Új Néplap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-26 / 198. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. augusztus 26., csütötök Még messze vagyunk az érdekérvényesítő, kreatív, értékközvetítő iskolától Az oktatástól minőséget várnak Búcsú Pártay Tivadartól Kilencvenegy évesen elhunyt Pártay Tivadar kisgazda-politikus, a párt neves személyisége. Politikai nézetei miatt sokat szenvedett a diktatúra idején, a recski kényszertábort is megjárta. Nem lett megalkuvó. Amikor azt látta, hogy igazi rendszerváltásra van szükség, azonnal cselekedett. 1989-ben újjáalakította a pártot, amelynek elnöke lett, majd tiszteletbeli elnöke és a Kis Újság főszerkesztője. Pártay 1930-tól, illetve 1945-től volt a kisgazdapárt élharcosa, olyan neves személyiségekkel, mint Nagy Ferenc, Kovács Béla, Sulyok Dezső. Ő volt az a politikus, aki társaival a parasztság fel- emelkedéséért küzdött. Szűcs Kálmán, Jászberény Hosszú pedagógusi pályafutásom tapasztalatából Tanítani—szíwel-lélekkel! Első összejövetelünk Mint már arról beszámoltunk, július végén Fodor István jász- jákóhalmi polgármester, Molnár Róbertné és a könyvtár két munkatársa támogatásával és segítségével megalakult a helyi mozgáskorlátozottak csoportja. A közelmúltban megtartottuk első összejövetelünket is, amelynek vendége volt dr. Ördögné Csikós Anna, a megyei egészségbiztosítási pénztár munkatársa. A szép számmal összegyűlt érdeklődők sok hasznos információt tudtak meg vendégünktől. Gerócs József, Jászjákóhalma • • Otven éve együtt Elérkezett az idő, amit remélni sem mertem, hiszen ötven év nagy idő egy ember életében! Most van fél évszázada annak, hogy előfizetője lettem a Néplapnak. Mi minden belefért ebbe a hosszú időbe mindkettőnk életében! Sokszor változott a lap elnevezése, tartalma, terjedelme, gazdája, kézbesítése, sok minden történt velem is, de a Néplap mindig velem volt. Huszonhét évi házasság után vesztettem el első férjemet, a második is itt hagyott, ő is meghalt, egyedül élek. Egyetlenegyszer voltam hűtlen a laphoz. Lemondtam — mindössze egy hónapra —, mert pánikba estem, olyan kevés lett a nyugdíjam. De nagyon hiányzott. Minden reggel, megszokásból, kimentem a postaládához. A következő hónapra ismét megrendeltem, s azóta folyamatosan járatom. A sok évtized alatt írásaimból is közölt a lap. 1950-ben például Martfűről, az ottani eseményekről. Akkor, éppen ott dolgoztam. De írtam a kunszentmártoni járás kulturálist életéről is, később a szolnoki nőmozgalomról. Szolnokon harminc évig éltem. Sok eredményről és visszásságról szóltam akkortájt. írásaimból ma is őrzök néhányat. Amikor visz- szakerültem Cibakházára, innen is írogattam, de egyre kevesebbet. Hát így telt el az ötven év a Néplappal... mint egy házasság. Özv. H. Imréné Cibakháza A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat — a szerzó' előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Szakemberek szerint az általános és középiskola nem felel meg a megváltozott követelményeknek, nem adekvát a korral, hisz sem mint pedagógiai feladat, sem mint szervezet, sem a pedagógusi státus és szerep nem működik elég hatékonysággal s igazságossággal. Ám ha figyelemmel kísérjük a társadalmi viszonyokban végbement jelenkori változásokat — amelyek nemcsak a demokráciát és piac- gazdaságot determinálják, hanem a családok életén túl az iskolákat is —, akkor nincs mit csodálkozni a megállapításon. Napjainkban mindenekelőtt a minőséget várják az iskolától. Ez azért veszélyes, mert eddig még nincs egzaktan kidolgozott rendszer — még ha körvonalazódnak is az eddiginél jobb feltételek s bízhatunk abban, van esélye, hogy progresszívebb legyen az iskola, mint az őt övező társadalom. De nézzük, mire szerveződött a magyar oktatás? Hazánkban nem eredeti tőkefelhalmozódás történt, hanem tőkeátcsoportosíA Tiszamenti Vegyiművek Bige Holding dolgozóinak érdekében emelt szólt szolnoki olvasónk. Mind mondta, nehéz a folyamatos munkarendben dolgozóknak eljutni hétvégeken, ünnepnapokon a Széchenyi-lakótelepről a munkahelyükre. A 24-es vagy tás — csökkenő nemzeti termékkel, leosztó kreativitással. Mindez munkanélküliséggel, karrierbeszűküléssel, embereknek a viszonylagos jóléti rendszerből való kihullásával, az identitás, a szerep, az értékek válságával járt. Az oktatás szempontjából az esélyek a jelzett okok miatt nem közelítenek egymáshoz, mert a kapitalizmus az érdekek és értékek realizálódásával, az egyenlőtlenségek növekedésével jár. Hazánkban most alakulnak ki egy polgári társadalom keretei. A kérdés az, milyen irányban mozduljon el az iskola, miképpen változtassa jellegét, funkcióját? Ha nemcsak műveltségátadó, értékeket képző és átplántáló mechanizmus, hanem ezzel együtt érdekérvényesítő is, akkor tekintettel kell lennie azokra a szükségleteket integráló érdekekre is, amelyeket az oktatáspolitika szolgálni hivatott. Az iskola érdekérvényesítő potenciálja viszont ma igen szerteágazó, s nagy átalakuláson megy keresztül. 24/A-s busz sajnos nem igazodik az 1-es vagy 13-as menetidejéhez, ezért hosszú perceket töltenek átszálláskor a várakozással. * A Jászkun Volán Közlekedési Rt. vezérigazgatója arról tájéHa választ adunk arra a kérdésre, kinek az ügye az iskola — pedagógiai, közoktatási, gyermekvédelmi, családpedagógiai, szociálpolitikai? — akkor látjuk igazán az oktatás-nevelés sokrétű meghatározottságát. Ha az iskola működésében olyan értékek realizálódnak, mint a tanszabadság, tandíjmentesség, a liberalizmus, demokrácia, autonómia és az esélyegyenlőség, akkor e folyamat sikere egyben nemzeti és társadalmi érdek. Ilyen iskolarendszer azokban a fejlett országokban van, ahol a centralizált oktatási rendszerről áttértek egy plurális, szabad, autonóm, alternatív rendszerre, ahol a pedagógus tekintetbe tudja venni a gyermek autonómiáját, mert ő maga is autonóm, hiteles személyiség, aki kreatív érték- közvetítő és akit értékén becsül a társadalom. Ma még messze vagyunk ettől, de hiszünk benne, van esélye egy ilyen iskolarendszer kiküzdésének. Dr. Bálint Sándor Szolnok koztatta szerkesztőségünket, hogy tételesen átnézték az elju- tási lehetőségeket és egyeztettek a panaszossal. Ennek eredményeként néhány járat indításának augusztus 30-ai módosításával az utazás kedvezőbb csatlakozási feltételeit megteremtik. „Nem wurlitzer a verkli, ezt szívvel kell tekerni” — cseng fülembe az ismerős dallam. Nem vitás, minden tevékenység, hivatás elé odaillik a „szívvel” szó. Mert mindent szívvel, teljes odaadással kell csinálni. S e megállapítás különösen a pedagógiai munkára lehet érvényes, kezdődjék az az óvodában és végződjék az egyetemi katedrán. A pedagógus végezheti feladatát rutinból, nagyvonalúan, de szív nélkül sohasem. Nem lehet azonban szakbarbársággal sem. Durva, de megtörtént példát mondok erre. Kirándulásra mentek az iskolások — Szolnokról Egerbe. Hazaérkezve kérdem az egyik gyereket: — Na, milyen volt a kirándulás? A válasz megdöbbentő: — Odafelé számtanoztunk, vissza meg fizikaóra volt. Mi az, amit tiszta szívemből javasolnék pedagógustársaimnak az oktatás minden fokán? Az, hogy úgy tekintsenek minden tanulóra, mintha saját gyermekükről lenne szó. Mint ahogy minden szülő azt szeretné, hogy az ő gyermekéből becsületes, kötelességtudó ember legyen, a pedagógus is ezt a szemüveget Kis szorongással vártam a buszt, ami kivitt a szolnoki Ti- szaligetbe, egy nyugdíjasoknak szóló programra. Feltűnően sok velem egykorú hölgy közé szálltam fel, akiknek érezhetően közük volt egymáshoz. Meg is kérdeztem egyiküket, talán ők is a városi nyugdíjasklub összejövetelére igyekeznek, ahová én is? Az újságból értesültem arról, hogy háromnapos kirándulásra invitálta a nyugdíjasokat a szolnoki klub. Egy kis rábeszélésre én is úgy döntöttem, hogy elmegyek, mert ez egy újabb lehetőség arra, hogy nyitottak maradjunk kortársaink iránt. Bár ismerőseimre, baráti körömre nem lehet panaszom, mégis érezhető, hogy a nyugdíjas lassan elmagátegye fel, ezzel a szemlélettel nézze és törődjön a rábízott csemetékkel. Ehhez a munkához áldozatkész, odaadó szív és munka kell: rengeteg odaadás, türelem és szeretet. Számítógépes világban élünk. Mindent számítgatunk, fontolgatunk. Túlteng az értelmi nevelés az érzelmi rovására. Nem ártana egy kis egyensúlyra törekvés, mert az érzelmi nevelés alapját az általános iskolában kell lerakni. Ehhez irodalmunk is bőséges támogatást ad. Gárdonyi, Móricz novellái mellé tegyük oda Móra Ferenc Kincskereső kisködmönét. Ezekből életre szóló, mélyen lerakódó érzelemvilág csíráit ültetjük el. Bár nem kaptam megbízást e sorok megírásához, úgy érzem, hosszú pedagógusi pályafutásom tapasztalatai, amelynek gyűjtését a tószegi Háy-tanyasi iskolában 1937-ben kezdtem és 1980-ban, a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban fejeztem be, talán jogot adtak rá. Felemelő munkájukhoz kíván sok sikert: Varga Béla nyugalmazott általános iskolai igazgató Szolnok nyosodik. Ez ellen pedig tenni kell, ha hívnak valahová, menni kell! A ligetben kellemes emberekkel, humoros, játékos társasággal találkoztam. Ügyesen játszottunk és tornáztunk együtt, nem kellett szégyenkezni a korunkból eredő kilók miatt, mivel ezeket észre sem vettük. Az étkezéssel sem kellett törődni, hisz készen kaptuk és nagyon finom volt. Ismerősök is akadtak, de akiket eddig nem ismertem, azok is úgy fogadtak, mintha régi barátok lennénk. Nagyon jó volt itt. A szép Ti- szaligetben és a strandon csodálatos három napot töltöttük együtt. Tóth Báiintné, Szolnok Járatmdítás-módosítás hétfőtől Ligeti kirándulás nyugdíjasoknak Tisztelet és szeretet övezi Chiovini emlékét Besenyszögön „...nem az a lényeges, hogy mi minden történt velem, hanem az, hogy mindenhol Besenyszöghöz, Jászkunsághoz, az Alföldhöz való kötődésem mint vezérmotívum, oda köt....” ( Chiovini ) Közel száz éve — 1899. november 16- án — született Besenyszögön Chiovini Ferenc, az Alföld világhírű festője. A gyermekévek gazdag élménye, a sajátosan szép tájjal való kapcsolata egy életre meghatározta művészetének alaphangulatát, esztétikai hitvallását. A Milléren túl tágra nyíló táj, a ho- morszögi puszta, a szikes legelőkön pihenő gulya, az esőtlen napokon gyakran felizzó éjszakai tüzek — ezek az első vizuális élmények, amelyek az érett művész vásznain képpé formáltan térnek majd vissza. Egy életen át végig kíséri a besenyszögi táj szívet és szemet megejtő szépsége, a rajta élő emberek kemény küzdelme. „Mindig a küzdelem, az ember küzdelme a földdel, időjárással, sorssal: ezt láttam” — vallotta. S az ember csak azt festheti igazán, amit ismer, amivel azonosulni tud, s amit szeret. Ismeret, azonosulás és szeretet: ez Chiovini művészetének belső motívuma. Gyakran emlegette, hogy a hortobágynyi nagyságú besenyszögi határban minden apró esemény felfokozódott, különösen az ég és a föld monumentalitása. Besenyszögön szikárabbak az emberek és mindig élesebbek az égbolt kontúrjai. A mértéktartó, opálos alapon kicsattanó színek, fények és ezeknek állandó alakulása, ajándék a festő számára. „Egyszerű ez a táj! —vélekedett egykoron. Szépségeit csak annak adagolja, aki ezt szereti, és szeretni csak az szeretheti, aki ismeri is.” Aligha lehet szebben kifejezni az önbecsülésnek, a szülőföld aktív szerete- tének és a festészet céljának lényegét, amint azt Chiovini megfogalmazta. Az idő múlásával mind többen ismerik el, hogy Chiovini emléke, gazdag munkássága, életútja, színes személyisége és szülőföldjének szeretete mily nagy erkölcsi kincs a besenyszögiek számára. Ezzel az értékes hagyatékkal okosan gazdálkodni a mai nemzedék felelőssége és kötelessége. Örvendetes, hogy a nagy festő emléke ma már egyre sokszínűbben él az itteniek szívében, tudatában, ünnepeiben és hétköznapjaiban. Nevét viseli a legújabban épült „lakótelep”, egy hangulatos utca, egy Millér-híd és a helyi általános iskola. Az önkormányzat és a Be- senyszögért Alapítvány Kuratóriuma — a lakosság osztatlan egyetértésével — tervezi egy Chiovini-emlékszoba kialakítását, a művész portréját ábrázoló dombormű elkészítését és születése századik évfordulójának méltó megünneplését . A Chiovini-kultusz ápolásának még sokféle módja került szóba azon a találkozón, amelyet hagyományteremtő céllal szervezett az önkormányzat és az alapítvány a Besenyszögről több évtizede elszármazottak részére. Öröm volt tapasztalni, hogy a kuratórium és az ön- kormányzat — élén a polgármester úrral — mennyire elkötelezett a hagyományteremtésben és annak ápolásában. Ugyancsak méltó helyet kap Chiovini alakja, munkássága és életútja a megjelenés előtt álló Szülőföldem, Beseny- szög című régészeti, helytörténeti, néprajzi „olvasókönyvben” is, amely az általános iskolások részére íródott. Remélhetően az önkormányzat és az alapítvány közös áldozatvállalása és szervezőmunkája nyomán a nagy művész születésének 100. évfordulóján, de legkésőbb államalapításunk ezredik évfordulójának évében — minden helybéli kisdiák kézbe veheti azt. A könyvből a diákok megismerhetik Chiovini őseinek életútját, a mester művésszé válásának főbb állomásait; a több mint ötven évig tartó hűségét a Szolnoki Művésztelephez; az Alföld „üzenetét” hordozó alkotásait Barcelona, Velence, Róma, Bécs, Párizs, Moszkva Tokió kiállítótermeibe; a szakma és a közönség elismeréseit; hazaszeretetét, humanizmusát és a közjóért való odaadó fáradozását. Az olvasókönyv jól szolgálja a falu múltjának hiteles megismerését s az ifjú nemzedék környezet-táj-ember-szülőföld iránti szeretetének elmélyítését. Ebben a bonyolult nevelési feladatban gyermeknek és pedagógusnak megbízható társa és példaképe lehet Chiovini Ferenc, aki, amennyire hű volt szülőföldjéhez, olyan hű volt ars poeticájához is. „Amiben nincs humánum, az nem lehet művészet tárgya. A munka, az igen, mert abban ott az emberi izmok feszülése, vagy az alkotás gyötrelmeinek a szépsége. Nehéz földön születtem, úgy kell alkotnom, dolgoznom, hogy köny- nyebb, szebb legyen itt mindenki számára az élet.” A festő születésének közelgő évfordulója alkalom lesz arra, hogy e „nehéz föld” lakói, intézményei, kisebb-na- gyobb közösségei megőrizzék Chiovini Ferenc emlékét. Hozzájuk csatlakozunk mi is, őszinte szívvel. Dr. Boros Bálint Boros Antal Győr Művésztelepi emlék Régi fényképeim között (ötven-hatvan éve készülhetett) bukkantam rá a szolnoki művésztelepen készült fotóra. A rozoga toronyhoz vezető lépcsőfeljárón, a buja fák között unokabátyámmal nézelődtünk a jó állapotban lévő állatszobor előtt, s jártuk körbe a művészek alkotó- és kiállítóhelyét. Sándor János, Szolnok Küldjön egy képet!
