Új Néplap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-28 / 50. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2002. Február 28., csütörtök Mint minden átlagos csa­lád, egy héten egyszer mi is kicsit jobban kiürítjük a pénztárcánkat. Na, nem fe­lesleges dolgokra, hanem a mindennapi megélhetés­hez szükséges élelmisze­rekre, tisztítószerekre. És hogy ez még jobban kímél­je az amúgy is szűkre sza­bott pénzügyi kondíción­kat, természetesen, ha te­hetjük, ellátogatunk a diszkontokba. Azt már a mai világból megszok­hattuk, hogy az eladó-vevő vi­szony igencsak átértékelődött. Mivel én is a kereskedelemnek ezen a területén dolgozom, per­sze, tudom, hogy vannak esetek, amikor az eladónak tényleg szük­séges megőriznie az önuralmát a „magatehetetlen” vevővel szem­ben. Ezzel ellentétben, ha udvari­asan és mindenféle nyafogás nél­kül érkezünk a pénztár elé, sok­Mindent a kedves vevőért szór meglepő dolgokat tapaszta­lunk. Rettenetes élmény a találkozás például egy örökké morcos és mindenféle baját a vásárlóra kive­títő pénztárossal. S hiába találko­zik a kedves vevővel minden hé­ten, az intelligens modor rendre elmarad. A sors úgy hozta, hogy használatra. Amikor édesanyám megpróbálta — hangsúlyozom, csak megpróbálta - elmondani, hogy a csokit és egyéb törékeny dolgot ne számlázza az alkohol­hoz, a szegény nagy bajú leány, mintha csak azt mondták volna neki, minden tételt külön szám­lázzon (ami tényleg nagy munka ... a pénztáros felkapta az árut és ágy áthajtotta az üvegek felett, hogy a következő vásárlónál landolt egy ilyenhez kerültünk, de mivel sietni kellett, gondoltuk, egy-két arcrándítást még kibírunk. Téved­tünk. Vállalkozók lévén - mint azt sokan tudják — mást vásárol az ember számlára és mást saját lett volna, bár ez a dolga), felkap­ta a már egyszer félredobott ter­mékeket és úgy áthajította az üve­gek felett, hogy abból a mögöt­tünk álló vásárló dolgai között is landolt egy-kettő. Már csak érde­kességként mondom, hogy az idegtépő folyamat azzal fejező­dött be, hogy mivel újra be kellett diktálni a nevet, láttam, eltévedt a billentyűk sűrűjében s gondol­tam, segítek. Bár ne tettem volna! Igazi filmbéli, vérben forgó sze­mekkel szuggerálta, feszült arciz­maival adta tudtomra, hogy ki va­gyok én! Minden következtetést levon­va azt már csak félve jegyzem meg, hogy mi van akkor, ha iga­zán nagy trauma éri és ennek el­lenére dolgoznia kell! Talán ebbe inkább jobb, ha nem merülünk bele. Mindenesetre javaslom, hogy ha embertársaim ilyen esettel ta­lálkoznak, ne lépjenek a nyomdo­kaimba, hanem igenis mondják oda a véleményüket! Végtére is az eladó van a vevőért.- ECZÓ ­Humánus értékrendre nevelt A fényképen Báthory András, Lovasné Ba- dár Julianna, F. Kiss Mihályné Boda Ilona, Badár Etelka, Csepregi Károlyné Antalicz Erzsébet és Fábián Andrásáé Lévay Margit. A hölgykoszorú tagjai hatvanöt évvel ez­előtt tettek érettségi vizsgát a mezőtúri Teleki Blanka Gimnáziumban. Báthory András vendégként érkezett az osz­tálytalálkozóra, akit Fejér Margit tanárnő, egykori cserkészvezető és édesanya - tiszte­letére hívtak meg -, s aki Quirsfeld Irénnek, a leánygimnázium legelső igazgatójának volt a leánya. A gimnázium egykori diákjai boldog megelégedéssel gondoltak vissza a hatvanöt éve történtekre. Annak ellenére, hogy a né­pes osztályból már csupán öten tudtak el­jönni, mindenki jelen volt, mert az emléke­zet megidézte őket. Az idő egykori tanáraik felett is győzedelmeskedett, mindannyian az örök mezőkre költöztek. A gimnázium nyolc éve alatt három igazgató, nagyszerű pedagógus - Gáspár Gyula, Pápai Irma és dr. Kovács Géza - irányítot­ta az intézményt. A ta­nítványok dicsérték is­kolájukat. A szigorú és következetes nevelési el­vek alakították ki helyes értékrendjüket, mutat­ták meg az utat a becsü­letes életvitelhez. Bi­zony, a romantikus „Or­gonavirágzás” című film megtekintését még szü­lői kísérettel sem enge­délyezte dr. Tóth Erzsé­bet osztályfőnök. No, páran mégis megnézték, s lett is belőle nagy felhajtás! A tanulást jól egészítették ki a kulturált szórakozási lehetőségek: szerveztek kirán­dulásokat, rendeztek diákbálokat, és táncis­kolába is járhattak a felnőttek ellenőrzése A mi városunk megállója A „hivatalok” sajátja, hogy igyekeznek csak a sikerek­ről, eredményekről szólni, ha kérdezik őket. Abonyról is csak „jó hangzású nyilatko­zatokat” olvas az ember, pe­dig vannak beszédtémát adó, megoldásra váró problémák. Bár nem a város az állandó lakhelyem, abonyi születésű lévén gyakran járok haza, is­merem a gondokat. Abony város (papíron) vasútállo­másán (a továbbiakban csak vas­úti megállója) nincs például állo­másfőnök, s ez meg is látszik raj­ta. Gyermekkoromban Vámos Izi­dor úr vasutas egyenruhában, karján a piros MÁV-karszalaggal tisztelegve köszöntötte az utaso­kat és a vonatot. Ma semmi ilyes­mi nem történik. Jegykiadás 17 órától másnap reggel 5 óráig nin­csen, aki ez idő alatt utazik, a vo­naton vesz jegyet. A vasútállomás vécéje (illetve budija) körülbelül húsz méterre van az épülettől. Nyitott és ronda. Folyó víz kéz­mosáshoz nincsen, de nem is le­hetséges. Használatra nem alkal­mas, főleg esőben, hóban, fagy­ban. Vajon tisztiorvosi szempont­ból mit mondanának rá? Van három váróterem. A pénz­tár előtü a forgalmas. Nemrégen még volt benne egy dohányzást tiltó tábla, már az is eltűnt. Itt tar­tózkodik a kisgyermekes anyák és a nemdohányzók többsége. Van egy másik, egy kisebb váróte­rem, de ezt csak kevesen veszik igénybe. Van egy harmadik, ami le van zárva, üres. Miért nem le­het ezt a dohányzók részére ki­nyitni? A főbejárati ajtó lengőajtó, résein az a kis meleg is eltávozik, ami keletkezik. De a várótermek ajtajai sem zárnak rendesen. Be­rendezése primitív, mindössze pár pad. A megállónkkal szemben ré- ges-régen omladozik egy romos épület. A látvány szörnyű! Van egy másik ház is, ami valamikor raktár volt, ma már az sem egy szép látvány. A megálló környéke sok kívánnivalót hagy maga után. Nem tudni, kinek az ötlete volt, hogy a vonatok az épülettől ötven-száz méterre álljanak meg, mert rossz időben bizony nagyon is bosszankodnak az utasok. Végül pedig: a város központja két kilométerre van a megállótól. Sajnos, autóbusz-közlekedés az érkező és induló vonatok feléhez sincs. A szóvá tett jelenségek, véle­ményem szerint, közügynek szá­mítanak. Már több fórumon szót emeltünk, de változás nem tör­tént. Nemrég hallottam, hogy a MÁV illetékes szerve a Pest me­gyei állomások korszerűsítésére 400 millió forintot szándékozik fordítani. Ha ez igaz, akkor az abonyi vasútállomás okvetlen megérdemelne valamennyit. ____________BARANYI IMRE, BUDAPEST Sz ázhúsz új pecás Négyszázhetven tagú egyesületünk a közel­múltban küldöttköz­gyűlést tartott, hogy megvitassa az elmúlt esztendőről készült beszámolót, tájéko­zódjon a haltelepíté­sek részleteiről, meg­vitassa a zárszám­adást, a vagyonmérle­get, valamint az idei költségvetést. Ezúttal új vezetőségi tagok megválasztása is napi­renden volt. Egyesületünk tagsága örvendete­sen emelkedik, egy év alatt száz­húsz új tag lépett be hozzánk. Ez egyfelől köszönhető a haltelepíté­sek sikerének, másfelől a rend­szeres ellenőrzéseknek, nem utolsósorban pedig annak, hogy a horgászok látják, mindent megte­szünk az érdekükben. Biztató statisztikai adat, hogy csökkent a szabálytalanságok száma, egyre többen fogadják el, hogy csak az előírások betartásával érdemes horgászni. Tavaly két versenyt rendeztünk. Ezeken kilencven­négy felnőtt és ötvennyolc ifi és gyermek versenyző indult. A leg­sikeresebb első hat helyezettet dí­jaztuk, de a legidősebbet, illetve legfiatalabbat is. Papp Róbert horgásztársunk rekordlistás pontyfogását még a horgász szaklap is közölte. Szép eredményéhez gratulálunk! Szellemjárás Ha az ember valamilyen oknál fogva lakásába kényszerül, az új­ságolvasás után időtöltésként té­véműsort néz — olyat is, amit egyébként kihagyna. A minap a szőrös testű férfiak voltak poron­don, akikről nők mondták el vé­leményüket, hogy miért nem sze­retik, avagy szeretik a szőrös fiú­kat. Egy másik adás a földöntúli lényeiddel foglalkozott, ahol be­számoltak a szereplők találkozá­saikról e lényekkel, kihangsú­lyozva, hogy ők kiválasztottak. Egy harmadik műsor a lélekván­dorlással foglalkozott, ők az Isten kiválasztottjai, sokat imádkoz­nak, fohászkodnak, beszélnek hozzá, ő pedig válaszol. Valóság­gal Istennek érezték magukat Egyesületünk szeretne egy olyan önálló helyiséget, ahol he­tente többször is hosszabb foga­dóórát tarthatna az ügyes-bajos dolgok intézésére s ami reménye­ink szerint később egy közösségi hellyé formálódna, alkalmassá té­ve azt akár ismeretterjesztő fil­mek vetítésére, gyermekek okta­tására, illetve vizsgák helyszíné­re. A templommal szemben kivá­lasztott helyet az egyesület az ön- kormányzattól nem kapta meg, de reméljük, a közeljövőben sike­rül megoldani ezt a kérdést is. Közös érdekünk, hogy a víz­partot megtakarítsuk a szeméttől, ezért márciusban tervezünk egy környezetvédelmi napot. Előre­láthatólag áprilisban rendezzük meg a tavaszi horgászversenyt az egyesület tagjai számára. TUKARCS ISTVÁNNÉ ELNÖK, FEGYVERNEKI HORGÁSZ EGYESÜLET meg a többi mondókájuk alatt. Az ellenvéle­mény itt sem maradt el. Majd egy másik termében a stúdiónak a szellemidézés fénypontja követ­kezett, az asztalkopogtatás (vagy táncoltatás), de a mester elmon­dása szerint ez most nem úgy si­került, mint elképzelte. A vitára épülő műsor szereplői azt magyarázzák: „miért”, a másik azt: „miért nem” — nyílt prédává téve önmagukat. Ráadásul olyan időpontban, amikor a legtöbb gye­rek megengedheti magának a té­vénézést. S a gyerekek leleménye­sek: miért ne éljék bele magukat mondjuk a túlvilági élet, a szel­lemjárás játékába - főleg akkor, ha még a szülő is hiszékeny... ___________________F. K.-NÉ, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) Megmártóztunk a gyógyvízben Az Arany János Tehetséggondozó Program előkészítőseiként a kö­zelmúltban egy újabb többnapos kirándulást tettünk. Elsőként a ti­szaföldvár-homoki gyógypedagó­giai iskolában jártunk, ahol rövid összeállítással kedveskedtünk az ottani gyerekeknek, viszonzás­A vendéglátóink táncos produkciója képpen ők is előadtak a mi szóra­koztatásunkra egy műsort. Pár órás ott-tartózkodásunk ismerke­déssel és beszélgetéssel zárult. Másnap Fegyvernekre, az Újte­lepi-temetőbe látogattunk el, ahol megnéztük az 1480-as építésű gó­tikus csonkatornyot, megyénk egyik legrégebbi építményét. Utunk ezután Berekfürdőre ve­zetett. A település méltán híres a Pávai-Vajna Ferenc nevéhez fűző­dő kutatási munka során 1928- ban felszínre hozott 56 Celsius-fo- kos gyógyvízről. Üveggyári látoga­tásunk után — ahol az üvegkészí­tés títkaival kerültünk közelebbi kapcsolatba s megtudtuk, hogyan is készül a világhírű fátyolüveg - szabadidőnket a község termálfür­dőjében pihenéssel töltöttük. A hét végi program zárásaként egy mozifilmet is megnéztünk. TÓTH KATALIN SZOLNOK VÁROSI KOLLÉGIUM Jásztelek a fővárosban Községünk lehetőséget ka­pott arra, hogy a fővárosban, a Magyarok Házában bemu­tatkozó kiállítást rendezzen. Február 17-én színvonalas műsorral léptünk fel és nyi­tottuk meg a „Egy község a XXI. század elején” című ki­állításunkat. Kisbakonyi Zoltánná polgármes­ter asszony nyitó beszéde után Ivanics Gábor, a Jásztelkiek Bará­ti Körének elnöke köszöntötte a szép számban megjelent érdeklő­dőket és kiállítókat. Ezután Sánta József nótaszerző dalaiból hallot­tunk egy csokorra valót a jászsá­giak előadásában. A jásztelki származású amatőr festőművészek alkotásai mellett a látogatók megismerkedhettek a híres jászsági pörkölt tortával és a község vállalkozóinak termékei­vel. A záró napon, február 24-én a Kánai menyegzőt adta elő a Jász- rült a fővárosiak érdeklődését fel­telki Nyugdíjasklub. keltenünk szűkebb pátriánk, a Reméljük, hogy bemutatkozá- Jászság és Jásztelek iránt, sunkkal és kiállításunkkal sike- _______________kuli zsolt, jásztelek me llett. Nyáron a tenisz-, télen az iskola korcsolyapályáján mozoghattak kedvük szerint, és minden tavasszal gyönyörű tor­naünnepélyt tartottak. ____________________TÓTH BOLDIZSÁRNÉ, MEZŐTÚR A hölgykoszorú Báthory Andrással, egykori tanárnőjük fiával

Next

/
Thumbnails
Contents