Új Néplap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-13 / 241. szám

HMM 2000. Október 13., péntek 3. OLDAL MEGYEI KÖRKÉP Sorokban GYÓGYVÍZ. Azt szeretné a ti- szaföldvári önkormányzat, ha a tulajdonában lévő termálstrand vizét gyógyvízzé nyilvánítanák az illetékes hatóságok. A hosz- szú, számtalan vizsgálatot ma­gában foglaló procedúra meg­kezdődött, ám sok feladat vár az üzemeltetőkre is, többek kö­zött szeretnének téli fürdőt ki­alakítani. HELYETTES SZÜLŐK. Mint arról annak idején hírt adtunk, az önkormányzat korábbi dön­tése alapján létrehozták Szol­nokon a helyettes szülői háló­zatot. Ennek feladata például egyedül álló szülő balesete, kórházi ápolása vagy egyéb okok miatt átmenetileg gondo­zás nélkül maradó gyermekek ellátása. Az önkormányzat tíz helyettes szülő munkájának fi­nanszírozásáról döntött, de eddig tizenegyet sikerült beál­lítani. A majdani helyettes szü­lők munkájuk megkezdése előtt 28 órás képzésen vettek részt, ami a napokban fejező­dött be. MINŐSÉG AZ ISKOLÁBAN. Holland minőségbiztosítási rendszer alapján szervezik az oktatást a tiszatenyői általános iskolában. A rendszer lényege, hogy a gyermek személyisége van az oktatás középpontjában. A megyében hét iskola válasz­totta ezt a, rendszert. Tiszate- nyőn ezenkívül a szegedi egye­tem kutatásába is bekapcsoló­dik az iskola. HATMILLIÓT NYERTEK. A ravatalozó helyreállítására ötmillió, a kastélyéra egymillió forintot nyert az örményesi önkormányzat. A belvíz miatt sérült más ingatlanok helyreál­lítása is folyik, valamint a belvízelvezető csatornarendsz­ert is tovább építik. A 25 mil­liós beruházást a megyei területfejlesztési tanács is támogatja._________________■ Lebukott cigarettacsempész (Folytatás az 1. oldalról) A férfit gyorsított eljárásban teg­nap állították bíróság elé, és fél órán belül a jogerős ítélet is megszületett. A külföldit 5 évre kiutasítot­ták az országból, és a bíróság el­rendelte a lefoglalt 70 karton ci­garetta elkobzását is. A vádlott tolmácsa segítségével úgy nyi­latkozott, egyetért a büntetéssel, Magyarországra pedig soha töb­bet nem kíván visszajönni. A ha­zánkból évekkel ezelőtt egyszer már kiutasított külföldi tehát szabadon, ám nincstelenül utaz­hat haza... HGY BERÉNYI MŰHELY. Tegnap délután nyílt meg a jászberényi Déryné Művelődési Központban a Berényi Műhely alkotóközösségének hagyományos őszi tárlata. Az október 20-ig nyitva tartó kiállítá- son 12 alkotó legfrissebb munkáival ismerkedhet meg a nagyközönség.________________ fotó:s.j. \ Jól vizsgázott a katasztrófavédelem Az ENSZ is elismeri a hazai szervezet tevékenységét Szolnok Az ENSZ a természeti ka­tasztrófák elleni védekezés világnapjává nyilvánította október második szerdáját. A szolnoki Hozam Klub tegnapi vendégét, az orszá­gos katasztrófavédelmi fő­igazgatót, dr. Bakondi Györgyöt arról kérdeztük, mit tart e jeles napon a leg­fontosabbnak a hazai ka­tasztrófavédelemmel kap­csolatosan.- Az ENSZ meghirdetett egy 10 éves programot, a katasztrófák el­leni védekezés évtizedét, amely­nek célja többek között a kataszt­rófák megelőzésének, az ellenük való védekezésnek, a következ­mények felszámolásának minél j összehangoltabb végrehajtása volt. Ez a program az elmúlt év­ben fejeződött be. Az ENSZ köz­gyűlésének határozata alapján azonban Genfben létrehoztak egy állandó igazgatóságot a mun­ka folytatása érdekében. Ez a szervezet évente egy alkalommal zsűrit hoz létre, amely értékeli, hogy az adott évben a katasztrófavé­delem területén melyek azok az országok, ame­lyek a legtöbbet tették. Idén hat országot, kö­zöttük hazánkat tüntet­tek ki oklevéllel — mondta dr. Bakondi György. A főigazgató úgy vélte: a ka­tasztrófavédelem nemzeti ügy. Amikor igazán nagy baj volt ná­lunk, mint például a tiszai árvíz, vagy a cianidszennyeződés, nagy fokú társadalmi összefogást lehe­tett tapasztalni. A bajban közvet­lenül érintett közösségek teljes erővel részt vettek a védekezés­ben, a lakosság többi része pedig szolidaritást vállalt velük. Ez a nemzeti összefogás sikeres volt, mert nem került sor gátszakadás­ra, nem volt emberáldozata ezek­nek a katasztrófáknak. Hozzátet­te: csak az elemi csapá­sok 150 milliárd forintos kárt okoztak az ország­nak 1998 novembere óta és ebből a kormány­zatnak 86 milliárdot kel­lett felülfinanszíroznia. Lapunk érdeklődésé­re az országos főigazga­tó elmondta, a hazai ka­tasztrófavédelem szervezetének megalakulásával egyidejűleg "ha­zánkban kialakult ár- és belvíz­helyzetben elvégzett feladatok iga­zolták azt, hogy a szervezetek be­osztottjai szakértelemmel, bátor­sággal, áldozatkészséggel vettek részt a munkákban. Ez is segített abban, hogy az ország sikeresen oldotta meg ezeket a problémákat. Új agrárkamarai elnök Megyei információ Új vezetőt választottak szer­dán a megyei agrárkamara élére. Az újjáalakult köztes­tület jelenleg 352 tagot számlál. Papp László, a november l-jétől önkéntes alapon szerveződő kamara titkára lapunkat úgy tá­jékoztatta, hogy a szerdai kül­döttgyűlésen megválasztották az új vezetőt, a testületeket, küldötteit, az országos tisztség­viselő- és országos testületitag­jelölteket. Az új elnök dr. Gyuricza Béla, a Palotási Mezőgazdasági Rt. ügy­vezető igazgatója lett. Alelnökök: dr. Deme Pál, a kunhegyesi Kö­zép-tiszai Mg. Rt. elnök-vezér­igazgatója, Tóth Tibor, a török­szentmiklósi Surjány-Hús Kft. ügyvezetője és Pesti Gyula, a jász­berényi Kossuth Mg. Rt. elnök-ve­zérigazgatója. Megválasztották az ellenőrző és etikai bizottsági ta­gokat is. Kijelölték azt az öttagú bizottságot is, amely az új kama­ra alapszabályán és további belső szabályzatainak előkészítésén fáradozik. A választáson részt vett többek között az FVM jogi főosztályvezetője, dr. Tóth Tibor és Kasza Antal, az FVM megyei hivatalának vezetője. Papp László elmondta, a ka­mara taglétszáma jelenleg 352. A tagi kör a megye agrárgazdaságá­nak súlyából 55 százalékot képvi­sel. A 352 tag 75 százaléka társas szervezet, a fennmaradó 25 szá­zalék egyéni vállalkozó és kis­mértékben őstermelő. ta VÉLEMÉNY BISTEY ANDRÁS \ Művésznyomor A 19. századi romantikus regények gyakori fő­hőse a nyomorgó zseni, a nagyszerű művész, aki büszkeségből, élhetetlenségből, esetleg azért, mert kora nem ismeri föl tehetségét, nem akar vagy nem tud hozzájutni az őt meg­illető elismeréshez. A romantikus regényben az ilyen művész meghal, s csak akkor ismerik föl, hogy ki volt, vagy valamilyen csodálatos véletlen folytán mégis megkapja, ami tehetsége jogán jár neki. A 19. század véget ért, a romantikus regények kora elmúlt, a művésznyomor azonban megmaradt, legföljebb díszletei váltak szürkébbé, nyomasz­tóbbá. Derkovics a szó szoros értelmében éhen halt, József Attilának „havi kétszáz sose telt”, Kohán György élete nagy részében lakásért és ellátásért volt kénytelen képekkel fizetni, és a felsorolást még folytathatnánk. Nem jó, ha a politika dönt a művész rangjáról és életfeltétele­iről, de az sem jó, ha a piac teszi ugyanezt. A piac ugyanis az esetek túlnyomó részében a bejáratott középszert értékeli, a Ka- rinthy-féle „nincsen benne semmi, ámde az legalább érthető”-t, vagy a harsány divatot, legyen az egyébként bármilyen múlan­dó. A helyzetet azonban még bonyolítja, hogy Magyarországon a kortárs művészetnek nincs igazán piaca, vásárlásokról, meg­rendelésekről sok esetben nem is a piac, hanem a hivatal dönt a maga igen gyakran művészeten kívüli szempontjai szerint. Az a művész pedig, aki nem hajlandó a jól kitaposott ösvényen járni, vagy nem elég agresszív ahhoz, hogy „áruját” rátukmálja a „fogyasztóra”, napjainkban is könnyen megismerkedhet a nyo­morral. Nem egy gazdag életművet létrehozott, műveivel hazai és kül­földi múzeumokban is jelen lévő, kiállításokon sikereket aratott idős művész él igen nehéz anyagi körülmények között, nevetséges összegű nyugdíjból, egyre kevesebb lelkesedéssel segítő cégek tá­mogatásából, esetleg az önkormányzatok segélyéből. Pedig első­sorban nem segélyt, hanem megrendelést, vásárlást szeretnének. ___________AZ OLVASÓÉ A SZÓ_______ v Közpénzen a Riviérán? Amikor a szolnoki önkormány­zat meghozta radikális, költség­kímélő — de sokak véleménye szerint ésszerűtlen és káros - döntését az oktatási intézmé­nyek átszervezéséről, bezárásá­ról, nem volt más választásuk a szülőknek és az érintett pedagó­gusoknak, mint tudomásul ven­ni. Még akkor is, ha tudták, a vál­tozások a családok és a megma­radó intézmények életében zava­rokat okoznak. Egy idő után a szülők beletörődtek az új hely­zetbe, az intézmények pedig kényszerűen vállalták az oktatás színvonalát vitathatatlanul befo­lyásoló, nagy létszámú osztályo­kat. Mert hát, valljuk be, elfogad­hatónak tűnt a döntéshozók ér­velése: ha a megmaradó intézmé­nyek működési feltételei csak ezen az áron biztosíthatók, hát meg kell hozni ezt az áldozatot! A megszorító intézkedések hatá­sáról azonban semmit nem hal­lunk, így nem tudjuk azt sem, ke­letkezett-e tényleges megtakarí­tás, s ha igen, azt mire fordítot­ták. Most viszont hallom, hogy úgy, mint tavaly, az idén is kül­földre - pontosabban /él-Fran- ciaországba - utazott egy intéz­ményvezetőkből álló delegáció. Állítólag jutalomképpen, ki­mondva vagy kimondatlanul, már-már alanyi jogon. Feltétele­zem, egy erre elkülönített keret­ből jutott pénz az utazásra. De milyen alapon van erre pénz, amikor az intézmények ma is működőképességük határán van­nak, változatlanul súlyos teher a közüzemi számla kifizetése, napi apró gondok nehezítik az okta­tást, hiszen még a krétával is spó­rolniuk kell. Azt gondolom, ilyen döntések után nem Cannes-ban kell a ta­pasztalatokat gyűjteni: elég volna átmenni a szomszédos intéz­ménybe, mert ott is tudnának újat mutatni! _________KOVÁCS ISTVÁNNÉ, SZOLNOK B ezárják a szolnoki tejüzemet? Bizonytalanságban több mint másfélszáz család Péntek tizenhárom (Folytatás az 1. oldalról) — Az elmúlt esztendő igen nehéz volt, ennek ellenére a tejipari vál­lalkozások közül az egyik legna­gyobb nyereséget a szolnoki üzem produkálta. Több mint 300 millió forintos eredménnyel zár­tuk az tavalyi évet. Az idei első fél * >en pedig már ezt is meghalad­Az év végéig 600 millió forin­tos nyereséggel számoltunk - vá­laszolja érdeklődésünkre a szol­noki üzem igazgatója. Martino­vics Ottó mindezek ellenére 99 százalékig biztos benne, hogy a tulajdonos bezárja az üzemet. Néhány hete a tulajdonos arról tájékoztatta a legszűkebb szolno­ki vezetést, hogy a Hajdú-Tej megvásárolná a Mátra-Tejet és a Jász-Gyöngy-Tejet. Az üzlet gya­korlatilag már meg is köttetett, csupán a Gazdasági Versenyhiva­tal jóváhagyása hiányzik. Ha ez is megérkezik, akkor a tervek sze­rint a termelést Gyöngyösre köz­pontosítják. A dolgozók azonban nem ér­tik, a tulajdonos miért a szolnoki üzem kapujára kíván lakatot ten­ni. A pár hónappal ezelőtti mun­kásgyűlésen ugyanis a Hajdú-Tej vezetői nem csak a pénzügyi mu­tatók miatt dicsérték meg a kol­lektívát, de a minőségért is. Az üzemek közötti „házi versenyt” ugyanis a szolnokiak nyerték meg. A magyarázatot Martinovics Ottó sem tudja, már csak azért sem, mert a döntés ez ügyben nem Szolnokon, hanem a Hajdú- Tej tulajdonosánál, a Nutrícia Kft. budapesti igazgatóságán született meg. A társaság igazgatóját, Kiss Pál Istvánt azonban tegnap hiába kerestük. A buszmegállóban várakozó, hazafelé tartó munkások között azonban van, aki tudni véli, Szol­nokot csakis azért „írhatták le”, mert Gyöngyös közelebb van az autópályához. Mások ebben nem hisznek, mert a tejet megyénkből nem le­het Gyöngyösre autópályán szál­lítani, mint ahogy vissza sem a késztermékeket. Á diskurzusnak a busz érkezése vet véget. A fel- j szállás közben azonban még oda- j szól az egyik asszony: „Azt min- j denképen írja meg, hogy nagyon szeretnénk, ha valaki megmon­daná az igazat, és közölné: bezár- ják-e az üzemet. Nem kell félni, mi nem szaladunk el, dolgozunk a utolsó percig.” TELEKI JÓZSEF Körkérdés Nem elég, hogy péntek, még a tizenhármas szám is társul hozzá. Vajon ki mit vár ettől a rendhagyó dátumtól? Jót-e, rosszat-e, hozzákezd-e vala­mihez, vagy veszteg marad? Bereczki István tizenegy éve fő­szakács.- Annak ellenére, hogy péntek, húst is főzök. Marhát is, sertést is, mert ha minden igaz, kétszázöt­ven ebédel őre terítünk. Egy biz­tos, se sok pénzt, se keveset nem viszek a barikba, meg vállalkozás­ba sem kezdek. Azt még hozzá kell írni, hogy ma az anyósomról csak jót gondolok. Tóth Erzsébet magas, csinos fiatal nő.- Megyek Szegedre a barátom­hoz, mivel már egy hete nem lát­tam, és csak telefonon beszéltem vele. — Mit visz neki? — Magamat. Ennek örül a leg­jobban. Elmegyünk este valahová bulizni. Jaj, majdnem elfelejtet­tem, lottót is veszünk. — Milyen számot tesznek meg? — A 13-ast biztosan nem. Dr. Nagy Sándor főorvos a karca­gi kórházban. — Nem is figyeltem erre a jeles dátumra. Ami tény, haza sem me­gyek, mert csütörtök délutántól ügyelek, utána meg dolgozom to­vább. — Operááó lesz? — Igen. Eddig egy, ezt készítet­tük elő tegnap. — Azért itt sincs szünnap. — Soha. A múlt hét végén is negyvennyolcán fordultak meg nálunk, hat beteget műteni kellett. — Miben különbözik a pénteki, 13-i műtét a többitől? — Azt hiszem, semmiben. Ha kis műtétről, ha nagyról van, illet­ve lesz szó, éppúgy figyelni kell mindeme. Legfeljebb később a pá­ciens így emlékszik vissza: képzel­jétek, engem pénteken, 13-án ope­ráltak ... Kiss Emőné Erzsébet: — Én már 75 éves leszek, így so­kat tudok a mai napról. Az egyik, hogy piacra nem megyek: se nem adok, se nem veszek semmit, mert a péntek 13. nem hoz szerencsét. Azután mondhatok még mást? — Ha van. — Piros zoknit senki ne húz­zon, mert aki ezt teszi, egy éven belül hülye lesz. Reggel jobb láb­bal keljen, húst tilos enni ezen a napon. Ha az úttesten előtte a fe­kete macska balra szalad el, for­duljon vissza, mert oda a szeren­cse. — Akkor mit csinál ma? — Megelőzök minden bajt, ott­hon maradok. Tehetem, húsz éve nyugdíjas vagyok. És aki nem az?... D. SZABÓ MIKLÓS Aki nem elég agresszív, könnyen megismerkedhet a szegénységgel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents