Új Néplap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-02 / 1. szám

6. OLDAL TÜKÖR 2002. Január 2., szerda __________________Szilveszterkor a képernyőn ________ Le gyen jó a kedvünk! Túl vagyunk rajta, nekem azonban még most is ott dörömböl a fülemben Borbás Marcsi - így becézik őt, Marcsi, ő lett újab­ban ugyanis a királyi tévé kedvence, vele van tele a képernyő, öt helyen szerepelt ezen a napon is — amint buzdítja a tömege­ket, mutassák csak meg, milyen jó a ked­vünk. Akár kulcsmondat is lehet ez a re­mény századának első szilveszteri műsorá­hoz. Jókedv: leginkább, messzire kerülvén mindazt, még az árnyékát is, ami felhőtlen- ségét megzavarhatná. Miért is kellenék, hogy ezen a szép estén olyasmivel bíbelőd­jünk, akár csak humoros formában is — gon­dolták a műsor tervezői -, ami a hétköznap­okhoz kapcsolódnék, viaskodjunk csak azokkal majd más napokon. Jöjjenek hát a fények, ahogy a Kölcseytől kölcsönzött idé­zet is mondja, „s a haza fényre derül”. És a muzsika, a dal, a könnyed nótázásTól Fenyő Miklósékon át a méltóságosabb musicalig. (Éjfél előtt színes csokor belőle az életszép­ségről.) Valósággal dőlt a muzsika a képer­nyőn! (Más nemigen.) Még a máskor ko­moly meteorológusok is dalra fakadtak (kis­sé bágyadtan ugyan), nem különben a mű­sorvezetők. Megjegyzem, régebben is hall­hattunk effélét, amikor valaki mást csinált, mint amit általában művelt. Egykor Takács Marikáék is ezt tették, igaz, valamivel tehet­ségesebben, mint most újdonsült utódaik. Mégis ebben volt valami olyasmi, ami üdítő. Eltérően az olyan programoktól, melyek jó­szerivel önmagukat ismételték kivonatos formában, lásd a NÉVsort vagy kevés változ­tatással ugyanez az Ismeretlen ismerősök. És a szilveszteri kávéház sem lett érdeke­sebb, okosabb. De ide sorolnám a fő mulat­ságnak- szánt Balázs-kabarét is, mely ósdi, avas, harmincas évekbeli humorával idejét múlta. (Például a nagyságos úr az ő bugyu­ta vadászmeséjével.) Nem tudom, miért gondolja valaki, hogy a humor attól jobb lesz, ha hangos, ha beleharsogják a pofánk­ba, mint ahogy ezúttal itt is történt. Szóval, Antal Imréék a Szeszélyes tévé­sekben — ott láthattuk az említett tévés da­losokat is, mint királyi huszárokat —, ők azért ha nem is törték, de törögették a fejü­ket egy-egy ötletért. így kötöttek ki a cir­kuszporondnál, ahol olyasmi is megtörtén­hetett ámulatunkra, hogy Kató néni (Ihos József) oroszlánná varázsolta a mi Imrén­ket, s itt mutathatta meg Borbás Mária is, mily ügyesen bánik a galambokkal, s láthat­tuk az aurás Bényi Ildikót jóslatra váró hölgyként. (Kár, hogy a jósnak, Kabos Lász­lónak alig volt hangja.) S ebben a műsorban táncolt csábítóan az okos Nagy Tünde, aki túl ezen szolgáltató magazinjának szilvesz­teri különszámában szerzett kellemes per­ceket rejtett kamerás riportjaival. Megemlí­tem, volt játék is, s meglehet, hógy valaki­nek attól marad emlékezetes ez a mostani szilveszter, hogy sikerült Rózsa Gyurinál egy-két perc alatt hetvenezret bezsebelni. Fény derült hát ezen az estén - ott min­denképp, ahol a tűzijáték petárdái robban­nak, ahol sistergő sugarai a magasba szö- kelltek, így Szolnokon is, mely először kap­csolódott be az országos szilveszter höm­pölygő folyamába, mely elárasztotta az eu­rópaira keresztelt Andrássy utat is (amiből többnyire csak azt láttuk, mily sokan van­nak rajta, s hogy mekkora olykor a ho­mály). S ha csak néhány percre is, a város megmutathatta magát, talán nem a legsajá- \ tosabban, az Alföld színei helyett kissé jel­legtelen musicalt kínálván. Ám így is felírta nevét a szilveszter televíziós egéfe, sőt azt is megtudhatta róla ország-világ, hogy neki önálló indulója — himnusza is vagyon. Azt azonban jó tudni, az idézett Kölcsey-mon- dat előtt az is ott áll: „hass, alkoss, gyaru- píts”. No, persze, ez már a hétköznapokra tartozik. VALKÓ MIHÁLY Mulatság a főtéren Szilveszterkor három helyen volt országos rendezésű mulatság, műsorral, tűzijátékkal: Budapesten, Sopronban és Szolnokon. Megyeszékhelyünk ünnepi pillanatairól adunk néhány képet. FOTÓ: CSABAI I. Sorokban AZ ELSŐ BABA. Hajnali fél egykor született meg szilveszter éjsza­káján a szolnoki Hetényi Géza kórházban megyénk első kisbabája. Ladányi Dániel 56 centiméterrel és 3800 grammal érkezett a világ­ra. A kisfiú és kengyeli édesanyja jól van. FÜSTÖS HÁZ. Szilveszter napján Tiszakürtre hívták a kunszent­mártoni tűzoltókat, ahol egy ház tetőszerkezete füstölt. Mint kide­rült, a régóta használaton kívüli épületbe begyújtottak, ám előtte nem ellenőrizték a kéményt, így az nem szeleit. A gyors beavatko­zásnak köszönhetően komolyabb kár nem keletkezett. NYUGODT ÉJSZAKA. A rendőrség, a tűzoltóság, illetve a mentő- szolgálat ügyeletéiről kapott információk szerint a Jászságban nyu­godtan, rendkívüli események nélkül telt el az évforduló éjszakája. Igaz, a petárdák durranásait, robaját késő délutántól egészen hajna­lig folyamatosan lehetett hallani, de intézkedés ez ügyben sem tör­tént, illetve a puffogtatók szerencsére sem tüzet, sem balesetet nem okoztak. A jászberényi Erzsébet Kórház szülészetének ügyeletén tudtuk meg, hogy az új év első óráiban az intézményben nem jött világra csecsemő. Az első csöppséget január 1-je délutánjára, kora estére várták. EGY ÉVE. Kere ken egy éve, hogy meghalt a „Ki­rály”, azaz Zámbó Jimmy. A szomo­rú évfordulóra - biztosan mondha­tó - sokan emlé­keznek, hiszen milliók kedvence volt az énekes. SZILVESZTERI RABLÓK. Két ismeretlen fiatalember támadott meg az utcán egy 51 éves asszonyt szilveszter estéjén Szolnokon a „Pletykafaluban” - tudtuk meg a megyei rendőr-főkapitányság ügyeletesétől. Az áldozatot az útonállók leütötték, elvesztette esz­méletét. Amikor magához tért, akkor észlelte, hogy nincs meg a pénze. A súlyosan sérült nőtől néhány ezer forintot vettek el a rab­lók. A rendőrséget később maga az áldozat értesítette. Az elsődle­ges intézkedéseket nehezítette, hogy a megtámadott asszony nem szolnoki, így helyismerettel nem rendelkezik. Még a tetthely felku­tatása is problémákat okozott. A megsebesített nőt kórházba vitték ahol meg is kellett operálni. A nyomozást a Szolnoki Rendőrkapi­tányság folytatja. i ■ A Fekete Poroszka: altaji kazak népzenei kazetta A Fekete Poroszka címmel karácsonyra jelent meg a Kunszövetség és az Etnofon Népzenei Kiadó gondozásá­ban az altaji kazak népze­nei kazetta, Kun Péter kelet­kutató gyűjtése. — A fekete színű, poroszka járású lovak különös tiszteletnek örven­denek a kazakok körében. Az ilyen járású ló ugyanis nem rázza lovasát, s ettől sokkal kényelme­sebb. A kazettán található dalla­mokból felrémlik a poroszka ló ütemes és lágyan ringatózó járá­sa. Remélem, hogy a kiválasztott dalok és dallamok sikerrel közve­títik a puszta szabad fiainak érzé­seit a hallgató számára - mondta Kun Péter.- Mit kell tudni a kazak nép­ről? — A kazak, mint népnév a 15. század közepe táján bukkant fel először, jelentése: szabad, ván­dorló. A mintegy 550 évvel ez­előtt kialakuló kazak nép, magá­ba olvasztotta az Altajtói az Etil- folyóig (oroszul Volga) elterülő pusztai sáv azonos nyelvű és kultúrájú törzseit. Ebben az idő­szakban alakult ki a ma is ismert Három Horda, melyek területileg a hozzájuk tartozó törzseket, nemzetségeket egyesítették. Napjaink gyorsan változó világá­ban, a türkmének, a kirgizek, a tuvák, és az altajiak mellett, már csak a kazakok őrzik és gyako­rolják a lovas-nomád életmódot. Az Altaj hegyeinek ölelésében található az a hely, ahol a közel tízmilliós kazakságnak egy igen archaikus kultúráját őrző, ki­csiny csoportja éli szabad, no­mád életét. Ebbe a környezetbe tökéletesen illenek bele a bagoly- tollal díszített rókaprémes föve- get viselő, derekukon tarsolyos, ezüstveretes öveket hordó, dí­szes szerszámú lovon büszkén ülő kazakok. Nomádok ők, mi­ként őseink is voltak. A kazakok napjainkig őrzik a magyarsággal való rokonság tudatát. Maguk­hoz legközelebbinek az alfödi kunokat tartják, akik Kötmy kánjuk vezetésével a 13. szárad­ban telepedtek meg a Kárpt- medencében. Az ázsiai puská­kon maradt kun törzsekből sar- veződtek a ma ismert népek, mi­ként a nogajok, a karakalpakcx, a karacsájok, a tatárok, és a la­zakok is.- Milyen hangszereket hallh- tunk a kazettán?- A legismertebb kazak hang­szer a kézhúros dombra, amelya magyar nyelvben is megtalálható tambura szóval áll kapcsolatba*. Nem múlhat úgy el egyetlen ün­nepség, baráti összejövetel sem, hogy elő ne vegyék legkedvesebb hangszerüket. Éneket kísérnek vele, vagy egyszerűen csak dalla­mokat (küj) játszanak rajta. Ezek a dallamok a zene nyelvén vala­milyen érzést, látomást, gondola­tot, történetet, eseményt monda­nak el. Míg Nyugat-Kazaksztánra jobban jellemző a gyors stílus, addig a keleti végeken főként a nyugodtabb, lassabb pengetés a megszokott. Érdekes hangszer a száz szirnaj, amely lényegében a magyar körtemuzsikának felel meg. Testén összesen 6 lyuk ta­lálható, egy alul, öt pedig felül. A hetedik nyílás, a fújókája. A csi­kósok hangszerének tartott há­romlyukú furulyát szibizginak hívják. Úgy tartják, hogy a lovak itatás, valamint napnyugta után, pihenés közben nagy szeretettel hallgatják. Legendák keringenek olyan esetekről, mikor a bétyárok által elhajtott ménest, a csikós fu­rulyájának segítségével hívta vissza magához. Megszólaltatása nem könnyű feladat, mivel nincs benne síp rész. Száját a zenész szemfogához illesztve fújja. Min­denki saját magához mérten ké­szíti. Átlagos hosszúsága 54 cm, felső lyuka 6, alsó lukja 5 cm át­mérőjű. A kazettán található gyűjtéssel remélem, sokan köze­lebb kerülnek e távol élő nép ze­nekultúrájához. DE I É

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents