Új Néplap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-21 / 246. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. október 21., csütörtök 56-os emlékeimből „Sebeink nyitottak,/ nyirkos kövön fekszünk,/ most már nem verekszünk./ Égő, túlvilági benzines palackok/ lángjánál melegszünk. (Buda Ferenc) 1956-ról nem tudok személyes élmények nélkül szólni. Nem tudok, mert — kevesek között — abban a szerencsés helyzetben zajlottak életem történései, hogy egyetemistaként részese lehettem az eufórikus pillanatoknak: az 1956-os eseményeknek és (mily öröm volt!) nemzeti ünneppé nyilvánításának az első szabadon megválasztott magyar parlament országgyűlési képviselőjeként. 1956. október 23. és 1991. március 5. Micsoda történeti ív húzódik e két évszám között! Az előbbi a magyar forradalom és szabadságharc kezdete a világuralomra törő bolsevizmus ellen, az utóbbi — kegyetlen terror, majd három évtizedes „puhuló” diktatúra után — annak törvénybe iktatása, hogy nem ellen- forradalom, nem gaztett történt, hanem nemzeti történelmünk legszebb lapjait írtuk akkor (így benne a világét is): diákok, munkások, parasztok, értelmiségiek. Nem igaz, hogy akkor — az események lázában — tévedtünk volna. Csak a nemzetközi körülmények, a nagyhatalmak politikai játszmáit nem értettük, mert nem tudtuk, nem tudhattuk, ki, miben egyezett meg a másikkal. Nem tudtuk, hogy Magyarország oda- vetettként, magára hagyottként fog vé- rezni és szenvedni a Szovjetunió elleni egyenlőtlen harcban. Bíztunk a külső támogatásban. Ausztria példáját láttuk magunk előtt. Ebben volt végzetes illúziónk. Akkori — negyvenhárom évvel ezelőtti — egyetemista igazunk bizonyságtétele legyen az alábbi — dokumentum értékű — levélrészlet, amelyet 18 évesen szüleimnek írtam 1956. október 23-án. „Mozgalmas napokat éltünk. Az emberi igazságtalanság, a dogmatizmus, a szektarianizmus mély mocsarából kilépve követel az egyetemi ifjúság. Igazi demokratizmust, igazi népuralmat akarunk. Határozottan elutasítjuk Sztálin és Rákosi helytelen politikáját. A mély hazaszeretetből, a demokratizmus szellemétől fűtve végre a maga lábára akar állni az egyetemi ifjúság — de én azt hiszem, az egész szenvedett magyar nép is. A napokban érkezett meg a hir hozzánk, hogy a szegedi egyetemen az ifjúság memorandumot intézett a kormányhoz, s a többi — így a pécsi, debreceni, budapesti — egyetemekre is, amelyben kifejti követeléseit. Többek között a következőt: vezessék be a fakultatív nyelvoktatást, rendezzék a katonai ügyet az egyetemen, Rákosit állítsák bíróság elé, a szovjet csapatok hagyják el hazánkat, csak egyenjogú szerződéseket kössünk az egyes országokkal, így elsősorban a Szovjetunióval, hozzák nyilvánosságra a titkos szerződéseket stb. Mindezt nálunk is elfogadták sok más fontos dolgokkal együtt. Az egyetemünkön nagygyűlést hívtak öszsze, ahol a rektor kihirdette a minisztérium egyes reformjait. így a tanárképzés ötéves lesz, az oroszt nem kötelező tanulni, de valamilyen más nyelvet tanulni kell, melyből vizsgát kell tenni. A továbbiak folyamán felolvasták az egyetemünk memorandumát is. Nem akarom részletezni, de gondolják édes- anyámék, minden benne volt, ami rossz, ami helyes, ami kell, s ami nem kell a magyar népnek. Beszolgáltatás csökkentése, menza javítása, a talpnyaló, szószátyár, demagóg vezetők leváltása, Farkas Mihály és társai felelősségre vonása, Nagy Imre visszahelyezése a központi bizottságba stb. Megpezsdült az erekben a vér. Egy-egy dolog elolvasása, illetve elhangzása után óriási volt a taps, a lelkesedés. Mindezt kiegészítették a fontos, lényeges hozzászólások. 25-én újra nagygyűlés lesz az egyetemen, amelyen itt lesz a Magyar Nemzet főszerkesztője, de lehet, hogy Nagy Imre is. Az 1848-as hagyományok, eszmék, napok jutnak eszembe, amikor a lelkes egyetemi ifjúság: Petőfi, Vasvári, Jókai és társai, száz meg száz hazafi, kiálltak nyiltan és merészen a nép igazáért. Hazát akarunk mi is teremteni, „egy jobb hazát, mely szebb a réginél”. Nem kell már fogdosni az embereket a gyűlésekre, mindenki megy, mert tudja, a saját érdekéről s hazájáról van szó. Reméljük, a követelések a legrövidebb időn belül megvalósulnak. Ha nem, leáll az egész egyetem. Mindenesetre mi ezt akarjuk. Úgy legyen!” November 10-e után hazatértem Kunhegyesre, ahol magunk készítette plakátot ragasztottunk az Elek-féle tornyos ház falára a Kossuth utcán. A szövegre nem, de a címre jól emlékszem: „Hazádnak rendületlenül légy hive, óh magyar!” Negyvenhárom év pergett le a történelem nagy homokóráján. Büszke vagyok arra, hogy tanárként 1956-ról mindig az igazságot tanítottam. Az érettségin kicsempésztem a kötelező „ellen- forradalmi” tételt, így soha nem kerültem abba az erkölcstelen helyzetbe, hogy megalázottként, becsapottként mondhassam el a történteket, s közösen hallgassuk a hazugságot. Dr. Szabó Lajos, Kisújszállás Ismét a kutyákról Tapasztalható, hogy a kötelező eboltás időszakában megszaporodnak a kóbor kutyák a városban. Ez vélhetően abból adódik, hogy a kutyatartó nem áldoz — talán éppen szűkös anyagi helyzete miatt — az oltóanyagra. Persze felelőtlenség is közrejátszhat abban, hogy egyre több a gazdátlan eb. A heteken át kóborló állat az ápolatlanság és éhezés miatt ijesztő látvány, ráadásul eldurvul, agresszívvá válik - még a gondozott házőrző is garázdálkodik, ha naplemente után kiengedik az utcára. Egy ilyen esettel találkoztam nemrégiben, amikor egy korcs kutya az utcán megtámadott egy felnőttet, s akinek sérüléseit csak a baleseti sebészeten tudták kezelni. Ez a kutya sem volt veszettség ellen beoltva (pedig van gazdája), ezért az állatorvos kénytelen volt megfigyelés alatt tartani, ami abból állt, hogy többször megnézte, figyelte az állatot (még vasárnaponként is). A felelőtlenségből eredő eset rabolta az állatorvos, a sebész, az asszisztens idejét, a sérült gyógyellátásá- nak költségeiről már nem is beszélve - s arról a megrázkódtatásról, fájdalomról, amit átélt. A munkahelyi hiányzását már nem is említem. Mivel ez a baleset is este nyolc óra tájban történt, s a gyakorlat is azt bizonyítja, ez az az időszak, amikor a kutyákat a gazdák szabadon engedik Szolnok családi kertes övezeteiben, véleményem szerint nagyobb figyelmet kellene szentelni az esti ellenőrzésnek. Tanácsos lenne a gyepmester irányításával összegyűjteni az ebeket, és az állatmenhelyre szállítani (s ha gazdája jelentkezne, megfelelő térítés ellenében elvihetné). Különös figyelmet igényelnének a folyó menti övezetek, hiszen ezeken a helyeken veszett róka is előfordulhat, súlyos veszéllyel fenyegetve állatot és embert egyaránt. Úgy vélem, jobban kellene élni a törvény adta lehetőséggel mindazon kutyatartókkal szemben, akik nem tartják be a szabályokat. Biztos vagyok abban, ha mindenki a rendeletek szerint tartana állatot, javulna közérzetünk és közbiztonságunk. Akkor talán ritkábban látnánk olyan gazdát, aki kerékpárján pedáloz, míg kutyája lohol utána, vagy aki személyautóval szállítja kedvencét, hogy azután a tiszta levegőjű, sétá- lásra, kikapcsolódásra alkalmas Tisza vagy Zagyva partját futópályának használva uraljon mindent maga körül, félelemben tartva a sétálókat. F. K. -né, Szolnok-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Egy kérdés—nemzeti ünnepünk előtt Az idén a berekfürdői önkormányzat nem koszorúzott március 15-én. A település lakói hangot is adtak felháborodásuknak az ünnep utáni közmeghallgatáson. Az észrevételre azt a választ kapták (idézet a közmeghallgatási jegyzőkönyvből), hogy a „képviselő-testület döntött arról, ne az emlékdombon tartsák meg a március 15-ei ünnepséget... abból az elgondolásból, hogy a kopjafa nem március 15-ét szimbolizálja, hanem a honfoglalást, a kunok letelepedését és a ffalu önállóvá válását. Nincs a, falunak március 15-ei emlékműve, de nem is a kopjafát kell megkoszorúzni”. Az emlékhelyet 1996. szeptember 8-án avattuk fel. Ez a település első köztéri alkotása, amely tiszteleg az önállóságot eldöntő népszavazás évfordulója előtt, és amellyel csatlakoztuk a millecentenáriumi ünnepségekhez. A kopjafán — hangzott el az avató ünnepi testületi ülésen — , „...községünk e maradandó értékén évszámok jelzik megbecsülésre méltó örökségeinket.” Való igaz, március 15. és október 23. nincs a kopjafán. Ennek ellenére úgy gondolom, az elmúlt években nem a kopjafát ko- szorúzta meg a lakosság, hanem azért koszorúzott, mert „az elmúlt évezred magyar történelmének, a kun hagyományoknak, az elődök cselekedetei folytatójának és örököseinek tekinti magát”. A faluban nincs más koszorúzásra alkalmas köztéri alkotás. Akkor most mi nem koszorúzunk március 15-én és október 23-án — de ugyanezen okból nem ünnepeljük a millenniumot sem.' Dr. Kenyeres Imre, Berekfürdő A túri cserkészet évfordulói Megható élménnyel gazdagodott a mezőtúri idősek és ifjak lelkes kis csoportja, amikor október 3- án magukra öltötték cserkész egyenruhájukat; különös kincset, a lélek gyémántjait szerették volna megmutatni az érdeklődőknek az immár kilencven esztendős Musulin Béla tanár úr vezetésével. A túri cserkészet megalakulása 75. és újraalakulásának 10. évfordulója volt ez a nap. Az istentisztelet és koszorúzás után ünnepi beszédében Illy László professzor — egykori túri diák — méltatta a mozgalom jelentőségét. A keresztény szellemiség, a valláserkölcsi normák szerepe mellett tett hitet Ondavay Tibor főesperes és Perjé- si Sándor lelkész-elnök, pozitív cselekvésekre szólítva fel az ifjúságot. Az ünneplést a kiscserkészek műsora és a Petőfi énekkar repertoárja színesítette egy öreg cserkész, Kávási Sándor vezényletével. A mozgalom ma is a fiatalok harmonikus testi-lelki fejlődését szolgálja. Sík Sándor költő neve szinte egyet jelent vele az 1910-es évektől. „Emberebb embert és magyarabb magyart” hitvallása Öreg-cserkészek a koszorúzás után roppant mély tartalommal bír. Gróf Teleki Pál hasonlóan fogalmazta meg a célt: „A magyar cserkészet meg akarja teremteni az emberségében és magyarságában újjászületett új magyart, hogy ezután evvel felépítse azt a már tisz- tultabb új magyar társadalmat.” A sokrétű foglalkoztatások többféle nevelési törekvést egyesítenek. A fiatalok átélik cselekvéseiket, betartják a tíz cserkésztörvényt. A becsület, a kötelességtudás, egymás segítése és a környezetszeretet számukra természetes érzés. Mindezeket a nemes életérzéseket hívta életre az én egykori osztályfőnököm, az idős Béla bácsi, amikor 1989-ben fiatalos hévvel újraszervezte a túri cserkészetet - amelynék történetét idéző összefoglalónk, közös munkánk, hamarosan elkészül. Tóth Boldizsárné, Mezőtúr Csak a természet csodái iránt érzéketlenek állíthatnak olyat, hogy a szolnoki Kassai útnak nincs hangulata... Nézzünk a képre! Talán éppen azért, hogy az egykor jobb sorsat megélt vasbeton-támfalak ma is hasznosuljanak, s ne tátongjanak a bekerített helyek kihasználatlanul, leleményes emberek megőrizték az eredeti funkciót: merthogy kukatá- ülóként — akarom mondani szeméttárolóként — ismerjük ezejret az objektumokat. És mi van benne? Szemét. vakriasztás sok pénzbe kerül szolnoki Ady Endre nti ovodaban hagyományteremtő egész napos szüreti mu- atságot rendeztek. Délelőtt mustkészítés, kukoricamorzsolás, csutkababakészítés, délután a szülőkkel közösen táncház, kirakodóvásár színesítette a programot. (beküldött fotó) /A lap október 9-ei számában megjelent Jelentős többletköltség a vaklármák miatt című írásban megfogalmazottak, az elektronikus védelmi rendszerek és távügyeletek hibáiból adódó problémák nem ismeretlenek. Az említett gond nemcsak Kun- szentmártonban, hanem országszerte fennáll. Ezért talán jogilag kellene megtalálni a megoldást. Mire gondolok? Arra, hogy ma már az ok nélkül riasztott mentő- szolgálat vagy tűzoltóság feleslegesen keletkezett költségeit a hívónak meg kell térítenie. Tehát ezt a lehetőséget kellene a rendőrségnek is biztosítani az említett vaklármák esetére. Ez úgy műköifnetne, hogy vakriasztás alkalmával a rendőrség a bejelentőnek leszámlázná a költséget - ami a legtöbb esetben egy-egy vagyonvédelmi cég diszpécserközpontja, ritkább esetben magán- személy. A vakriasztások ugyanis általában a riasztóberendezés hibája, a telepítés szakszerűtlensége, az objektum kezelőinek gondatlansága vagy a távügyelet hibája miatt következik be. Véleményem lényege tehát: a költségeket viselje az, akinél a mulasztás történt. A szóban forgó probléma megoldását azért is tartom igen fontosnak, mert az utóbbi időben felfutóban van az elektronikus védelmi rendszerek telepítése. H. M., Besenyszög épakarattal a közélet tisztaságáért rAz utóbbi időben sokat hallani, olvasni vezető beosztású emberek etikátlan telekvásárlásáról, a piacinál alacsonyabb hitel-, illetve magasabb betéti kamatokról. Az ügyben az egyik pártelnök azt nyilatkozta, hogy törvénysértés nem történt, csak etikai vétség. Felháborítónak tartom, hogy mindez bocsánatos bűnnek számít bizonyos körökben., A hasonló ügyek miatt keletkezett veszteségeket a mi adónkból kell pótolni, miközben nem jut elég pénz fontos nemzeti feladatokra. Ha nincs törvény az ilyen bűnökben a felelősségre vonásra, javasoljuk, alkossanak egyet a törvényhozók! Ha másképp nem megy, lehet népi kezdeményezésre is! A népakarat ugyanis képes jó irányban befolyásolni a közvéleményt, aktív magatartásával hatással lehet a közélet megtisztulására. Egyre inkább úgy tűnik, eljött ennek is az ideje! E. L.-né, Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat — a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin
