Új Néplap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-02 / 52. szám
6. OLDAL KULT URA 2000. MÁRCIUS 2„ CSÜTÖRTÖK Az Erdélyi Panoráma szolnoki „hazatérése Szombattól állítják ki több mint száz év elteltével először a nagyszebeni csatát ábrázoló körképet Az Erdélyi Panoráma sorsa tipikusan magyar. 1898-ban, a körképkészítési „ láz” idején, mikor Budapesten kiállították, elbűvölte kora nagyközönségét. A festészeti műremek a hatalmas érdeklődés és elismerés ellenére később ismeretlen okból Lengyelországba került, majd feldarabolták, részletekben széthordták, egy része megsemmisült, a mű pedig feledésbe merült. Tetszhalálából most azonban feltámadt, s ha nem is egészében, csak töredékekben, de újra látható a Bem tábornok nagyszebeni csatáját ábrázoló körkép — méghozzá hosszú Csipkerózsika-álma után hazánkban először Szolnokon. A festészeti műremek — amely több néven is ismert, úgymint „Erdélyi Panoráma”, „Bem Erdélyben”, „Bem és Petőfi”, „Nagyszebeni csata”, de manapság Erdélyi Panorámaként említik — keletkezését és kalandos történetét dr. Kertész Róbert- tel, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumi Szervezet igazgatójával elevenítettük fel. Maga a körkép az 1849. március 11-én vívott nagyszebeni csatát ábrázolja, amikor is Bem József lengyel tábornok vezetésével a magyar honvédség fényes győméteres magasságával, 120 méteres kerületével. A körkép a nagyszebeni csata döntő pillanatát ábrázolja, amikor az öldöklő küzdelemben, az ellenséges túlerő ellenére a csata fordulóponthoz érkezett. A mű egészéből négy részlet emelhető ki: Bem József és vezérkara; a hídért vívott harc; a honvédek rohama; s végül a közeledő magyar tartalék. A körkép első, legfontosabb részének fő alakja Bem József. A festményen lóháton látható, szerény honvédköpenyben, lovaglópálcával A 73. székely zászlóalj katonái a támadó honvédek segítségére sietnek zelmet aratott az egyesült osztrák és orosz haderő felett. Az Erdélyi Panoráma az 1848-49-es forradalom és szabadság- harc ötvenedik évfordulójára, a magyar kormány megrendelésére készült. A feladatot Jan Styka lengyel festőművész vállalta fel magyar művészek közreműködésével. így részt vett a nagyszabású munkában a jászapáti születésű Vágó Pál, a csatajelentek kitűnő festője (aki a körkép 70 százalékát festette), Spányi Béla, a neves tájképfestő és Margitay Tihamér. A mű az akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Lembergben, az ottani rondellában öt hónap alatt készült el. Korának legnagyobb körképe volt 15 a kezében, a magyar vezérkar élén, amelyet honvédhuszár-egység biztosít. A körkép második részlete a nagyszebeni hídon zajló, félelmetes látványt nyújtó véres küzdelem, ahol a kiegyenesített kaszával és fejszével felfegyverzett székelyek megtámadják a menekülő orosz gyalogságot. A harmadik részlet a honvédek rohamát és a csatatér jobb felén ellenálló orosz tüzérséget eleveníti meg. A negyedik, különösen festői részlet a csatatérre érkező magyar erősítést ábrázolja. E négy részletet a kor alapos ismeretéről tanúskodó, mesterien megfestett jelenetek ötvözik egységes egésszé. Ilyen festői elem Petőfi Sándor alakja, aki szürke lovon köszönti a gróf Bethlen Gergely vezette erősítést. A körképet 1897-ben állították ki a lembergi nagyközönség számára, majd Budapesten 1898-ban a „népek tavasza” 50. évfordulója alkalmából a márciusi ünnepségek fényét emelte. A körkép ezután ismeretlen okból Lengyelországba került. Az utolsó tudósítás a műről 1908- ból származik. Sajnos a körkép nem érte Az Erdélyi Panoráma (Bem-Petőfi Körkép néven) budapesti, 1898. évi kiállítása alkalmából kiadott katalógus első oldala meg a mai időket, értékesítés céljából szétdarabolták önálló motívumokon alapuló részletekre, majd feledésbe is merült. A körkép ügye 1985-ben került előtérbe, amikor Tarnówban Bem József szobrának leleplezése alkalmából a helyi múzeum alkalmi kiállítást rendezett, hogy megemlékezzen Jan Styka művéről. (Bem Tarnówban született, ott van a mauzóleuma és a tarnówi múzeumban található a három nemzet - lengyel, magyar, török - hőse személyének szentelt részleg is.) A tarnówi múzeum ekkor elhatározta, hogy felkutatja a részleteket. Széles körű kutatóakció kezdődött: sajPetőfi Sándor, Bem tábornok szárnysegédje üdvözli gróf Bethlen Gergely ezredes honvéd hadosztályának felmentő seregét Bem József tábornok harci szekerének kocsisa magyar népviseletben tó-, rádió- és tévékampány, valamint felvették a kapcsolatot a gyűjtőkkel is. A tizenöt évig tartó kutatás során sikerült a festészeti műremek 24 részletének lelőhelyét megállapítani. Minden valószínűség szerint léteznek még a híres műnek további részletei is, hiszen ez ideig a körkép alig egynegyedét sikerült fellelni. Egyes részletek örökre elvesztek: elpusztultak a varsói felkelés során, egy másik töredék az USA-ba került. Nem sikerült a nyomára bukkanni a Bem Józsefet és kíséretét ábrázoló központi jelenetnek sem. A mostani, szolnoki kiállításon — amelynek létrejötte dr. Kertész Róbert igazgató szerint igazi múzeumdiplomáciai sikernek tekinthető - 18 Erdélyi Panoráma-részletet mutatnak be, plusz két replikát (hasonmás kiadást) is az 1898. évi kiállításról, amelyek a festészeti műremek legérdekesebb jeleneteit ábrázolják: az erdélyi sereg vezérét, Bem József tábornokot a magyar vezérkar élén, valamint a magyar erősítést lovon üdvözlő Petőfit. Az 1898-ban, Budapesten kiadott alkalmi albumról készített reprodukció segítségével a kiállítás megismerteti a nagyközönséggel a körkép teljes egészét is. S hogy miért éppen Szolnokon lesz látható több mint száz év múlva hazánkban először a körkép? Nos, a millenniumi évfordulóhoz kapcsolódóan Jász- Nagykun-Szolnok megye lengyel testvérmegyéje (Tarnów járás, Malopolska régió) felkarolta és támogatta azt a kezdeményezést, hogy először Szolnokon, a Galériában, ezt követően pedig Budapesten, a Hadtörténeti Múzeumban mutassák be a monumentális alkotás részleteit. Mint Kertész Róbert mesélte, a tarnówi múzeum igazgatója, Adam Bartosz tavaly Szolnokon részt vett a ’48-as kiállításon, és elbűvölte a Galéria. Ekkor tett javaslatot arra, hogy ebben a közegben meg lehetne rendezni a kiállítást. így a testvérmegyei személyes kapcsolatokra építve is jöhetett létre a körkép ideszállí- tása. A lengyelek vállalták egyébként a biztosítást és a szállítást is. Az igazgató hangsúlyozta: nem titkoltan azt is várja a kiállítástól, hogy újabb részletei is felbukkanhatnak a körképnek. A mostani alkalom nagyszerű lehetőség arra, hogy az érdeklődők hosszú idő után ismét hazánkban tekinthessék meg (Szolnokon március 4-től március 22-ig a Galériában, majd Budapesten, a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban március 27-től április 18-ig) a már-már a feledés homályába merült, de kiemelkedő jelentőségű művészeti alkotást. Baranyi György Vilmos és Koburg magyar huszárezredének rohama
