Új Néplap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-02 / 1. szám

2002. Január 2., szerda HAT V A N 0 N TÚL 7. OLDAL Sorokban KÉT KLUB VEZETŐJE. Schermann-né Kása Erzsébet vette át a karcagi Déryné nyugdíjasklub elnöki tisztét. Bemutatkozóul a következő­ket mondta:- A nyugdíjasok átlagkorához képest fiatal nyugdíjas va­gyok, hiszen még csak három éve mentem nyugdíjba. A Dé­ryné nyugdíjasklubot huszon­öt éve ismerem. Munkám so­rán mindig kapcsolatban vol­tam vele, hiszen nyugdíjas népművelő vagyok. Most te­hát azt a klubot vezetem, amely a művelődési házban működött, s feladatom volt a vele foglalkozás. Hitter Piros­ka tanárnő, a klub korábbi ve­zetőjének keze munkája köte­lez. Nagy változtatni való szándékaim nincsenek. Követ­ni szeretném azt a művelődő, ugyanakkor szórakoztató vo­nalat, amely korábban meg­volt a klubban. Van még egy tény, ami ezt a munkát köny- nyíti vagy nehezíti, ezt még nem tudom. Két éve vezetem a vasutas nyugdíjasklubot is. Oda a férjem révén kerültem, így most már duplázódik a feladatom. A két klub között sok az átfedés, az azonosság, ezért majd kiderül, hogyan alakul a klubélet. Kívülállóként tegyük hozzá: a többit majd fémjelzi az idő. VIDÁM CSAPAT. Varga Sán- domé, a szolnoki Szikra Papír nyugdíjasklub vezetője így mutatja be klubjukat: — Mindig arra törekszünk, hogy együtt legyen a csapat. Sajnos, ez a törekvés nem mindig jár teljes sikerrel, mert sok köztünk az idős, beteg ember. Ötvenhét klubtagunk közül azért általában ötven mindig jelen van klubfoglalko­zásainkon. Programjainkat egy évre előre megtervezzük, ugyanúgy mint a többi klub, s abban szerepel — többek kö­zött - az, hogy megünnepel­jük a névnapokat, köszöntjük az ünnepeket, szervezzük az egészségügyi előadásokat, s minden mást, ami az időseket érinti. Klubtagjaink nagyon szeretik a vidám vetélkedőket. A kirándulások nálunk is na­gyon népszerűek. Ugyanígy a különböző nyugdíjas-találko­zók. Voltunk már Berekfür­dőn, Cserkeszőlőn és Jász- szentandráson is. Azt hiszem, a klubélet legnagyobb értéke mégis az, hogy együtt va­gyunk, elfelejtjük gondunkat, bajunkat. Tulajdonképpen ezért van a klub. Sok klubban arról panaszkodnak, többen azt várják, hogy kiszolgálják őket. Nálunk meg mindenki egyformán kiveszi a részét mindenféle feladat végrehajtá­sából. Mindenki tudja, hogy mi a dolga. Nem marad magá­ra a vezetőség. Mi sem csiná­lunk mást, mint a többi nyug­díjasklub. Szerintünk az a fontos, hogy egymás közt jól érezzük magunkat. Ezért ösz- szeforrott, vidám kis csapat a mienk. DÍSZOKLEVÉL. A közel múltban Budapesten, a Láng Művelődési Központban vers- és prózamondó versenyt ren­deztek nyugdíjasok számára. A hatvanhárom versenyző az ország egész területéről sereg­lett össze. Megyénkből egye­dül a szolnoki Kiss Béla indult a vetélkedőn. Saját versének elszavalását a közönség nagy tapssal, a zsűri pedig díszok­levéllel jutalmazta. Az oldalt írta: Simon Béla Fotók: Mészáros János Mindig naprakészen Mindössze néhány hét telt el azóta, hogy Kepenyes Mihály, a szajoli általános iskola igazgató-helyettese nyugdíj­ba vonult. Most már nagyon távoli, mégis olyan közeli­nek tűnő, emlékezetében olyan frissen élő időszakot jelentenek a főiskolai évek. Mivel első nekifutásra kollégium­ba nem vették fel, s a szülei Krő- zussal még álmukban sem voltak rokonságban, albérlet szóba sem jöhetett. így hát egy ideig néhány renitens utóvizsgázóval együtt a kollégium alagsorában húzta meg magát. Később felvették a kollégiumba. így végül szó sze­rint felfelé ívelt a pályája: az alag­sorból a katedrára. Derülök, ami­kor meséli: — Frissen végzett tanárként olyan helyre akartam kerülni, amely jó közlekedési adottságok­kal rendelkezik, mert sokat sze­rettem volna utazni. Ezért válasz­tottam Szajolt. Az utazgatásból aztán jószerével semmi sem lett, mert rengeteg tanítási órám és szakköri foglalkozásom volt. A felnőttoktatásban is részt vettem. 1966-tól az iskolaigazgató-he­lyettes tisztét is betöltötte. Három igazgatót szolgált ki, s egyikkel sem gyűlt meg a baja. Nem igazo­lódott be a főiskola „praktikum” nevű tantárgya tanárának a sza­va: „ Az életbe kikerülve vigyáz­zatok majd, mert az iskolaigazga­tó az első számú közellenség.” Kepenyes Mihály hamar rájött arra, hogy az igazi kihívást nem az iskolaigazgatóval való együtt­működés, hanem a tanári pálya egyre fokozódó követelménye je­lenti számára. Ezért igyekezett mindig „naprakész” ismeretekkel rendelkezni. Mindig nyitott volt az új módszerek, ismeretek iránt. Kepenyes Mihály Ezért vett részt fizika tárgyban in­tenzív továbbképzésben a szege­di főiskolán. Szolnokon alapfokú számítógép-kezelői, illetve szá­mítástechnikai tanfolyamot vég­zett. Ezt követően a Juhász Gyula Főiskolán számítástechnikai szoftverüzemeltető szakképzést szerzett. így a korábbi tantárgyai (matematika, fizika) mellett nyugdíjba vonulásáig az informa­tika tárgyat is oktatta. Érdemei vannak a számítástechnikai szak- tanterem kialakításában. A tan­testületnek is tartott számítógép­kezelői tanfolyamot. Tartalmas munkájáért tíz kitüntetésben ré­szesült. Nyugdíjba vonulásakor szolgálati emlékéremmel jutal­mazták. Az egyik osztálytalálkozóju­kon néhány - nyolcvanadik élet­évét betöltő — tanára is részt vett. Egyikük azt mondta Kepenyes Mihálynak: „A nyugdíjas évekre programot kell készíteni.”- Nekem is van programom, de nincs időm leírni - derül Ke­penyes Mihály. — Pillanatnyilag elnöke vagyok a horgász egyesü­letnek, a közeljövőben pedig a pénztárosa. Ahhoz ugyanis nyug­díjasnak kell lenni a pénztáros­nak, hogy napközben tó tudja ad­ni a területi jegyeket, s beszedje a tagdíjakat. Ez a munka elvesz he­tente egy napot. Az egyik párt községi szervezetének is elnöke vagyok. Az is elvisz hetente egy napot. A harmadik napon meg az köti le az időmet, hogy engem választottak meg a Víziközmű Társulat elnökének. Hobbim a kert, szeretném azt is jobban gon­dozni. A háztartási munkából is jobban tó kellene vennem a ré­szem. Elfoglaltságot jelent szá­momra az is, hogy tagja vagyok a helyi önkormányzat képviselő- testületének, s elnöke a pénzügyi bizottságnak. Be-benézek az is­kolába is. Ha jól meggondolom, nem is marad szabadidőm.- Akkor felteszem a kérdést:- mikor megy pihentető tétlenséget hozó nyugdíjba?- „Papíron” már elmentem... Részlet a szandaszőlösi iskolások műsorából A Magyar Veterán Repülők Szol- nál népesebb és sikeresebb lett. notó Egyesülete az MH Szolnok Mivel ennek a rendezvénynek Vegyes Szállítórepülő Ezred tá- célja a baráti találkozón túl a re- mogatásával, a Szandaszőlősi Ál- pülők emlékművéhez való hoz- talános Iskola, Művelődési Ház zájárulás volt, a katonai és polgá- és Alapfokú Művelődés Oktatási ri intézmények, vállalkozók, ma- Intézet tanulóinak, valamint nó- gánszemélyek, egyesületek több taénekesek felléptével december mint hetven értékes tombolatár- 15-én, a katonai repülőtér műve- gyat ajánlottak fel. A helyszínen lődési otthonában megrendezte a is többen ajánlottak fel pénzt az „repülők karácsonyát”. emlékmű javára. A jó hangulat, a A városban ebben az időben fesztelen szórakozás szilveszteri sok rendezvény volt. Ennek eile- előzetesnek is beillett, nére a repülők karácsonya a várt- __________________________S Ré szlet a klubtagok műsorából Ünnepi záróakkord A szolnoki Baross Gábor Vasutas Nyugdí­jasklub évzáró számvetését ünnepi körül­mények között tartotta a szolnoki MÁV Cso­móponti Művelődési Házban. Az összejövetelen részt vett és a megje­lenteket köszöntötte Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere is. Sok karácsonyi rendez­vénynél hangulatosabb, bensőségesebb volt ez az ünnepség. Megható és felemelő volt a klubtagok műsora. Sugárzott belőle, hogy nem ritka produktum ez, hanem a klub sok­rétű, folyamatos programjának csupán egyik epizódja, mégha olyan magával raga­dó is. Alapjában véve méltó megkoronázása volt a karácsonyi ünnepség a Baross klub eddigi, több évet magába foglaló munkájá­nak. A közgyűlés napirendjén A megyei közgyűlés — a rendszerváltozás óta először - decemberi ülésén napi­rendre tűzte a megyei nyug­díjasok kulturális és érdek- védelmi egyesületének tevé­kenységét és elismeréssel adózott azért. Nem udvarias gesztus volt ez a testület ré­széről, hanem a céltudatos, tartalmas munka dicsérő ér­tékelése. Az egyesületnek tizenegy évvel ezelőtt való megalaku­lása óta sikerült elérni, hogy a megye sok településén nyugdíjasklubok alakulja­nak, összejöveteleik rend­szeressé váljanak és kölcsö­nösen látogassák egymás rendezvényeit. Igazi baráti közösségekké kovácsolódó színjátszó csoportok, nép­dalkörök alakultak. Hagyo­mányteremtő kezdeménye­zésnek bizonyult a szépko- rúak kárpát-medencei szava­lóversenye. Az egyesület elő­ző elnökének, Ferencz Tibor- nénak kezdeményezésére Kohón felállították azt a pá­ros szoborkompozíciót, amely Petőfi és Szendrey Jú­lia szerelmének állít emléket. A megyei közgyűlés elé terjesztett beszámoló kitért az egyesület tevékenységé­nek főbb vonalaira, többek között a klubvezetők részére szervezett, a megye termé­szeti, építészeti és néprajzi értékeit bemutató barango­lásokra, a nagy létszámot megmozgató, alapos szerve­zőmunkát igénylő megyei nyugdíjas találkozókra, a szociális-egészségügyi fel­mérésre, a kedvezményes színházbérietek szervezésé­re, az érdekvédelem erősíté­sére, a civil házzal való együttműködésre. Természetesen szó esett a megyei egyesületek célkitű­zéseiről is, köztük a számí­tógépes háttér megteremté­séről, az internetes pályázat­figyelésről és a városi önkor­mányzattal való együttmű­ködéssel kialakítandó nyug­díjasházról. Az ötvenhárom klubot összefogó, s mintegy négy­ezer klubtagot számon tartó megyei egyesület elnöksége a további segítőkészség tó­nyilvánítását könyvelhette el a megyei közgyűlés ülésén. Megvalósult tervek Mottó: „Gondolkozz és cse­lekedj vidáman, más ember leszel. ” (Marcus Aurelius) A Szolnoki Nyugdíjas Pe­dagógus Klub 2001 máso­dik félévére is gazdag programot állított össze. A nagy létszámú, százhat- vankét tagú klub lehetővé kívánja tenni, hogy az ér­deklődésüknek megfelelő­en választhassanak tagjaik - mondta lapunknak Al­mást Józsefné vezetőségi tag. tosságáról és a gyógyítás­ról. 2001. az olvasás éve volt. Ebből az alkalomból hívtuk meg Molnár H. La­jost. A Szolnokon élő író műveiből részleteket olva­sott fel felesége, Meiszter Éva színművész. Látogatást tettek a szol­noki Hozam Klubban. Is­merkedtek a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Le­véltárral. Színesítette fog­lalkozásaikat az őszi szü­reti mulatság. A városi egyesület szervezésében a nap maradandó emlék mindenki számára. A má­sik kirándulás Salgótarján­ba vezetett: a városnézés, az üveggyári látogatás, a Bányamúzeum megtekin­tése mellett elmentünk a határon túl fekvő Somoskő várához. A hegy megmá­szásának nehézségét fe­ledtette a táj szépsége, a csodálatos bazaltömlés, az irodalmi és történelmi em­lékek felelevenítése. Az évet a szolnoki Ver­seghy Ferenc Gimnázium­ban zártuk. Karácsonyi Salgótarjánban, az üvegfúvók szobra előtt Tavaly a vendégeik vol­tak: dr. Boronkay Piroska szakgyógyszerész, aki már második alkalommal a gyógynövényekről tartott előadást. Nagy érdeklődés kísér­te dr. Gálicz Gabriella on­kológus főorvos előadását a rákbetegségekről, a megelőzés, a szűrés fon­Turisztikai Központban közösen szórakoztak a többi klubbal. Volt miku­lás ünnepség, karácsonyi díszek készítése, szalma­fonás, s szerepelt a prog­ramban kiállítások megte­kintése is. Mindig kellemes szín­folt az őszi kirándulás. A Vajdaságban töltött három ünnepségen vettünk részt, melyre most is hálásan emlékeznek. A vezetőség és a tagság nevében köszö­netét mondanak mind­azoknak a személyeknek, intézményeknek, akik esz­mei vagy anyagi segítséget nyújtottak a klub működé­séhez. l Repülők karácsonya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents