Új Néplap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-15 / 266. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2001. November 15., csütörtök últidéző Hetven éve annak, hogy a Verseghy Irodalmi Kör és Szolnok város akkori elöljárói arról értesültek, hogy Verseghy Ferenc sírhelye a budai Vízivárosi temető felszámolásának tervével veszélybe került. A hír nyomán intézkedtek a költő földi maradványainak hazaszállíttatásáról. 1931. november 7-én délután érkezett meg Szolnokra az érckoporsót szállító vonat. A koporsót az állomás különtermében ravatalozták fel, másnap pedig a nagy számú tömeg és a díszbe öltözött elöljáróság a plébániatemplom előtti térre kísérte, innen pedig a temetőbe, ahol a virágok és koszorúk sokasága elborította a költő sírját. SZUROVECZ PÁL, SZOLNOK EGY ÖREO VERSEGHYS DIÁK Az üzleti világ etikája Sokan állítják, hogy valamikor nemcsak a pénzszerzés volt életcél, hanem a magas szintű szakmai tudás és a becsületesen végzett munka is. Anyagi gyarapodás is csak az erkölcs parancsa szerint következhetett. Azokban az időkben egy mesterség művelője birtokában volt olyan szakmai és erkölcsi normáknak, magatartási szabályoknak, amelyek hitelessé, sikeressé tették őt - és általa a szakmát is. A mesterség, hivatás sikerének egyik feltétele az volt, hogy összhangot tudtak teremtem az adott szakmai és erkölcsi követelmények teljesítése, illetve betartása között. Manapság - ahogyan azt egy, az üzleti etika problémáit tárgyaló előadáson hallottam -, új kihívásként és nehéz feladatként aposztrofálják a fentebb már említett tulajdonságokat, és mint megtanulandót emlegetik a gazdaság-, illetve az üzleti élet, a piacgazdaság szereplőivel szemben. Többek között az a kérdés, hogy hogyan lehet összhangot teremteni a profitszerzés és a közjó között, a piaci hasznosság, az üzleti sikeresség, a vagyonszerzés és az erkölcsi kultúra együttes érvényesülése között, hogyan alakítható ki a tisztességes versengés és a becsületes üzleti magatartás. A közgazdaságtan etikus tudomány. No- bel-díjas közgazdászok szerint a jó gazdasághoz, a jó üzleti élethez jó erkölcsök, tisztességes, becsületes emberek kellenek. A siker egyik feltétele tehát az etikus és jogtisztelő magatartás, amely hosszabb távon javítja az egyén morális és anyaVan mit tanulniuk az üzleti világ szereplőinek gi pozícióit. Mindennapi tapasztalatainkra hagyatkozva azt kell mondanunk, hogy nagyon időszerű a téma. A gazdasági élet számos területén ugyanis az etikustól igencsak távol álló magatartásoknak vagyunk szereplői - és áldozatai. ___________________________________DR. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK Ré kasról elszármazottak találkozója Ez év októberében immár hatodik alkalommal találkoztak a zagyvarékasiak és a településről elszármazottak. A művelődési házba érkezett vendégek közel fele ma is Rékason él, míg a többiek a gyermek- és ifjúkor élményeivel kötődnek a településhez. Régi ismerősökként, barátokként, egykori játszótársakként üdvözöltük, öleltük egymást, felidézve a négy-öt évtizede történt, közös emlékeket. Bizony, többünkről csak néhány bemutatkozó mondat után derült ki, hogy ki is van a név mögött, mivel nemcsak a korunk, hanem arcvonásaink, hajunk színe és a testsúlyunk is megváltozott azóta. Nagyon jó volt újra együtt, otthon lenni! Emelte a találkozó rangját, hogy a megyei önkormányzat vendégeként a megyében tartózkodó francia küldöttség is eljött hozunk. A Kék Ibolya műkedvelő csoport, Sülyi Károly énekes színvonalas műsorával és Seres Géza zenekarával kitűnő hangulatot teremtett. A hajnali órákban azzal búcsúztak egymástól a társaság tagjai, hogy jó volna, ha egy esztendő múltán megismétlődne ez a szép nap. Köszönet Agócs Gyula polgármester úrnak, helyet adó, vendéglátó támogatásáért, Fekete Gáboménak, Földes Imrének és feleségének a lelkes, fáradságos munkáért. ______________________________KOVÁCS BÉLA, TOMAJMONOSTORA Ny itva maradt kérdések Hetek óta foglalkoztat két dolog, írjak-e róla, avagy ne? Egyik az októberi évfordulóval, másik az idősek napjával kapcsolatos. Szép ünnepség volt október 23-án Szolnokon az '56-os kopjafánál. Megindítóan hatottak polgármesterünk gondolatai a hallgatóságra. Sok koszorú került a kopjafa köré, koszorúztak az iskolák képviselői is - de hol maradt az ifjúság? Negyvenöt év után már nem, vagy még mindig nem ismerik fel 1956 jelentőségét? Pedig Szolnok iskolaváros, van főiskolája, számos középiskolája, általános iskolája. Hol maradtak az ünnepségről a diákok, a hallgatók? 1956. október 23-án az akkori fiatalság lelkesedett és hitt abban, hogy a szélsőséges diktatúrát megdöntve egy igaz, független Magyarországot lehet és kell építeni. Ez példakép lehetne a mai diákságnak! Sajnos, sok az ellentmondás '56 megítélésében. Az idegen életforma beáramlása csak még nehezíti a fiatalság tisztánlátását, magyarságtudata fejlődését. 1991 óta októberben köszöntik az idős embereket. A megye területén, de országosan is sok településen az önkormányzatok tisztelettel köszöntik őket. Miért maradt el ez a megemlékezés Szolnok városában? A napokban olvastam a megyei lapban, hogy megyénkben országosan a legidősebb a lakosság, itt lakik a legtöbb idős ember. Szolnokon legalább 15-18 ezer nyugdíjas korú ember él, igazán megérdemeltek volna egy köszöntő szót, üdvözletét. Nemcsak választások előtt kellene tudni a létezésükről. Nem nagy ünneplés, látványos csinnadratta és hangzatos szavak kellettek volna, csak az őszinte, emberi szó és a múlt tisztelete. A múlt ismerete nélkül nem lehet jövőt építeni, s megszívlelhetnék az „illetékesek”: annyi tiszteletet adj másoknak, mint ameny- nyit magadnak megkívánsz! ________________FERENCI TIBORNÉ, SZOLNOK MINDKETTEN 77 ÉVESEK („négy 7-esek”), és ötven éve házasok. A törökszentmiklósi Nagy Sándor és felesége, Csala Rozália a közelmúltban ünnepelte aranylakodalmát. Az együtt töltött évtizedek megértésben és szeretetben teltek. Nagy ajándék a sorstól, hogy a szűk családi körben megtartott jeles évfordulót kitűnő egészségben érhették meg. ____________________________________(amatőr fotói Sz ülőfalunk, te drága! Elszorult szívvel, könnyeinkkel küszködve nézünk egy videofilmei. Az öröm, a boldogság, a visszavágyódás kínzó, de örömteli fájdalma körbelengi a filmen szereplő megfáradt, de boldog arcokat. A film Berekfürdőn készült, a mi édes kis falunk szeretnivaló népével október 4-én, az idősek és kevésbé idősek, a nyugdíjasok összejövetelén. Összejövetel? Boldog, sugárzó, szép lelkek összefonódása, kik azért jöttek össze, hogy immár hagyománnyá válva, egymást örömre hívják, táncra, pezsgő vidámságra az idősek világnapján. Kis dalkórusuk, mint pacsirta, idézi az igaz, jó magyarság ajkán szövődött, szívfájdító szép énekeket, születésnapi meglepetések és gyertyával világító torták teszik még ragyogóbbá a tekinteteket. A hangulat a lelkekben emelkedett. Kilencven éves nénike, ki gyermekien fiatallá lett, amint az énekesek nótájára, fehér zsebkendőt lengetve, karjával ritmusosan integet, ültében járva a ropogós csárdást. Pedig szomorú volt a kezdet. Megannyi gyertya, s minden felhangzó név után egy szál virág a vázába helyezve; nekik, kiket már csak szívében őriz a falu, kik már „hazamentek". Könnyeinken át nézzük a filmet és bámulunk minden apró részleten. Ennyi figyelem élő és holt iránt, talán csak itt, Berekfürdőn terem. Nézzük, nézzük a régi új arcokat s szívünk immár szá- zadszor szorul el: Nem itt a mi helyünk is? S lelkünk nyugtalanságából ott, velük, újra otthonra lel. Velük vagyunk és maradunk akkor is, ha máshol élünk, mert a lélek már csak ilyen, oda megy, ahol önzetlen szeretetne s boldog figyelemre lel. Köszönet érte Molnár Ferencné Ibolyának, ki lelke tisztaságát, szeretetét mindenkivel így osztja meg. Köszönet mindenkinek, kit itt név szerint nem említettünk meg. Tisztelet a falunknak, számban kicsiny, de lélekben nagy népének. A LŐVEI-LÁNYOK, SZOLNOKRÓL A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Nélkülöző család Négy évvel ezelőtt egy nyolcgyerekes roma család - szociálpolitikai kedvezménynyel - egy négyszobás házhoz jutott a szomszédságomban. Bevallom, tartottam kicsit az új szomszédtól, de később beláttam, erre semmi okom nem volt, mert a kapcsolatunk kezdetektől barátságosan alakult és miután megismertem őket, láttam, hogy bár szerényen, de nagyon tisztességesen élnek. A beilleszkedésükkel sem volt semmi baj, amiben vélhetően nekünk, szomszédoknak is lehetett némi szerepünk azzal, hogy befogadtuk, elfogadtuk őket. Sem korábban, sem most nem tudnék semmi rosszat mondani rájuk, pedig azóta az életkörülményeik igencsak megváltoztak. A gyerekek ma is tisztelettudóak, és amennyire a család lehetőségei engedik, rendezetten, tisztán járnak az iskolába. Csaj: hát, az utóbbi időben nagyon-nagyon elszegényedtek. Mi is szegényebbek lettünk, de az ő helyzetüket fájdalmas látni. A gyerekek sokszor éheznek, mert alig-alig van pénz élelemre is. Az apa nem kap munkát, pedig dolgozna, mindig is dolgos ember volt, de nincs hol. A család segélyekből és a szociális juttatásokból él. Még soha nem kértek semmit, olykor segítek rajtuk abból, ami a kertemben megterem. Munkalehetőség híján a család a mélyszegénységbe süllyedt, s aligha reménykedhetnek, hogy jobbra fordul a sorsuk. Sajnálom őket, mert jóravaló emberek, és tudom, szeretnék ők is a gyermekeiket szépen nevelni. Magasabb körökben naponta hangzik el, jobban megy az országnak - következésképp a polgárnak is. Nincs okunk kételkedni a kijelentésben, éppen ezért nagyon várjuk, hogy az „általános jólét” most már a magunkfajtákat és az olyanokat is, akikről az imént szóltam, utoléri. ________________________________(NÉV ÉS CÍM) A kiránduláson született az ötlet A Magyar Vöröskereszt szapárfa- lui alapszervezete nemrégiben kirándulást szervezett Sárospatakra. Habár az időjárás nem volt velünk szívélyes, hangulatunkat, kedvünket ez egyáltalán nem befolyásolta. Az alföldi embernek a hegyvidék látványa igazán gyönyörű! Megnéztük a pataki várat, majd a finom ebéd után Lillafüred, Eger és a Szépasszonyvölgye következett. Egy kis borkóstoló után még talpalávalót is húzott a cigányzenekar. Hazafelé tartva arról beszélgettünk, kellene valami olyan a falubelieknek, ami eddig még nem volt. Ki is találtuk, hogy Szapárfa- lun még sosem volt utcabál. Döntöttünk, és rögtön beindult a szervezkedés; mikor legyen, milyen zenével, mit főzzünk, ki szerzi meg az engedélyt és a többi. Az elhatározást tettek követték, és egy egész estét betöltő szórakozás kezdődött szeptember 8-án, amire nagyon sokan eljöttek, és igazán jól érezték magukat. Hogy őszinte legyek, nem számítottam arra, hogy csaknem háromszázan leszünk. Fáradságos munkánk megérdemelt gyümölcse, hogy láttam az emberek megelégedettségét, a jókedvet, arcukon a derűt. Sajnálom, hogy fénykép nem készült erről, a kirándulásról viszont igen, amire ma is szívesen gondolunk vissza. ______________ÖLLÉ LAS2LÓHÉ, fegyvernek
