Új Néplap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-29 / 150. szám
7. OLDAL 2000. Június 29., csütörtök Európába viszik városuk jó hírét Tiszafüred---------------------------------A--------------------------------A városban dolgozó művészeti csoportokban folyó kiváló munkát erősíti, hogy Európában is kapósak a füredi zenei élet fiataljai. A Tiszafüredi Ifjúsági Fúvószenekar kedden kelt útra Olaszországba, míg a Zrínyi Ilona Általános Iskola nagykórusa ma Svájc felé veszi az irányt. A kontinensünkön is már többször bizonyító rezeseket egy menedzseriroda hívta meg arra a lombardiai nemzetközi fesztiválra, melynek négy napja során 28 ország több mint 50 fellépő csoportjának 2500 tagja 60 koncertet fog adni. A fürediek, a csinos sajószentpéteri mazsorettek segítségével Bergamóban és Lombardia más településein kívánják öregbíteni városuk jó hírét június 27. és július 3. között. A Zrínyi Ilona Általános Iskola kórusa a világhírű solothumi St. Ursus katedrá- lis fiúkórusának a tavalyi, füredi látogatását viszonozza. Svájci turnéjuk során nemcsak Solothumbart, hanem Nyonban és Lutryban is koncerteznek, de útba ejtik Innsbruckot és Mozart szülővárosát, Salzburgot is. ■ Nem hoztak szégyent az alma materre (Kis) gazdajaj Tiszafüred Nemes Vince nyolc éve önálló gazdálkodó, tagja a Kisgazdapárt városi szervezetének. Poroszlói keresztfiával együtt száz hektár bérelt, és 40 hektár saját földet művel a 46 éves gazdálkodó. Most sem bánta meg, hogy belevágott, nem is adja fel, de jóval keserűbb a szája íze, mint 1992-ben volt, amikor azt mondták neki: a föld a legértéktartóbb tőke. Azok után pedig, hogy a választások idején gőzerővel támogatta a kisgazdákat, most igencsak furcsa volt tőle hallani, hogy elege van a politikából, no meg azt is, hogy az átkos „kádári” rendszerben jobb volt a helyzet, mint most. Persze csak ami a földből való megélhetést illeti. Megkérdeztük: miért is gondolja így? Nemes Vince nem rejtette véka alá véleményét:- Józsi bácsi (Torgyán József agrárminiszter — a szerk.) is csak papol mindaddig, amíg a nekünk adott kevés támogatás többszörösét viszik el az egyre emelkedő üzemanyag-, alkatrész-, növényvédőszer- és műtrágyaárak. Hiába mondják, hogy az enyémhez hasonló családi gazdaságoké a jövő, ha nagyban csak bagóért tudjuk eladni a termést a felvásárlóknak. És akkor még nem beszéltünk a belvízről és az aszályról. Azt a vizes területet, amire tavasszal géppel nem tudtam felhajtani, most öntöznöm kell. Bajainkra csak ígéretet kapunk, de kézzelfogható segítséget nem, és ha van is támogatás, az is kevés, alig-alig hozzáférhető. Én csak azt szeretném, hogy jobban becsüljék meg azokat a gazdákat, akik komolyan gondolják, hogy jó minőségű termékekkel, a földből akarják eltartani a családjaikat. Én 17 éves alugyári múlt s közel 10 év sofőrködés után így gondolom. Ehhez persze nem a mostani bizonytalanság, hanem a hosszú távra tervezhető biztonság kellene! Én addig is próbálok talpon maradni a családom segítségével. Ehhez most három MTZ és egy E-512-es kombájn nyújt segítséget. Ez utóbbi is öreg, cserélni kellene, hogy lépést tudjak tartani. Jelen helyzetben pedig nemcsak luxus, de felelőtlenség is fejleszteni, ha meg akar élni az ember. Ha az illetékesek ezen nem változtatnak, akkor valóban jaj lesz a kisgazdáknak, mert úgy érzem, hogy a monopolhelyzetben lévő „nagyok” megfojtják őket. Itt véget ért a panaszáradat, a „kisgazdajaj”, mert félelem, kiszolgáltatottság, ár, belvíz és aszály ide vagy oda, Nemes Vince, Zoli fiával sietett kibélelni szivaccsal a pótkocsit az aratáshoz. A kukorica, napraforgó, cukorrépa és egy kis krumpli mellett ugyanis búzából vetett a legtöbbet. És aki vetett, az aratni is akar. Legalább 35-40 mázsát hektáronként. A szivacsolás biztos jele annak, hogy a héten aratni fognak. Persze csak ha az időjárás is úgy akarja. Minősített népdalkörök Abádszalók A nagyközség országos hírű nyári rendezvénysorozatának üde színfoltjává vált a népdalkörök minősítése. Az idei hagyományőrző verseny rangját emelte, hogy a zenei esemény az Európa-napok- kal egybekötött idegenforgalmi szezonnyitó zárórendezvénye volt június 18-án. Az igazi rangot persze a szakavatott zsűri - Birinyi János, a KÓTA népzenei tagozatának vezetője és Buday Péter, a KÓTA megyei titkára - értékelése adta, ami szerint a szakmai elbírálók igényei elsősorban azzal nyertek kielégítést, hogy a népzene abádszalóki reprezentánsai nem népiesek, hanem jól érthetően népiek voltak. Csiszolva a közös kincset, azaz a népzene értékteremtő, összetartó erejét. Rámutatva ezzel az aszfaltkultúra igénytelenségének veszélyeire is. Ezért Abádszalókon az „aranyosra” minősített Böjti (Hajdú-Bihar) „Tiszta szív” együttes cigány folklórja, a zagyvarékasi Kék Ibolya együttes színes zenei csokra, s az ezüstös karcagi Pacsirta népzenei kör, a fegyverneki Pacsirta citerazenekar és a tiszaörsi asz- szonykórus produkciója tett a legtöbbet, no és a rendezvény főszervezői, azaz a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Művelődési Szolgálat népművelői, akik közül vastapssal búcsúztatták, ha csak időlegesen is, az anyai örömök elé néző megyei népzenei referenst, Zombori Juditot. Új tanév, új igazgatóval Tiszaderzs Az önkormányzat legutóbbi ülésének egyik legfontosabb napirendi pontja az iskolaigazgatói pályázat elbírálása volt. Mint kiderült, Varga Sándor lett a befutó, aki a kiváló munkát végző, nyugdíjba vonuló Pál Mihályné örökségét viszi tovább. Az ambiciózus fiatalember, aki a füredi Kiss Pál iskola tavalyi megszűnése után került Derzsre tanítani, érdeklődésünkre elmondta: pályázata röviden úgy összegezhető, hogy igazgatói tevékenysége során mindent meg kíván tenni azért, hogy a községi iskola feltétel- rendszere, mind tárgyi, mind pedig személyi vonatkozásban tovább javuljon. Célja, hogy az itt tanuló gyerekeknek biztosítsa az esélyegyenlőséget, azt az alapot, tudást, ami versenyképes a nagyobb települések iskoláival, s megfelel az egyre modernizálódó világunk újabb informatikai, idegen nyelvi és szakismereti kihívásainak is. Keresztelő Szent János azonnal tette a dolgát Volt egyszer egy hajógyár Évfordulós nosztalgia, szomorú aktualitással Tiszafüred—Tiszaörvény Az örvényi gyártelep legnagyobbika fénykorában 1300 dolgozónak is munkát adva, a Ganz Danubius gyára volt. Az az üzem, amely első teljes munkásévét éppen 25 évvel ezelőtt kezdte el, s már húsz éve annak is, hogy a budapesti központtól megkapta az önállóságot. Az évfordulóknak azonban van egy szomorú aktualitása, hiszen pontosan tíz évvel ezelőtt kezdődött el a térség legnagyobb üzemének a bezárása. A folyamat ezek után sajnos a kilencvenes évek ismert nótája szerint fejeződött be: csődeljárás, felszámolás, s kilenc éve már csak úgy fogalmazhatunk, hogy „volt egyszer egy hajógyár”: mert ezt az üzemet Nagyivántól kezdve Igaron, Szentimrén keresztül egészen Tiszaderzsig - hívhatták MHD-nek, Ganz Danubiusnak — csak így ismerték. Annak ellenére, hogy a keleti piac összeomlása, a nehéz-acélszerkezeti termékek nyugati piacképtelensége miatt jósolható volt a vég, mégis sokan úgy gondolják, hogy kár volt veszni hagyni azt az üzemet, amely a város fejlődésére is jelentős hatással bírt. Nagyon sok kiváló szakember dolgozott itt. Önhibáján kívül került olyan helyzetbe, hogy a Ganz Danubius angyalföldi, darugyári s óbudai üzemeinek a baja a füredit is a mélybe rántotta. Talán éppen ezért gondolták néhányan, hogy jó lenne még egyszer összehozni a volt kollektívát. Császár Ferenc volt meóvezetőnek, Sárközi Imre exigazgatónak és főmérnöknek, Szabó Péter osztályvezetőnek nem is sokat kellett ahhoz kilincselnie, hogy összejöjjön egy olyan nosztalgiabuli, ahol az ízletes birkapörköltet követő borozgatás és sörözgetés alatt felelevenedhetnek a régi sztorik, azok az emlékek, amelyek egykoron Tiszafüred és a térség büszkeségévé tették azt az üzemet, melynek létéből nemcsak a dolgozók, hanem a városi intézmények, de főleg az iskolák és óvodák is profitálhattak. Június első hétvégéjén össze is jött vagy 140 volt hajógyári dolgozó, akik jól érezték magukat, s üröm csak akkor vegyült az örömbe, amikor azzal lett szomorú a nosztalgia, hogy felvetődött: 1990 nyarán nem a vakáció, az üdülés miatt fújták a népek a slágert: Újra itt a nyár, hát zárjon be a gyár! Mert az valóban be is zárt. A nosz- talgiázók már megegyeztek abban: jövő május elsején családostól fognak összegyűlni a volt hajógyáriak, akik azért büszkék arra, hogy több mint húsz évig sikertörténetet írtak. Tiszafüred Nagyiván Illetéktelen, de sokak szerint akkor nagyon is illetékes kezek, 1945 után szőrén- szálán eltüntették talapzatáról a falu temploma védő- szentjének, Keresztelő Szent Jánosnak a szobrát. A talapzat, amely ezek után az úgynevezett harchalmi temető ravatalozójában szolgálta a falut, most visszakerült a helyére, és újra áll rajta a szobor, amelyet az idős emberek emlékei alapján, Kampfl József budapesti szobrászművész készített. Az úrnapi búcsú idején, június 25-én megtartott szoboravató ünnepségen Orosz Gyuláné polgár- mester asszony elsőként azt az összefogást köszönte meg - kiemelve Bereczkei Miklós katolikus plébános és Fábián László vállalkozó munkáját —, ami hozzásegítette a falut ahhoz, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázati segítségével újra a/égi helyére állítsa a nagyivániak címerállatát, azaz Isten bárányát az ölében tartó Keresztelő Szent Jánost. A szobrot a falu ügyében közbenjáró térségi országgyűlési képviselő, Varga Mihály leplezte le. A pénzügyminisztérium politikai államtitkára beszédében hangsúlyozta, hogy különösen a millennium évében bír az jelentős súUyal, hogy egy falu vissza tud szerezni egy olyan jogos örökséget, amelyet az ártani akarók annak ellenére elvettek, hogy tudták: a falu, a templom védőszentje nemzedékeket, generációkat nevelt a hitre, az erkölcsös, tiszta munkás életre. Bereczkei Miklós plébános a fenti gondolatokat megerősítve áldotta meg a szobrot, köszönetét mondva azért, hogy a falu és az egyház visszakaphatta azt, ami az övé. Úgy nézett ki, hogy ezért a nemes cselekedetért maga Keresztelő Szent János is hálás volt, mert két hónapos esőszünet után akkor kezdett zuhogni az égi áldás, amikor a szobor 55 év után visszakerült az eredeti helyére. A nagyivániak legnagyobb örömére. Az immár fél évszázados múltra visszatekintő Kossuth Lajos Gimnázium és Szakközépiskola egyre nehezebb feltételek mellett kfván megfelelni a kihívásoknak. Bár az iskola működési feltételei az év eleje óta nem javultak, az eredmények magukért beszélnek: a gimi ugyanis a hasonló középiskolákkal való országos ösz- szehasonlításában a 27., míg megyénkben a második helyet foglalja el, úgy, hogy túljelentkezés volt a 2000/2001-es jubileumi tanév induló osztályaiba. Az innen tovább tanulók a fő- A kereskedelmisek vették át utoljára az érettségi bizonyítványt iskolai, egyetemi megméretéseken is derekasan helytállnak, egy levelezős osztály érettségije gos és megyei élbolyban,- akkor Akadt olyan osztály, melynek bukásmentesen zárult. Volt olyan talán jogosan megfogalmazható minden tagja felsőfokon tanul to- osztály, amely 4,75-ös átlagnál az igény: jó lenne, ha a jubileumi vább. nem is adta alább. Ha az idei fel- esztendőben javulnának az iskola Erre az idén is megvan az vételik eredménye után is meg- működési feltételei, esély, mert a négy nappalis és az maradhat az alma mater az orszá- _______________________1 A z oldalt írta és szerkesztette: Percze Miklós A fotókat a szerző készítette Újra itt van a „nagy” csapat Tiszaszőlős Alig több mint egy esztendeje számoltunk be arról, hogy sportszerető polgárok ötéves kényszerű szünet után újjáélesztették a község 1950- ben alapított sportegyesületét. Azóta kiderült, hogy az „úttörők” nem csak megalapították a Tiszaszőlősi SE-t, hanem komolyan is gondolták annak működtetését. Tiszafüredi és helyi vállalkozók, valamint a tandíjak és a jótékony- sági rendezvények sikere és segítsége révén nem csak a lerobbant öltözőt varázsolták újjá, hanem a focipályára is teremtettek egy csapatot. Mert ugye a Régi idők focija című film legendás mosodása, Minarik Ede óta köztudott: Kell egy csapat! Az pedig már hab volt a tortán, hogy ez a csapat már az első szezonjában bajnokságot nyert. Sokan fanyaloghatnak a hír hallatán, ha hozzátesszük, hogy a szőlősi aranylábú- ak ezt a tettet a legalacsonyabb területi osztályban, azaz a megyei Hibán hajtották végre, de beszélni kell Képünkön a „nagy arról is, hogy a rangadókon több néző volt a szőlősi Nobordán - így nevezik a focipálya zöldövezetét —, mint néha az MTK és a BVSC meccsein. A fanyalgás pedig azonnal elismeréssé válhat amiatt, hogy a felnőttek mellett az ifik és a serdülők is készülnek a megyei Il-be, mert bicsapat” zony azok a lelkes emberek [hódi Bálint SE elnök és segítői) úgy akarták tavaly, hogy a tiszaszőlősi sport ne csak vegetáljon, hanem magasabb osztályba is léphessen. És ez most a bajnoki címmel sikerült!
