiről portrét is készített haj­danán. Ezúttal érdeme persze aligha több, mint az ollóé, szerkesztőként gondolatban „összevágni” a kiszemelt részleteket, dalokat. Nemlaha ügyes „ollónak” bizonyult, jó ritmusú, színes összeállí­tásokat produkál, amelyekben az operajátszás magyar klasszikusai jelennek meg. így a zseniális Honthy és Feleki Kamill, az igen vonzó Zentai An­na, aztán Rátonyi, Latabár és a többiek, akiket mindig öröm újra és újra látni-hallani. Még a régi, kifakult felvételeken is megdobogtatják nosztalgi­kus szívünket. A Kálmán-operettek megszólalta- tói között is hallhattuk a különös varázsú Sárdyt, a nagyszerű Simándyt, a fiatal Kovács Józsit, azaz színvonalas muzsika magas színvonalon előadva. Külön öröm, hogy az ismerős részletek, dalok mellett felfedezésszámba menő érdekességekkel is szolgálnak az említett programok. A Honthy- arcképben például olyan, 1940-ből származó ama­tőr felvételt láthattunk, amelyen a művésznő nem­csak csodásán énekel, ám bravúrosan is táncol. De elhangzik ritkaság kevésbé ismert operettekből (Kálmántól A kiskirály), s a rangos, vérbő, lelemé­nyes muzsika bármikor csendüljön is fel, megte­szi a hatását, mint most is. Ezekben az összeállítá­sokban a zenét kimazsolázva kapjuk, anélkül ju­tunk hozzá, hogy érte egy-egy butácska történetet is el kellene szenvednünk. Azt azonban megje­gyezném, hogy üyen esetekben illenék kiírni az előadóművészek nevét — csak a Kalocsay Zsuzsá­ét közölték, még díját is odabiggyesztve alá, mire való az ilyen kivétel —, mert aligha én vagyok az egyetlen, aki egyik-másik énekes színészt nem tudta hová rakni, fogalmam sem volt, kit hallot­tam. Ezeken az estéken a muzsika szól, ezüstpa- tatakokban ömlik a melódia a maga kellemes, ha­tásos szépségével. Igazán jó hallgatni. Különös­képp, ha a képernyőn elburjánzó zajos-robajos- fegyverropogásos akciófilmekre gondolok. A Jaj cica meg a többiek ezerte kedvesebbek. VALKÓ MIHÁLY Legtöbb pénzt a közhasznú foglalkoztatás támogatására áldozott ez év első felében a megyei munkaügyi központ - derült ki az intézmény saj­tótájékoztatóján. A megyei munkaügyi tanács ülé­sét követően tartott sajtótájékoz­tatót Miskó Istvánné, a megyei munkaügyi központ igazgatója, valamint Szlankó Erzsébet, a me­gyei munkaügyi tanács soros el­nöke. Beszámoltak arról, hogy idén a többütemű pénzellátás eredményeként közel kétmilliárd forint áll a megyei munkaügyi központ rendelkezésére. Az év el­ső felében felhasznált pénz közül a legtöbbet a közhasznú foglal­koztatásra költötték el, de ki­emelt összeg jutott a képzésre, a bértámogatásra, valamint az ifjú­sági programokra is. A keret eddi­gi felhasználása időarányosan történt - állapították meg. A munkaügyi központ igazga­tója kiemelte a munkanélküliek elhelyezkedését elősegítő támo­gatások eredményességét. Ezek szerint a munkaügyi központ szervezésében 2001-ben 76 tanfo­lyam fejeződött be, amelyeken több mint 1600-an vettek részt. A munkaügyi központ által elvég­zett kérdőíves felmérés adatai szerint a tanfolyam résztvevői az országos átlagnál kedvezőbb, 53,7 százalékos arányban tudtak elhelyezkedni. Legsikeresebbek azok voltak, akik középfokú szakképesítést szereztek, de a felsőfokú képzés­ben részt vevők sem jártak ros­szul, mert a tanfolyamhallgatók 55,1 százalékának sikerült állás­hoz jutnia. HGY * • Tábor határok nélkül Több mint egy évtizede immár, hogy egy ismerkedő látogatást követően megszületett megyénk és a franciaországi Alsó-Raj- na megye ifjúsági cserekapcsolatának ötlete. S bár azóta sok víz lefolyt már a Tiszán és a Rajnán, az együttműködésen nem fogott az idő. Sőt minden nyáron újabb barátságok köt­tetnek a találkozók alkalmából. Az elmúlt egy hét során a ti- szavárkonyi alkotóházban sem történt ez másként. Tiszavárkony A kellemetlenül párás, esős idő ellenére az épületkomplexum minden szegletében 15-18 eszten­dős fiatalok csoportosulnak. Franciák és magyarok, fiúk és lá­nyok vegyesen, nagy egyetértés­ben. Első látásra nem is lehet tud­ni, melyikőjük honnan érkezett, hiszen a „házigazdák” éppúgy beszélnek fran­ciául, angolul vagy ép­pen németül, mint ven­dégeik. A legnépesebb társaság gyöngyöt fűz, de akad, aki szalma­vagy vesszőfonással fog­lalatoskodik. Hamarosan Búkor Irén, a táborvezető is be­toppan a délutáni kür- tőskalácssütés hiányzó kellékeivel. A cserekap­csolatot kialakító és a mostani egyhetes prog­ramot szervező megyei Művelődési, Továbbkép­zési és Sport Intézet munkatársa szemmel láthatóan remekül szót ért a harminc diákkal.- Az egyik évben ná­lunk, a következőben Franciaországban talál- A boldog koznak a gyerekek — mondja. — Idén mi vagyunk a so­ros szervezők. Ezúttal a várkonyi alkotóházra esett a választás. Jó döntés volt, hangulatos, kellemes a hely, ráadásul itt még rossz idő­ben sem unatkozunk. Bár ezt így a hét vége felé egyre kevésbé be­folyásolja az időjárás. A fiatalok egy része évek óta ismeri egy­mást, és az újak is igazán köny- nyen teremtettek kontaktust egy­mással. Idén egyébként az angol a közös nyelv. Ezt persze senki sem határozta meg előre, egysze­rűen így alakult. Mindezt az „érintettek” is megerősítik. Emelie, Laura és Laurent — mindhárman 14 esz­tendősek és Strasbourg környéki településekről érkeztek — némi biztatásra saját élményeiről is be­nézés, múzeumlátogatás, stran­dolás — közül ezek tetszenek a • legjobban. A magyarokkal na­gyon jól kijövünk, a barátságok már az első napokban megköttet­tek, sőt - összenevetnek - mos­tanára egy-egy szerelem is szövő­dött. Az itteni ételek is érdekesek, van, amelyik szokatlan kissé, de többnyire finomak. A desszerte­ket, édességeket viszont kivétel nélkül szeretjük. Ennek mindjárt bizonyságát is adják, mert a diskurzust követő­en azonnal felpattannak, és csat­lakoznak a kürtőskalácsot sütők gyülekezetéhez. A többiekkel együtt csillogó tekintettel figyelik résztvevők számol a 25 esztendős francia szakos egyetemista, Fodor Móni­ka „magyar hangján’.- Eddig még nem jártunk Ma­gyarországon, de nagyon jól érez­zük magunkat - állítják egyhan­gúlag. — A kézműves-foglalkozá­sok teljesen újak számunkra, ilyet otthon nincs alkalmunk ki­próbálni. Ezért aztán az összes program - szolnoki és egri város­FOTÓ: MJ az ellátásukért felelős helybeli asszonyok avatott mozdulatait, majd önfeledten forgatják a pa­rázs felett a fahengerekre csigavo­nalban feltekert, cukorba forga­tott tésztát. S midőn egy-egy re­mekmű elkészül, büszkén muto­gatják egymásnak, egészen ad­dig, amíg az aranybarnára sült ínyencség el nem fogy az utolsó falatig. _______________BUGÁNY JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents