Új Néplap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-29 / 150. szám

6. OLDAL 2000. Június 29„ csütörtök A A Vázlatos félévi számvetés Bő félév telt el a nyugdíja­sok megyei kulturális és ér­dekvédelmi egyesületének tisztújító közgyűlése óta. Akkor választották meg az egyesület elnökének Demény Istvánnét. Tőle ér­deklődtünk az egyesület utóbbi hónapokban végzett tevékenységéről. A kapott információt vázlatosan, s azzal a megjegyzéssel kö­zöljük: a rendezvényekből az tűnt ki, hogy az egyesü­let megújított vezetősége minél nagyobb tömegek mozgatásával akarja erősí­teni a nyugdíjas-társadalom összeforrottságát. Kitűnik az is: érvényesült a veze­tőségnek az a törekvése, hogy fo­lyamatos legyen a munka, ne le­gyen törés benne a tisztújítás mi­att. Az országos elnökség is segít­séget nyújt ebben, üléseire rend­szeresen meghívja a megyei egyesület képviselőjét, s olyan hasznos anyagokat bocsát ren­delkezésre, mint például a nyug­díjasok helyzetéről tavaly készült országos felmérés. Igen népesek a megyei egyesü­let által szervezett rendezvények. A klubok kölcsönös ismerkedé­sét szolgáló pótszilveszteren pél­dául közel háromszázan vettek részt. A nagyobb létszámnak csak a helyhiány volt a gátja. A márciusban Jászberényben tar­tott megyei nőnapon is hasonló létszámban jelentek meg. Az idő­sek hetén - országos kezdemé­nyezésre — több mint hatszáz megyénkbeli nyugdíjasnak tették lehetővé az országház, majd ked­vezményes belépővel az állatkert megtekintését. A VMZK-val kar­öltve megszervezték a nyugdí­jaspikniket. Az egyesület vezető­sége igyekszik folyamatosan biz­tosítani az érdekvédelmet is. E törekvés jegyében száznál több soron kívüli nyugdíjemelési ké­relmet bíráltak el, s továbbítottak a nyugdíjfolyósító igazgatóság­hoz. A következő évadra is intéz­ték a nyugdíjasok kedvezményes színházbérletét. Kétszáznyolc­van idős ember jut ezáltal har­minc százalékos kedvezmény­hez. Személyes megbeszéléseik során a Jászkun Volán Rt. vezér- igazgatója ígéretet tett arra, hogy a nyugdíjas kluboknak - idejé­ben, s írásban benyújtott kérelme alapján — kedvezményes buszjá­ratot biztosít. Az említettek mel­lett sok egyéb dolga - klubveze­tői értekezletek, részvétel helyi rendezvényeken, az ügyészség kérésére történt alapszabály-mó­dosítás stb. - is akadt a megyei egyesület vezetőségének. Említ­hetnénk a részben már sikert ho­zott, részben elbírálásra váró pá­lyázataikat is, amelyek révén be­folyt összeget az augusztus 25­26-án tartott „Szépkorúak Kár­pát-medencei szavalóversenye” finanszírozására fordítják. Szabadkaiak szép szereplése Losoncz Ella vezetésével a minap megyénkbe látoga­tott a szabadkai nyugdíja­sok egy csoportja. A szíve­sen látott vendégeket Szol­nokon a Magyarok Világszö­vetsége helyi csoportja, és a nyugdíjasok megyei kultu­rális és érdekvédelmi egye­sületének nevében Demény Istvánná köszöntötte. A több évtizedre visszatekintő és több ezer tagot számláló szabad­kai szervezetben békésen megfér­nek egymással a különböző nem­zetiségű emberek. Ez a tény ön­magában véve is tiszteletre méltó. A megyénkbeliekkel szemben ré­szükre hallatlan pluszt jelent az ének-zene odaadó szeretete és an­nak lenyűgöző művelése. A sza­badkaiaknak női, férfi és eseten­ként vegyes karuk, citera- és tánc­zenekaruk van. Az orgonán való játékra is akad köztük rátermett ember, Kádár Sándor. Jó hírük megelőzte érkezésü­ket. így aztán a Dénes Pál nyugdí­jas népművelő kalauzolásával a Szolnokról Besenyszögre érkező csoport méltó fogadtatásban ré­szesült. Kijutott az ünneplésből a szabadkaiak szolnok-kertvárosi sze­replésekor is. A műsor szép színfolt­ja volt az, amikor a vendégek a hely­beliek nemrég alakult Tisza énekka­rával közösen énekelték az Elindul­tam szép hazámból... című dalt. A Szolnokig tartó ötórás úton gyako­rolták ezt a szabadkaiak. A vendég­látók jó szívvel emlékeznek a sza­badkaiak szereplésére. Bizonyára kellemes emlékkel távoztak a ven­dégek is. Erre vall a közéjük tartozó, csoportjába vidám lelket öntő Kirbus Mirjam véleménye:- Most van az érettségi talál­kozónk, de inkább idejöttem, s nem bántam meg. A szabadkaiak az idősek nem­zetközi napjára meghívták ven­déglátóikat. A megyénkbeliek- nek jól fel kell készülniük, ha olyan maradandó emléket akar­nak hagyni maguk után, mint azt a szabadkaiak tették. HOBBIKIÁLLÍTÁS. A Szolnok városi nyugdíjasklub június 16-i foglalkozásán hobbikiállítást ren­dezett a VMZK emeleti galériájában. A bármelyik szaküzletben helyüket megálló kézimunkák, fest­mények, vázák stb. láttán a klubtagok is elcsodálkoztak társaik eddig nem ismert tehetségén, tartal­mas időtöltésén. ■ Vasutasok versengése Kiemelkedő rendezvényként könyvelheti el Molnár Lajosné, a szolnoki MÁV Csomóponti Művelődési Ház igazgatója a közelmúltban náluk rendezett országos találkozót, melyen a vasutas nyugdí­jasklubok amatőr művészeti csoportjai és szólistái vettek részt. Jelenet, szólóének, vers és prózamondás, hangszeres műsor, népdalkor, tánc és tánccso­port kategóriában, összesen negyvenkét produk­cióban szerepeltek a versenyzők. Nemcsak a sokrétű műsor nehezítette a zsűri dolgát, hanem az is, hogy nagyon sok, egyformán jó műsor közül kellett kiválasztani azt, hogy ki, s miben adott egy kicsit többet. Hajszálnyi különbségek döntöttek a helyezéseknél. Érthető ez, hiszen a csoportok évek óta sokat fejlődtek, s láthatóan megkülönböztetett gonddal készültek az orszá­gos döntőre. így aztán egyet lehet érteni a zsűri elnökével abban, hogy ezen a megmérettetésen mindenki nyert. A helyezettek azért, mert pluszt adtak a többieknek, mások meg azért, mert tapasztalatokat szereztek. A versenyzők közül kategóriánként az első három helyezettet jutalmazták, emellett három különdíjat is adtak. A helyezettek közé jutott megyénkből jelenet kategóriában Tasi Lajosné szolnoki nyugdíjas; vers és prózamondás kategóriában Horváth Istvánná, a kisújszállási vasutas nyugdíjasklub tagja; népdalkörök kategóriában a szolnoki II. Rákóczi Ferenc Nyugdíjasklub népdalköre; tánccsoport kategóriában pedig a szolnoki Baross Gábor Nyugdíjasklub csoportja. A hatvani Naplemente Nyugdíjasklub tagjainak matróztánca Tiszazugi körjárat A Tiszazugban kerestünk fel három községet. Azt tu­dakoltuk, milyen lehetősé­gek vannak az idős, maguk­ra maradt emberek elhelye­zésére. Utunk először Tiszasasra veze­tett. Göblyös Lászlónétól, az idő­sek otthonának vezetőjétől meg­tudtuk, tizenhat idős ember szá­mára tudnak egész napos gondo­zást biztosítani. Az idén bővítik az otthont. Az új szárnyban négy szoba, iroda, a komfortot szolgáló blokk, raktár lesz, s egy helyiség a gon­dozók számára. A bővítéshez pá­lyázat útján nyertek négymillió forintot, a többi pénzt helyi for­rásból kell előteremteni. A bőví­tés révén négyágyas szobák he­lyett háromágyasak lesznek. Egy — képzésben lévő — gon­dozójuk kivételével minden dol­gozójuknak megvan az alapkép­zettsége. A vezetőnő főiskolára jár. Egyik kolléganőjüket is sze­retnék beiskolázni, hogy felsőfo­kú mentálhigiéniai képesítést sze­rezzen. Csépán Varjasi Ferencné ott­honvezető arról tájékoztatott ben­nünket, hogy az idősek bentlaká­sos otthona a fejlesztés negyedik lépcsőfoka. A helyi önkormány­zat az elsők között hozta létre az idősek klubját, megszervezte a szociális étkeztetést, majd a házi szociális gondozást. A bentlaká­sos szárny 1997-ben pályázati pénzből és az önkormányzat fi­nanszírozásával épült fel. A bentlakásos otthont először tizenkét személyre tervezték, de a gyakorlat a terv módosítására készteti őket. Tizennyolc személy­re szólóan adták be a működési engedély kérelmet a közigazgatási hivatalhoz. Annak munkatársai a napok­ban jártak az intézményben. Véle­ményt nem mondtak, de ahogy az arcukból le lehetett olvasni, nem sok hibát találtak. Az otthonba elsősorban csé- pai lakosokat vesznek fel, de ha van hely, akkor más községbelie­ket is. Most is van gondozottuk Martfűről és Tiszaföldvárról. A gondozottak átlagéletkora 82-84 év. Él köztük három kilencvene­dik életévét betöltött idős ember is, akik koruknak megfelelő egészséggel és képességgel bír­nak. A gondozói létszám több mint fele szakképzett. Remek szakem­berek. Megbízhatóak, pontosak, gondosak, törődnek a gondozot­takkal. Képesítésük szerint ad­hatnak injekciót, és elsősegély­ben is részesíthetik a bentlakó­kat. A népi háromszori étkezést az önkormányzat konyhája biztosít­ja az otthon lakóinak. Az ételt hő­tárolós dobozokban szállítják az otthonba, ahol a szervírozás tör­ténik. Szép kerttel, nyolc kétágyas és három egyágyas szobával rendel­keznek, melyekhez orvosi rende­lő és kulturált vizesblokk párosul. Az intézmény tehát minden olyannal felszerelt, ami szüksé­ges az idős emberek komfortérze­téhez. Szelevény polgármestere, dr. Gálos László szerint is szükség lenne az idősek bentlakásos otthonára. Annál is inkább, mert mintegy tizenöt szelevé­nyi idős embert más települé­sen gondoznak, s azok szíve­sen visszatérnének szülőfalu­jukba. A falu lakosságának igen je­lentős része nyugdíjas korú, ez is indokolja az otthon létrehozá­sát. Ennek egyetlen prózai gátja van: az önkormányzatnak nincs erre pénze. A megoldás már félig adott. Megvan az erre a célra szolgáló épület, kialakították benne az ét­kezdét, a társalgót, megvették a bútorokat is. A napközbeni foglalkoztatás tárgyi feltételei tehát adottak, de a személyi feltételek megterem­tésére már nincs pénz. Valójá­ban a nappali foglalkoztatást nem is nagyon igénylik a helybe­li idős emberek. Az ebédet mik- robusszal kiszállítják nekik, s szívesebben töltik otthon az időt. Mivel vannak a községben jó­részt magatehetetlen öregek is, a bentlakásos otthonra szükség vol­na. A polgármester egyetért ezzel, s azt mondja: — Pályázatokat nyújtottunk be ezért, de nem nyertünk. Saját erőnk meg nincs, de a reményt nem adtuk fel. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Bugány János, Csabai István Citerázás mesterfokon — Volt ugyan a lakásunk­ban egy citera, de ahogy jöttek haza a bátyámék, sorban játszottak rajta. Mi­re rám került volna a sor, este lett, s édesanyám dön­tött: lábat mosni, lefeküd­ni! Akkor azt mondtam: megálljatok, mindannyió- toknál jobban megtanulok citerázni! Tóth Miklós, a szolnoki VMZK Jászkun Citerazenekarának ve­zetője derűsen idézi gyermek­kora emlékeit. Úgy tűnik, valóra váltotta akkori fogadalmát. Bár­hol volt, akármit csinált, mindig citerázott. Már ifjúkorában ját­szott a családi házakban tartott csigabálokon, csűrdöngölőkön — hol, hogy hívták ezeket a mu­latságokat, melyeken citeraszó- ra táncoltak a mezőtúri fiatalok. S nemcsak ilyen alkalmakkor.- A túri Úrikaszinót hadi kór­házzá alakították át a háború alatt. Mi négyen voltunk fiútest­vérek, s volt egy három unoka- testvérből álló társaság is. Azok apja fogalom volt a citerakészí- tésben. Együttesen hívtak meg bennünket, hogy játsszunk a se­besülteknek. Mint azóta kide­rült, mi alkottuk az ország első citerazenekarát. Tóth Miklós másodmagával alakította meg Szolnokon a Vá­rosi Művelődési és Zenei Köz­pont Jászkun Citerazenekarát. De nemcsak azt.- Két évvel ezelőtt meghívtak egy Szolnokon rendezett vasutas kulturális seregszemlére. Szóvá tettem a Csomóponti Művelődési Ház vezetőjének, hogy éppen a rendező városnak nincs bene­vezhető népdalköre. Az igazga­tónő erre „vevő” volt, s azt mondta: - Miklós bácsi, ha ked­ve van, alakítsunk egy ilyen együttest. Erre megkerestük a II. Rákóczi Ferenc Nyugdíjasklubot, ahol elmondtam; annyira szere­tem, hogy szinte hivatásomnak érzem a zenét, s ezért szívesen foglalkoznék egy népdalkörrel. Megtanítanám őket néhány nép­dalcsokorra, s ha úgy adódik, ci- terakísérettel is segítenék. Egy év után a tavalyi területi döntőn az így szervezett népdalkor már be­jutott az országos döntőbe, ahol a napokban második helyezést ért el. A Jászkun Citerazenekar kamaraegyüttesének kíséretével — meglepetést keltve - nagy si­kerrel szerepelt a tiszaligeü juni- álison is. Tóth Miklós játékára felfigyel­tek a Néprajzi Intézetben is:- Videós riportot készítettek velem. Azt mondták, szeretnék megörökíteni a különböző stílu­sokat. Azt, amit én művelek — a cigányzenére lefordítva a kont- rás játékot - az országban senki más nem csinálja. Ezért készí­tettek velem riportot. Hangulatos piknik A szolnoki VMZK a nyugdí­jasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesületével karöltve a közelmúltban is­mét megrendezte a nyugdí­jas pikniket. A műsort a fia­talabb nemzedékek szolgál­tatták. Először a Fiumei óvoda néptánc csoportjának tagjai léptek szín­re. A nézők szívébe nemcsak azért lopták be magukat, mert sokan unokáikat látták bennük, hanem magabiztosan bájos, nagy tapsot arató szereplésükkel is. A két testvér, Laki József és La­ki Péter verssel, illetve mesemon­dással csillogtatta színészi képes­ségeit. Sok nézőben felmerült a gondolat, hogy általános művelt­sége gyarapításához bárcsak minden gyermek ilyen ösztön­zést kapna a szülői háztól, mint a Laki testvérek. Bőven kijutott az ünneplésből (s tegyük hozzá: méltán) a szan- daszőlősi általános iskola immár húsz évre visszatekintő Vadvirág gyermektánccsoportja tagjainak is. Fergeteges, látványos produk­cióik régi emlékeket idéztek az idősekben. A középkorosztály színeit Sú­lyt Károly képviselte a műsorban. Operettrészletekkel, magyar nó­tákkal szórakoztatta a résztvevő­ket. S nem először. A nyugdíja­sok rendezvényein önzetlenül, sokszor lép fel, s kellemesen csengő, szép hangjával derűs perceket kelt. A nyugdíjaspiknik záróak­kordját Szabó Kálmán szintetizá­toron való játéka és a tánc jelen­tette. A közhangulatot figyelve egy­értelmű volt a résztevők kívánsá­ga: jövőre ismét legyen ilyen ren­dezvény.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents