Új Néplap, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-06 / 284. szám

4. OLDAL A S ZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2001. December 6., csütörtök Egy nap a testi és lelki egészségért A törökszentmiklósi Hunyadi Mátyás Nevelési-Oktatási Köz­pontban szponzorok támogatá­sával rendezett életmódnapon a város általános iskoláinak alsó tagozatosai és napközisei ver­seny keretében adtak számot az egészséges életmódról az egész­séges táplálkozásról szerzett is­mereteikről. A Kölcsey Ferenc Általános Iskola, a Bethlen Gá­bor Református Tagozatos Álta­lános és Szakiskola és Kollégi­um, valamint a Hunyadi Mátyás Nevelési-Oktatási Központ lel­kesen készültek erre a napra. Előzetes tevékenységként a tanulók meseillusztrációkat, fo­galmazásokat és zöldségszobro­kat készítettek, a rendezvény napján pedig különböző foglal­kozásokon vehettek részt, mint például szellemi totó, gyümölcs- kosár-készítés, terítési verseny, ügyességi és mozgásos vetélke­dő. A gyerekek programjával pár­huzamosan a szülők előadáso­kat hallgathattak. Székely Csaba pszichológus a gyermekek lelki egészségéről, Szászi Anita védő­nő az életkoruknak megfelelő táplálkozásról beszélt. Végül kü­lönböző gyógynövénytermékek­kel is megismerkedhettek a je­lenlévők. A vöröskereszt dolgo­zói eközben kérésre vérnyomást mértek és látásvizsgálatot vé­geztek. RIMÓCZI IMRÉMÉ, TÖRÖKSZENTMIKLÓS Gordon-tanfolyam Kuncsorbára „kihelyezve” Pedagógusok részvételével, a kuncsorbai Arany János Általá­nos Oktatási Központban, a Gordon-program elsajátítását szolgáló ötvenórás tanári ered­ményességi tréning ért véget a közelmúltban. Az előadásokat a kuncsorbai és örményesi neve­lőknek a délutáni órákban tar­tották, így nem kellett a tanórá­kon helyettesítésről gondoskod­ni. A résztvevők megtanulták az emberi kapcsolatok mesterfogá­sait, útmutatást kaptak a sikeres tanítás szemléletének és gya­korlatának készségtárához. Az előadásokon számos, az életből merített példát idézve segítették a tanfolyam előadói, hogy az anyagot a hallgatók értsék és el­sajátítsák. A tananyag ahhoz is segítséget nyújtott, hogy ered­ményesebb és demokratiku­sabb kapcsolatok alakulhassa­nak ki egymással, a szülőkkel, a gyerekekkel és az őket körül ve­vő világgal. A pedagógusok ez­úton is köszönik az előadók­nak, a település önkormányza­tának és a megyei pedagógiai intézetnek, hogy egy nagyszerű élmény, egy hasznos tréning ré­szesei lehettek. Egy téma margójára / Besenyszögön készült a közszolgálati televí­zió Thémájának egyik műsora, benne egy versmondó verseny. Az idős emberekről szó­ló film a helyiek körében azóta is téma, de a lap TV-notesz című jegyzete is foglalkozott vele. A művelődési ház igazgatója és a gon­dozási központ vezetője az eredeti szándék­ról beszélnek írásukban: arról, amit nem lát­hatott, nem tudhatott meg a néző a filmből... Elveszett a lényeg A TV-notesz szerzőjének gondolatát veszem köl­csön, s azzal kezdem, amivel ő befejezte: „... a szép és példás eseményről felületes munkával, át­gondolatlanul felszínes, ilyen vegyes, ambivalens érzelmeket kiváltó produkció született...” A besenyszögi szavalóverseny nem arról szólt, amit a televízióban láttunk. Nem a kukoricát morzsoló vagy a kerekes kútnál verselő falusi né­nikről, nem a kilencvenkét éves bácsi elfelejtett szövegéről. Sokkal inkább arról, amit a filmben nem lát­hattunk, vagyis a szívesen művelt verselésről vagy versolvasásról, amit gyakran tesznek az idős emberek. Szólt olyan jó kapcsolatokról, mint ami Magyarok Világszövetsége közreműkö­désével jött létre, nevezetesen: „csak” ezért a rendezvényért utazott ide zsűrizni Szabadkáról az ottani népkör két színművésze; szólt a nagy­körűi nyugdíjasok és a helyiek jó viszonyáról, a helyi intézmények (iskola, óvoda, könyvtár, mű­velődési ház, idősek otthona és családsegítők) együttműködéséről; szólt a napokon keresztül tartó készülődésről, a helyi vállalkozók ajándé­kairól, szólt a produkciók jutalmazásáról; szólt még sok-sok izgalomról, lámpalázról. Minket, szervezőket, de a szereplőket is zavar, hogy nem a valós képet mutatta be a műsor. A közlés óta például még a verseny nyertesével, a mezőtúri Szendrei Lajosné Mariska nénivel be­szélni sem mertem, mert a filmből kimaradt az előadása, de vannak résztvevők, akiket egyálta­lán nem láthattunk. Miért? Mindezt azért írom le, hogy akik megnézték a filmet, azok láthassanak úgymond a kulisszák mögé is. A televíziónak (sajnos, a királyinak is) a sztori kell! A tévékritikus szavait idézve „nem elég csupán lenyúlni az utcán heverő témáért, fel is kell azt emelni a maga méltóságára”. KOCZKÁNÉ DEME IRÉN, A MŰVELŐDÉSI HÁZ ÉS KÖNYVTÁR IGAZGATÓJA A hallgatóság értette a bácsit Amikor meghirdette a művelődési ház a szavaló­versenyt, az idősek otthonából egyedül az emlí­tett kilencvenkét éves bácsi jelentkezett. Olyan verssel készült, amit a fiatalok nem ismernek. Napokon keresztül többször is előadta, hogy lás­suk, milyen jól tudja. Hallgatóság is mindig akadt az otthon lakói közül. A bácsi nagyon szerette volna elmondani a kiválasztott verset, és mi tisz­teletben tartottuk az óhaját. Hogy abban a pilla­natban a sorok nem jutottak eszébe? Hát, iste­nem! Közülünk senki nem érezte a várakozás perceit kínosnak. Előfordul ez időskorban. Ő kapta a legnagyobb tapsot, hiszen mindenki érté­kelte a szándékot. Igaz, hogy a nagyközönség előtt állva nem jutott a vers eszébe, de a helyén ülve újra hiba nélkül elmondta. A filmfelvétel so­rán ezt is rögzítették, valószínű azonban, hogy úgy érezték, az öregséget élethűbben tükrözi az előző jelenet. Nem egyszerű dolog az öregség, el­használódik az ember szervezete mind testileg, mint szellemileg. Az egészséges élet alapja a rendszeres tevékenység, amely az embert a hasz­nosság tudatával tölti el, ezáltal növeli önbecsü­lését, segíti a szervezet normális működését és lassítja az öregedés folyamatát. Éppen ezért min­den olyan tevékenységet, ami hasznos elfoglalt­ságot nyújt az időseknek - kézimunkázás, tévé­nézés, olvasás, kertészkedés, zenélés, versmon­dás — a legmesszebbmenőkig támogatunk. Nem baj, ha kissé hamisak a muzsika hangjai, ha nem tökéletesre sikerült a kézimunka, ha a megértés­hez többször kell elolvasni egy cikket, a lényeg az akarat. A tétlenség, a feleslegessé válás érzé­sének feloldására egyetlen lehetőség kínálkozik: a hasznos tevékenység. Bízzunk abban, hogy mi is megöregszünk, és lesz módunk a mindennapi életet tartalommal megtölteni. Bízzunk, hogy lesz olyan, aki ehhez segítő kezet nyújt. CSAPÓ PÁLNÉ, A GONDOZÁSI KÖZPONT VEZETŐJE Tele puttonnyal távozott Hagyomány Szolnokon, hogy a város elöljárósága Mikulás­ünnepséget rendez az óvodák, iskolák pedagógusai által ki­választott gyerekek százainak. A költségek növekedésével, a szűkülő pénzügyi adottságokkal, a mind nehezebben megnyerhető szponzorokkal könnyedén megmagyarázható — és el is fogadható —, hogy plüssfigura és miegyéb helyett Mikulás-csomag az ajándék. A gyerekeket valójában nem is ez vonzza, hanem az élményt adó, színvonalas műsor ígére­te. Csak dicséret illeti az eddigi rendezvényeket és a szerve­zést: számozott különbuszok, népszerű előadók népes gár­dája, órákon át tartó, önfeledt szórakozás. Az idén a „Városi Mikulás” meg­lopta a gyerekeket. Először is: meg sem jelent! (No comment!). Másodszor: elvett a gyerekek és az őket kísérő pedagógusok sza­badidejéből négy órát, amiben benne van az oda- és visszaút (nincs már annyi busz, hogy ki­utazzanak egyszerre, meg kell várni, míg egy-két fordulót meg­tesz a jármű), és benne van az az egy óra is, amit műsor címén a ki­választottak (viszonylag fegyel­mezetten) „jutalomból” végig­szenvedtek. Erről a produkcióról nem sok minden mondható. Egy kivilágítatlan sportcsarnokban két előadó teljesítette a szerződésben vállaltakat. Időtúllépés nem volt, erre ügyeltek, no meg a közönség sem tapsolta vissza őket. Harmad­szor — és ez a legnagyobb baj: el­vette, ellopta az önfeledt szórako­zás örömét a gyerekektől. Akik most ott voltak, nem való­színű, hogy azon igyekeznének, hogy jövőre is részesei legyenek. Lehet keresni új pedagógusokat, akik vállalják, hogy 20-30 gyerek­re vigyáznak a több száz között. Felügyelni, hogy a zsúfolt buszon épségben megérkezzenek, megle­gyen a kesztyű, kabát, sapka; ha kell, eljussanak a mosdóba, meg­vigasztalják, aki megszeppent, fé­ken tartsák, aki túl eleven. A Mikulás — anélkül, hogy va­laki látta volna — az idén üres zsákkal jött és teli zsákkal távo­zott. Összeszedett mindent, ami a rendezvény értékét, rangját adta, s eltűnt vele. Ha csak egy könnyedén kipi­pált éves munkatervi feladatról van szó, akkor ilyet jövőre nem kell tervezni. Az idei lehetétt ed­dig a „legdrágább”, hisz az egész kidobott pénz volt. Amennyiben a szervezők és a Mikulás még kapcsolatban áll­nak, úgy a gyerekek nevében ké­rem, hogy a tőlük elvett értékeket 2002. december 6-ig szerezzék vissza és a következő évi Mikulás­ünnepségen a közönségnek adják át! (NÉV ÉS CÍM) Faluház időseknek és ifjaknak Elkészült Tiszatenyőn a faluház. Tisztelet és köszönet a község polgármesterének és a képviselő- testületnek, hogy kis települé­sünkön hozzájárultak, segítették egy maroknyi lelkes ember el­gondolásának megvalósítását. A szorgalmas, kitartó kis csapat Ko­vács Lászlóné vezetésével fárad­ságot nem ismerve kialakította azt a közösségi létesítményt, amely alkalmas lesz többek kö­zött az idősebbeknek a régmúlt bemutatására, az ifjabbaknak pe­dig a régmúlt megismerésére. SZENTE ISTVÁN, TISZATENYÖ Székelyföldön jártak A szolnoki Eötvös József Általá­nos Iskola diákjainak egy cso­portja a Hargita megyei Székely- keresztúron járt. Utazásukat megszakították a Királyhágónál és Kolozsvárott, hogy megnéz­hessék Mátyás király szobrát és a szomszédságában álló gótikus templomot. Érkezésükre az Or­bán Balázs Gimnázium kollégiu­mában vártak, amely szálláshely­ük lett a következő néhány nap­ban. A többféle programban sze­repelt városnézés, egy tanítási óra megtekintése, majd verse­nyek következtek, amelyekben első, második, negyedik és ötö­dik helyezést szereztek. A szép­olvasó verseny győzteseként egy ötödikes társuknak gratulálhat­tak. A kinn töltött időből egy teljes nap kirándulásra is jutott; eljutot­tak Gyergyószárhegyre, a Békás- szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz. Az utolsó napon, a visszaút előtti percekben szomorúan búcsúztak vendéglátóiktól, akikkel szép na­pokat töltöttek együtt. KODÓ TÍMEA 7. C Értékes találkozás Szerencse a lottózóban Manapság bármelyik napilapot veszem a kezembe, bőven találni benne olvasnivalót az élet és va­gyon elleni bűncselekményekről. Nem járok jobban akkor sem, ha a tévét kapcsolom be. Az ember a legrosszabbakra is fel van készül­ve, s ha valamit elhagy, eszébe sem jut, hogy valaha megkerül­het. A közelmúltban azonban egy szívmelengető eset történt velem. November 22-én - még a nagy lottóláz előtt - engem is el­csábított Fortuna, s betértem az egyik lottózóba, hogy megte­gyem a magam kis tétjét. Hazaér­ve vettem észre, hogy eltűnt a személyi igazolványom. Rossz rágondolni, mennyi utánajárás, magyarázkodás vár rám... Kese­rűségemből egy telefoncsörrenés zökkentett ki. Feleségem vette fel a kagylót, akivel a vonal túlsó vé­géről azt közölte egy kedves női hang, hogy megtalálták a szemé­lyi igazolványomat, holnap me­hetek érte. Bizony, nem mindennapi do­log, hogy a telefonáló hölgy a csúcsforgalom ellenére is szakí­tott időt arra, hogy utánanézzen a számomnak a telefonkönyv­ben, és fel is hívjon. Másnap a kislányomat küldtem el a lottózó­ba, akinek átadták az igazolvá­nyomat — és azt az ötszáz forin­tost is (nem is emlékeztem rá), amelyik benne lapult. A lottón nem lett szerencsém, mégis nyertes lettem, mert talál­kozhattam a becsületességgel. Köszönöm. VARGA BÉLA, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesz­tőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin ----------------------------------------------------------------1----------------------------­V-/ ■ ■ ■ ....... Sz olnoki diákok a nemzetközi együttműködésben A Szolnoki Széchenyi Körúti Általános Iskola, a Tempus Közalapítvány Socrates-Comenius 1 akció pályázati lehe­tőségét kihasználva, egy hétig Németországban — Riesá- ban — járt. A gyerekek német családoknál laktak. A Comenius 1 akció első­sorban azoknak az intézmé­nyeknek szól, amelyek külföldi partnerkapcsolatok révén kíván­ják pedagógiai programjukat gazdagítani, és igyekeznek ta­nulóikat és tanáraikat projekt jellegű tevékenységek során be­vonni a nemzetközi vérkeringés­be. A német iskola a koordinátor, amely a Széchenyi krt.-i iskola mellett egy harmadik — a csehor­szági Jeszenyik — általános isko­lát is bevont a nemzetközi együtt­működésbe (a projektben felté­tel, hogy egy iskolának EU-tag- állambelinek kell lennie). Egy hé­ten keresztül a német, cseh és a magyar gyerekek, valamint taná­raik egy nagyon jól szervezett programsorozaton vehettek részt. Délelőtt német nyelvórákat hallgattak, délután pedig külön­böző csoportokban dolgoztak a projekten, melynek központi té­mája a három város folyójának a feldolgozása volt, pontosabban annak történelme, hagyomá­nyai, népszokásai, környezetta­nulmánya, szabályozása, kultú­rája, turizmusa, sporttevékeny­sége. A német, cseh és a magyar gyerekek a Kari May Indiánmúzeum udvarán Riesában az Elba folyót „dol­gozták” fel a gyerekek. 2002 no­vemberében majd a Tisza kerül sorra egy szolnoki találkozó ré­vén. A munka mellett kirándul­tak is. Többek között Drezdát is meglátogatták a gyerekek. A hét zárásaként egy nagy sikerű közös kiállításra is sor került, valamint kulturális bemutatókra, ahol a széchenyis diákok által kezdemé­nyezett táncház hatalmas sikert aratott. A cseh és magyar kísérő taná­rok minden este más német tanár családjához voltak hivatalosak vacsorára, ahol megismerkedtek a helyi gasztronómiai szokások­kal, de eközben hasznos tapasz­talatcserére is módjuk nyílt. POLGÁR ÁGNES IGAZGATÓHELYETTES A I 1 Tartalmas beszélgetés a társklu­bok tagjaival, az érsekújvári Cse- madok és a VMK Zenés Színháza j száztagú társulatának remek elő­adása maradt élményként abból a nagyszabású rendezvényből, amelyet a megyei nyugdíjasok kulturális és érdekvédelmi egye­sülete a martfűi nyugdíjasklub­- bal közösen rendezett mintegy- ötszáz nyugdíjas számára. Kö- i szönet a rendezőknek, a szerve­- zőknek és a megyei önkormány- 1 zat fővédnökének, aki jelenlété- , vei is megtisztelte a nyugdíjasok ; közösségét. GÁCSI ISTVÁNNÉ, KUNSZENTMÁRTON,- ______________* VÁROSI NŐKLUB VEZETŐJE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents