Új Néplap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-16 / 40. szám

2001. Február 16., péntek MEGYEI KÖRKÉP 3. OLDAL Sorokban ÁLLÁSTALANOK. Jelenleg az Észak-alföldi régióban van a leg­több munkanélküli; Hajdú-Bi- har, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyé­ben együttesen 97 929 állástalan ember szerepel a nyilvántartás­okban. Az egy hónappal ezelőtti adatokhoz képest 7,9 százalékkal nőtt a munkanélküliek száma a térségben. Szabolcsban 40 724, Hajdúban 34 811, míg Szolnok megyében 22 394 munkát kere­sőt (ebből 1135 pályakezdőt) tartanak nyilván. „NEM ELADÓ!” - Felhívjuk a kormány figyelmét a készülő földtörvénnyel kapcsolatban, hogy a magyar termőföld nem- [ zetfenntartó és nemzetmegtartó | tényező. Ezért az külföldiek szá­mára semmilyen formában ne legyen elidegeníthető - áll töb­bek között a Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövet­sége (Metész) lapunkhoz eljut­tatott nyilatkozatában. A szerve­zet február 14-én, a magyar föld napján megtartott kibővített ve­zetőségi ülésén értékelte a me­zőgazdaság időszerű kérdéseit és az agrárkormányzat munká­ját. Megállapította, hogy a csalá­di gazdálkodási modell nem tu­dott kibontakozni az elmúlt tíz év alatt sem. ■ Csecsemőgyilkos anya (Folytatás az 1. oldalról) Úgy gondolja - mondta a bíró­ságnak —, hogy a mostani szü­léssel hátha jóváteheti korábbi bűnét, amit egyébként soha sem tagadott. Az első fokú ítéletben j újszülött megölésében állapítot­ták meg a bűnösségét, tettéért 3 év börtönt szabott ki a megyei bíróság. Az ügyész és ő is három nap gondolkodási időt kért, mie­lőtt döntetnének arról, hogy el­fogadják-e az ítéletet, vagy fel­lebbeznek az ellen. A döntés te- hát még nem jogerős. h. oy. Nem kérdés az érettségi (Folytatás az 1. oldalról) A jászberényi Klapka György Szakközép- és Szalonunkáskép- ző Iskolában idén két nappalis és két levelező tagozatos osztály tagjai fejezik be tanulmányaikat, kivétel nélkül az érettségizés szándékával. A választás lehető­ségét önmagában nem tartják ir­racionálisnak az intézményben, hiszen korábban sok olyan szak­ma volt, amelyhez csak a közép­iskolai végzettséget követelték meg. Mára azonban ezek száma csökkent, a továbbtanulni szán­dékozók számára pedig egysze­rűen nincs alternatíva. m. g. a. MINŐSÉGI MUNKA. A szolnoki Nivó-Flex Kft. nemrégiben elnyerte az ISO 9002-es minőségbiztosítási tanúsítványt. A cég valamennyi személy- és tehergépkocsihoz, valamint mezőgazdasági gépekhez fék- csöveket, tömlőket, résolajvezetékeket, illetve kézifék-, gáz- és kuplungbovdeneket készít. fotó: mészáros Oktatás a fogva tartottaknak Ismét nagy fába vágta a fejszéjét a megyei népfőiskolái társaság. Csütörtökön a Bünte­tés-végrehajtási Intézetben (BVI) elkezdő­dött az oktatási szervezet hatodik kurzusa, az úgynevezett „börtönprogram”. Szolnok A népfőiskolái társaság előzetes felmérést vég­zett a BVI-ben elhelyezett személyekről és az adatokból kiderült, a börtönprogramra jelentke­zők jelentős százaléka a 8 osztály elvégzésig sem jutott. Nagyné Kiss Mária titkár elmondta, hogy a társaság differenciált képzést tart fogva tartott nőknek, férfiaknak, fiataloknak és felnőt­teknek, melyre a jelenleg benttartózkodók egy- harmada jelentkezett. A korábban bevált téma­köröket ismétlik, de újakat is beiktattak az elő­adássorozatba — életvezetés-ismeret nőknek, il­letve bűnmegelőzés elsőbüntényeseknek. Az intézetben leginkább előzetes letartózta­tottak vannak, ezáltal sűrű a személycsere. A program azonban így is eléri a célját, hiszen a Büntetés-végrehajtási Intézetben beindított kép­zés alapja lehet a Tökölön és egyéb intézetek­ben korábbról működő intenzív iskolarendszerű oktatásnak. A program elősegíti azt is, hogy a szabadu­lásra várók jogkövető magatartást tanúsítsanak, és visszailleszkedhessenek a társadalomba. A ta­pasztalatok alapján a fogva tartottak az előadá­sok alatt fegyelmezettek, igénylik ezeket a kép­zéseket. A legtöbben sportolnának is, ám erre helyhiány miatt nincs lehetőség. __________mg Ha zánk nem korrupt ország Szolnok — Nem tartom hazánkat korrupciótól erőteljesen ter­helt országnak — jelentette ki tegnap a Hozam Klubban tartott előadásában dr. Ko­vács Árpád. Az Állami Számvevőszék elnöke kifejtette: ha egy ország képes ezeket az ügyeket - olajügy, ki- sebb-nagyobb megvesztegetési ügyek — feltárni, botrányt csinál­ni belőle, a jog hatékonyságával leírni azokat az embereket, akik ilyen eszközöket igénybe vesz­nek, és kiiktatni a politikából vagy a gazdaságból, akkor az az ország képes elviselhető szinten kezelni a korrupciót. A továbbiakban kijelentette, hazánkban a korrupció nem a baksisadásos formájában jelent meg, hanem a kölcsönös szíves­ség formájában. A kölcsönös szí­vességi csekkeket - amelyek minden országban jelen vannak — nem tudjuk igazán kezeim. A „csekkek” néhány év vagy évti­zed múlva is beváltha­tók. Az elnök hozzátet­te: a nemzetközi politi­kát figyelve a korrup­ció a politikai harc esz­köztárába is bevonult, ugyanúgy, mint a meg­vesztegetés. Egy országnak ezzel kapcsolatban nagyon kell arra ügyelnie, hogy saját magát a való­ságosnál jobban ne értékelje le. Nem nekünk kell ugyanis azt be­bizonyítani, hogy „korrupt disz­nók” vagyunk, és ügyeket kreál­ni, mert ez a nemzetközi tőkebe­fektetés szempontjából preferen­ciákat változtat meg. Aki ilyen ügyeket „működtet”, az érdeket és mozgásokat akar megváltoz­tatni. Az elnök megjegyezte, a pénz­ügyi világ szabályozási gondolatköre abba az irányba mozog, hogy kü­lönböző normatívákat adnak ki. Ezek teljesítése vagy nem teljesítése ki­nyit vagy bezár bizonyos kapukat, amin keresztül a mozgás pénzek meg­szerzését jelenti — vagy sem. Példának a magyar agráriu- mot hozta fel, miszerint ha a Sa- pard-pénzekhez akarunk jutni, akkor többek között kifizető ügy­nökséget kell létrehozni, amit másfél év óta képtelen a miniszté­rium felállítani. Ennek híján 27 milliárd forintnyi uniós támoga­tás felhasználása tolódik. VÉLEMÉNY BARANYI GYÖRGY A tűzoltók feje fölött oda- vissza ütögetik a labdát Pótlékpingpong A tűzoltók helyében már régen nagyon tüzes lenne a hangulatom. Mások használják ugyanis évek óta azt a pénzt, ami nekik jogo­san jár, és amelyet máig nem fizettek ki. Az önkormányzati tűzoltók 1997(!) óta nem kap­ják meg az ügyeleti díjukat, illetve a délutáni és éjszakai pótlékukat, ami kamatokkal együtt mintegy hétmil- liárd forintot tesz ki országosan. Időközben minden lehetséges fórumot végigjártak már ez ügyben a csalódott tűzoltók, de eredményt nem tudtak elérni, csak szép, luftballoncsokorba kö­tött ígéreteket kaptak, amelyek aztán úgy pukkantak ki sorra, mint az egyre magasabbra szálló léggömbök. A minap aztán megelégelték ezt a helyzetet, és úgy döntöttek, amennyiben a márciusi illetményük nem tartalmazza az elmaradt pénzüket is, akkor újra munkaügyi perek sorozatát indítják el. A tűzoltókkal eközben pingpongmeccset játszanak, ahol az asztal két oldalán az önkor­mányzatok, illetve a Belügy­minisztérium képviselői áll­nak, a tűzoltóság pedig a háló, amely fölött egymás­nak ütögeti a labdát a két fél. így passzolgatja egymásnak évek óta a problémát a Belügy­minisztérium (mondván, fizessenek az önkormányzatok), illet­ve az önkormányzatok (mondván, mégis csak a Belügyminisz­tériumnak kellene fizetnie, mert nekik erre egyszerűen nincs keretük). A Legfelsőbb Bíróság időközben kimondta: a kifizeté­sek végrehajtója a munkáltató, azaz a BM szerint az önkor­mányzat. Budapesten és Salgótarjánban már rájöttek, hogy sza­badulni kell ebből a tűzoltókra nézve megalázó helyzetből, és fizet az önkormányzat — a pénzt meg majd valahogy behajtja a kormányzattól. Megyénkben ilyenre egyelőre nincs példa. A tűzoltók pedig addig is ha kell, tüzet oltanak, vízből vagy a víztől mentenek, egymásba futott gépjárműveket vágnak szét, belőlük sérülteket-halottakat emelnek ki, lehozzák az öngyil­kost a hídról, vegyi anyagot tüntetnek el az utakról és így to­vább - egyszóval végzik a munkájukat. És úgy érzik, nagyon kibabráltak velük, mert eközben társaik, a rendőrök minden ilyesféle juttatást megkapnak rendesen. Nem csodálnám, ha egy nap a tűzoltók „letennék a fecskendőt”, és azt mondanák, akkor most itt megállunk, és amíg nincs pénzünk — mert vala­miből meg is kell élni —, addig nem mozdulunk. Csakhogy őket ismerve, a kötelességüket sohasem tagadnák meg. Éppen ezért könnyű velük, az ő elmaradt pótlékukkal pingpongozni. De ki fog nekik fizetni? Elrettentő példa Rákos tüdővel riogatják a dohányzó tiniket? Első hallásra talán meglepő akcióba kezdett az ÁNTSZ megyei intézete. Dohány­zásellenes propagandájuk nem új keletű formája azonban annál inkább. Egészségügy Sok fiatal úgy gyújt rá az első ci­garettára, majd szokik rá alig ti­zenévesen a dohányzásra, hogy nincs tisztában vele, micsoda pusztítást vihet végbe ezzel a szervezetében. Ha hall is róla, nem veszi komolyan. Most olyan akció indul, amely talán sokkolja a diákokat, és ennek hatására re­mélhetőleg jóval kevesebben döntenek úgy, hogy nikotinnal mérgezik a szervezetükét. Mint dr. Kovács László megyei tisztifő­orvostól megtudtuk, ezekben a napokban-hetekben felkeresik a város középiskoláit, s először a tantestületnek mutatnak be egy kipreparált infarktusos szívet, il­letve rákos tüdőt. Amennyiben a testületek úgy döntenek, hogy di­ákjaik elrettentésére hatásosak ezek a beteg szervek és a hozzá­juk kapcsolódó előadás, a későb­biekben a fiataloknak is bemutat­ják ezeket az tisztiorvosi szolgá­lat szakemberei. Néhány iskolá­ban már jártak, s a legtöbb he­lyen kedvező volt a fogadtatás. Ha sok intézmény érdeklődik, természetesen nem csak Szolno­kon, hanem az egész megyében lehetőség nyílik az efféle tájékoz­tatásra. szs AZ OLVASOE A SZÓ Kétmillió hétszázezer illúziója Életben van egy törvény, ami sze­rint üzemben tartási díjat kell fi­zetnünk a tévéműsorok vételére alkalmas berendezések után. Ezen kötelezettségünk akkor is áll, ha hónapokig nem „katta­nunk rá” az egyébként élvezhetetlen, idegesí- tően semmitmondó műsorokra. Négy évvel ezelőtt jól megijesztet­tek bennünket, amikor tudtunkra adták, a díj adó módjára behajtha­tó, és a mulasztásért büntetés is kiszabható, nyilatkozatunk valóság- tartalma pedig - hogy van-e vagy nincs adás vételére alkalmas készülék a la­kásunkban - bármikor ellenőriz­hető. Volt is néhány balek, aki a fenyegetettség érzésétől hajtva bejelentette éveken át addig za­vartalanul működtetett készülé­OLVASÓI két (mások meg addig is fizet­tek), legalább félmillióan azon­ban nem ijedtek be, ők azóta is ingyen tévéznek. Úgy saccolják, az országban hárommillió ötszázezer körül le­het a készülékek száma, ebből két­millió hétszázezer után fizetnek, né­hány tízezer 70 éven felüli kedvezménye­zett is van, a többiek viszont a mi kon­tónkra szórakoznak, mert a szolgáltató nagy valószínűség­gel ezt a veszteséget rajtunk hozza be. Ráadásul minket még az a ve­szély is fenyeget, hogy büntetés­képpen dupla díjat kémek, ha akárcsak egy napot is késünk a befizetéssel. Mindezek tükrében elgondolkodtató, rendben van-e minden annál a kétmillió hét­százezer előfizetőnél, akik eleget tesznek a törvény paragrafusai­nak, és bejelentett készülékük után rendszeresen, pontosan fi­zetnek (egyikük-másikuk 30-40 éve folyamatosan). Annál is in­kább megfontolandó „állapo­tunk” felülvizsgálata, mert mint olvasom, a lebukás kockázata igen csekély, az ellenőrzésre fel­hatalmazott hatóságok tavaly pél­dául mindössze 450 háztartásról derítették ki a szabálytalanságot. Van persze egy ennél korrektebb ajánlatom is: ezután is zokszó nélkül fizetünk, ha azok, akiknek megvan erre a felhatalmazásuk, haladéktalanul intézkednek a mulasztókkal szemben. Ez eset­ben kétmillió hétszázezer tisztes­séges állampolgár élhetne abban az illúzióban, hogy a törvény sza­va szent és sérthetetlen. MARTON FERENC Mire szánja adója egy százalékát? Körkérdés Az adóköteles jövedelemmel rendelkezők ezekben a hetek­ben nyilatkozhatnak arról, felajánlják-e karitatív szerve­zeteknek személyi jövedelem- adójuk egy százalékát. La­punk ennek kapcsán arról kérdezősködött: ki, milyen célra szánja ezt az összeget? Báli Zoltán, 28 éves ügyintéző: — Idén lesz először lehe­tőségem dön­teni erről a kérdésről, és természetesen szeretnék egy jó ügyet segí­teni adóm egy százalékával. Ám azzal kap­csolatban egy kicsit bizalmatlan vagyok, hogy valóban eljut-e és a megfelelő célra fordítják-e a pén­zemet. így mielőtt választanék, előbb alaposan tájékozódom majd. Józsa Mária, 48 esztendős pénzügyi előadó:- En már évek óta rend­szeresen az egyik egyház és egy helyi egészségügyi szervezet mun­káját támoga­tom adóm egy százalékából. Idén sem változtatok ezen, mert meggyőződésem, hogy jó helyre kerül a pén­zem. Újhelyi Sán­dor, 51 éves profi tenisz­edző:- Korábban nyilatkoztam erről, de idén úgy döntöttem: nem teszem. A sportra most is szí­vesen fordítanám, de arra sajnos nem lehet. Máshová pedig azért nem adom, mert nem tudom el­lenőrizni, mire használják. Ha te­hetném, akkor inkább magam vennék mondjuk egy inkubátort és személyesen adnám át valame­lyik kórháznak. Hegedűs Éva, 28 esztendős ki­rendeltségvezető:- Korábban adóm egy szá­zalékának ked­vezményezett­jeként, két éven keresztül is megjelöltem egy gyermek- gyógyászati alapítványt. Ám mindkét alkalommal kaptam egy levelet az APEH-től, mely szerint ez az összeg olyan cse­kély, hogy nem tudják átutalni a megjelölt szervezetnek. BUGÁNY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents