Új Néplap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-19 / 193. szám

1999. augusztus 19., csütörtök 3. oldal Megyei Körkép A kempingek érzik meg igazán a nyár végét Húszadika egyenlő a szezonvéggel? Augusztus húszadika az ide­genforgalomban is fordulatot jelent. Sokan innen számolják a szezon végét. A csúcs húszadikára tehető Cserkeszőlőn, amikorra már minden szállás foglalt a köz­ségben. Utána azonban csökke­nés várható - tudtuk meg Bog­dán Béla fürdővezetőtől. - A fürdő látogatottsága visszaesik, igaz, a kempingben egy újabb szezon indul, szeptember elejé­től október végéig jönnek a kül­földi nyugdíjasok. A strandfür­dőben a napi kétezer-nyolcszáz vendég jelentette az idei csú­csot, augusztusban naponta ezer személy volt az átlag láto­gató. A kempingben nyolcvan­két lakókocsi volt a legnagyobb forgalom, most több mint ötven lakókocsi áll ott, és a tizennégy bungaló is vendégekkel van tele. Kunhegyesen a falusi turiz­mussal foglalkozó vendéglá­tóknak augusztus 31-ig telt há­zuk van. Német, magyar, fran­cia családok érkeztek a nyár fo­lyamán. Szeptember elseje vál­tást jelent, a családok eltűnnek, megjelennek a házaspárok, a kerékpáros turisták. A kerékpá­rosszezon szeptemberben in­dul. Mint Gesztiné Kürti Ilona, a helyi falusi turizmus egyesü­let elnöke elmondta, Kunhe­gyest egyre többen fedezik fel. Abádszalókon igazán ki vannak téve az időjárás sze­szélyének. A Füzes kemping­ben idén hatszáz volt a maxi­mális létszám, ez alatta marad a tavalyi, ezernél is magasabb csúcsnak. Itt augusztus 20-a igazi fordulópontot jelent, még ha jó az idő, a magyar vendé­gek akkor is eltűnnek a tó part­járól. A kempingben és a ma­gánszállásadóknál az augusztus 22-e a szezon végét jelenti. Német nyelvi tábor Tiszaderzsen Párbeszéd az EU-csatlakozás jegyében A tiszaderzsi iskola és a szol­noki II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskola közös szervezé­sében vasárnaptól nyelvi tá­bornak ad helyet Tiszaderzs. Közelebbről az általános is­kola, ahol huszonnégy szol­noki, abádszalóki és tiszader­zsi gyerek tanulja a német nyelvet. A szabadidős tábor idén harmadszor nyitotta meg kapuit, nem titkoltan már az európai uniós csatlakozás je­gyében. Külön érdekesség, hogy a németországi baden-würten- bergi tartományból három ta­nuló, Bianca és Sascha Gás­pár, valamint Jessica Sehen segíti Goethe nyelvének jobb megértését a magyar táboro- zóknak. A tiszaderzsi önkor­mányzat által támogatott - kedvezményes szállást bizto­sítanak - nyelvi kurzus szom­baton ér véget. Azok után, hogy a gyerekek részt vesz­nek az Abádszalóki nyár ’99 programsorozat zárórendez­vényein. -p­Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ünneplő Szolnoki Polgárok! Évről-évre augusztus 20-án Szent István napján az ünneppel vegyes szomorúsággal figyeljük a hagyományos tűzijátékot, tudjuk: hamarosan véget ér a nyár. Az élet visszatér normális kerék­vágásába, el tudjuk intézni ügyes-bajos dolgain­kat, nem lehet halasztani tovább a tanévkezdés­hez szükséges vásárlásokat, s rövidesen meg­szólal az iskolacsengő, mint először a Pannon­halmi Monostorban majdnem ezer évvel ezelőtt. István király szimbolikus jelentőséggel „Isten kegyelméből” 1000. december 25-én, vagy 1001. január 1-jén, azaz az ezredfordulón keresz­tény királlyá koronáztatta magát. Egyház és ál­lamszervező munkásságát elismerte az egész ko­rabeli Európa. Rendkívüli fontosságot tulajdoní­tott az erkölcsi nevelésnek. 1031-ben elhunyt fi­ához, Imre herceghez írt intelmei tükrözik kőke­mény elveit, erkölcsi nagyságát, tartását. Ma sziklaszilárd kapaszkodók és időtálló érté­kek nélkül tanulságos ezeket az örökérvényű so­rokat áttekinteni. „Hallgass, fiam atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!” Salamon bölcsességét Szent Királyunk alap­elvének tekintette és ezer év távlatában is igaz minden szava. A mindent tagadó, mindent más­képp akaró, világot megváltó fiatalos lendület hanyatlásával, kis lelkiismeret furdalással hiá­nyunknak juthatnak eszébe szüléink tanácsai? S most is, közeledve a harmadik évezredhez, szembe kell néznünk azzal, hogy milyen új ez­redév alapját teremtjük meg és hagyjuk örökül utódjainknak. Szent István intelmei szerint ha­rag, gőg, gyűlöltség nélkül, békében élünk, vagy egy olyan társadalom építéséhez asszisztálunk, ahol példakép lehet egy bankrabló, ahol fogya­tékos embertársainkat csapják be, ahol politi­kusaink adok - kapok presztízsjátszmáinak áldozatul eshet városok jó hírneve, az ott élők közérzete? Neveljük gyermekeinket a jóra, becsületre, munkára, toleranciára, tiszta erkölcsre, hiszen ahogy nagy királyunk tanította: „minden ember azonos állapotban születik.” Rengeteg áldozat, kudarc, lemondás kíséri végig életünket, s egye­nes gerinccel az maradhat talpon, aki tiszteli elő­deit, hagyományait, kultúráját, még pontosan azt is tudja és akarja: ő saját maga mivel és ho­gyanjárul hozzá hazája fejlődéséhez, lakóhelye, családja gyarapodásához. „Légy kegyes... mindenkihez, aki hozzád já­rul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőkhöz... Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem fémek a hatalomhoz. Azután légy erős, ne­hogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos... Légy majd mérsékletes... Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándé­kosan soha senkit gyalázattal ne illess.” Szent István magható gondolataival kívánok Önöknek az ünnep eseményeihez kapcsolódó emlékezetes és meghitt perceket, órákat. SZALAY FERENC Szolnok Megyei Jogú Város polgármestere Gasztronómia a múzeumban Augusztus 27-én etnogasztronómiai napot rendeznek a szol­noki Damjanich János Múzeumban. Többek között erről és egy ritka leletről tudósította a sajtó képviselőit tegnap Ker­tész Róbert, a múzeum igazgatója és Sári Zsolt néprajzkutató. Kertész Róbert egy nyolcezer éves, a termékenységet szim­bolizáló, stilizált női szobrot mutatott be az újságíróknak. Elmondta, hogy a teljes ép­ségben megtalált kis szobor igen ritka leletnek számít, ha­sonló épen maradt darab csu­pán egy van a múzeum birto­kában, de máshol is kevés ta­lálható belőle. A szobrocskát a muzeológusok maguk között Berta idolnak nevezik, mivel Berta napján találták meg. Tájékoztatta még a sajtó képviselőit, hogy augusztus 20-án 11 órakor avatják föl a múzeum előcsarnokában Ka­posvári Gyula bronz dombor­művét. Várhatóan szeptem­berben megjelenik a múzeum évkönyvének, a Tisicumnak a következő száma. A vegyes profilú kötetet a hatvanéves Szabó László néprajztudós munkásságának tiszteletére je­lentetik meg. Szeptemberben ismét megtartják a nyitott ka­puk rendezvénysorozatot, amelynek során ingyenes be­lépéssel, tárlatvezetéssel, kis­mesterségek bemutatójával várják az érdeklődőket. Sári Zsolt az augusztus 27- én rendezendő Gasztronómia a múzeumban című rendez­vénysorozatot ismertette. 10 és 15 óra között Gasztronó- mia-Múzeum-Turizmus cím­mel szakmai fórumot tartanak, amelyen többek között a népi táplálkozásról, a gasztronómia A nyolcezer éves lelet fotó: bn és a turizmus kapcsolatáról lesz szó. Rövid folklórprog­ram után megnyitják A pa­raszti asztal örömei című kiál­lítást, majd 16.30-tól 18 óráig népiétel-bemutató és kóstoló lesz a múzeum udvarán. B. A. Megalakul a regionális tanács (Folytatás az 1. oldalról) Magyar Béla szólt még az ár- és belvízhelyzet következményeiről is. Kiemelte, megyénket mind az öt vis maior helyzet érintette, ami egyedülálló. Mára pontos adatok vannak a károkról: eszerint 1496 magánlakás sérült meg, a kár 620 millió forint; 111 lakás semmisült meg (ezek közül 90 nem volt biz­tosítva), a kár 219 miihó forint, és 128 önkormányzati ingatlan, in­tézmény szenvedett kárt 180 mil­lió forint értékben. A titkárságvezető végül be­számolt az észak-alföldi régió ki­alakításával kapcsolatos intézke­désekről. Ezek szerint az előké­születek javában folynak. A kö­vetkező fontos találkozó 24-én lesz Debrecenben, majd 27-én előreláthatólag megalakul a regi­onális tanács. Ez nagyon fontos, hogy létrejöjjön szeptember 1-je előtt, mert így nagyobb eséllyel pályázhat a három megye a kü­lönböző támogatásokra. Két ré­giónk elszakadási „tervére” utaló kérdésre válaszolva Magyar Béla kifejtette, úgy véli, a jászsági tö­rekvések nyugvópontra jutottak, de elismerte, bármikor megújul­hatnak. Úgy gondolja, ezek a tö­rekvések egyébként nem reálisak (kivéve esetleg a Felső-Jászságot, ami talán valóban jobban illesz­kedhet a Pest megyei régióhoz). Ugyancsak megnyugodni látsza­nak a kedélyek a Tiszazug eseté­ben is. Ez ügyben egyébként a vezető nem tartja valószínűnek, hogy a kistérséget esetleges elvá­lása után jobban támogatnák más régióban. ta Könyv a könyvtárnak A tiszaszentimrei Ady Endre Művelődési Központ könyv­tára idén harmadjára hirdette meg használtkönyv-akcióját. Az ,Ajándékozz egy könyvet a könyvtárnak!” felhívás nem várt sikerrel zárult, ugyanis az elmúlt egy hónapban kicsi és nagy egyaránt bekopogtatott a könyvtár ajtaján ajándékaival. A könyvtárosok mind ez idáig közel kétszáz könyvet vettek 'nyilvántartásba. Mivel a központi támogatások elma­radása miatt a könyvtár be­szerzési kerete idén 100 ezer forinttal kevesebb, ez a segít­ség szó szerint felbecsülhetet­len értékű volt. Annál is in­kább, mert a szentimreiek még minimális térítést sem kértek az adományaikért.-p­A tiszakürti neveltek csak aludni akartak a jelenleg nem működő panzióban Betörök a függöny mögött Kora hajnalban riasztották tegnap a cserkeszőlői körzeti meg­bízottat. A bejelentés szerint ismeretlen tettesek törtek be a te­lepülés egyik, jelenleg használaton kívül álló panziójába. A rendőr erősítéssel érkezett a helyszínre. Az egyenruhások megpróbálták csendben meglepni a betörőket, feltételezték ugyanis, hogy a panzió hívatlan vendégei még mindig az épületben rejtőznek valahol. Erre utalt egyébként az az öt kerékpár is, melyeket a pan­zió hátsó bejáratánál támasztottak le tulajdonosaik. Odabent aztán az egyik szobában rátaláltak há­rom fiatalemberre, akik az ágyak között lapulva próbáltak meg észrevétlenek maradni a rend őrei előtt. Ez utóbbiak persze nem ér­ték be a három „elcsípett” le­génnyel, minthogy öt bicajt láttak odakint, nem hagyták abba a ke­resést, míg a betörők újabb két társára rá nem bukkantak, ők egy függöny mögött kerestek mene­déket, mint ahogyan az bebizo­nyosodott, nem sok sikerrel. A fiúk - akikről megállapították, hogy a tiszakürti fiúnevelő otthon lakói - később elmondták, nem lopni jöttek, csak aludni akartak egyet az üres panzióban. Ettől függetlenül zsákmány gyanánt, netán szuvenírként valamennyien eltettek egy-egy sótartót. A Görbe úti intézet „görbe” útra tért neveltjei egyébként , a héten nem először adtak munkát a kunszentmártoni rendőröknek. Hétfőn egy húszesztendős fiatal­ember - feltételezhetően ittas ál­lapotban - elkötötte az egyik ne­velő autóját. Mire a bejelentés nyomán a rendőrök a helyszínre érkeztek, a kocsi is visszakerült a helyére, igaz, nem éppen eredeti állapotában láthatta viszont gaz­dája. A botcsinálta sofőr - akitől vérmintát is vettek a rendőrök - ugyanis az árkot is megjárta a jobb napokat látott Wartburggal.-hgy­NEMERE ISTVÁN: A legnagyobb kockázat Tizenötödik rész Férfias próba Bert már közel jár céljához: a vi- lágmaffía főnökéhez, Pavszkijhoz viszik. De útközben egy kis repülő­gépen összetűzésbe kerül kísérőivel, és vele együtt csak a pilóta menekül meg. Aki maga Pavszkij ... Ott állt a két férfi a végtelen térségen. Hűvös szél söpört végig a kihalt repü­lőtér feltöredezett betonján. Egy ro­mos hangár volt a kifutópálya végén, és valahol nagyon messze, a láthatár szélén pár fehér törzsű nyírfa. Pavszkij odalépett Berthez, és ki­vette kezéből a két géppisztolyt. A rendőrtiszt annyira megdöbbent, hogy egy pillanatig azt sem tudta, mi törté­nik körülötte. Pavszkij kivette a tára­kat a fegyverekből és zsebre vágta, a két Uzit pedig messzire hajította. Fé­mes csattanások a betonon, és újra csönd. Varjak károgtak. Már csak egymást nézték. Bert csak egyet tudott: ha már ilyen ostobán hagyta magát meglepni, sőt megdöbbenteni, most legalább húznia kell az időt. Amíg a Szervezet ide tud csoportosítani valami kis erőt. Amíg a segítségére siethetnek - ha egyáltalán sikerül nekik ... Itt és most azonban csak magára volt utalva.- Beszélgessünk - javasolta az orosz. Bert most megnézte őt magá­nak. Egyidőseknek látszottak, de Pavszkijon látszott nyugtalan múltja. Aki örök veszélyben nőtt fel, aki így töltötte élete utolsó két évtizedét, az bizony nem tagadhatja le. Szeme nyugtalan, arca fiatalon is ráncosodó, haja ritkás volt. Bőre fehér, nem sok ideje lehetett napozni. A tekintete ide- oda ugrált, megszokhatta már az örö­kös készenlétet. Ahol ő élt eddig, ott bizony bármikor bármi megtörténhe­tett: merényletek, árulások, pálfordu- lások. A csalás, becsapás és gyilok a mindennapok eszköze volt az orosz maffiában.- Hát beszéljünk - így Bert, ' és igyekezett könnyed, sőt fesztelen lenni. Ugyanakkor nem feledkezett meg arról sem, hogy rftéltóságát meg­őrizze - legalább látszólag. Hiszen ő, Mr. Reggis, a nagy nemzetközi fegy­ver- és kábszerkereskedő, maffia- pénz-mosó zseni és így tovább.- Te ismered a céljaimat - kezdte Pavszkij. A két férfi kerülgette egy­mást, hol hátukba, hol arcukba fújt a szél. Bertben valahol szinte biológiai sejtóra számlálta a múló perceket. - Összekapcsolnám az összes maffiát. Akkora erőt fognék össze, amekkorát csak lehet.- A kínaiak és a japánok nem kö­zösködnek, tehát a triádokat és a jaku- zákat máris leírhatod. A kolumbiai­akkal összekaptatok, az ukránok nem dolgoznak veletek, az olaszok meg, ha tesz valaki egy jobb ajánlatot, azonnal hátat fordítanak nektek. Kü­lönösen, amióta elítélték Toto Rú­nát... Szóval kik is a szövetségeseid?- Azt mondod, nem fényesek a perspektívák?- Nem annyira, mint hiszed, il­letve...- Illetve? - kérdezte amaz remény­kedve. Úgy látszik, fontosnak tartotta Bert véleményét.- Illetve sokkal több ideig fog tar­tani, mint eddig hitted. Talán tíz év még, legalább. De annyi időd meg nem lesz.- Miért nem lesz? - Pavszkij hitet­lenkedve nézett a férfira.- Mert hamar eltesznek láb alól az ellenségeid.- Ugyan már! - nevetett amaz ide­gesen. Sárgás, rossz fogai árulták el, hogy dohányzik. De most ez eszébe sem jutott. - Akik eddig szembeszáll­tak velem, előbb vagy utóbb ráfizet­tek, végleg. Pavszkij fenyegetően nézett rá. De Bert úgy tett, mint aki ezt még nem látja:- Én nem a maffiákról beszélek, Bohdan. Másokkal gyűlt meg a bajod. A világ jobbik fele úgy döntött, téged kivonnak a forgalomból, mielőtt megvalósítod az egyesítést.- És te honnan tudsz erről? - Pavszkij lassan kivette zsebéből és a földre dobta a tárakat. Ismét benyúlt, most egy belső zsebébe. A bőr pilóta­zubbonyból pisztoly került elő. Egy Walther, látta Bert. Azonnal felis­merte, hisz’ fegyverkereskedő, szak­ember volt.- Hallottam - válaszolta talányo­sán. - Tudod, hogy jó információim és informátoraim vannak, akárcsak neked.- Bizony, nekem is. Én például megtudtam, hogy az igazi Mr. Reggist sittre vágták Brüsszelben - a pisztoly lassan Bertre irányult. A rendőr nyelt egyet, most már csak Bohdan szemét figyelte:- Én a testvére vagyok, Bohdan!- Ezt mondtad az algériai arabok­nak is, amikor tüzérségi lövegeket sóztál rájuk. Látod, mennyit tudok? Talán még az igazi nevedet is meg­mondhatnám .. . (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents