Új Néplap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-18 / 166. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2002. Július 18., csütörtök „Tizenketten voltak, mint az apostolok” - így emlegetik az alapítókat a szolnoki MSZOSZ Munkás Nyugdíjas Tagozat tagjai. Most különösen aktuális a rájuk való emlékezés, hiszen alapításának tizedik évfordulóját ünnepli a klub. Létszáma most már ötven-hatvan között mozog. A klubtagok elgondolkodva hallgatják Fenyvesi Gyula emlékezését a kezdeti évekről, amikre a „se pénz, se posztó” mottó illik. Kénytelenek voltak a „segíts magadon, Isten is megsegít” elvét alkalmazni; támogatókat, olcsóbb beszerzési forrásokat kerestek s keresnek ma is, hogy a klub tagjainak gondjain enyhítsenek. Gondok jócskán vannak, de azok sorolásának nem ilyen ünnepi alkalommal van a helye. Kimondatlanul is ehhez tartják magukat a klubtagok. Finom falatok s egy kis itóka is kerül az asztalra. Felhőtlen derűt árasztó jelenetek, énekszámok, az idősek helyzetéről szóló, saját költésű versek, a fiatalokat is megszégyenítő, pergő táncszámok oldják az emlékezést. S így van ez rendjén. Utóvégre szép jubileumot ünnepelnek. A tizediket! Holnaptól meg készülnek a huszadikra. Az „apostolok” követői A frissítő ital mellett jólesik a beszélgetés Megengednek egy véleményt? Az elmúlt hetek eseményei között több olyan ügy is akad, amelyek jó beszédtémát adnak az egymás közti érintkezésben. Egyik ezek közül az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozata, a másik a szavazatok hitelességét vitató csoportok „kommunikációja”. Számos olvasói levél közül - tiszteletben tartva a levélírók kérését aláírásuk mellőzésére — kiválasztottunk néhányat. Töprengés a vagyon-nyilatkozatokról Újságolvasó ember lévén belekukkantottam a képviselői vagyonnyilatkozatokba. Csak úgy futtából, ahogyan honatyáink is tették ezt értékeik bevallásánál. Egy kijelentésnél mégis megálltam s eltűnődtem: „Gépkocsija nincs.” Nincs? Sajtóhiba lenne? De mivel közlekedik egy ilyen fontos tisztséget viselő polgár? Úgy lenne, mint a mesében, hipp- hopp, ott vagyok, ahol akarok? Ki tud eligazodni ezeken a politikusokon? Bezzeg, amikor tanítványként ült előttem, még mindent tisztán láttam. Milyen érdeklődéssel figyelt rám az előadóterem tollvonásoktól mentes, patyolat asztala mellől egy szerény, fegyelmezett, szorgalmas kisfiú! Büszke is voltam rá, s vagyok ma is, mint valamennyi tanítványomra, karriertől függetlenül. Ki így, ki úgy, boldogul több-kevesebb fizetésből. Ó szerencsés ember. Biztosan! Lehet, hogy én is az vagyok? Igaz, hogy 38 év munkában eltöltött idő után, egyetemi diplomával tizedannyi nyugdíjat kapok, mint egykori tanítványom egy helyről felvett fizetése. Az én megbecsülésem a minimálbér alatti, s még e nyugdíjat is megadóztatták, ha valamit össze- kapirgáltam hozzá. Nála a majd félmilliós havi fixet egészíti ki a többi (bár ez nem derül ki a bevallásról közre adottakból). Nekem legfeljebb egy-egy erkölcsi elismerés pottyant le néha, de azt is csínjával osztogatták mindig. Mégis, szép szolgálat volt az enyém. Szolgálat! Talán egykori tanítványomé is az. Csak - másként! Sebaj! Ha közcélú alkotáshoz szegénynek bizonyul a kasszám, tudni fogom, melyik ajtón kopogtassak... Betelt nálam a pohár Nem vagyok megrögzött levélíró, magamban szoktam elintézni, ha véleményem van, most azonban betelt a pohár. A régi és új kormányzók közötti marakodás, a lejáratás elviselhetetlen. Tudtommal minden rendszernek megvoltak, megvannak (és meglesznek) az ügynökei és szigorúan titkos tisztjei, legfeljebb másképp hívják őket. Hagyjuk már, kit érdekel ez, mindenkinek volna mit sep- regetni a saját portáján. Az viszont sokakat érdekel, hogy mi valósul meg az ígéretekből. Erről kell polemizálni és majdan ezt kérni számon, amikor annak eljön az ideje. Ez a választás mindenképpen tanulságos volt. Tanulságos arra nézve, hogy a bársonyszék nem megingathatatlan. Többször és többen elmondták, az erőpolitizálás, az osztogatás, a fosztogatás, a stílus megbosszulhatja magát. Mert mégiscsak rajtunk, polgárokon múlik majd, hogyan választunk! így is történt. Én a Fideszre szavaztam. Tettem ezt azért, mert egy higgadt, a problémákkal bátran szembenéző miniszterelnököt láttam, jó hátszéllel. Most viszont egy rakoncátlan gyereket, aki semmi áron nem akarja kiengedni kezéből kedvenc játékát... Már csak a megszólítás hiányzik Megjegyzem, távol áll tőlem mindenféle pártideológia, a politizálás retorikáját viszont ismerem a parlamenti közvetítésekből. Képviselőink között igen sokan vannak, akiknek neve előtt ott áll a „dr.”, de akiknek hiányzik, azok is diplomások. Hát, ha annyira rossz volt az „átkos”, hogyan sikerült megszerezniük (és mennyiért) a diplomájukat? Vajon elgondolkodtak már ezen, mielőtt megszólaltak? Ha én politikus lennék, mértéktartóbb kritikával élnék. Mert ne higgyék, hogy mi, akik rácsodálkozunk a közéleti szereplők színpadi játékára, nem tudunk gondolkodni! A Tisztelt Házban unalomig ismételgetett „politikai szlogenek”, vádaskodások, személyeskedések, rágalmak, tudatos lejáratósdi mellé mi is odatehettük volna a magunkét. Egyfolytában szajkózhattuk volna „Tiborc panaszá”-t. De nem tettük, annak ellenére sem, hogy láttuk, milyen eszközökkel lehet milliókat kaszálni, „törvényesen”. Alig tíz év alatt akkora földterületek kerültek magánkézbe, hogy hamarosan intézményesülhet a zsel- lérség! Tíz év alatt nagyot fordult a világ. A politikai elit és a köréjük tömörülő elvhű barátok minden erővel azon voltak, vannak, hogy a „közösből” restaurálják a múlt századi kapitalizmus viszonyait, vagyonait! Sokszor az az érzésem, már csak a „nagyságos”, a „méltóságos” hiányzik hozzá. Kábítás bolondulásig Csak így tudom jellemezni azokat az ellenzéki praktikákat, amelyekkel nap mint nap traktálják a közvéleményt. Nem értem, miért néznek bolondnak bennünket? Értetlenül állok a szavazatok újraszámlálására indított „népi kezdeményezés” előtt. Hát nem a Fidesz-kormány vezényelte le a választásokat? Gyalázatos, hogy a procedúrát lebonyolító szavazatszámláló bizottságok önkénteseinek becsületébe gázolnak csupán azért, hogy a nyugtalanságot fenntartsák, az eredményt hiteltelenné tegyék. Vajon mit gondolnak, ezek után lesznek tisztességes emberek, akik önként részt vállalnak e fontos poszton? Mi a garancia arra, hogy az önkormányzati választásokon nem ismétlődik meg a cirkusz? Javaslom, törődjenek bele az eredménybe, legyen végre nyugalom, foglalkozzon a parlament az előtte álló feladatokkal. Polgári körök helyett pedig pávaköröket kell szervezni, acsarkodás és randalírozás helyett szívet-lelket gyönyörködtető népdaloktól álljon le a forgalom a tereken, hidakon! Végül a magam nevében megkövetem valamennyi választási biztost, mert becsületük beszennyezéséhez én is hozzájárultam azzal, hogy nem a konzervatívokra adtam szavazatomat. A gesztus Az idős hölgy táskájában kutat. Előkerül egy nyomtatvány, leteszi elém, s azt kérdezi tőlem, tudom-e, hány órától él a csendrendelet. Ó ugyanis eddig úgy tudta, az 22 órától érvényes. Silabizálom a kitöltött rubrikákat. Jól olvasható a szabálysértőre vonatkozó minden adat, a helyszín, az elkövetés ideje, a bírság összege - csak a tényállás rövid leírása és minősítése nem. Ott valahogy nem fogott a ceruza elég erősen. A néni könnyeivel küszködve elmondja, hogy a saját tulajdonú családi házában, egy város széli utcában, ahol kevés a szomszéd A nagymama elindult, hogy tisztázza az ügyet és a telkek sincsenek túl közel egymáshoz, megengedte az unokájának, hogy alakulófélben lévő zenekaruk próbát tartson. A gyerekek így készültek a pár nap múlva esedékes születésnapi zsúrra. Mielőtt azonban beleegyezését adta a próbához, volt olyan körültekintő, hogy körbejárta a szomszédokat, zavarná-e őket, ha néhány órát az unokája a barátaival zenélne a házban? Egyetlen szomszédnak sem volt ellenvetése. A próba napján, pár perccel este 8 után, az unoka izgatott hangon hívta fel a nagyszülőket, hogy ott jártak a rendőrök, mert — mint mondták - bejelentés érkezett. Az intézkedés eredményeként csendháborításért 6000 forint bírságot szabtak ki a helyszínen. Másnap a nagymama útnak eredt, hogy a szomszédokkal is és a rendőrségen is tisztázza a történteket. A szomszédok azt mondták, nem tettek bejelentést. A rendőrségen pedig azt: a fiú aláírta a helyszínen a papírt, ezzel elismerte a szabálysértést - meg aztán különben se kiabáljon itt! - intették a hangszalagbetegségben szenvedő idős hölgyet. Ezek után igazán nem tudja, mit kellene tennie a hét végére tervezett születésnapi zsúrral. Bejelentse előre szomszédoknak, rendőrségnek, vagy jobb lemondani róla, hiszen a törvény útjai ki- fürkészhetetlenek. Amit már csak azért is komolyan kell gondolnia, mert ha nem így volna, senkinek sem fájna a feje lakótelepi lakásának szomszédságában a dobhártya-hasogató házibuliktól, a családi öldöldésektől és az éjszakában üvöltöző részegtől, hiszen a törvény őre nyomban ott teremne. Igaz, hogy történetük nem hasonlít a július 14-ei lapban olvasott bilincsbe vert fiú esetéhez, két ponton azonban mégiscsak közösek: az intézkedés szabály- szerű volt, és elmaradt a polgárbarát gesztus. Egy figyelmeztetés, amit a fiúk megértettek volna. Játszott az aranycsapatban Ha élne, a hetvenötödik születésnapján köszönthetnénk... Balta Gyulára emlékezünk, a legendás hírű Szolnoki MÁV labdarúgó- csapatának tagjára, aki tősgyökeres szolnoki volt. Már 17 évesen (1944-ben) az aranycsapatban játszott, huszonnégyszer harcolt a győzelemért a „nagyok” között. Egészségi okok miatt kellett abbahagynia a futballt, de nem szakadt el a sporttól, a játékot felcserélte a játékvezetéssel. Kivételes képességeit hamar felismerték, és viszonylag rövid idő múltán, már 1956. május 8-án NB I-es meccset vezetett. Sőt neves FIFA- játékvezetővé avanzsált. 108 NB I-es mérkőzés fűződik nevéhez. FIFA-játékvezetőként 18 alkalommal dirigált, illetve partjelzőként működött. Nála több NB I-es és nemzetközi mérkőzést csak Zsolt, Emsberger és Gere vezetett abban az időben. A vidék legjobb játékvezetőiéként tartották számon, aki nem tett különbséget kis és nagy csapatok között, egyformán készült minden mérkőzésre. A pályától 1972-ben búcsúzott el. A Szolnoki Járműjavító megbecsült művezetője, labdarúgója, játékvezetője méltán vívott ki elismerést az országnak, a megyének és szeretett szülővárosának. VARGA FERENC, A MAGYAR LABDARÚGÓ4ZÖVETSÉG FELÜOYELŐBIZOTTSÁQÁNAK ELNÖKE A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) KERTI PARTI. A bölcsődés korszakot lezárandó „nagyszabású” kerti partin búcsúztak el a szolnoki Baross úti bölcsődések egymástól és gondozónőiktől, hogy a nyár kínálta szabadságot szüleikkel, nagyszü- leikkel tölthessék. (amatőr fotó) A tanulópénzt megfizettem Ha egy újság a kezembe kerül, abban biztosan elolvasom az álláshirdetéseket. Egyszerű oka van ennek: munkát keresek. Több alkalommal is feltűnt egy 06/90-essel kezdődő telefonszám, ami után olvasható egy jelzés is arra nézve, hogy a díj 6 Ft + áía/sec. Az is feltűnt, hogy nem mindig ugyanazt a munkát ajánlják; egyszer otthon végezhető feladatra keresnek embert, máskor adminisztrációra, máskor másra. Mivel rokkantnyugdíjas vagyok, gondoltam, én naiv, felhívom a megadott számot. Csak amikor megkaptam a telefonszámlámat, akkor ájultam el, mert a telefonköltségem több ezer forinttal lett magasabb, mint máskor. A nő, aki vette a hívásomat, „kedvesen” és hosszasan kikérdezte az adataimat, végzettségemet, s arról is kifaggatott, milyen területen szeretném, ha alkalmaznának. Természetesen minden kérdésre válaszoltam, peregtek a másodpercek. Ő megígérte, hogy egy héten belül kapok ajánlatokat, de azóta sem jelentkezett. Úgy gondolom, az egész csak arra ment ki, hogy az emelt díjas hívások szaporodjanak, illetve hogy minél tovább húzza a kettőnk közti beszélgetést. Etikátlan és felháborító megoldásnak tartom, hogy nehéz helyzetben élő embereket gátlástalanul kihasználjanak, nagy költségekbe verjék őket. Bizonyosra veszem, hogy nem egyedül voltam, aki hívta a megadott számot. Jó forgalmat és bevételt hozhatott a konyhára az ötlet. De ha már így jártam, végeztem egy kis utónyomozást, és megtudtam, hogy a telefonszám mögé melyik cég rejtőzködött el. Azt is megtudtam, hogy van vonalas telefonjuk, amelynek száma azonban „az előfizető kívánságára” nem kapcsolható. Hát így állunk! Ötvennégy évesen sok mindent megéltem, de Uyen tisztességtelen magatartást még nem tapasztaltam. A cég legutóbb, ugyanazon a telefonszámon egy egészen más jellegű állásajánlattal állt az újságolvasók elé. Feltételezem, hogy a cél egy újabb telefonroham lebonyolítása volt. Ezen is megvolt a haszon, hiszen az emberek többsége nem figyelgeti és nem veti össze az álláshirdetésekhez tartozó telefonszámokat. Csalókkal állunk szemben. Nincs hatóság, törvény, amely megtilthatná vagy büntetné az ilyen aljasságot? ____________________K- bANPOHNÉ, tlOLNOK Telefonszám mögé rejtőzött csalókkal állunk szemben
