Új Néplap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-02 / 52. szám
2000. MÁRCIUS 2., CSÜTÖRTÖK 7. OLDAL Erre a csapatra büszkék Kapósak az iskola kézilabdásai Tiszaigar Többször írtunk már azokról a törekvésekről, amelyek a tisza- igari iskolás gyerekek esély- egyenlőségét kívánják biztosítani. A sor szerencsére hosszú, hiszen az alig ezerfős kisközség piciny iskolája az informatika lassan már évtizedes alkalmazásával, nyelvi képzéssel, a „ÁMK alapítvány” működtetésével, a szaktanári ellátottsággal példamutató módon alkalmazkodott a kor kihívásaihoz, amit jelez, hogy az innen kikerülő gyerekek még a legrangosabb középiskolákban sem hoznak szégyent a falujukra. Szokták mondani, hogy a jó iskola ügyel arra is, hogy ép testek tegyék még épebbé a lelkeket is. Nos, a tiszaigari iskolának ezen a téren is emelt fővel lehet vállalni kistelepülési sorsát, hiszen takaros kis tornapát. Az V-VI. osztályosok fiúcsapata Tóth Gergő gólokkal fűszerezett vezérletével brillírozott, az őket edző testnevelés szakos igazgató, Koczka József és a kézilabdáért matematika szakos tanárként „élni-halni” tudó segédedző, Szilágyi Sándor legnagyobb örömére. Nem is csoda, hogy szinte az egész falu büszkén fogadta a győzteseket, hiszen ez a csapat túlzás nélkül Igaré, mert az önkormányzat mellett segítik a vállalkozók, a helyi üzemek is az aranycsapatot. Nem is beszélve a szülők lelkesedéséről! A fiúk ezt az összefogást hálálták meg. A jutalmuk a siker és a dicsőség mellett az is volt, hogy egy napra mindenki hazavihette a díszes serleget, jó példájaként annak, hogy megtérült a nulladik órák fáradsága. Az igazgató úr így most már azon törheti a fejét, hogy miképAz „aranycsapat". Álló sor, balról: Márta István, Tar Imre, Török Lajos, Vályi-Nagy Gábor, Szalay Kálmán. Guggolnak: Zabolai Tibor, Tóth Gergely, Varga Attila, Koczka Balázs csarnokukban állandó a nagyüzem. Nemcsak főmunkaidőben, hiszen hetente legalább háromszor már hét órakor pattog a labda: a „nulladik” órában a kézisek edzenek, akik mostanság nagyon kapósak lettek, hiszen sorra kapják meghívásaikat rangosabbnál rangosabb tornákra. Az ok nagyon is kézenfekvő, hiszen az év elején olyan sikert értek el, ami már-már mesébe illő. Túrkevén nagy kézilabdás hagyományokkal rendelkező települések és azoknak az igarinál jóval nagyobb iskoláit - Túrke- ve, Tiszafüred, Tószeg - megelőzve nyerték el a „Hódosi” kupén tromfolhatják meg a megyére szóló sikert, hiszen a mérce már nagyon magas. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy nagyon sok tehetséges generáció felnevelődött már - lány- és fiúcsapat egyaránt - Tiszaigaron, de nyolcadik után, szétszóródva a szélrózsa minden irányába, azok tagjai legtöbbször elvesztek a kézilabda számára. Éppen ezért az igazgató annak öriilne a legjobban, ha a térségben lenne olyán kézilabdás fellegvár, ahol szívesen látnák az ő „nulladik órás” gyerekeit, jó tanulóként és jó sportolóként egyaránt. A vöröskereszt és a gyerekek Tiszafüred A vöröskereszt területi szervezete a közelmúltban rendezte meg a vonzáskörzeti iskolák részére novemberben, az egészségnevelési hónapban megkezdett vetélkedők záróprogramját. A Tiszafüreden kívül Tiszaderzs- ről, Nagyivánról, Tiszaszentim- réről, Tomajmonostoráról, Tisza- igarról, Abádszalókról és Tisza- örsről érkező háromfős csapatok az elméleti feladatok mellett játékos és sportos próbákon keresztül is tesztelték egészségügyi jártasságukat. A 13 versenyszám után a tomajmonostori általános iskolások szerezték meg az első helyet, megelőzve Abádszalókot és Nagyivánt. A vidám hangulatú nap ezzel együtt azért volt sikeres, mivel a vöröskeresztes szervezet a felkészítő pedagógusok, védőnők segítségével olyan programot állított össze, amely nemcsak a gyerekek ismereteit bővítette, hanem a testi nevelésüket is jól szolgálta. A győztes tomajmonostoriak Az oldalt írta: Percze Miklós Abádszalók bízik értékeiben Az abádszalókiak bíznak benne, hogy a tavalyihoz hasonló (képünk is ekkor készült), napsugaras nyaruk lesz A Tiszát ért cianidszennyeződés furcsa helyzet elé állította azokat a településeket, amelyek évek óta jelentős hangsúlyt fektettek az idegenforgalomra. Az egyik ilyen központi település Abádszalók. Korábban lapunk is írt arról, hogy ez a nagyközség időben „elkészülve” és felkészülve várja a millenniumi esztendőt, amely egyébként is jubileumi lesz, hiszen 20. alkalommal bonyolítják le szervezetten az „Abádszalóki nyár” rendezvényeit. Minden eddiginél látványosabb programokkal - Európa- napok, az országban is egyedülállónak számító, nyolchetes kulturális, szabadidős és sportkínálat, sztárok egész sorával - várva a vendégeket. A fentiek ismeretében kértük ki a település polgármesterének, Bordás Imrének a véleményét: hogyan alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez?- Azt nem titkolhatja el senki, hogy valóban katasztrófa érte a folyót, de sokan nem gondolták át, hogy mennyit árthatnak azzal, ha nem a megfelelő információkkal a sötétebbnél is söté- tebbre festik a jövőt, vagy még rosszabb esetben: riogatnak. A baj már megtörtént, amit jelez, hogy mi is kapjuk a telefonokat itthonról és külföldről egyaránt, A telefonálók legtöbbje tőlünk tudja meg, hogy itt csak a folyómeder sérült, s kedvenc partjuk, a hozzá tartozó 14 négyzetkilométeres vízfelülettel együtt sértetlen maradt. Ezt kellene másoknak is hírelni! Hangsúlyozom, nem kisebbíteni akarom a történtek sú1 lyát, csak le akarom szögezni: ez a település, ez a vidék nem azért dolgozott évek hosszú során át, hogy a munkáját a természeti katasztrófa mellett pár perc alatt tönkretehessék a felelőtlen szenzációhajhászok. Mi bízunk a rendületlen értékeinkben.- Mi lehet ezen bizodalmuk alapja a szorgos munkán kívül?- Az, hogy mi magunk is segítjük azokat, akik figyelik, ellenőrzik a vizet, s a mérések azt bizonyítják, hogy a Tisza-tó, s annak hozzánk tartozó legnagyobb összefüggő vízfelülete „megúszta”: nem ciános, van benne élet, halakkal, s vélhetően fürödni is lehet majd itt. Mi erről is akarunk híreket hallani, s ezt is akarjuk világgá kürtölni minden idegenforgalmi vásáron és kiállításon. Elmondani az igazságot, de adatokkal bizonyítva, hogy nem veszélyes ide járni. Meg lehet nézni a települést, a partot, a létesítményeket. Talán soha nem voltak ennyire vendégváró- an szépek. Ez reményt adhat a nyárnak, mert vegyük a legrosszabb esetet, mármint azt, hogy valóban fél a turista, s nem megy majd ki a Tiszára, ahol halat sem tud fogni. Ám a tó, s annak abádszalóki öble vizével, vitorlásaival, jet- ski-jével, kirándulóhelyeivel várni fogja őket, nem is beszélve azokról a programokról, amelyek az országban is egyedülinek számítanak, amelyek hagyományőrzésével, az európai kultúrák bemutatkozásával, kiállításokkal, koncertekkel, nívós sportrendezvényekkel várnak mindenkit.- A szponzoraik hite sem rendült meg?- Hál’ istennek, nem! Elmondtuk őszintén gondjainkat, bajainkat, de beszéltünk azokról a garanciákról is, amelyek a Tisza-tó sértetlenségére építhetik közös sikerünket. Igen, szándékosan használtam, használom a siker kifejezést, mert meggyőződésem, ha bebizonyítjuk közösen, hogy ez a vidék idegenforgalmi vonatkozásban veszélytelenül életképes maradt, akkor ez a haszon a folyó rehabilitációját is jól fogja szolgálni. Ám visszatérve a kérdésre: egy főszponzorunk sem hagyott minket cserben, talán ők is bíznak abban, hogy az ígért kormányzati segítséggel megbirkózunk a feladattal. Úgy is, hogy azokat a csatolt értékeket is ajánlhatjuk majd, amelyeket a vízisportok, a kerékpáros turizmus, a Hortobágy, a Mátra, a Bükk, a tokaji borvidék közelsége, a gyógyító termálkincs jelenléte ad és adhat.- Lenyűgöz az optimizmusa, de megkérdezem: nem fél, hogy sokan túl naivnak nézik majd?- Nem vagyok álmodozó, így délibábokat sem kergetek. Lehet, hogy nem lesz annyi vendég, amennyit vártunk, de aki eljön, annak bizonyítani szeretnénk: Abádszalók, alkalmazkodva az új helyzethez, mindent megtett az ő nyugodt pihenésükért, kellemes időtöltésükért. Erről mindenki meggyőződhet majd, ha ide ellátogat. A mi feladatunk így nem is lehet más, mint az, hogy egészséges önbizalommal védjük értékeinket, amelyek megmenthetik idei idegen- forgalmi szezonunkat. A mi lelkiismeretünk tiszta, ugyanúgy, mint az a vízfelület, amelynek megmentéséért a legnagyobb köszönettel tartozunk a Kötivízig munkatársainak. Ki orvosolja a mentősök bajait? Tiszafüred A ’90-es évek elején még az szolgáltatott témát a tiszafüredi mentősökkel kapcsolatosan, hogy állomásuk épülete már-már életveszélyesen rozzanttá vált, s mindezek mellett eléggé „mezei” technikával kellett ellátnia munkáját a személyzetnek. Azóta szerencsére nem csak megújult az állomás épülete, de korszerű gázfűtést is kapott, nem is beszélve arról, hogy a lenyűtt NYSA-k helyett ma már három korszerű gépjármű, megfelelő műszerezettség és informatikai rendszer is segíti a 16 fős kivonuló állomány munkáját. Túl rózsás lenne ez a kép, ha időközben nem hallanánk időről időre országos szinten a mentősök gondjairól: nagy a felelősség, kevés a pénz, mindezek mellé magas szintű mind a szakmai, mind pedig a lakossági elvárás. Ki fogja ezeket orvosolni? Ezt kérdeztük „csupán” a mentőállomás főápolójától, Fodor Miklóstól, aki 27 éve vállalja a mentősök nagyon sokszor egyáltalán nem irigylésre méltó sorsát.- Nem egyszerű a válasz. Persze tudunk az országos gondokról, bajokról, de az is igaz, hogy itt, Tiszafüreden lehetőségeikhez mérten sokat tettek az illetékesek a munkafeltételeink javításáért. Persze még jobb lenne, ha bérünk elérné végre egy jó szakmunkás átlagfizetését, s az sem ártana, ha a sok veszéllyel járó munkánkat nem csak kritika érné, hanem azt felelősségünk s annak súlya arányában méltányolnák, és nem kellene porciózni a túlórákat, s nem csak a gépkocsivezetőknek, hanem mindenkinek járna a nyugdíjkedvezmény, mert az emberek itt eléggé elhasználódnak. Nem panasz ez, inkább realitás, hiszen mi egyébként is eléggé a kirakatban vagyunk. Ha jól dolgozunk, akkor az természetes, ám ha késünk vagy ne adj’ isten szakmailag hibázunk, arról évekig beszélnek. Éppen ezért is esik jól minden egyes dicséret, amit a körzetünk tíz településéről kapunk, s az is, ha úgy fekszünk le, hogy tudjuk: mi mindent megtettünk a betegért. Mindezekkel együtt eléggé sajátos életforma a mentősöké, hiszen itt, ha úgy adódik, nincs ünnep, este vagy reggel. Fellengzősen hangozhat, de itt már néha nem is a pénz, hanem a hivatásszeretet tartja az embert. Gondunk, bajunk ezzel együtt akad elég, de azokat tiltakozással, sztrájkkal nem tudjuk orvosolni, mert fújjon a szél, essen az eső, minket várnak, hogy időben érkezve segítsünk. A törzsvendégek visszajönnek A termálfürdő nem csak a gyógyulni vágyóknak segít, hanem a családok számára is kellemes időtöltés nyújt Tiszafüred A Tisza-tó vonzáskörzetének Tiszafüred az egyetlen városa. Itt töltik el a vendégek a legtöbb vendégéjszakát, éppen ezért felkerestük a helyi Tourinform-irodát, hogy érdeklődjünk: a cianidszennyeződés utáni helyzet mennyire befolyásolja az előrendeléseket. Az iroda munkatársaitól megtudtuk, hogy a halak pusztulásával valóban veszélybe sodródott a horgászturizmus, ami azonban nem jelenti azt, hogy az egyéb turisztikai termékek ne tennék vonzóvá idén is Tiszafüredet. A tapasztalatok mindezek ellenére vegyesek, hiszen az iroda információi szerint vannak olyan vállalkozók, akiknél nagyon sok megrendelést vonnak vissza, de többen vannak olyanok is, akikhez folyamatosan érkeznek megrendelések azoktól, akik évek óta törzsvendégnek számítanak Tiszafüreden. Ami az irodát illeti, pozitívak a jelzések, hiszen a tragédiát követően ismét érkeznek az érdeklődő telefonok, keresik a magán- és kereskedelmi szálláslehetőségeket. Az iroda egyébként is igyekszik felhívni a figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyek a város jelentős turisztikai értékeinek számítanak. Ilyenek például a gyógyvizes termálfürdő, a lovas, a kerékpáros, valamint az ökoturizmus. Tiszafüred kedvező fekvése lehetővé teszi, hogy a vendégek egynapos kirándulásokon felfedezzék a környék - Mátra, Bükk, Hortobágy, Hegyalja, Hajdúszoboszló, Debrecen - szépségeit és nevezetességeit. „Kínálatainkkal felkészülten várjuk a vendégeket, s bízunk abban, hogy az idei nyár is zajos lesz Tiszafüreden” - mondta befejezésül Végh Sándomé, az iroda megbízott ve- zetője. ___________■ i
