Új Néplap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-05 / 155. szám

4. OLDAL SZERKESZTŐS É G P OSTÁJÁBÓL A 2001. Július 5., csütörtök $|||| A közszolgáltatás igénybevétele kötelező Abádszalóki olvasónk szigorúan fogalmaz a kéményseprő-szolgáltatást illetően, amikor azt mondja: „egyszerűen nem hagyják az embert békén, erőszakosak, ajánlott levelet küldözgetnek, fenyegetnek.” Huszonegy éve fizeti a kéményseprési díjat, ez alatt kétszer tisztították a kéményeket, mert álta­lában télen, fűtési szezonban járnak nála, s így a munka elmarad. Múlt év decemberében kikotor­ták a nyílásokat, januárban azonban ismét meg­jelent egy kéményseprő, most meg ajánlott leve­let kapott, amiben a legközelebbi ellenőrzésről értesítik. „Ha a szolgáltatásukra szükségem lesz - írja -, akkor hívom őket és fizetek. Arról én nem tehetek, hogy a lakosság zöme gázzal fűt, s így nincs rájuk szükség.” * * * Levélírónak a kéményseprő-ipari közszolgálta­tásra vonatkozó jogszabályok pontos választ, il­letve útbaigazítást adnak - válaszolta kérdésünk­re Vidra Zoltán, a Fűtéstechnikai Kft. ügyvezető igazgatója. - Az 1995. évi XLII. sz. törvény az egyes helyi közszolgáltatások igénybevételéről rendelkezik. E szerint a helyi önkormányzat által szervezett, az e törvényben meghatározott ké­ményseprő-ipari közszolgáltatást a tulajdonos kö­teles igénybe venni. A szolgáltatások gyakorisá­gáról és a szolgáltató értesítési kötelezettségéről egy belügyminiszteri rendelet intézkedik, amely előírja, hogy a szilárd- és olajtüzelő berendezés füstgázelvezetésére szolgáló egyedi és gyűjtőké­ményeket, valamint azok kéménytoldóit és szik­rafogóit félévente egy alkalommal kell ellenőriz­ni és tisztítani, a gáztüzelő berendezés égéster­mékének elvezetésére szolgáló egyedi és gyűjtő­kémények (és tartozékainak) átjárhatóságát és a keletkező égéstermék maradéktalan eltávozását pedig évente egy alkalommal. A szolgáltató a közszolgáltatás végzésének várható időpontjáról fél évvel, míg a munkavégzés tényleges időpont­járól legalább 8 nappal előbb köteles a tulajdo­nost írásban vagy hirdetmény útján, illetőleg a helyben szokásos módon értesíteni. A szolgálta­tónak az ellenőrzési és a tisztítási munkákat rendszeresen azonos évszakban kell elvégeznie. Ha a tulajdonos a helyszínre történő bejutást vagy a munka akadálytalan elvégzését ismételt, szabályszerű értesítés ellenére is akadályozza, ar­ról a szolgáltató köteles az első fokú tűzvédelmi hatóságot írásban értesíteni. Az ingatlantulajdonos köteles a közszolgálta­tás ellátásához szükséges helyi előfeltételeket biztosítani, így különösen az érintett helyiségek­be való bejutás lehetőségét. Az ellenőrzés, illet­ve tisztítás alkalmával feltárt szabálytalanságot a tulajdonosnak meg kell szüntetnie. Mindezek ismeretében bízom abban — mon­dotta Vidra Zoltán ügyvezető igazgató —, hogy a panaszos ezen információk ismeretében a köte­lező közszolgáltatást megértőén fogadja. A falu apraja-nagyja együtt Várakozáson felül jól sikerült Sza- párfalun a közelmúltban megren­dezett egész napos szabadidős program, ahol mondhatni, cse­csemőktől az idősekig minden korosztályból jelen voltak. A he­lyi Vöröskereszt által szervezett rendezvényen szórakoztató és já­tékos elfoglaltságok sokasága kö­zül választhattak a gyerekek. Reggel 8-kor, rövid üdvözlő be­széd után elkezdődött a nap: a Felszabadulás úti iskolások cite- rázását Poós Bianka harmonika-, majd Ankes Renáta szintetizátor­játéka követte. A kis műsor után zenés csoportos torna követke­zett, közben az anyukák és nagy­mamák bekavarták a palacsintát és dagasztották a fánkot, készül­tek a szendvicsek. A sok verseny­szám közül - mint például a ke­rékpár-, futó-, rajzverseny, görko­rizás, zsákfutás, lisztfújás, tánc­verseny, kötélhúzás, célbadobás - mindenki megtalálta a neki leg­jobbat, mindeközben folyamato­san szólt a zene, nagyszerű volt a hangulat, még este hat felé is alig lehetett a gyerekeket hazacsalo­gatni. Mondták is, hogy ez a va­sárnap élmény volt, amire az ap­ró ajándékok sokáig emlékeztet­nek majd. ______________OLÁH LÁSZLÓKÉ, SZAPÁHFALU Eg y út — üzleti érdek nélkül Lányaimmal a vasútállomásra ké­szültünk sok-sok csomaggal, há­tizsákkal, mivel még az iskolai gyakorlat letöltéséhez — Szege­den — egy hónapos „odaköltözés- re” volt szükség. A házunk sarká­nál egy taxis épp egy utast tett ki, majd miután észrevette „túlter­heltségünket", felajánlotta felsza­badult autójával a segítséget. Ezt az anyagiakra hivatkozva kényte­lenek voltunk visszautasítani, de az úr közölte, nem várja el, hogy honoráljuk, megteszi szívesség­ből, mert szeretne segíteni. így is tett. Csomagjainkkal együtt né­hány perc alatt a vasútállomáson voltunk, ahol udvariasan, kedve­sen segédkezett a kiszállásnál is, majd jó utat kívánva elköszönt. Bízunk benne, hogy sikerült pontosan leolvasni névkártyájá­ról a nevet és a rendszám is he­lyesen maradt emlékezetünk­ben, a meglepetéstől ugyanis csak az utolsó pillanatban kap­tunk észbe, hogy megjegyezzük Hajdú Antal nevét és EBY-060-as rendszámot. Köszönjük önzet­len segítségét és kívánunk neki erőben, egészségben gazdag éle­tet! TÓTH ZOLTÁNNÉ ÉS LÁNYAI, SZOLNOK Csopak a döntő helyszíne Több minisztérium — a hon­védelmi, az egészségügyi, az oktatási, az ifjúsági és sport — kezdeményezésével és támogatásával írták ki az „Ép testben ép lélekkel a honvédő ifjakért” elnevezé­sű pályázatot, amelyen a szolnoki Széchenyi István Gimnázium és Általános Is­kola lánycsapata is részt vett. A csapatoknak az első fordulóban három feladatot kellett teljesíteni­ük. Élményeinkből pályamunkát készítettünk, aminek eredménye­ként az országosan legjobb tíz pá­lyamű készítői között meghívást kaptunk az'e hónapban rende­zendő egyhetes csopaki döntőre. Mivel Szolnok múltja igen je­lentős hadtörténeti szempontból, illetve a pályázat időpontja meg­egyezett a tavaszi hadjárat idejé­vel, csapatunk a hagyományőr­zők támogatásával részt vett a Szolnoki csata hadijátékon. Te­kintve, hogy több lányt is érdekel a katonai pálya, megkerestük az I. Könnyű Vegyes Ezred parancs­nokát, aki lehetővé tette, hogy lá­togatást tegyünk az alakulatnál. Az ott szerzett tapasztalatokról számolt be pályázatunk második része. A harmadik témakörön be­lül a Vöröskereszt munkájával is­merkedtünk, melynek szomorú aktualitást adott a tiszai árvíz. Ruhagyűjtéssel, véradás szerve­zésével igyekeztünk bekapcso­lódni munkájukba, emellett első­segély-nyújtási, baleset-megelő­zési tanácsokat kaptunk, mely­ben sokat segített iskolánk védő­nője is. Az élmények, tapasztalatok, új ismeretségek mellett a verseny eddigi legnagyobb eredménye, hogy egymást addig nem ismerő iskolatársakból csapat született. GÁLNÉ FANCSALI ILDIKÓ TESTNEVELŐ TANÁR Beírtuk nevünket az emlékkönyvbe A Jászok Egyesületének tag­jai 1995-ben — még a Nem­zeti Múzeumban — nézték meg először a koronázási ékszereket, s akkor készí­tettek egy emlékkönyvet is annak emlékére, hogy a Jászság évszázadokon át koronabirtok volt. Sokak óhajára - a millenniumi évre is tekintettel - a koronaék­szereket ismét megnéztük. A Par­lament előtt dr. Dobos László várt bennünket a XII. kapunál, s bebo­csátást kaptunk annak ellenére, hogy a jugoszláv államfő látoga­tása is e napra esett. Az idegenvezető szívélyesen kalauzolt bennünket és vidám anekdotákkal színesítette az igen­csak fárasztó lépcsőjárást. Euró­pa legnagyobb, legszebb Parla­mentje elkészülte óta szinte fo­lyamatos felújításokon megy ke­resztül, de amit mi láttunk belőle, az a legszebb pompájában ragyo­gott. De láthattuk a főbejárat lépcső­során felsorakozott koronaőrö­ket, pincéreket is, akik a terítés­nél tüsténkedtek a Vadászterem­ben. Jártunk többek között a Nán­dorfehérvári-teremben, megnéz­tük a Munkácsy Honfoglalás cí­mű festményét, majd a delegáci- ósteremben helyet foglalva, meg­köszönve a kalauzolást, ismétel­ten aláírták a megjelent jászok az emlékkönyvet. MÁTICS BÉLÁMÉ, JÁSZBERÉNY A sínek mentén ugar és szemét A közelmúltban olvastam, hogy a Természetért Alapít­vány jóvoltából több vasút­vonalon a vonatokon — köz­tük a Cegléd—Szolnok, illet­ve Újszász—Szolnok között is — neves fotósok anyagá­ból válogatva rendhagyónak mondható természetfotó-ki­állítást láthatnak az utazók. Örülök annak, hogy budapesti elővárosi vonalakon közlekedő kocsikban lesz néznivaló, mert mit láthatunk az ablakból? Jósze­rével semmit, mert a Budapest— Cegléd—Szolnok között közleke­dő kocsik ablakát zavarodott sze­mélyek festékkel befújták. Ha szerencsénk van és kilátunk, ak­kor sem szívderítő a látvány: a vasúti pálya mentén szemét­dombok éktelenkednek, a gyom­növényes ugarföldekről már ne is beszéljek. Úgy gondolom, az is természet védelme, tágabb érte­lemben környezetvédelem, hogy rend és tisztaság legyen a sínek mentén. Az elmúlt években adták át a Magyar Vasúttörténeü Em­lékparkot. Mellette, a kerítésen kívül hatalmas szemétdomb ékte­lenkedik, megközelíteni pedig csak a Füsti nosztalgiajárattal le­het, ami rendezetlen, gyomos te­rületen halad az emlékparkhoz. Mit láthatunk a magyar vasút egyik legforgalmasabb nemzet­közi forgalmát lebonyolító Buda­pest—Cegléd—Szolnok vonalsza­kasz mellett? A Nyugatitól kiha­ladva két kilométer távolságra un­dorító szeméthegyek tömege és gyom szennyezi a környezetet. Es vajon mit éreznek, akik ehhez a környezethez közel élnek? Az Újszász—Szolnok vasúü pá­lya mentén sem különb a helyzet és sajnos, városunk pletykafalui részére sem lehetünk büszkék, immár több éve a keleti fővonal melletti MÁV-területet szemétle­rakónak tekintik sokan, aminek megszüntetésére a közterület-fel­ügyelet sem tudott hatékonyan in­tézkedni. Bár a vonat ablakából már nem lehet látni az ószolnoki indóház környékét, de lassan az is az enyészeté lesz. Vajon mi le­het a szándék ezzel a történelmi, műemlékvédelmi területtel? Érde­mes a figyelmet ezekre is ráirányí­tani, s talán nagyobb összefogás­sal hatékonyabban érvényesülne a Természetért Alapítványnak az „Ismerd meg, vigyázz rá!” - a tárlat elnevezését is jelentő - szlogenje a gyakorlati életben. __GRENCZER JÁNOS, SZOLNOK A szolnoki Városmajor úti Nyugdíjasok Baráti Köre egy éve működik. Tartal­mas programjai között szá­mos olyan is van, amelyek segíthetnek az időskorú emberek mindennapjaiban. Ilyen volt az Öregedés művészete nevet viselő „sorstárstréning” is, ahol több előadás is elhangzott, amelyeket hozzáértő szakembe­rek tartottak, mint például dr. Sin- kó Káli Róbert főorvos-házior­vos, Borók Józsefné, a II. sz. Gon­dozási Központ vezetője, vagy Szancsik Istvánná vezető gondo­zónő. E találkozókon a baráti kör és a II. sz. Gondozási Központ tagjai is elmondták véleményü­ket, kikérték a szakemberek taná­csait egészségük megőrzésére és a nyugdíjas évek hasznos időtöl­tésére vonatkozóan, amire termé­szetesen mindenki életkorának, érdeklődésének megfelelően a vá­laszt is megkapta. Hasznos foglalatosságaink kö­zött meg kell említeni a hetente ismétlődő idősek tornáját Szabó- né Julika gondozónő jóvoltából, amit a gondozási központ klubjá­nak udvarán tartunk, megmoz­gatva elfáradt, nyikorgó ízülete­inket. A torna mindenkinek na­gyon jólesik. Véleményünk szerint a klub­ban eltöltött idő mindannyiunk javát szolgálja, mert az öregedés problémakörével foglalkozni mu­száj, így tudjuk ugyanis annak szépségeit és a vele járó gondo­kat is tudatosítani magunkban és környezetünkben. Köszönet azoknak, akik anya­gilag s erkölcsileg is támogatják a sorstárstréninget - akikre termé­szetesen a jövőben is szeretnénk számítani. _______________D, NAGY LÁSZLÓKÉ, SZOLNOK Ha tvanéves a bizonyítványunk A szolnoki Fa- és Fémipari Szakiskola 1941. június 15-én végzett hallgatói ez év június 16-án, hatvan év elmúltával, egykori iskolájukban — amely ma a gépipari, közlekedési szakközép- és szakiskola — újra találkoztak. Sajnos, az akkor végzett 69 hallgató közül csak tizenhármán jelentünk meg, a többi­ek nagyrészt már nem érhették meg a ne­vezetes évfordulót, néhányan pedig beteg­ségük miatt nem tudtak eljönni. Örömmel üdvözöltük körünkben Hordós Gyulát, egykori oktatónkat, aki 88 éves kora elle­nére isTnegtisztelt bennünket társaságával. Rontó László, az utódiskola igazgatója fogadott bennünket, ismertetve az intéz­mény sok évtizedes fejlődését és változása­it. Az egykori diákok elmondták, hogy na­gyon jó alapot kaptak az élethez az iskolá­tól, s bár néhányan - jómagam is - pályát tűk a régi tantermeket s megnéztük azt a fehér asztal mellett folytattuk az „ismerke- változtattunk, az alma mater nekünk is biz- műhelyt is, ahol a mesterséget tanultuk. Ké- dést” és felidéztük a régi emlékeket, tos kiindulópontot jelentett. Most végigjár- sőbb átsétáltunk a Gólya vendéglőbe, ahol_____________________ dr. soós istván, szolnok Tréning - időseknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents