Új Néplap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-27 / 49. szám
6. OLDAL 2001. Február 27., kedd |||: Színpompás volt a világ Ilyenkor, a kilencedik évtized középső éveit taposva többnyire már csak a múltba nézés jelent maradéktalan örömet. A szolnoki S. Papp Dezsőné arca is felderül, amikor hajdani idők megfakult fotóit mutatja. Hetyke daliák, viruló lányok, menyecskék tekintenek rám a képekről. S milyen pompázatos a ruhájuk! Mintha egy gondtalan világ tanúi lennének. Valójában csalóka a múlt szépsége. Ez derül ki S. Papp néni szavaiból:- Édesapámnak tizenkét hold földje volt. Nagyapám földjét meg felesben művelte. Kint laktunk a tanyán. Volt öt tehenünk, s négy lovunk. Meg az azokkal járó gond. Az is az övéké volt. Mégis könnyednek tűnt a világ a későbbi időkhöz képest, amikor elvették tőlük a tanyát is, a földet is.- Azért nem mentünk tovább a gazdálkodással — sóhajt a néni. — Egy kicsit nehéz volt, de azért szépen megvoltunk. A férjem ezerhétszáz forintot kapott a járműjavítóban, abból éltünk. Meg aztán dolgoztunk mi is. Kijártunk kapálni, s még arattunk is, pedig azelőtt sosem csináltam ilyet. A fiam, meg a lányom is jött segíteni. Nem kesereg, befejezett tényként könyveli el azokat az éveket. Inkább vissza-visz- sza vált lánykorára, amikor ünnepnapokon és a bálokon színpompás ruhákban tündökölt az ifjúság: — Tizenhat évesen mentem először a bálba. Akkor öltöztem paraszti ruhába, s viseltem azt addig, míg férjhez nem mentem. A templomban is, meg a Vígh Kálmán vendéglőjében (a későbbi mosodában) rendezett parasztbálokon is népviseleti ruhában jelentek meg a fiatalok. Olyan gyönyörűek voltak. Az ezüstgombos kabát, a szintén ezüsttel díszített mentével egy tehén árába került. A lányok szemkápráztató viselete több mázsa gabona árával ért fel. A lányok pártáját Guba Mari néni készítette. Ha élne, bizonyára elcsodálkozna a mostani miniszoknyás világon. De hát ő már nem él. Az ember elnyűvi a ruhát, az élet meg az embert. S. Papp Dezső és felesége, Hagyó Mária az 1930-as években Szolnoki népviseletbe öltözött fiatalok Gróf Szapáry Gyula szobrának 1938-beli avatásán FOTÓK; ARCHÍV Akinek mindenki „fáin ember” Rendőr őrvezetőből alezredes Egyiküket a sör késztette követendő életútra, másikukat a bor a kocsma küszöbének koptatására. Kungyalun, Molnár Mátyás családi otthonában beszélgetünk. Hallgatom a házigazda elgondolkodtató életének epizódjait. Az udvaron a viszonylagos paraszti jólétet jelképező traktor áll.- Van hozzá néhány munkagép.- jegyzi meg a gazda. - Öt hektár földön gazdálkodunk. A művelés, betakarítás felét azokkal végezzük. A takaros porta is kiegyensúlyozott életvitelre utal. Molnár Mátyás mintha követné gondolatomat, folytatja: — Italozással nem volt bajom az életben csak egyszer, majdnem ötven évvel ezelőtt. Tizenhét éves voltam, s valamilyen ünnepen a nálam jóval idősebb barátaimmal elkezdtünk sörözni. Észen voltam én utána, tisztán felmértem mindent, csak a lábam nem vitt sehová. A kultúr- ház előtt egy fát ölelve tűrtem, hogy az ünnepi sétálgatók nevessenek rajtam. Úgy szégyelltem magam! Akkor megfogadtam, hogy én többet sosem rúgok be. — Negyvenévi házasságunk alatt egyszer sem volt részeg - bizonygatja a felesége. Nem mindenkiről mondható ez el. Egyik tiszaföldvári ismerősük példáját hozza fel a gazda: — Egyetlen nap sem tud meglenni bor nélkül. Az oroszokat okolja ezért. Azt mondja, a front alatt az orosz katonák vödörből vedelték a földvári bort, de mérgezéstől tartva előbb vele itattak belőle. így szokott rá az italra. Ráillik a mondás, mértékkel iszik, — de nála a mérték a vödör. Kétkezi munkásnak nem hull égből a manna. Molnáréknak is keményen meg kellett dolgozni azért, amijük van. S nem csak dolgozni, ez derül ki Molnárné szavaiból: — Mindig spóroltunk, meg részes munkát is vállaltunk a szövetkezetben. így tudtunk segíteni a fiainknak. Mindketten hitel nélkül építettek házat. Mi' is építettünk fürdőszobát, és bevezettettük a gázt, meg a telefont. A gyerekeinknek szép lakodalmat rendeztünk. A vendégeket a falu szélétől rezesbanda kísérte. Hét birkát is levágtunk. Molnár Mátyás korábban a helyi termelőszövetkezetben traktoros volt.- Ötvenkilenctől az volt az egyetlen munkahelyem. Sokan jöttek-mentek, de én maradtam. A végén előnyugdíjasként léptem tó a szövetkezetből.- Meggyűlt tán a baja a vezetőkkel?- Senkivel nem volt bajom. Meleg kézfogással váltunk el. Fáin emberek voltak a vezetők. Meg voltam elégedve a munkahelyemmel, csak hát kárpótlásul kaptuk ezt az öt hektárt.- Jó hangulat volt a téeszben — szól közbe a felesége —, kéthárom napos kirándulásra is elvittek bennünket. Összejártuk az egész országot.- Kilépésük óta merre jártak?- Nem voltunk sehol. Amikor a szomszédokra terelődik a szó, azokra is azt mondja Molnár Mátyás: „fáin emberek”.- Magának mindenki fáin ember?- Jó szívvel voltam mindenkihez, s mások is így viszonyulnak hozzám. Régi paraszti családból származnak. A gazda a hajdani tanyai életből említ egy epizódot:- Egy elcsatangolt hasas kocánk a Kőrös partján fialt le. Az erdész talált rá. Alig bírtuk ösz- szeszedni az elvadult malacokat, de azért összeszedtük őket. így aztán szerencsemalacok lettek belőlük. Végül is szerencsét, harmonikus életet jeleztek a Molnár házaspárnak. Kevés olyan csoport van megyénkben, mint a nyugállományú rendőrök egyesülete. Nemcsak azért más ez, mint a többi nyugdíjasklub, mert tagjai azonos feladatkörből, azonos hivatásból kerültek ki, hanem azért is, mert a testület rendeltetése szerint a nyugállományú rendőrök korábban ezeroldalú, széles körű kapcsolatot tartottak a lakossággal, s így összejöveteleik alkalmával tömérdek érdekes esetet, a munkájukkal összefüggő megannyi élményt idézhetnek fel. Ennek az egyesületnek hetvenkét szolnoki és törökszentmiklósi tagja van. A többi településen élők a távolság miatt nem tartoznak közéjük. Törökszentmiklóson önálló csoport működik. Az egyesület programja gyakorlatilag hasonlít a nyugdíjasklubok célkitűzéseihez. Előadások, kirándulások, egyéb foglalkozások szerepelnek benne. Annak idején dr. Kapai Sándort kérték fel az egyesület alakításához szükséges munkák elvégzésére, majd az elnöki tiszt betöltésére. Elvállalta a megbízatást, bár eredetileg nem állt szándékában, hiszen kuratóriumi tisztségtől a toronyházi intézőbizottság elnöki posztjáig számtalan elfoglaltsága van. „Késve” kezdte a nyugdíjas életet, mert három évet „ráhúzott” szolgálati idejére. Harmincöt évig volt rendőr. Őrvezetőként szerelt fel, és alezredesként szerelt le. Dolgozott bűnügyi, majd igazgatásrendészeti vonalon. A megyei rendőr-főkapitányság osztályvezetőjeként ment nyugdíjba. Három hónapja volt rendőr, amikor az első tyúktolvajt elfogta. S utána megannyi megdöbbentő eset tanúja, segítőkész résztvevője volt. Bizonyság erre többek között az is, hogy az egyik, általa jogosan börtönbe juttatott ember neki írt levelet, kérve, hogy gondoskodjon kislányáról. Máskor meg egy lezárt lakásban, magára hagyott gyermekeket kellett kimenteniük, akik aztán egymástól elszakítva, intézetbe kerültek. Dr. Kapai Sándor tizennyolc éves korukban összehozta őket. Tőle tudták meg, hogy testvérek. Szolgálati idejében az új szellemű rendőrség kialakítását szorgalmazta. Ez a szándék a lakossággal és a sajtóval való jobb kapcsolat megteremtésére is irányult. Olyan apróságokra is, hogy az idézést ne úgy fogalmazzák, hogy „felhívom”, hanem úgy, hogy „felkérem”. A csoportos nyomozói munkát tartotta elsődlegesnek. Ami pedig nyugállományú egyesületi elnöki törekvéseit illeti, azt jól kifejezik szavai: -Tudnunkkell mindegyik nyugállományú rendőrről, hiszen általában nem azoknak van bajuk, akik eljárnak foglalkozásainkra, hanem azoknak, akik magányosan, elhagyatva élnek. Azt akarjuk, hogy ne az orvosi rendelőkben találkozzanak, hanem a mi rendezvényeinken. Aki egyénileg kérne a jövőben valamilyen tanácsot, segítséget, annak jó tudni, hogy a nyugállo- mányúak egyesülete március 1- jétől havonta egy alkalommal irodahasználati jogot kap a megyei főkapitányságon. — Kovács néni! A legkedvezőbb díjcsomagunkat direkt az ön kedvéért találtuk ki. Ha nem tetszik senkit sem hívni, viszont önt sem hív- ja senki, ezért csupán ezer forintot kell fizetni. ________ ■ Bön gésző UNOKÁK ÉS NAGYMAMÁK. A törökszent miklósi Almásy János Nyugdíjasklub mások által is követendően, programjába iktatta az unokanagymama találkozót, mely alkalommal örömteli meglepetést szánnak a gyermekeknek. S ha az unoka örül, boldog a nagymami is. Dicséretes a klubtagok részéről a kisegítő iskola növendékeinek immár hagyományosnak mondható patronálása. Énnek jegyében júniusban vendégül látják az intézet tanulóit. SZERVEZKEDNEK. A mezőtúri városi nyugdíjasklub idei programja is igen sokszínű. Azok között is figyelemre méltónak tűnik a nyári időszakra, a strand területére tervezett ezredfordulói nyugdíjas-találkozó. S mivel a mezőtúri nyugdíjasok szeretnek kirándulni, terveikben Debrecen, Sopron, Ópusztaszer, Egerszalók és Gyopárosfürdő felkeresése is szerepel. LÁTOGATÁS. Megyénk nyugdíjasai között is igen népszerűek a többnyire parlamenti látogatással egybekötött kirándulások. A Nyugdíjasok Országos Szövetségének tájékoztatója szerint az idén is lesz lehetőség a tagszervezetek számára arra, hogy felkeressék az Országházat. A nyugdíjasklubok és egyesületek erre vonatkozó igényüket a tervezett látogatás időpontja előtt legalább egy hónappal előbb jelentsék be a Nyugdíjasok Országos Szövetségének (1081 Budapest, Köztársaság tér 26.) címén, vagy telefonon Csabai Kláránál a 06-1-210-0326, illetve a 06-30- 210-1142 telefonszámon. PÁLYÁZHATNAK. Az időskor szépségeinek, az idősödés folyamatának és az életigenlés bemutatására vers- és prózamondó pályázatot hirdet a nyugdíjasok megyei egyesülete. A pályázatra küldendő anyag terjedelme vers esetében két, próza esetében pedig négy gépelt oldal lehet. A pályázat határideje május 13. Az írásokat, verseket a nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesületéhez Szolnok, Kossuth u. 2. címre kell beküldeni. Eredményhirdetés június 30-án, a VMZK-ban lesz. A pályázat nevezési díja ötszáz forint. Ismét lesz szavalóverseny Hagyományteremtő kiállítást szerveznek SZAVALÓVERSENY. A nyugdíjasok megyei kulturális és érdek- védelmi egyesülete június 29-30- a között immár tizedik alkalommal rendezi meg a szépkorúak Kárpát-medencei szavalóversenyét, melynek mottója: „Szíved csendjében, lelked békéjében benne él a vers.” A javasolt tematika: az időskor szépségei; az élet szeretete, a családi élet melege; a generációk közötti együttműködés költői ábrázolása. A verseny nevezési díja ezer forint. A szállás naponként és személyenként nyolcszáz, az étkezés ezerháromszáz forintba kerül. A részvételi költség felét az egyesület magára vállalja. Jelentkezni április 15-ig lehet a nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesületénél Szolnokon, a Kossuth u. 2. szám alatt, a megyeháza épületében. A jelentkezéshez a választott vers három gépelt példányát mellékelni kell. A jelentkezők részletes tájékoztatást kapnak. Saját verssel pályázni nem lehet. * * * KÉZMŰVESEK KIÁLLÍTÁSA. Az idén először, ám hagyományteremtő szándékkal megyei kézműves-kiállítást szerveznek a megyei nyugdíjasklubok tagjai számára. Nevezni klubonként és kategóriánként két-két alkotással lehet a következő kategóriákban: kézimunka (kötés, horgolás, hímzés, vert csipke, varrás), festészet (akvarell, olaj-, víz-, selyem festés, ceruzarajzok), fafaragás (bármilyen fából kisméretű alkotás), tűzzománc, korongozás (mázas és mázolatlan), szalma - és csuhéfonás. A kiállítási anyagot 2001. június 23-án Szolnokon, a Városi Művelődési és Zenei Központban gyűjtik. A kiállítás ugyanott június 25-30-a között lesz nyitva. Bezárása után az anyagot visszajuttatják az alkotóknak. A kiállításra 2001. május 31-ig lehet jelentkezni a nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesületénél a megyeházán (Szolnok, Kossuth Lajos u. 2.). Érdeklődni az 56/205-251 telefonszámon lehet szerdai és pénteki napokon, délelőtt 10-12 óra között.
