Új Néplap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-27 / 49. szám

IUI 2001. FebruAr 27., kedd 7. OLDAL _ Hírhozó SZAMOKBAN. Míg öt éve csu­pán negyven volt, napjainkban már félezer roma hallgatója van a hazai felsőoktatási intézmények­nek. Ám ez még mindig csupán egyszázalékos arány, amely lé­nyegesen alatta van a népcsoport létszámarányának. Többszörö­sére nőtt az ösztöndíjban része­sülő roma fiatalok száma is, ta­valy már nyolcezer diák vehetett fel támogatást tanulmányaihoz. Megfelelő tanulmányi eredmény esetén akár 18 ezer roma diák is számíthatna ösztöndíjra - tud­tuk meg Hende Csabától, a Ci­gány Tárcaközi Bizottság vezető­jétől. A TERÜLETFEJLESZTÉS­RŐL. A cigány önkormányzatok szerepéről a területfejlesztésben, az idei pályázaü lehetőségekről eset szó a Lungo Drom által szervezet szolnoki képzésen. A települések kisebbségi vezetői többek között Kökény Kálmán­tól, az Országos Cigány Önkor­mányzat területfejlesztési bizott­ságának elnökétől, és Ormosi Viktortól, a szaktárca főosztály­vezető-helyettesétől kaptak tájé­koztatást a különböző progra­mokról. A szervezők a képzést rendszeressé kívánják tenni, megismételve azt évről évre minden megyében. TÁMOGATÁSOK. A Magyaror­szági Cigányokért Közalapítvány legutóbbi kuratóriumi ülésén döntött roma önkormányzatok képviselőinek, civil szervezetei vezetőknek indítandó közéleti felkészítő programok, valamint közösségi házak rendezvényei­nek támogatásáról. Többek kö­zött sikeresen pályázott a Ki­sebbségi Jogvédő egyesület is, mely márciusban indítja új kép­zését a különböző cigány szerve- zetekben tevékenykedőknek. ■ Felzárkóztatás oktatással Többet adni annak, akinek kevesebb van Franciaország közel van és mégis messze. Igaz ez földrajzi és átvitt értelemben is. Az oktatás területén ugyanis a gallok ugyan­azokkal a problémákkal küzdenek, mint mi. Csakhogy míg hazánkban néhány isko­la próbálkozik a hátrányos helyzetű társa­dalmi csoportok felzárkóztatásával, addig ott egy egész program szolgálja e célt. Támogatandó programból Magyarországon sincs hiány - erősítette meg a megyénk székhe­lyére látogató francia oktatási minisztérium szakértője. Mi­chel Digne - aki államközi egyezmény ke­retében a PHA­RE és a magyar szaktárca szak­embereként se­gíti a hazai ok­tatásügyet - úgy vélte, ezek közé tartozik a szolnoki Hege­dűs T. András középiskola is. A szakember érdeklődésünk­re elmondta, Franciaország­ban két évtize­de foglalkoznak kiemelten a hát­rányos helyze­tűek oktatásával. Ám például a bevándorlókat oktató intézményekbe a mai napig nem szíve­sen Íratják gyerekeiket a középréteghez tarto­zók. Ez az elkülönülés azonban veszélyes lehet — vélte Michel Digne, aki szerint ezért is figye­lemre méltó a szolnoki modell, ahol cigány és nem cigány együtt tanul. Többet adni annak, akinek kevesebb van. Ez a francia modell lényege, és - vélte a szakértő -, csak így kerülhető el, hogy a társadalmi osz­tályok közötti szakadékok tovább szélesedje­nek. Éppen ezért az iskolák korábbi nevelő sze­repét más, szociális intézményekre bízták. A hátrányos helyzetűek - főként a romák - ne­héz helyzetének megoldásához széles körű tár­sadalmi programra van szükség. Ennek magá­ban kell foglalnia a többi között a rendőrségen, a bíróságon, vagy például a médiában dolgozók szemléletének megváltoztatását is. így az okta­tási intézmények az iskolai idő teljes részét a ta­nításra, az ismeretek átadására tudják fordítani. Elmondta: a magyar szakminisztériumban is felvetődött annak a lehetősége, hogy a francia modell alapján úgynevezett prioritási zónákat hozzanak létre azokban a térségekben, ahol Michel Digne (baloldalt), a francia oktatási minisztérium szakértője ugyancsak elégedett volt a Hegedűs T. András középiskolában látottakkal fotó: mészáros nagyobb számban élnek társadalmilag hátrá­nyos helyzetű állampolgárok. E kiemelt térség az elképzelések szerint Bor­sod megye lesz, ám a programba a Hegedűs T. András középiskola is be kíván kapcsolódni - mondta el érdeklődésünkre Csilléi Béla, az in­tézmény igazgatója. Csilléi Béla szerint többek között ennek lehetőségét felmérni érkezett a szolnoki iskolában Michel Digne. Bár az még nem dőlt el, hogy milyen szerepet kap a prog­ramban a Hegedűs, a francia szakértő azonban elégedett volt a középiskolában tapasztaltakkal. Előítéletet oldó értelmiség Romológiai konferencia szolnoki előadókkal A roma népesség problémái­nak megoldása erősödő ér­dekvédelmet kíván, amely­hez saját cigány értelmiség­re van szükség — hangzott el a Pécsi Tudományegyete­men rendezett felsőoktatási konferencián. A felszólalá­sokból, előadásokból azon­ban az is kitűnt, a nem ro­ma értelmiségnek is meg kellene ismernie a romákat, és ebben kulcsszerepe lehet a romológiai képzéseknek. Az Oktatási Minisztérium támo­gatja a romológiai képzést, illetve annak beépülését a cigányság fel- emelkedését szolgáló programok­ba — hangoztatta a konferencián a szaktárca főosztályvezetője. Szövé- nyi Zsolt rámutatott: a pedagógus- képzés kiemelkedő szerepet ját­szik az önálló értelmiség kialaku­lásában. Arra is figyelmeztetett, hogy az oktatáson kívül szükség van a szociális és egyéb területeket érintő fejlesztésekre is. Az oktatási intézményrendszer mellett az ösz­töndíjak és a kisebbség támogatá­sát célzó állami és társadalmi prog­ramok, illetve a romák segítését célzó PHARE-projekt is hozzájá­rulhatnak ahhoz, hogy hazánkban minél kevesebb legyen az iskolá­ból kimaradó cigány fiatal és az el­veszett tehetség. Kaltenbach Jenő, a nemzeti és kisebbségi jogok or­szággyűlési biztosa azt hangsú­lyozta, hogy a roma értelmiség te­heti a legtöbbet a népcsoporttal szembeni előítéletek leépítéséért, a cigányság problémáinak megoldá­sáért. A tanácskozáson megvitatták a romológiának a pedagógusképzés­ben és tudományos kutatásban be­töltött szerepét. A megszólaló szakemberek között két szolnoki is volt. Kerékgyártó T. István társa­dalomkutató, a Szolnoki Főiskola tanára a Paradigmaváltás a cigány­ságkutatásban, míg Csilléi Béla kurzusvezető egyetemi oktató Ro­ma esély a felsőoktatásban címmel tartott előadást. Munkájuk az esélyteremtés A szolnoki cigány önkor­mányzat és a Kisebbségi Jogvédő Egyesület a közel­múltban adta át a Kisebbsé­gi Díjat. A képviselők ezút­tal két olyan szakembert — Deák Miklósáét, a szolnoki munkaügyi központ vezető­jét, és Venczel Jánost, a szol­noki Hegedűs T. András szakiskola kollégiumának igazgatóját — jutalmaztak, akik nem tettek többet, csak a munkájukat végezték. Igaz, azt nem akárhogyan. Deák Miklósáé szerint a Kisebbsé­gért Díj a munkatársai erőfeszítései­nek is szól. Az 1990-es évek elején ugyanis szép számmal je­lentek meg a munkaügy központokban romák, és kezdet­ben a többségüknek segíteni sem tudtak. Az elmúlt esztendőkben azonban több felzárkóztató prog­ramot indítottak el. így a központ segítségével nem csak az általános iskolát fejezhetik be az azt koráb­ban elmulasztók, de szakképesí­tést is szerezhetnek. Nemrégen pedig elindították a roma közös­ségfejlesztő aktivisták képzését. Remény szerint a tanfolyamot el­végzők a tanult technikák segítsé­gével képesek lesznek az adott kö­zösség problémáinak feltárására, érdekeik képviseletére. De hozzá­járulhatnak a különböző képzés­ben résztvevő cigány származású­ak arányának növeléséhez is. Ha más megközelítésben is, de szintén a hátrányos helyzetűek felzárkóztatására, a tehetség gon­dozására tette fel eddigi életét Ven­czel János. Harminc esztendeje foglalkozik a halmozottan hátrá­nyos helyzetű gyerekekkel, és másfél éve vezeti a „Roma esély” program alapján működő Hege­dűs T. András szakiskola kollégiu­mát. Azt a kol­légiumot, mely - Venczel Já­nos szándéka szerint - több egyszerű diák­szállónál. Az ott élő tanulók többségének a családi környe­zetből hozott szokásai, beidegző­dései nem elegendők ahhoz, hogy a társadalmi beilleszkedésük töké­letes legyen. Éppen ezért őket a kollégium próbálja meg felkészíte­ni a önálló életre, megtanítva szá­mukra olyan társadalmi szerepe­ket, mint a jogkövető magatartás, az alá- és fölérendeltségi viszo­nyok. Mindemellett a pedagógu­sok, nevelők feladatuknak tekintik az eredményes tanuláshoz nélkü­lözhetetlen érzelmi és anyagi vé­dettség megteremtését is. Mindezt úgy tűnik, sikerrel teszik. _____■ Ro ma farmerekért Húszmillió forinttal igyekszik se­gíteni az Autonómia Alapítvány új programja a roma farmergaz­daságok létrejöttét. A részben visszatérítendő támogatásra a ci­gányok önálló gazdasági tevé­kenységét elősegítő társadalmi szervezetek már működő prog­ramjukkal pályázhatnak. Egy- egy szervezet eszközvásárlásra vagy a meglévő állatállomány bővítésére legfeljebb 2,8 millió forintos támogatást kaphat, amelynek 10 százalékát kell visz- szatéríteni. Az elbírálásnál előny­ben részesülnek azok a pályáza­tok, amelyekben a résztvevők a szakmai tudást fejlesztő prog­ramrészeket dolgoznak ki; hatá­rozott elképzeléseket tartalmaz­nak a projekt folytatására; együttműködnének a területen működő szakmai szerveződé­sekkel, valamint kömyezetkímé- lő technológiát alkalmaznak. ■ Hét diszkriminációs ügy A Kisebbségi Jogvédő Iroda egy éve Az elmúlt esztendőben hét diszkriminációs jelenségre utaló ügyben járt el a Szol­noki Kisebbségi Jogvédő, Iroda. Az esztendő első hat hónapjában összesen 136 esetben nyújtottak valami­lyen jogi segítséget az arra rászorulóknak. A nemrég elkészült jelentés szerint a jogvédő iroda, illetve az azt mű­ködtető egyesület igen nagy hang­súlyt igyekezett helyezni az okta­ben együttműködési megállapo­dást kötött a CÉSZ-szel, a felnőtt- képzés kapcsán a megyei munka­ügyi központtal. Az egyesület folyamatosan mű­ködtette jogi tanácsadó szolgálatát, mely számos családnak nyújtott segítséget családi pótlék, gyes, gyermekvédelmi támogatás és más ügyek intézésében. Az egyesület­hez beérkezett 136 ügyből négy esetben találkoztak diszkrimináci­ós jelenséggel az egyesület munka­társai. Az egyik esetben például tásra. Tavaly ■ két tanfolyam idejére is isko- ■ lapadba ültet­A JOGVÉDŐ EGYESÜLETHEZ BEÉRKEZETT ÜGYEK ■ Ny. M. és élettár­sa M. A. — mind- - ketten cigány származásúak ­Lakásügy 34 ték a megye ci­Jogi 45 lakást vásároltak gány önkor­Munkaügy 11 egy megyei tele­mányzatainak Oktatásügy 8 pülésen. Á házba és civil szerve­Rendőrségi, hatósági 5 hamarosan be is zeteinek veze­Diszkriminációs 7 költöztek hét tőit. A kisebb­Szociális 5 gyermekükkel. ségi közéleti Önkormányzati 3 Am mielőtt még szakember­Egyéb megmelegedhet­képzés mellett konfliktuske­(OTP-, közüzemi tartóz, stb) 18 tek volna a csalá­di fészekben, rö­zelésre is oktatatták az egyesület munkatársai a roma szervezetek képviselőit. Több alkalommal szerveztek szakmai fórumokat, konferenciákat is a különböző ci­gány szervezetekben tevékenyke­dőknek. Az egyesület tovább bőví­tette kapcsolatait is. A hatéko­nyabb érdekérvényesítés érdeké­vid időn belül kétszer is 10-15 fős csoport ütött rajtuk. Arra próbálták rákényszeríteni őket, hogy hagyják el a falut. A család nem tehetett mást, mint hogy eladta a házat és egy másik településre költözött - olvasható az irodát vezető dr. Pálfi Miklós jelentésében. Huszonöt bot a cigány szóért A cigány és a magyar kultúra több mint ötszáz éve él egy­más mellett, ám a tanköny­vekben a mai napig alig vagy egyáltalán nem esik szó a ro­mák történetéről. így — szemléletet is formáló tárgyi tudás híján — nem csoda, ha az előítéletek rögzülnek a többségi társadalomban. Eze­ket kívánjuk oldani, a ci­gányság történetét vázlatosan (a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár helyismereti gyűjte­ményének segítségével) is­mertető sorozatunkban. Magyarországon a cigányügy átfo­gó „megoldására” először Mária Terézia és fia, II. József uralkodása idején történt kísérlet. A legfőbb kifogás ellenük akkoriban a csavar­gás, kóborlás, az élelem- és állatlo­pás volt. Ezért az uralkodók a cigá­nyok letelepítését és a földműves­vagy kézművesmunkákra szokta­tását, beolvasztását tűzték célul. A rendeletek a felvüágosodás korá­nak abból az alapelvéből indultak ki, hogy minden ember a termé­szet szerint egyforma. Ennek meg­felelően Mária Terézia első rende­letéiben minden fajta megkülön­böztetés eltörlésére törekedett. Megtiltották például a cigány név használatát, helyette újmagyarok­nak vagy újparasztoknak kellet ne­vezni a romákat. De tilalmazták számukra a muzsikálást, a lóku- peckedést, a vándorlást is. Ez utób­bi megakadályozandó elrendelték a sátraik szétrombolását és házak­ba telepítésüket. Kötelezővé tették az asszonyoknak és gyerekeknek az adott vidék viselete szerinti öl­tözködést, a vajdák helyett pedig a település elöljáróinak való enge­delmeskedést. A cigányok számá­ra a legfájóbb mégis gyermekeik „elszedése” volt. A törvény szerint ugyanis a gyerekeket négyeszten­dős korukban elvették a szüleiktől, és parasztembereknek adták oda nevelésre. Tették mindezt abban a reményben, hogy a következő ge­neráció falulakó mesteremberekké válik. A cigány gyerekek azonban gyakran visszaszöktek szüleikhez, ezért a Jászkun kerületek 1777-ben például úgy rendelkeztek, hogy Jászberényből Kisújszállásra, Szentmiklósra, Halasról Alsószent- györgyre kell szállítani a roma gye­rekeket. II. József a helytartótaná­cson belül egy cigányügyi osztályt is létrehozott. Elrendelte a cigány gyermekek kötelező, ingyenes is­koláztatását. Ugyanakkor megtil­totta a cigány nyelv használatát. Minden romának azon a nyelven kellett beszélnie, amit az adott tele­pülésen használtak. Aki akár egyetlen szót s kiejtett cigányul, az huszonöt botütést kapott. Az oldal az Országos Cigány Önkormányzat és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az önkormányzat viseli. Deák Miklósné Életben maradni _______________________TELEKI JÓZSEF_______________________ A cigányság a magyar társadalom állatorvosi lova - jutott eszembe a Lungo Drom (magya­rul: Hosszú Út) által Szolnokon, a cigányság jövőjéről szervezett konferencia előadásait hallgatva. A miniszterek, államtitkárok szava­iból kiviláglott: a roma lakosság „kórképén” — hasonlóan az állatorvosi tankönyvekben szereplő lóhoz — minden baj kirajzolódik, amitől a többségi társadalom különbö­ző csoportjai szenvednek. Sem a munkanélküliség, sem a piac­képes szakma hiánya, sem a tarthatatlanná váló lakáskörülmé­nyek, sem a romló egészségügyi állapot nem nevezhető csak a roma népesség „betegségnek”. így akár az is kijelenthető, hogy ma a cigányság integrációját gyakorlatilag ugyanaz a probléma nehezíti, amellyel a nem cigá­nyok többsége is küszködik: nevezetesen a társadalom kettésza­kadása. Bár a politikusok között akad, aki állítja, megállt ez a kedvezőtlen folyamat. Ám „alulnézetből” aligha fogadható el ez vélekedés, ha csak úgy nem, hogy a társada­lom szövete már a jelenlegi­nél jobban nem feselhet tovább — azaz egyszer és mindenkorra kettévált. Mindezek alapján nem meglepő, ha az „alulrekedtek” - legyenek cigányok vagy nem cigányok - úgy érzik, reménytelen helyzetbe kerültek. Reménytelen, de nem esélytelen helyzetbe. Az oktatás kiutat kínálhat. Bár ez a kiút ugyancsak hosszú és göröngyös. A válto­zás két-három generáció múltán lesz mindenki számára kézzel­fogható. Ráadásul az úton való elindulás is gondot jelenthet: akad család, ahol az a kérdés, hogy kenyeret vagy tankönyvet vesznek a gyereknek. Éppen ezért az önsorsjobbító szándék mellett a „felül lévők” és az állam segítsége is elkel. Még így is csak bízhatunk abban, hogy a magyar társadalom állatorvosi lo­va is életben marad, és végig tud menni a hosszú úton. A cigányság társadalmi beilleszkedését ugyanazoka problémák nehezítik, amelyekkel a nem cigányok többsége is küszködik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents