Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-06 / 284. szám
4. oldal Tükör 1999. december 6., hétfő ©Hitel/nfo: 06-80-200-345 Interjú Horváth Charlie-val Mindig úton... Tudtuk, hogy aznap is reggeltől estig úton volt. Az újságíró viszont kíváncsi fajta, meg egy kicsit gátlástalan is. Ezért mer valakire késő este rácsörögni, csak úgy, minden előzetes megbeszélés nélkül. És Horváth Charlie nem adott időpontot, nem sietetett, nem is kérdésekre válaszolt kötelességtudó udvariassággal. Hanem beszélgetett, mesélt, anekdotázott. Olykor vallott. Az élet mélyebb dolgairól. Magánemberként — prózában — is ugyanolyan, mint énekesként — dalban: jó hallgatni, és érdemes figyelni rá. A beszélgetés apropóját a Tátrai Band és Charlie december 8-i szolnoki közös fellépése adta. — A mindig úton érzés, ami dalai egy részét átszövi, mennyire valós érzés? — Életemben sokszor voltam távol a hazámtól, a családomtól. Ez természetesen hiányérzetet szül. 1972-ben Afrikában jártam, aztán a Közel- és Távol-Keleten, majd 1980-tól 1993-ig ismét nem voltam itthon. Tehát nagyon is valós élményeken alapul a mindig úton érzet. — Mióta Charlie, s volt-e más beceneve? — Kilencéves korom óta. Akkor az Állami Balett Intézet növendékekeként épp táncosnak készültem. Ott kezdtem el trombitálni is. Ezért elneveztek Charlie Parker- nek, aki mellesleg kiváló zenész volt. Igaz, nem trombitás, hanem szaxofonos. De ez akkor és ott egyáltalán nem számított. Aztán elkopott a Parker, és maradt a Charlie. Ezzel párhuzamosan néhány barátom Horinak szólít. — Mióta ilyen a hangja? — Mindig ilyen volt. A régi felvételeken olykor mintha kicsit vékonyabbnak tűnne, de az inkább az akkori stúdiótechnikával magyarázható. — Volt-e már összetűzése rajongóval? — Még nem. Mert nem fontos, ki mit gondol, én tudom, mi van. A zenéhez értek, tudom, miről szól. —A népszerűségről mi jut eszébe? — Jó dolog. De az sem lenne baj, ha nem lenne, akkor is a zenéből élnék. Mindig meg tudtam élni belőle. Jól, jobban, még jobban. Meg rosszul is. — Létezik-e a Tátrai Band Charlie nélkül és fordítva? — Valójában mindenki tud létezni mindenki nélkül. Hisz a Tátrai Band tagjai ma is 4-5 zenekarban játszanak. Ők még zenészek a szó klasszikus értelmében. A közönség viszont megszokta már, hogy az énekesük én vagyok. A megszokás pedig nagy úr... — Mit jelent a barátság? — Akkor igazi, ha baj esetén is megmarad. Szerencsére még nem szorultam soha senkire. Ha tartom a három méter távolságot, nem lehet nagy gond. Amúgy szeretem az embereket, és nem teszek különbséget köztük. Nekem minden ember egyforma, ezért nincs is nálam nagy haverfelvétel. Mindenkit egyformán szeretek. — Értékrendjében mi foglalja el az első helyet? — A családi nyugalom. — Lehet, hogy fia egyszer a nyomdokaiba lép? — Meglehet. Húszéves, és egy zenei stúdióba jár. — Vannak-e elvei? — Szeretem a tisztességet, Azt, ha az emberek nincsenek becsapva. Egyébként az elvek úgyis csak akkor működnek, ha jók. — Milyen érzés elismertnek lenni? — Én inkább úgy mondanám, érzem a szeretetek és ez sokat jelent. Nem vagyok király, bár játszottam királyoknak is. Megdolgoztam mindenért, és nem szeretem a nosztalgiát. Természetesen csodálatos érzés az elismerés: a kiske- reszt (a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje - a szerző megj. ), az Aranyszarvas és az Év Énekese díj vagy a platinalemezek. De nem hiszem, hogy mindig pontos tudatában kellene lennem az elismertségnek. — Beszéljünk könnyedebb dolgokról. Köszönt-e már csókolommal egy tizenéves lány? — Még soha. Legfeljebb Jó na- pot-tal. — Jég vagy dupla whisky? — Rossz a kérdés. Mindenki azt hiszi, nagy vagány vagyok, s vedelem az italt. Pedig nem. Sem sört, sem bort, sem whiskyt. Persze a whisky finom, szeretem is, csak nem szoktam inni. Legfeljebb nagyon kivételes alkalmakkor. — Mit csinálna, ha lenne néhány nap szabad ideje? — Most semmit, mert beteg édesanyámat ápolom. De remélem, hamarosan felgyógyul. Ettől függően előreláthatólag február 12-től két hetet a Bali-szigeteken töltök. — Kivel cserélne és kivel nem? — Senkivel sem cserélnék. — Elmenne-e mondjuk a Dáridó- ba fellépni? — Nem, mert másról szólok. Ezért nem lépek fel semmilyen esztrádmúsorban, pedig szoktak hívni. / — És egy újgazdag bulira? — Oda sem. Ez nem pénzkérdés. Nagy partikra viszont szívesen megyek - például az újságíróbálra -, ha nincs kiplakátolva a nevem. Általában meglepetésvendég szoktam lenni. — Milyen karácsonyt tervez? — Bensőségeset, nagycsaládit. A húgomat is hazavárjuk Hollandiából. Egy egész napot együtt leszünk mindannyian. — Van-e különösebb jelentősége a kétezres fordulónak életében? — Természetesen, hiszen ezredforduló. Régebben soha nem jutott eszembe, hogy egyszer majd lesz 2000, s vajon megérem-e. De itt vagyok, s számomra biztos nagyon emlékezetes lesz, mert december 27-én koncertet adok a Budapest Sportcsarnokban, ahol két számra vendég lesz a Tátrai Band is, 29-én pedig a Tátrai Band lemezbemutató koncertje lesz a Budapesti Kongresszusi Központban. — Mit üzen a szolnokiaknak? — Szeretettel várjuk őket, jöjjenek el minél többen a koncertünkre! Zenekar lesz, nem playback... Járvás Zsuzsa Ötvenéves a Csepel autó címmel nyűt kiállítás Budapesten a Magyar Honvédség Művelődési Házában, a Stefánia- palotában. A kiállítás megrendezésére a szolnoki Magyar Jármű Alapítványt kérték fel. A tárlat a jövő hét végéig látható. Az alapítvány legfőbb célkitűzése, hogy létrehozza a nagy hiányt pótolandó járműgyártás-történeti múzeumot, lehetőleg Szolnokon. FOTÓ: MÉSZÁROS Véradókat köszöntöttek Tiszafüreden Az odaadó emberség megbecsülése O Posta Bank és Takarékpénztár Rt. Folyószámlahitel és Személyi hitel Többre A véradók napja alkalmából Tiszafüreden penteken este köszöntötték az önkéntes véradókat és a vöröskeresztes mozgalom térségi aktivistáit. A Nemzeti étteremben megtartott ünnepséget a helyi Zrínyi Ilona Általános Iskola műsora nyitotta meg, köszönetét mondva azoknak, akik a legnagyobb természetességgel „úgy adnak vért, mint mások kezet”. Kifejezve egyben azt is, hogy ezt az odaadó emberséget kötelességünk megbecsülni. Tiszafüreden ezen megbecsülés jó példája volt a péntek esti program. A gyerekek műsora után közel ötven önkéntes véradót és aktivistát tüntettek ki és jutalmazott Mihályi Ferenc, a megyei vöröskeresztes szervezet titkára. Közülük feltétlenül érdemes megemlíteni Pelsőczy Georg nevét, aki már nyolcvanszor adott vért, s azokat is — Czinege Orbán, Halász Bertalan, Kiss János, Kiss József és Solymosi Ferenc — akik adnak vért, mint kezet. Odaadó emberségüket ezért illik is megbecsülni. - P a keretből! ► 21%-os folyószámlahitelkamat ► 200 ezer forintig kezes nélküli személyi hitel A PostaBank Folyószámlahitelével és Személyi hitelével egyszerűen, gyorsan és rugalmasan alkalmazkodhat kiadásaihoz. így többre is telhet a keretből! A Posta Bank Folyószámlahitel-keret igénylés után 6 hónapig folyamatosan az Ön rendelkezésére áll, átutalásai - a hitelkeret erejéig - akkor is rendben teljesülnek, ha ezekre a számláján lévő összeg már nem nyújtana fedezetet, a hitelkeret nagysága a havi rendszeres átutalások összegétől függ, kamata rendkívül kedvező. Igényelhető a Postaßanfc fiókjaiban, kirendeltségein és valamennyi postán. A PostaBank Személyi hitel 100 ezer és 1 millió forint közötti összegben, minimum 6, maximum 36 hónapos futamidővel, gyors, 3 munkanapon belüli hitelbírálat után bármilyen célra igénybe vehető. Ha Ön rendelkezik Posta Bank lakossági folyószámlával, amelyre legalább 3 hónapja rendszeres munkabér jellegű átutalás érkezik, akkor a Személyi hitelt 1%-os kamat- kedvezménnyel és 2%-kal alacsonyabb kezelési költséggel veheti fel. Igényelhető a PostaBank fiókjaiban, kirendeltségein és a postai „kék sarkokban". A PostaBank hiteleivel úgy alakíthatja kiadásait, ahogy Önnek és családjának tetszik. már hatvanszor segítették meg „vérükkel” rászoruló embertársaikat. Az aktivisták közül a tiszaszentim- rei Benes Gyuláné, a Magyar Vöröskereszt országos titkársága által adományozott Ezüst Emlékérem kitüntetés tulajdonosa lett kiváló és fáradhatatlan szervező- munkája elismeréseként. A véradónapi ünnepség figyelmessége volt a hangulatos, zenéstáncos vacsora, amit úgymond ki is érdemeltek Tisza- Czinege Orbánt hatvanszoros véradóként köszöntötték füred és térsége önkéntesei azzal, hogy megyénk mindig számíthat a karcagi kóregyik legstabilabb és legbizto- ház, hiszén amint az a gyerekek sabb véradóbázisát adják: akikre műsorában is elhangzott: ők úgy ► ► ► ► ► ► ► ►
