Új Néplap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-29 / 228. szám

2001. Szeptember 29., szombat 5. OLDAL MEGYE I TŰKOR FÉKRENDSZER-SZIMULÁTOR. A túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium, Informatikai és Közlekedés- gépészeti Szakközépiskola tanműhelyeiben a legkorszerűbb technikákon tanulják meg a lehetséges hi­baforrásokat a növendékek. Felvételünkön a legújabb szerzeménnyel, a teherautó-fékrendszerrel is- merkednek a tanulók.____________________________________________________fotó: mészáros jános Távol a világ zajától Á várost járva az egyik idős, bajszos kun, aki itt született és élte le eddigi 83 évét, röviden ily módon jellemezte városát: „Kedves uram! Ez egy olyan település, ami mindentől, még a hadak útjától is távol esik. Ebből aztán adó­dik előny is, hátrány is. Ne én mondjam meg, aki kifelé megy az életből, faggassa a fiata­labbakat!” Túrkeve _____ A kérdés roppant egyszerű: mit jelent ma ebben a városban élni, dolgozni? Hogyan vélekednek erről a különböző foglalkozású, életkorú kevi emberek. Nánásiné Pető Ibolya iskolatitkár: - Nekem eddig úgy alakult az életem, hogy laktam talán fé­nyesebb helyeken is. Martfűn, Budapesten, és mint a fel-feldobott kő, visszatértem. A fő­város szép, de napo­kig sétálhat az ember, míg egy ismerőst a vak véletlen elé sodor. Itt meg lépten-nyo- mon köszönök, kö­szönnek. Mondhat­nám, hogy csendes hely, és az is lenne, bár a munkanélküli­ség sokféle indulatot, indulatokat gerjeszt. Van, aki tudomásul veszi, más mindenképpen el akar helyezkedni, akad, aki elköltözik. Aztán jel­lemző a településre még egy sajátosság. Sajnos néhány évtizede felszedték a vasúti sínt, ami ösz- szekötött bennünket a világgal. Ha most valaki el szeretne innen máshová jutni, és nincs saját ko­csija, ez időigényes foglalatosság, mert tapaszta­latból tudom. Azt is érzem, a kevi emberek az utóbbi időben talán zárkózottabbak lettek, vala­hogy égyre többen a saját ügyeikkel vannak el­foglalva. A keresetek sem akkorák, mint mond­juk egy nagyvárosban. Én már ide születtem, itt ragadtam, de megértem a fiatalokat, ha másra vágynak. Kovács Károly 43 éves vállalkozó: - Noha nem itt születtem, egy pa­rányi kitérővel majd­nem negyvenhárom év köt ide. Sokat uta­zok, bejártam az or­szág jó részét, meg­adatott, hogy külföld­re is eljussak. De mi­ért, miért nem, egy hét után minden ba­jom lesz, ha messze vagyok, mert nekem ez a város a minde­nem. Valahogy az ut­cák, az új, a régi nádfedeles házak, a családom, a szüleim, a munka visszahúz, visszahúznak. Egy dekával sem érzem kevesebbnek magam egy debreceni, budapesti lakosnál. Noha én fizetem a legtöbb helyi adót, sajnos sokkal rosszabbul megy, mint három-négy éve. Akkor ötven embert foglalkoztattam, most lecsappant tizenhatra. En­nek az az oka, hogy papíron, szavakban minden­ki a kis- és középvállalkozókat segíti, a valóság­ban meg olyanok az előírások, hogy megfojtják a hozzánk hasonlókat. Én is bezárattam a vágóhi­dat, mert csülagászati összeg lett volna a felújítá­sa. Nehéz az élelmiszer-ágazat, a mezőgazdaság helyzete, hiszen a keleti piacok beszűkültek, és mindenki itthon akar eladni. Kicsik, nagyobbak, multik egyaránt. Keviben is az a helyzet, sokan visszajöttek a városba, de kellő munkahely híján eljárnak dolgozni. Szóval nem egyszerű, egy mondattal megválaszolni manapság, mit jelent egy efféle kisvárosban lakni, a megye szélén. Ne­kem, a feleségemnek itt az otthonunk, a szűkebb hazánk, de hogy a középiskolás lányunk marad- e, ez még a jövő titka... Veres Gyöngyi ápolónő: — Itt születtem, itt vol­tam gyerek. Tanulni elmentem, de visszajöttem, és a mostani, a szociális otthon az első munkahe­lyem. Mindenki ismeri a másikat, szóval igazi kisváros. Édesapám a vi­lág közepének tartja, szereti, soha el nem menne. Én is szeretem őket, mert segítenek ab­ban, hogy ötéves gyere­kemet egyedül nevel­jem, hiszen elváltam. Ugyanakkor ha lenne rá módom, én bevallom őszintén, elköltöznék. Hogy hová? Egy ennél nagyobb helyre: Kecskemétre, Egerbe, Szolnok­ra, ahol a gyereknek is több a lehetősége, meg ne­kem is. Például a munkahelyeket tekintve. De hát ez csak ábránd, tudom, a közeljövőben is itt élek. Én azt tapasztalom, nyitottak, kedvesek a keviek. Legalábbis azok, akik az én ismerőseim. Vala­hogy úgy vagyok vele, szeretem a munkatársai­mat, a rokonokat, az embereket, de a városhoz nem ragaszkodom. Fejlődés helyett sok minden stagnál, vagy éppen visszafejlődik. Kíváncsi va­gyok, mi lesz a stranddal, a fürdővel, ha már eny- nyi pénzt nyertünk, mert sokszor olvasom, ez az ágazat ráfizetéses. Hátha mi leszünk a kivétel — nevet egy sort, és máris iparkodik kifelé, hiszen egy fontos képességfejlesztő programról késett miattunk néhány percet. Lám-lám, a vélemények hol hasonlóak, hol el­térőek. Egy biztos, több mint tízezer embernek ma is ez a város az otthona. Nevezzük Kévének, Kevinek vagy Túrkevének. D. SZABÓ MIKLÓS Nehéz az autótól búcsút venni? Megyénkből az egyetlen hivatalos résztvevő Jászapáti volt Míg a gépjármű-tulajdonosok nem egykönnyen hagyják ott­hon négykerekűiket, addig sokan megfelelő feltételek mel­lett szívesen pattannának nyeregbe, vagy választanának más, környezetbarát közlekedési módot — derül ki azokból az összesítésekből, amelyek az egy héttel ezelőtti autómen­tes nap kapcsán készültek megyénkben. Ezenkívül kérdő­íves felmérést végez­tek annak kiderítésé­re, mennyire nyitot­tak a polgárok a kör­nyezetkímélőbb köz­lekedési formák iránt. A kutatás ered­ményei szerint a megkérdezettek túl­nyomó többsége igénybe veszi a tömegközlekedési eszközöket, ám harmaduk csak ritkán. Körül­belül ugyanennyien alig vagy so­ha sem bicikliznek. Sokan azon­ban elsősorban azért, mert a me­Megyei információ ___ Va rgáné Biharvári Gabriellától, a szolnoki székhelyű Tisza Klub munkatársától megtudtuk: a Kör­nyezeti Tanácsadó Irodák orszá­gos hálózatának tagjaként a társa­dalmi szervezet számos akciót szervezett az autómentes naphoz kapcsolódva. így a tagok egyebek mellett a gépjárművek kipufogó­gázának káros hatásairól és az al­ternatívák lehetőségéről, vala­mint a kerékpározás iránti tole­ranciáról szóló szórólapokat ter­jesztettek. Szigorú ítélkezés drogügyekben (Folytatás az 1. oldalról) Ennek okaként a rendőrségnek és az ügyészségnek a kábító­szer-bűnözés felszámolását cél­zó közös erőfeszítéseit jelölte meg. A kábítószer-bűnözés 1996-97-ben ugrásszerűen meg­nőtt, megjelentek a maffia jelle­gű bűnözői csoportok. A hatósá­gok azonban idejekorán fellép­gyében meglehetősen hiányosak a biztonságos kerékpározás fel­tételei. A kezdeményezés egyetlen hi­vatalos megyei résztvevője Jász­apáti volt. Az ottani rendezvé­nyeket a helyi önkormány­zat építési hatóságának csoportvezetője, Bordás Anna fogta össze. Mint la­punk érdeklődésére el­mondta, az önkormányza­ti támogatással szervezett programok összesen több száz embert mozgattak meg a városban. Az általá­nos iskolák alsós diákjai különösen fogékonynak bizo­nyultak a kezdeményezésre. Az autóforgalomban azonban alig lehetett változást tapasztalni a három nap alatt. BUQÁNY tek ellenük, megpróbáltak úrrá lenni a helyzeten, majd az egyes ügyekben ítéletek is születtek. Mindez ahhoz vezetett, hogy a terjesztők már kevésbé érzik biztonságban magukat me­gyénkben, így többségükben ki­szorultak a térségből. A megma­radt csoportok pedig viszonylag kis létszámmal és elszigetelten működnek. Elbocsátás és beruházás (Folytatás az 1. oldalról) Jelenleg közel hétszázan dol­goznak az rt.-nél, az év végéig azonban hatszázra apad a fog­lalkoztatottak száma. Az elbo­csátásokkal párhuzamosan, a termelékenység megőrzése ér­dekében ugyanakkor beruházá­sokra is szükség lesz. A vállalat- vezető úgy látta, az év végéig a bevételekből finanszírozható lesz a termelés. Ebben egyéb­ként segítséget ígértek a Mező­gép vásárlói is, vállalva a gyorsí­tott fizetést is. Seregélyes Kálmán bizako­dott, hogy a csődeljárás lefolyta­tásának nem lesz akadálya, és a törvényben megszabott határ­időn belül megszerzik a szüksé­ges számú hitelező hozzájáru­lást. Információink szerint a teg­napi hitelezői fórum előtt már mindössze huszon-egynéhány úgynevezett „engedményező nyilatkozatot” kellett beszerez­nie az rt.-nek. A tartalomból: HOLNAP IS MEGVÁSÁROLHATÓ A • Jung mama, iii if«r az • Nem félnek a katonai csapástól VASÁRNAPI-A Sorokban ÖSSZEÜL A TANÁCS. Mezőtúron, a főiskola épületében október 2-án, kedden tíz órától összeül a főiskola tizenegy tagú társadalmi tanácsa Szabó Józsefnek, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyű­lés alelnökének vezetésével. A rendezvényen szó lesz a kar helyze­téről, a szakképzési alapról, a fejlesztési hozzájárulások lehetőségé­ről. A résztvevők a délelőtt folyamán megtekintik a tangazdaságot is, délután pedig ellátogatnak a peresi tájházba és a művésztelepre. HANGVERSENYEK. A zenei világnap alkalmából több települé­sen is adnak hangversenyeket. Martfűn ma délután fél négytől tart­ják a művelődési központban a megyei felnőttkórusok XI. ünnepi hangversenyét. Ez alkalomból a nyolcvanéves Buday Péter karna­gyot, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének alelnökét, a KÓTA megyei titkárát köszönti Sapszon Ferenc, a KÓTA alelnöke. Karcagon szeptember 30-án, vasárnap 15 órakor a református temp­lomban a Nagykun Református Általános Iskola tanárainak és tanu­lóinak közreműködésével jótékony hangversenyt tartanak. A per­selyben elhelyezett adományokkal a templom felújításához járul­nak hozzá az adakozók. Pályaudvari új pénztársor (Folytatás az 1. oldalról) A korszerű számítógépes rend­szer nagyobb biztonsággal és gyorsabban dolgozik majd. így kevesebb időt kell sorban állással tölteniük az utasoknak. Ha min­den jól megy, akkor 4-5 héten be­lül tényleg európai színvonalú pénztársort adnak át az utazókö­zönségnek a megyeszékhely MÁV-állomásán. Hasonló pénz­tárakat alakítottak már ki Debre­cenben, Pápán, Székesfehérvá­ron, Szerencsen és Miskolcon. A munkálatokkal egy időben a pénztársor mögött szociális he­lyiségeket alakítottak ki, növelve ezzel a munkahely komfortossá­gát. Retkes Károlytól megtudtuk még, hogy korszerűbbre cserélik a 26 éve működő vizuális utastá­jékoztató táblát, illetve gépi be- mondású hangos utastájékozta­tás lesz. BÚCSÚZUNK • •• Mély megrendüléssel hallottuk a szomorú hírt, hogy 2001. szeptember 26-án tragikus hirtelenséggel meghalt DR. SKULTÉTY SÁNDOR, a Környezetvédelmi Minisztérium közigazga­tási államtitkára, aki a rendszerváltást kö­vetően, mint a Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád és Pest megye köztársasági megbízottja alakította ki és szervezte meg az új középszintű közigazgatási rendszert, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatal jogelődjét. A hivatal több munkatársa az Ő irányításával kezdte el az új közszolgálatot. Jelentős szerepe volt a kibontakozó önkor­mányzati rendszer működésének segítésében, hogy az ügy mögött mindig az embert is lássuk, munkánkat a segítőkészség vezérelje. Higgadtsága, optimista jó kedélye, az embert szerető, tisztelő gondolkodása, családcentrikus felfogása áthatotta köz­életi munkásságát, magánéletét. Az elmúlt tíz év alatt végig a közigazgatás élvonalában volt, ma­gas, elismerésre méltó posztokat töltött be. A reformok embe­reként dinamizmusával jelentős szerepe volt az új intézmények kialakításában. Mélyen hitt a magyar demokrácia fejlődésében. Embersége, őszinte, közvetlen kapcsolata, magyar érzelmű, nemzeti gondolkodása meghatározó volt a nemzeti érdekeket szolgáló közigazgatás megteremtésében. Dr. Tóta Áronné Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents