Új Néplap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-29 / 228. szám

4. OLDAL MEGYEI TŰKOR 2001. Szeptember 29., szombat Itthonról hallotta a támadás hírét Szolnok Szalay Ferenc polgármester e hét elején tért haza az Egye­sült Államokból. Ottani tar­tózkodásáról kérdeztük, kü­lönös tekintettel arra, hogy a New York i terrortámadást Amerikában élte át, bár tá­vol a tett színhelyétől. — Nagy öröm volt, hogy elnyer­hettem én is egy, mondjuk úgy, ösztöndíjat, amelynek révén is­mereteket szerezhettem az Egye­sült Államokról, és talán valami információt én is tudtam vinni oda Szolnokról, a megyéről. Az ország négy államát és a fővárost jártuk be.- Milyen célt szolgált a prog­ram?- Hogy a résztvevők minél job­ban megismerjék az Egyesült Ál­lamok gazdálkodását, politikai berendezkedését, a városok, me­gyék, államok és a föderáció egy­másra épülését, a költségvetési tervezést. Én azt kértem, hogy ha lehet, beszéljünk adókról, adózá­si rendszerről, a közép- és kisvál­lalkozók támogatásáról, a környe­zetvédelemről, és szerettem vol­na hallani az egyetemi oktatásról, főleg az egyetemi sportról is.- Mennyiben befolyásolta az eltervezett programot a New York-i merénylet?- Senki nem gondolta, hogy szeptember 11-én bekövetkezik a New York-i tragédia, ami az Egyesült Államokra, de az egész világra is hatással lesz. Felborí­totta az amerikaiaknak azt az ér­zését, hogy az Egyesült Államok sérthetetlen, és teljes bizton­ságban él. Ezt az első pillanat­tól kezdve éreztük a környe­zetünkben lévő embereken. Eddig például az Egyesült Ál­lamokban a belső repülőjára­tokat úgy használták, mint az autóbuszt. Ellenőrzés volt, de nem vették igazán komolyan. Ami a saját programunkat il­leti, a támadásnak olyan kö­vetkezménye is volt, hogy at­tól kezdve gépkocsival közle­kedtünk, mivel a repülők nem jártak. Kétezer-néhány- száz kilométert autóval tet­tünk meg, így jártuk be az egész nyugati partot. Azért tudok sok mindenről beszá­molni, mert közben rengeteg emberrel találkoztunk, be­szélgettünk. A programból mindössze egy nap maradt ki, viszont pluszeseményként meg­látogattunk egy indiánrezervá­tumot.- Milyenek voltak az első reak­ciók?- A nemzeti gárda, a hadse­reg, a rendőrség, a tűzoltóság, a katasztrófavédelmi egységek vil­lámgyorsan megtették, amit lehe­tett. Ismeretes, hogy a tűzoltók már a toronyépületek összeomlá­sa előtt nagy számban a helyszí­nen dolgoztak, ezért is haltak meg annyian közülük. Az embe­rek első válasza az eseményekre a hihetetlen méretű felháborodás volt. Az első elkeseredésben a Szalay Ferenc a napokban tért haza az Egyesült Államokból fotói m. j. megtorlással kapcsolatban egé­szen szélsőséges vélemények is voltak az atombombától a töme­ges bombázásokig, azután ahogy józanodott az amerikai közvéle­mény, az a nézet került túlsúly­ba, hogy meg kell találni a felelő­söket, pontosan kell tudni, kik állnak a terrortámadás mögött, és őket kell megbüntetni. Egyút­tal nemzetközi összefogás is szü­letett a terrorcselekmények meg­Menetelve fújták az indulót A laikusok nem is sejtik, milyen komoly gya­korlatot és összpontosítást igényel egy fúvós­tól, ha muzsikálás közben különböző alak­zatokat formálva kell menetelnie. Nos, efféle show-zenekari produkciókra hazánkban ma még alig néhány „civil” együttes képes. Egyi­kük az Abonyi Fúvószenekar, amelynek tag­jai nemrég Németországban vendégszerepei­tek. Abony ___ Az együttes elődje évtizedes múltra tekinthet vissza. Karmesterük, Nándor László halála a szű­kös anyagi lehetőségek mellett egyik fő oka volt a félszáz tagot számláló zenekar öt évvel ezelőtti feloszlásának. Ám a muzsika iránti elkötelezett­lépések. Kezdetben a környező településeken, majd az ország távolabbi pontjain. Végül külföldre is eljutott a csapat. Tavaly pél­dául Erdélybe, ahol kiérdemelték a XXI. Nemzet­közi Fúvószenekari Találkozó fesztiváldíját. Idén pedig egy újabb, az eddigieknél is komolyabb és különlegesebb feladat állt előttük, hiszen a közel­múltban hét nemzet között egyetlen amatőr résztvevőként képviselhették hazánkat a német- országi Uffhausenben megrendezett Nemzetközi Show-zenekari Fesztiválon. Óriási érdeklődés övezte az Európában nagy hagyományokra visszatekintő eseményt. Közel négyezer érdeklődő kísérte figyelemmel a zene­karok látványos produkcióit. Mindez az abonyi- akat sem érte váratlanul, így a vendégszereplést megelőző időszakot a szolnoki katonazenekar Az Abonyi Fúvószenekar nagy tetszést aratott Németországban is ség tovább munkált a társaságban, így rövid időn belül - immár helyi és környékbeli gyermekek részvételével - újjáalakult a gárda. A próbákat, a felkészülést persze szinte elölről kellett kezdeni, így az első két év az alapozással telt el. Aztán a kitartás jutalmaként jöhettek a fel­útmutatásai mellett a show-elemek elsajátításá­val töltötték. S hogy nem is eredménytelenül, azt Uffhausenben a hangos közönségsiker és három újabb külföldi felkérés ékesen bizonyít­ja. _______________________________BUOÁNY JÁNOS Té len üresen kongana a csarnok JÁSZBERÉNY A Lehel Sport Kht. kezelésében a műjégpálya - amelyet, mint erről írtunk, immár végleg bezártak — mellett számos sportlétesítmény van: a hűtőgépgyári sportcsarnok is ezek közé tartozik. A hírek sze­rint tervbe vették e sportcsarnok­nak a végleges bezárását is. A kht. ügyvezetőjétől, Csillag Györgytől megtudtuk, hogy a be­zárás egyáltalán nem végleges, csak a téli hónapokra szól. A sportcsarnok kihasználtsága — vagy inkább kihasználatlansága - miatt döntöttek úgy ebben az évben is az üzemeltetők, hogy a téli hónapokra bezárják a létesít­ményt. A csarnokot kevesen ve­szik igénybe, így nem éri meg fel- fűteni, s az elektromos áramot fo­gyasztani. A döntés nem újkele­tű, már az elmúlt években is ezt a megoldást választották. Az ideig­lenes zárlat csak néhány kispá­lyás focitornát érint. Mint azt Csillag György elmondta, mióta a város központjában, a Bercsényi úton felépült a sportcsarnok, a hűtőgépgyári létesítményt egyre kevesebben veszik igénybe. B.CS. előzésére, s ez reményt nyújt a jövőre nézve.- Milyen körülmények között értesült a terrortámadásról?- Éppen Seattle-ben voltam a merényletkor, vagy 4-5 ezer kilo­méterre New Yorktól. Szolnokról fölhívott Vörös Miklós polgármes­teri referens - mellesleg ott éjjel háromnegyed három volt -, hogy mi van velem, tudom-e, hogy mi történt. Mondtam, hogy ebben a pillanatban ébredtem föl, és fogal­mam sincs, hogy miről van szó. Kapcsold be a tévét — mondta. Bekapcsoltam, akkor még állt a második torony, annak az össze­omlását már helyszíni közvetítés­ben láttam.- Hogyan összegezné az ameri­kai út tapasztalatait?- Fontos tapasztalatom volt, hogy városi és megyei szinten Amerikában nem pártokra, ha­nem személyekre szavaznak. A hatszázezer lakosú Seattle képvi- selő-testülete kilenc tagból áll. Amikor elmondtam, hogy mi hu­szonnyolcán vagyunk, kicsit megrökönyödtek. De hát a mi vá­lasztási rendszerünk, az európai politikai kultúra eltérő. A másik tapasztalatom, hogy a föderáció, az államok, a megyék és a váro­sok együttműködése hihetetle­nül jól szervezett. Ez elsősorban az adórendszerben jelentkezik. Ezen a téren is sokat lehetne ta­nulni az amerikaiaktól. Támogatást ajánlott az UNESCO Nagykörű A napokban újabb lendüle­tet vett a két éve kidolgo­zott kubiktóprogram. Rövi­desen újabb szakaszon kezdődhet el a település ár­tereinek összekötése és le- folyásossá tétele. Ráadásul a kezdeményezés a minap egy nemzetközi szakmai konferencián is sikert ara­tott. A kubiktórendszer kiépítésére a Földművelési és Vidékfejleszté­si Minisztérium SAPARD-pályá- zatán újabb tízmillió forintot nyert a település, amelynek fel- használása napokon belül meg­kezdődik. A forrásból az eddig elkészült négyszáz méteres sza­kaszt mintegy négy kilométer hosszan tudják majd folytatni. Ezzel várhatóan még idén befe­jeződhet a községhez tartozó hullámtér ártéri gazdálkodás­hoz szükséges átalakítása. A helyi szakemberek azon­ban a gyakorlati megvalósítás­hoz hazai támogatók mellett igyekeznek külföldi szervezete­ket is megnyerni a kezdemé­nyezésnek. Erre a napokban Skóciában nyílt lehetőség, ahol a nemzetközi vízjogi konferen­cia soros ülését tartották. Az eseményen Balogh Péter kuta­tásvezető és dr. Kovács Zsolt Csaba projektmenedzser is részt vett, akik ismertették Nagykörű ártéri gazdálkodás te­rén elért eddigi eredményeit és jövőbeni terveit. Az előadás sikere nyomán az UNESCO (az ENSZ nevelés­ügyi, kulturális és tudományos szervezete) jelen lévő képvise­lője felajánlotta: szívesen támo­gatnának egy ilyen átfogó, táj­rehabilitációs programot. En­nek érdekében az előzetes egyeztetések alapján a Tisza- parti település rövidesen pályá­zatot nyújt be a nemzetközi szervezethez. Amennyiben az anyag kedvező fogadtatásra ta­lál, úgy világviszonylatban is elismert kezdeményezéssé lép­het elő és jelentős anyagi támo­gatásra számíthat a nagykörűi kubiktóprogram. Nézőpont Szívfájdalom nélkül Magyarországon a szív- és érrendszeri megbe­tegedések a vezető halálokok között szerepel­nek. A jövőben ez még inkább így lesz, ha nem változtatunk életmódunkon, szokásainkon — olvashatjuk-hallhatjuk szinte napi rendszeres­séggel. A héten sokan és sok helyen különösen nagy figyelmet szentelnek testünk motorjának, szeptember 30-a ugyanis a szív napja. Azt mondják, jobban kellene vigyázni a szívünkre. De ha nincs semmiféle káros szokásunk, akkor sem tudunk. Mert már a karon ülő szívdobogva felvételezik az óvodába, aztán meg birkózik az idegen szavakkal, a matematika rejtelmeivel. Esténként várja, hogy a papa józanul tér-e haza, a mama mikor mutatja be az éppen soron következő „apukát”, mikor csattan a pofon, mikor költözködnek ismét, és vajon mikor kaphat olyan csokit, játékot, amit a tévében reklámoznak. Az iskolásnak, ha a mindennapi kenyér nem is adatik meg, a mindennapi három dolgozat és a nehéz táska annál inkább. S ha csak ennyi ütné szíven. Csak hát van(?) a szerelem is. A ka­masz leginkább azt szeretné tudni, milyen szívmelengető. Saj­nos meglehet, néhány évtizedig leginkább azt tapasztalja, mi­lyen szívszorító érzés, mert szívszerelmei sorra azt vallják: a szerelem árucikk, rövid futamidejű, jól megtérülő befektetés. Persze a felnőtt is gyakran a szívéhez kap, mert ugye vannak árak és bérek. Rezsi, gyors, hi­deg vacsora négy főre kétezerért, ugyanez lassan és egészsége­sen ötezerért. Kötelező érvényű státusszimbólumok, a tovább­tanulás finanszírozása, „kedvezményes” kamatozású kölcsönök garmadája, munkanélküliség, stressz. Az alkohol, a kábítószer, a sebesség, a kényelem csábítása. Mindezek eredményeként a betegség. Aztán a nyugdíjasok is olyan könnyen szívükre vesznek min­den apróságot. Olyat, mint kevés a nyugdíj, drága a gyógyszer, lassan már a csirkeláb is, ismét hideg szobában kell átvészelni a telet, ritkán - vagy egyáltalán nem nyit rájuk ajtót senki. Szívbemarkoló, ami történik velünk, körülöttünk. Otthon, az utcán, a munkahelyen. Amerikában és a nagyvilágban. Mégis szívbemarkolóan szép. Ha van kit szíves szóval köszön­tenünk, ha van, aki elrabolta a szívünket, akiért, akinek oda­adnánk a szívünket. És ha van valaki, aki megvigasztal ben­nünket, ha fáj a szívünk. Szóval, figyeljünk, vigyázzunk na­gyon azokra, akikért a szívünk dobog. Jelen körülmények kö­zött talán ezzel tehetünk legtöbbet a saját szívünk egészségé­ért is... iUO­V Nyitott iskola a mérce Az igazgató ragaszkodó típus „Fáradozásunk jutalma nem az, amit kapunk érte, ha­nem amivé válunk általa.” (John Ruskin esztéta) ____Tomajmonostora____ A fenti idézet a hitvallása a tomaj- monostorai általános iskola új igazgatójának, a huszonhét éves Tar Lajosnak, akit pár hete ne­veztek ki, választottak meg a léte­sítmény első számú vezetőjének. Eredetileg kunhegyesi, törté­nelem-földrajz szakos tanár, és hat éve itt kezdte a tanítást. Na­Egy kis falusi iskola ne csak a gyerekek, de min­den itt lakó felé nyitott legyen - mondja Tar Lajos tomaji iskolaigazgató fotói mészáros János ponta busszal jár ki a városból, és a tanítástól azért nem szakad el teljesen, mert heti hat órában to­vábbra is történelemre oktatja a nebulókat. Feszesnek bizonyul­tak az első hetek, hiszen két új nevelő is érkezett. Azután elké­szült az órarend, ami minden ha­sonló intézmény életében nem kis munka. Megtörtént a koráb­ban ígért béremelés is, és azóta folytatódnak a szorgos minden­napok. Az új direktor úr azt szeretné, ha ez az iskola nyitott lenne, ahol mindenki: a gyerekek, a fel­nőttek, a szülők megtalálják az igényeiknek megfelelő szolgál­tatásokat. Hiszen egy pici tele­pülésen az iskola nem csak az odajáróknak jelent, jelenthet második otthont. A cél változat­lan: olyanok legyenek, ahol a gyerek, a gyerekek jól érzik ma­gukat, így a szülők is job­ban, szívesebben támogat­nak egy hasonló intéz­ményt. Nem utolsósorban szeretnének megfelelni a kor új követelményeinek, kihívásainak, olyan végző­söket útjukra bocsátani, akik a középiskolákban is megfelelnek. Egy ekkora településen jószerével mindenki ismer mindenkit. Éppen ezért Tar igazgató úr eltökélt szándé­ka, hogy minél jobban részt vegyen, bekapcsolódjon To­majmonostora mindennap­jaiba. Az itt lakókkal együtt formáim, alakítani a jelent, illetve a jövőt. Arra a kér­désre, hogy nem megy-e el máshová, ha esetleg egyéb megbízatással keresik fel, mondjuk lakhelyéről, Kun­hegyesről, így felelt:- Ragaszkodó, nagyon is ra­gaszkodó típus vagyok, amit a korábbi hat év is bizonyít. Márpedig ez a hat esztendő esetében megszakítás nélküli to­maji munkát, napokat, hónapo­kat jelentett... D. SZABÓ MIKLÓS Vigyázzunk azokra, akikért a szívünk dobog!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents