Új Néplap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-19 / 42. szám
HB 2000. Február 19., szombat G A Z D A S Z E M M E L 7. OLDAL Új feladatok, csökkenő források A karcagi mezőgazdasági kutatóintézet az egyetemi integráció eredményeként 2000. január 1-től a Debreceni Egyetem egyik szervezeti egysége, ennek megfelelően a neve is a Debreceni Egyetem Karcagi Kutatóintézetére változott. Tevékenységéről, az új helyzetben várható változásokról beszélgettünk dr. Józsa Árpád igazgatóval.- A szervezeti változás nyomán milyen átalakulásra lehet számítani az intézetben1 — Az új szervezethez tartozás új körülményeket, új feltételeket es reméljük, új lehetőségeket is jelent az intézet számára. Az új szervezet működési rendszere, felépítése, testületéi lényegében kialakultak, az egyetem megkezdte a működését. Bár egyes részletek tisztázása még előttünk áll, elmondhatom, hogy a kutató- intézet továbbra is a táj, a térség legfontosabb kutatási-fejlesztési feladatait látja el. Meghatározó marad tevékenységében a táj mezőgazdasági fejlesztésének tudományos megalapozása, a mező- gazdasági termelés főbb összefüggéseinek, a viszonylag szélsőséges ökológiai adottságú vidék természeti, gazdálkodási, fejlesztési lehetőségeinek feltárása. A kutatóintézet fennállása, azaz 1947 óta a mezőgazdasági kutató- hálózat szerves részeként a mindenkori igényekhez igazodóan a talajjal, a talaj termelékenység fenntartásával és növekedésével, a talajhasználat komplex fejlesztésével, korszerűsítésével, az Alföld szélsőséges ökológiai adottságaihoz jobban alkalmazkodó növényfajták nemesítésével, a juh legelőn tartásának komplex rendszerének kialakításával foglalkozik.- Tevékenységük ennyire a szükebb tájhoz kötődik?- A földrajzi helyzetből adódóan tevékenységünk elsődlegesen a Közép-Tisza mente természet- földrajzi tájra irányul, de bekapcsolódunk az érintett tudomány- területek országos és nemzetközi munkamegosztásába is. A karcagi az egyetlen olyan főhivatású kutatóintézet, amely fő feladatként foglalkozik a talajtermékenység fenntartását, növelését és a talaj védelmét célzó talajjavítási és talajművelési kutatásokkal. Kutatási-fejlesztési feladataink változásai is híven tükrözik a táj és a tágabb környezet egyidejű szolgálatát. Hangsúlyozni kell, különösen az új integrációt tekintve, hogy az intézet igen fontos és szerteágazó feladatot tölt be azáltal is, hogy kutatásai, kutatási bázisai, kísérleti és referenciatelepei háttérként szolgálnak az érintett szakterületek szaktanácsadásához, az oktatás anyagának korhiíanatkép a laboratóriumból FOTÓ: B. J. szerűsítéséhez, és különböző gra- duális és posztgraduális képzéshez.- Az utóbbi tíz évben lezajlott változások nyomán a gazdálkodás új struktúrája jött létre, ami újfajta igényeket, követelményeket támaszt. Hogyan érzékelik ezt a kutatóintézetben? — Mindez szükségessé teszi a kutatási-fejlesztési tevékenység folyamatos változtatását, új prioritások figyelembevételét. A jövőben mind meghatározóbbá válik például a fenntartható, értékmegőrző mezőgazdasági fejlesztés tudományos megalapozása, ezen belül kiemelten a talaj- és a vízvédelem, az ésszerű, takarékos vízgazdálkodás, a korszerű, energiatakarékos növénytermesztési és állattenyésztési technológiák, valamint a biológiai alapok fejlesztése. Az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani az egészséges táplálkozást biztosító élelmiszer-alapanyagok előállítására, a termékek minőségének, tápértékének és összetételének javítására, a magyar mezőgazdaság nemzetközi versenyképességének fokozására, az EU-hoz integrálódásból következő követelmények kielégítésére.- A felsorolt új feladatok, különösen, ha figyelembe vesszük a kutatás költségeinek világszerte tapasztalható gyors emelkedését, bizonyára az eddiginél jelentősebb anyagiakat kívánnak. Milyennek látja a kutatóintézet tevékenységének anyagi megalapozottságát és a jövő kilátásait?- Sajnos hozzánk még nem ért el a kérdésben megfogalmazott gyors emelkedés. Annak is nagyon örülnénk, ha az előző évi támogatást és az inflációból adódó kiadásnövekedés fedezetét megkapnánk. 4 kutatóintézet egyidejűleg lát el úgynevezétt közhasznú és gazdasági jellegű, közvetlen termelésfejlesztést szolgáló feladatokat. Ahhoz, hogy ezeknek maradéktalanul eleget tudjunk tenni, az eddigieknél lényegesen nagyobb arányú központi forrásra, a mezőgazdaság nagyobb fogadókészségének kialakításához pedig az ágazat technikai és jövedelmezőségi feltételeinek lényeges javítására van szükség. Jelenleg csak reménykedni tudunk abban, hogy mind a mezőgazdasági kutatás-fejlesztés, mind pedig a mezőgazdasági ágazat az eddigieknél jobb pozícióba kerül. Erre a törekvés és a szándék megvan, de a kézzelfogható eredményre, úgy látszik, még várni kell.- Milyenek a közeljövő konkrét kilátásai?- Sajnos nem nagyon biztatóak. A kutatóintézet költségvetési ellátmánya, amely pedig elég szerény, veszélybe került. Eddigi információim szerint több millió forinttal csökken. Ha ezt nézem, és azt, hogy a kutatóintézet saját árbevételi lehetőségei is romlottak, tekintetbe véve az időjárást és a csapadékviszonyokat, előre látható, hogy gondjaink lesznek. Pályázni persze lehet, de a pályázati pénz egyre kevesebb, a pályázók száma pedig egyre több. A másik dolog, amelyről beszélni kell ezzel kapcsolatban, hogy a mezőgazdaságban az átmenet nagyon hosszú ideig tart. A kutatónak a viszonyoktól függetlenül tennie kell a dolgát, amit a kutatás-fejlesztés, a jövő igényei vele szemben támasztanak. Tisztában kell lenni a körülményekkel, a po- liükai-gazdasági gondokkal, de a jövő érdekében a lehetőségek szerint mindkettőtől függetleníteni kell magunkat, és előre kell néznünk. A kutatás-fejlesztésnek a gyakorlat előtt kellene járnia, a saját bevételünk azonban erre nem elegendő. Ha a központi forrás nem éri el a költségeinknek minimum 55-65 százalékát, működésünkre továbbra is a túlélés, az önfenntartás, a folyamatos átalakulás, igazodás kényszere, és ezekből adódóan a bizonytalanság lesz a jellemző. Elhatározott szándékunk, hogy a megfogalmazottaknak, feladatainknak eleget teszünk. Ez mindaddig tartjuk, amíg az anyagi lehetőségek határt nem szabnak. És mindent megteszünk annak érdekében is, hogy kitoljuk ezeket a határokat. LACZI ZOLTÁN Nincs új a nap alatt Kapkodásnak lehetünk szemtanúi mostanában, amikor félszázezer hektárt borít immár hónapok óta belvíz a megyében. Kotrógépekkel, ekével vagy éppenséggel lapáttal — kinek mije van - • hadakoznak a vízzel a gazdálkodók, s igyekeznek valahova levezetni földjeikről a nem várt mennyiségű égi áldás maradványait. Az esetek nagy részében pillanatnyi ötletből merített szükség-, illetve kényszermegoldásokról van szó. Hiába, sokan elfelejtették, hogy hosszú, aszályos évtizedet követően egyszer újra a víz lehet az úr a határban. Pedig különösen a hetvenes-nyolcvanas években állami forrásokból milliárdokat fordítottak síkvidéki, illetve dombvidéki vízrendezésre, arra, hogy az évszázados időjárási megfigyelések alapján nagy valószínűséggel várható csapadék fölösleges hányadát minél gyorsabban a jól kiépített csatornahálózatban tudhassák. E nagyszabású munkának ma már jellemzően csak a nyomait lehet felfedezni, feliszapolódott árkok, elrozsdásodott, használhatatlanná vált vízkormányzási műtárgyak utalnak e korszakra. Aztán jöttek az átlagos csapadékú, majd a csupán 300 milli- métemyi esőt hozó évek, és sok helyütt egy lyukas garast sem szántak a kiépített vízelvezető rendszerek karbantartására, erre pedig már nem jutott állami támogatás. A hálózatnak persze az igazi kegyelemdöfést a kárpótlást követő földindulás adta meg. Az új tulajdonosok többsége - tisztelet a néhány kivételnek - földjét mindenhonnan meg kívánta közelíteni, ezért táblabejárókat épített, a gond persze az, hogy megfelelő átereszek nélkül, vagy egyszerűen bedúrva a csatornát. így hiába a főcsatorna, a társulati kezelésű csatorna, ha odáig nem tud eljutni a víz. De a kötöttebb talajba sem, mert a mélylazításról is - szintén elsősorban pénz hiányában - leszoktak a termelők. Nincs új a nap alatt. Ideje lenne tehát leporolni a régebbi szintvonalas térképeket (meg elővenni az újabbakat), a genetikus talajtérképeket, az ezek alapján néhány évtizede elkészült terveket, amelyek mindenről pontosan tájékoztatnak. És újra el lehet kezdeni a nagy munkát. Mert itt, az Alföldön belvíz volt, van és lesz. Borverseny nyolcadszor A szolnoki Bereczki Máté Gazdakör ma délután négy órától nyolcadik alkalommal rendezi meg a szandaszőlősi művelődési házban hagyományos nemzetközi borversenyét. A jeles eseményre százötven vendéget várnak, és közel negyvenféle bor verseng. Szolnok környékéről, a Vajdaság- ból.Zentáról, illetve Erdélyből Ér- csanakról meg Mezőpanitról is hoznak ízelítőt a szőlők kiforrott levéből. A szigorú zsűri a külföldi vendégek szórakoztató műsora után este hattól tart eredmény- hirdetést: Klément György ceglédi hegybíró, Tálas László tiszakürti hegybíró és Jakab István, a gazdakörök országos elnöke aktív közreműködésével. Lesz borárverés, borkóstoló is, ámbár az előrelátó szervezők az idő előtti zsibbadás ellen hagyományos „szandasztal”-lal készülnek. Ez nem lesz más, mint fehér szalonna, hagyma, hordós káposzta meg száraz kolbász. Elvégre ezek elpusztítása után meglesz a bornak az ágya, így nyugodtabban lehet kortyolgatni a fehér- és vörösborokat, az egyensúly mindvégig társa marad még a legporosabb torkúnak is. A megyei növény-egészségügyi és talajvédelmi állomás minden évben elkészít egy összefoglalót az elmúlt évi károsítóhelyzet alakulásáról, figyelembe véve a károsítok tömegszaporodásához szükséges környezeti feltételeket, és a várható következményekre útmutatást készít. Ennek egy rövidített változatát adjuk közre, remélve, hogy segítséget nyújtunk a gazdálkodóknak. A teljesség igénye nélkül elsősorban az új és a nagy gazdasági kárral fenyegető károsítókról tájékoztatjuk olvasóinkat. Ezúttal a szántóföldi károsítókról, majd a következő részekben a polifág (mezei pocok, hörcsög, szövőlepke stb.) és végül a szőlő-gyümölcs káro- sítókra hívjuk fel a figyelmet. Megyei információ A gabonafélék károsítói közül a gabonafutrinka lárvája csak a monokultúrás területen okozhat kárt. Ezeken a területeken azonban feltétlenül indokolt a tavaszi felmérés, mert a lárvák ősszel későn keltek ki, így elképzelhető, hogy tavasszal még intenzíven táplálkoznak. A vetésfehérítő bogarak egyedszánt-növekedése várható, így az elmúlt évinél nagyobb tei illetéken kell ellene védekezni. Őszi búzában és őszi árpában várhatóan elég lesz a betelepedést követő szegélykezelés, de helyenként szükség lehet táblaméretű védekezésre is. Sokkal nagyobb gondot okozhat a tavaszi vetésű gabonafélékben (tavaszi árpa, zab és főként a fénymag). Ezekben a kultúrákNövényvédelmi távelőrejelzés bán számítani kell a kártevő elleni védekezésre. A gabonaszipolyok és a gabonapoloskák évek óta alacsony egyedszámban vannak jelen, de növekvő a felszaporodásuk. Helyi jellegű gyenge, közepes fertőzés táblaméretekben előfordulhat. A levéltetvek előfordulása, kártételi szintje a meteorológiai tényezőktől függ. Párás, meleg időjárásban tömegesen károsíthatnak. A gabonaféléken fellépő betegségek előfordulását és a kártétel mértékét a növények kondíciója és az alkalmazott technológia mellett az időjárás alakulása határozzák meg. Párás, meleg időjárás esetén sűrű állományban már korán megjelenhet a lisztharmat. Később kártételi veszélyhelyzet akkor alakul ki, ha a tünetek megjelennek a felső három levélemeleten vagy a kalászon. Ezt kell megakadályozni. A fuzárium fertőzésének erősségét a virágzástól a betakarításig terjedő időszak csapadékos napjainak száma határozza meg. Erős fertőzés várható, ha ez 20-23 nap között van. Figyelembe véve, hogy az elmúlt évek erős fertőzései során nagy mennyiségű fertőző anyag van a területen és a betegségnek — humán és állat-egészségügyi szempontból is — rendkívüli jelentősége van, valamint a fertőzés kialakulásának kritikus időpontjaiban az elmúlt években kedvező időjárás uralkodott, a járvány kialakulásának megakadályozása érdekében állománykezelésre is fel kell készülni. A rozsdabetegségek közül a sárgarozsdának nagyobb a gazdasági veszélye. Hűvös, csapadékos időjárásban a sárgarozsda-, míg magasabb hőmérsékleten a vörösrozsda-fertőzés okozhat gondot. Fokozódik a hel- minthosporiuin által okozott fertőzések erőssége és veszélyessége. A betegség levélszáradást okoz. Monokultúrás termesztés és csökkentett talajművelés alkalmazása esetén (mivel a tarlómaradványok fentmaradnak a talajon) a fertőzések elindítói lehetnek. A kukorica az a növény, amelyen az elmúlt években nagy gazdasági kárral fenyegető károsító nem jelentkezett, a technológiai előírások betartása mellett biztonságosan termelhető. Az alábbi kártevők a kártételi veszélyességi szint alatt voltak megtalálhatóak, és ez várhatóan 2000-ben is így alakul. Ezek: a gyapottok-bagoly- pille és a kukoricamoly-lárvák. Az általuk okozott kártételre, fertő- zöttség mértékére a csemegekukoricában fokozottabban kell ügyel ni. Indokolt részletesebben szólni egy új kártevőről, ez az amerikai kukoricabogár. Erről már több alkalommal adtunk közzé részletes ismertetőt. 1995-ben fogták az első imágót az ország déli részén, és mára már Szolnok megyében, a Jászság északi részének kivételével a kihelyezett szexcsapdák mindenhol fogtak hím imágókat. Nőstényt egyelőre csak Törökszent- miÚóson észleltünk. Idén már várhatóan ebben a körzetben a lárva- kártétel megjelenésére is számítani lehet. Ez a kártétel várhatóan még nem okoz gazdasági kárt. Ha a kártételre jellemző, „hattyúnyak” formájú kukoricanövényt találnak, kérjük, értesítsék a megyei NTÁ-t. A cukorrépa-termesztő körzetekben a fiatalkori károsítók (lisztes répabarkó, répabolha) okoznak majdnem minden évben visz- szatérő, súlyos problémát. Ez alól az 1999-es év kivétel volt, mert a ség számára kedvező csapadékos időjárás lesz augusztus hónapban. A korai járvány kialakulása korai levélváltást eredményezhet, amely jelentős terméskieséssel, cukortartalom-csökkenéssel jár. A napraforgó tennesztése során növény-egészségiigyi szempontból a betegségek kialakulása a meghatározó. Ezek között van, amely a nedves, és van, amely a Ahhoz, hogy eredményesen vegyük fel a harcot a kárositókkal. fontos, hogy idejében észleljük azokat fotó: m. j. kelés idején uralkodó hűvös, csapadékos időjárás a károsítók számára kedvezett. Ennek ellenére az ellenük való védekezésre fel kell készülni, mert ha a keléstől 4-6 leveles korig száraz, meleg időjárás lesz, gradációs fellépésére lehet számítani. Későbbiek során a bagolypillék lárvái okozhatnak kárt a levelek rágásával. A betegségek közül 1999 ben a cercospora járványos elterjedését figyeltük meg. Ez idén is előfordulhat, ha a betegszáraz körülményeket kedveli. Az elmúlt évben mindkét feltétel adott volt a különböző betegségek fertőzéséhez, attól függetlenül, hogy a vegetációs időben huzamosabb ideig száraz meleg időjárás nem volt. Általánosan közepes erősségű fertőzés volt a fehérpenészes szár- és tányérrothadásból, a diaportés szárfoltosság és szárkorhadásból. Egyes területeken táblaméretekben járványveszélyes helyzet is kialakult szürkepenészes szár- és tányérrothadásból, egyéb gombák okoztak szárfoltosságból (alternária, pho- ma és makrofomina), valamint peronoszpórafertőzés miatt. Ennek és a mikroklímának, illetve a technológiai fegyelmezetlenségnek tulajdonítható a termésátlagban tapasztalt nagy eltérés. Hasonló körülmények mellett 2000-ben sem várható javulás. A repce hátralévő vegetációs idejében a repcefénybogár és a repceszárormányos kártételére kell nagyobb figyelmet fordítani. Ha virágzás idején száraz, meleg időjárás lesz, a repcefénybogár elleni védekezést nem lehet kihagyni. A megyében nagyobb területen termesztett növények közül csapadékos időjárás esetén vöröshagymában és borsóban a peronoszpó- ra, burgonyában és paradicsomban a burgonya-, illetve paradicsomvész, paprikában a baktériumos levélbetegségek fordulhatnak elő akár járványos méretekben is, hasonlóan az elmúlt évhez. Természetesen egyéb károsítók is lehetnek gazdaságilag fontosak az idén, mint az itt felsoroltak. Ezt mindig a környezet és a gazdanövény együttes hatása, illetve egymásra gyakorolt hatása az adott időpontban együttesen alakítják ki. A védekezések során törekedni kell arra, hogy az agrotechnikai, mechanikai védekezést a lehetőségek szerint teljes egészében használják ki, mert a védekezésen nem csak a kémiai védekezést értjük, nem hangsúlyozzuk az elsőbbségét, de megtalálva ennek szükségességét ésszerűen, gazdaságosan használva elengedhetetlennek tartjuk.
