Új Néplap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-25 / 172. szám

10. OLDAL SPORT 2001. Július 25., szerda Egy teljes hét a futball őshazájában A Kun FC sikere Angliában Öt meccsből négyszer érintetlen maradt a magyar háló Hazatért egyhetes nagy-Britanniai túrájáról a kunhegyesi Kun FC tizenhat éven aluli labdarúgócsapata. Az országszerte híres sportiskola együttesei rendszeres résztvevői a különböző külföldi tornáknak, megfordul­tak már Európa számos országában, sőt az Egyesült Államokba is eljutottak. Ezúttal Észak-Angliából érkezett meghívó szá­mukra, a Newcastletól mindössze húsz kilomé­terre fekvő Consett városában - Jász-Nagykun- Szolnok régiós kapcsolata, Durham megye kis­városa - rendeztek nemzetközi viadalt. Az Alex Forsyth-emléktornára a mieinken kívül orosz, német és francia vendégeket vártak a házigaz­dák. A Szabó István edző vezette Kun FC bemu­tatkozó mérkőzésén parádés második félidei já­tékának köszönhetően Baliga 2 és Csesznok gól­jaival 3-0-ra győzte le a South Moor gárdáját. A folytatásban az egyik esélyesnek tartott angol csapat, a Sandhole várt a kunsági fiúkra. A nyert a Kun FC. A harmadik körben szinte még el sem hangzottak a meccs előtti csatakiáltások, Gácsi 25 méterről máris óriási gólt ragasztott a crookhalliak kapujába. A vezetés birtokában ezt követően nyugodtan szövögették támadásaikat a kunhegyesiek, és Bodor, valamint a beállós Forgó két találatával végül 4-0-ra diadalmaskod­tak. A legjobb négy között aztán jött a szokásos magyar átok, az orosz Petrozavodsk grizlimedve alkatú legényeivel nem tudtak mit kezdeni az inkább játszani, sem mint verekedni akaró ma­gyar legények, s bár öt perccel a vége előtt még 0-0 volt az állás, végül 2-0-ra vereséget szenved­tek. A harmadik helyért megrendezett találko­zón ugyan gól nélküli döntetlenre végeztek an­gol vetélytársuk ellen, ám végül ők léphettek fel a dobogó harmadik fokára.- Ugyan az orosz együttes nyerte a tornát, mégis azt kell mondanom, az igaz focit a Kan FC mutatta be, az angol gyerekek a legtöbb újat tőlük tanulhatták. Fegyelmezetten, technikásán Ellentét A világon mindenütt akadnak olyan klubok, melyek nem szere­tik, mit nem szeretik, egyenesen utálják riválisukat. Mondhatnánk erre, nem nagy dolog, itthon van nekünk erre ékes példaként a Fra- di-Újpest ellentét. Észak-Angliá- ban háromszög elhelyezkedés­be, alig negyven kilométerre ta­lálható egymástól a három pre­mierligás csapattal rendelkező város: Newcastle, Sunderland és Middlesbrough. Ez utóbbit mindkét vetélytársa amolyan szegény rokonként lekezelve, de elfogad. Egymás iránt azonban mérhetetlen utálat mutatkozik meg. Ellentétük mára odáig fa­jult, hogy még a nevét sem haj­landóak kiejteni a szomszédnak, csak úgy beszélnek róla, hogy „az a másik” klub. Vetélkedésük nem csak a pályán, azon kívül is hihetetlen méreteket ölt, egy­mást szapuló tárgyak tömkelegé kapható a bolhapiacon. ______■ Lev él Kedves fiúk! Ti, akiknek volt szerencsétek egy teljes hetet eüölteni a futball ősha­zájában, talán már kicsit más szemmel nézitek a hazai labdarúgás eseményeit. És itt elsősorban nem a mérkőzések színvonalára, ira­mára gondolok, hanem arra az alázatra, arra a rajongó szeretetre, mely az angol focit körülveszi. Saját szemetekkel láthattátok, szin­te félistenként szeretik kedvenceiket a szurkolók, miközben az ellen­tábor nevét ki sem hajlandóak ejteni szájukon. A létesítményekről már talán nem is érdemes beszélni. Olyan pá­lya, mint amilyen a newcastle-i St. James Park vagy a sunderlan- di The Lights Stadion csak álmaikban jelenhet meg a magyar já­tékosoknak, drukkereknek. És ti ott voltatok. Emlékeztek arra az alig ötvenfős csoportra, mely hangpróbát tartott a szarkák szenté­lyében? A fedett lelátó annyira felerősítette lármázásukat, mintha több ezren üvöltöztek volna. Nem véletlenül jegyezte meg egyikő- tök: mi lehet itt, mikor telt ház van? Az én korosztályom már nem valószínű, hogy megéli a magyarfoci ilyen szintű változását, a ná­lam idősebbekről pedig már nem is érdemes beszélni. De ti, tizenöt, tizenhat évesek még részesei, mi több, aktív része­sei lehettek a feltámadásnak. Ha képesek vagytok hasznosítani a kint látottakat, ha fel tudjátok dolgozni (elsősorban fejben) ta­pasztalataitokat, ha sikerülne korosztályotok más srácait is meg­fertőznötök a labdarúgás imádatával, még vihetitek valamire. Nem azt mondom, hogy valamennyiőtökből Maradona lesz, de akad közietek olyan, aki hasonló hozzáállással kiugró teljesít­ményre lehet képes. A többségnek természetesen meg kell eléged­nie a futball szimpla szeretetével, ám ez nem azt jelenti, hogy akár egyetlen pillanatra is félvállról vegye ezt a csodálatos játékot. Befejezésül kívánom nektek, Angliában született álmaitok válja­nak valóra. Ehhez viszont rengeteg munkára, edzésre, mérhetet­len kitartásra, fegyelemre lesz szükség. Bízom bennetek, fiúk! Szeretettel: Joe bácsi Vegyes felvágott A nemzeti színű magyar zászló büszkén lobogott az angliai szélben nagy iramú, kemény, időnként a durvaság hatá­rát súroló ütközésekkel tarkított meccs hajrájá­ban - miután már két játékosa is kidőlt a sorból sérülés miatt - egy parádés kontratámadás vé­gén Urbancsok centerezését az előrehúzódó söprögető, Hegedűs értékesítette, ezzel 1-0-ra játszva méltán arattak közönségsikert, nem vé­letlen, hogy a televízió, rádió és az újságok ve­lük foglalkoztak leginkább - nyilatkozta la­punk kint lévő tudósítójának David Scott, a tor­na főszervezője. Mivel a Kun FC valójában sport­iskolái keretek között „üzemelte­ti1' focicsapatait, sok helyről ér­keztek a gyerekek. Egy valami­ben azonban szinte valamennyi­en megegyeztek, a kapus Nagy Ádám kivételével senki sem ült korábban repülőgépen. íme a névsor (zárójelben ahonnan Kun­hegyesre költözött): Csesznok Gábor (Tiszafüred, a megyeválo­gatottból érkezett), Dobó Sándor (Hortobágy), Hegedűs Károly (Szajol), Baliga Norbert (Kőrösla- dány), Urbancsok Iván (Kunhe­gyes), Gulyás László (Jászapáti, a megyeválogatottból érkezett), Gácsi Attila (Fegyvernek), Forgó Nándor (Kiskunfélegyháza), Nagy Richárd (Nagyréde), Rádi Zsolt (Kunszállás), Bodor György (Kenderes), Nagy Ádám (Kunhe­gyes), Nagy Roland Tiszaszent- imre), Békés Sándor (Kunhe­gyes). Iskolai tanulmányaik miatt né- hányan már új csapat után néz­tek: Forgó a szombathelyi Hala­dásban, Rádi a Kecskemétben, Bodor a Szolnoki MÁV-ban foly­tatja pályafutását. Villanások Látogatás a szarkák szentélyében Sok labdarúgó-palánta irigyli a kunhegyesi Dózsa általános iskola diákjait, mondván az igazgató Szabó András és helyettese, Szabó István egyaránt elkötelezett híve a focinak. Mindketten az utánpótlásképzésre tet­ték fel életüket. Ezúttal a 37 esztendős Szabó István ve­zette a Kun FC fiataljait az angliai túrán. rül kerülnek hozzánk a srácok, s mivel más településről érkez­nek, kollégiumi elhelyezést kap­nak. Reggel edzéssel kezdődik a napjuk, a tanórák, illetve a tanu­lószobát követően pedig edzés­sel is zárul. A hét végi mérkőzé­sek miatt mindössze egyetlen nap „szabadságot” kapnak.- Milyen tanulók a futballis­ták?- A kitűnőtől kezdve a közepe­A repülőgépről Ferihegyen leszállva büszkén lobogtatták a Newcastle United sálját a Kun FC fiataljai- Lassan kilencedik éve dolgo­zom Szabó András mellett, több tucat gyerek intett búcsút már ne­kem. Az elmúlt esztendőkben az iskolapadból kinőve került játé­kosom például Újpestre, Debre­cenbe, Angyalföldre, de még Szombathelyre is - emlékszik vissza egykori tanítványaira a pe­dagógus edző. - Az az igazság, legtehetségesebb gyerekeinket 15-16 éves korukig tudjuk csak megtartani, addigra szemet vet­nek rá a nagyobb klubok.- Miként néz ki az oktatás, képzés Kunhegyesen?- Általában ötödik osztály ko­sig minden előfordul. Szerencsé­re ritkán akad köztük, aki ennél gyengébben teljesít. A legtehet­ségesebbek - ebből a csapatból például Baliga, Hegedűs, Urban­csok, Dobó vagy Rádi - azonban az iskolában is megállják helyü­ket.- Milyen sűrűn járnak külföld­re csapataik?- Valamelyik korosztályunk majd minden évben utazik. Álta­lában Franciaország és Olaszor­szág a célállomás, ám ezek mind buszos túrák, azaz a srácok nagy része még sohasem ült repülőn. A Kun FC játékosai a torna mellett olyan élményben részesülhettek, mely kevés magyar gyereknek adatik meg. Látogatást tettek az angol Premierligában szereplő, egykori angol szövetségi kapi­tány, Bobby Robson dirigálta Eu- rópa-hírű Newcastle United szen­télyében, a St. James Parkban, va­lamint az alig 30 kilométerre fek­vő, a tavalyi szezont hetedik he­lyen záró szomszédos Sunder­land ultramodern, The Lights, az­az A Fény nevet viselő stadionjá­ban. Mikor aztán a több, mint ötven­szeres válogatott csapatkapitány, Alain Shearer vezette zebracsíkos szarkák durhami edzésükről ha­zatérve stadionjuknál leszálltak buszukról, a valóságban is szem­besülhettek azzal a ténnyel, mi­csoda kultusz övezi a labdarúgó­kat Angliában. A csapatot váró szurkolókat szigorú szemű biz­tonsági emberek kordonkerítés mögé kényszerítették, s csak az elsősorban álló legszerencséseb­beknek sikerült autogrammot szerezni a sztároktól. S hogy milyen is valójában a St. James Park? Magyar fejjel elkép­zelhetetlen. Hét emelet magas - hat szinten még a lépcsőházat is szőnyeg borítja -, kívülről üveg­palota benyomását kelti. A szur­kolóknak egy 12 ezres(l), vala­mint három négyezres szolgálta­tó helyiség áll a rendelkezésükre. A stadionban csak (fedett) ülő­hely van, összbefogadóképessé- ge 52 200 fő, ebből 51 ezer jegy elővételben (bérlet formájában) elkel. A gyepszőnyeget évente cserélik, számítógép vezérelte alácsövezése automatikusan lo­csol, illetve szívja el a vizet. A fü­vet kétnaponta vágják, s olyan ki­csi, hogy akár teniszezni is lehet­ne rajta. Természetesen a csapat csak a mérkőzéseken használja a pályát, az edzéseket általában a szomszédos kisvárosokban tart, ahová már beöltözve, saját busz- szal érkezik. A bérlet ára egy sze­zonra 400 (felnőtt), illetve 125 font (diák), ami itthon soknak tűnhet, de az átlagkereset is 1600 font. RICSI, A JAMAIKAI FIÚ. Már az első nap a házigazdák kedven­ce lett Nagy Richárd. Miután az egyébként is örökké mosolygó fiú fejébe nyomta frissiben vásá­rolt piros-sárga-zöld színekben pompázó kötött sapkáját, nyom­ban új becenevet kapott az ango­loktól: Ricsi, the jamaican boy. Úi fejfedőjének akkora siker volt, hogy búcsúzáskor el is cserélte az egyik főszervezővel egy igazi bobby (angol rendőr) kalapra és a hozzá tartozó mellényre. AZ ELVESZETT CSOMAG. A repülős utak örök veszélye, hogy elveszik valamelyik csomag. Ur­bancsok Ivánnak sikerült hason­ló élményt átélnie. Miután egy nappal később sem került elő a poggyásza, a házigazdák már méretet vettek róla, hogy a cipő­től a nadrágon keresztül a kabá­tig felszereljék vendégüket. Még mielőtt azonban eljutottak volna a vásárlásig, Iván nagy bánatára előkerült a táska, így füstbe ment az ajándékozás. RENDŐRÖK, MINT HÁZI­GAZDÁK. Hihetetlenül hangzik, de a consetti rendőrkapitányság vendége volt az egész mezőny. David Scott, Kevin Alder, Alister Wallace és társai a város köztisz­teletben álló polgára, a futballsze­retetéről ismert, közelmúltban el­hunyt Alex Forsyth emlékére ren­dezték meg a tornát. Vendégsze­retetükből még mi magyarok is tanulhattunk. SPORTKÖZPONT. Consett mindössze tízezres lélekszámú kisváros. Ennek ellenére olyan sportközponttal rendelkezik, mely Magyarországon bárhol párját ritkítaná. Az egyemeletes épületben két, palánkkal körbe­vett kézilabdapálya (rajta kosár-, röp-, és tollaslabdapálya vonala- zással), fitnesz- és konditerem, biliárdszoba, kisgyerekeknek ját­szószoba, a szomszédban feszí­tett víztükrű uszoda, szauna, a szabadban villanyvilágítással fel­szerelt, fedett lelátós focipálya (csak utánpótlás-képzéssel fog­lalkozik a Consett FC), valamint négy füves edző- és két rögbipá- lya várta a mozogni vágyókat. ■ Az oldalt írta és szerkesztette: GÉLÉI JÓZSEF Igazgatóhelyettes szakvezető

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents