Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-30 / 176. szám

1999. július 30., péntek Megyei Körkép 3. oldal Túl soknak bizonyul 160 méternyi kitérő? Pályaudvar buszok nélkül Új buszpályaudvart építenek Cserkeszőlőn a felújított köz­ségközpontba. Ám az újdonság nem várt nehézségeket terem­tett az önkormányzat előtt. Néhány Volán társaság okozott álmatlan éjszakákat Szokolai Lajos polgármesternek, mivel kijelentették, hogy nem hajlan­dóak bekanyarodni a leendő pá­lyaudvarra.- A Békés megyei, a Bács megyei, valamint a Pest megyei társaság vezetője is jelezte, hogy nem fognak az ő buszaik megállni ebben a váróban - magyarázta a polgármester. - Nem igazán értem, miért gon­dolkodnak így, hivatkoztak sok mindenre a hozzánk eljuttatott levelekben. Ami tény, 160 mé­teres kerülőt jelent a buszoknak az űj megálló, ám azt gondo­lom, ennél jóval fontosabbak az utasok érdekei. Arról nem is beszélve, hogy ez tényleg ne­vetségesen kicsi távolság. Ami bizonyos, az új pálya­udvar várótermi része fűtött lesz, ami a zord téli időkben mégiscsak kellemesebbé teszi a várakozás hosszú perceit. Min­denesetre a három társaság ki­vételével már több megyei Vo­lánnal is megegyezett Szokolai Lajos. Azonban ha így marad a helyzet, akkor könnyen előfor­dulhat, hogy néhány busz kife­lejti a községközpontot, s to­vábbra is a 44-es melletti meg­állót részesíti előnyben. Kérdés persze, a lakosok miként tole­rálják mindezt.. . PE Segítség a lakosoknak A kisújszállási városatyák legutóbbi ülésükön megalkották a la­káscélú támogatásról szóló helyi rendeletet, amely szabályozza, hogy milyen feltételek megléte esetén adható pénzbeni vagy termé­szetbeni támogatás a belvízkárosult ingatlanok tulajdonosainak. A településen több önkormány­zati iskolában, épületben kelet­kezett belvízkár, és hét olyan magántulajdonú ház volt, amely megsemmisült vagy sú­lyos mértékben károsodott. A településen összesen százhet­ven lakás károsodott valami­lyen mértékben. A nyolc ön- kormányzati épület felújításá­hoz a Belügyminisztérium eb­ben a hónapban előlegként már leutalt 10,4 millió forintot, így a testületi döntés értelmében a polgármesteri hivatal szeptem­berre elvégezteti az iskolák, november végéig pedig a többi épületben keletkezett kár hely­reállítását. A magántulajdonú lakások esetében a központi támogatás­ból kapott pénzből az önkor­mányzatnak a lakhatás elemi feltételiről kell gondoskodnia, így lesz olyan család, amely la­káscélú támogatást kap, de az önkormányzat lakások vásárlá­sát is tervezi, melyeket majd bérlakásként utalna ki a káro­sultaknak. A napokban a Köz­lekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumtól is kaptak se­gítséget a kisújiak. A képvi­selő-testület tagjai minapi ülé­sükön egyhangúan úgy döntöt­tek, hogy az 1,8 millió forint vissza nem térítendő támoga­tást a belvízkárosult lakosok között osztják szét. Az összeg odaítélésről napokon belül dönt az egészségügyi és szociális bi­zottság. de Baltával támadt nevelt fiára (Folytatás az 1. oldalról) Lapunknak további informáci­ókat is sikerült megszerezni az esetről. Munkatársunk ugyanis telefonon elérte a kórházban lévő, húszéves fiatalembert. Mint tőle megtudtuk, minden bizonnyal annak köszönheti életét, hogy a kocsmában ké­sőbb megfékezett és tettét kö­vetően hazatért nevelőapja ittas volt - ahogyan egyébként ő maga is -, így nem találta „te­libe” a rá lesújtó szerszám. Egyébként nehezen emlékszik valamire, csak az rémlik neki, hogy ütést érzett a fején. Ettől nem lett különösebb baja, saját lábán ment a kiérkező mentőau­tóhoz. A kórházban megállapí­tották, hogy sérülése nem sú­lyos, csak a füle fölött repedt meg a bőre, és kisebb agyráz­kódást szenvedett. Ferenc azt mondta, ma ki is engedik a kór­házból. Ennél azonban súlyo­sabb sérülésekkel fekszik ugyanazon a kórházi osztályon édesanyja, aki nem tudni, mi­kor mehet haza. Ferenc édesanyja Sz. János­sal kilenc éve él együtt. Civa- kodások mindig is voltak a csa­ládban, de eddig még soha nem fordultak egymással szembe komolyabban, főleg nem gyil­kossági szándékkal. Ferenc nem is érti, mi történhetett most nevelőapjával. Hogy ezután mi lesz, nem tudja, csak reméli a legjobbakat, és azt, hogy meg- békülnek egymással. ta Teljesült egy sporthorgászálom Mi más lenne egy pecás álma, mint egy saját horgásztó. Nos a túrkevei Szabó Kálmán két­éves tervét valósította meg, amikor létrehozta hobbiha­lastavát. Nyolc hektáron terül el a pecá- soknak szánt „birodalom”, közvetlenül a város szélén. Szabó Kálmán elmondta, maga is szenvedélyes horgász, s ezt az álmot már régóta dédelgeti. Mintegy két évvel ezelőtt kez­dett realitássá érni az ábránd, akkortól datálható a tervezés és a konkrét munka a víz körül. Keviben korábban már létezett egy hasonló funkcióval bíró lé­tesítmény, de a horgászok szá­mos problémát találtak benne. Ez is ösztönözte a halastó-tu­lajdonost: olyat kell létrehoz­nia, ami találkozik a sporttársak elképzelésével. Úgy véli, azzal, hogy kulturált körülményeket igyekezett teremteni és több mint hetvenhét mázsa uszo­nyost telepített a vízbe, majd’ mindent megtett annak érdeké­ben, hogy jól érezzék magukat az odalátogatók. A beruházás­nak a szombati nyitással nincs vége, hiszen a partot tovább szeretné csinosítani. Elképzelé­sei szerint árnyat adó fákat is ültet majd. Szabó Kálmán próbaszezon­nak szánja az idei évet. Mint fogalmazott, bizonyosan lesz­nek a horgászoknak észrevéte­leik, javaslataik, és a jövő évre azokat szeretné megvalósítani. Bár látogatásunk idején hivata­losan még nem üzemelt a hor­gásztó, néhányan már tesztel­ték, vajon valóban lehet-e fogni halat. GG Csökkent a zsúfoltság az otthonban Bár az elmúlt két évben a Bender Alapítvány és több sikeres pályázat révén jelen­tős fejlesztéseket tudtak végrehajtani a mezőtúri szociális otthonban, van még tennivaló bőven. Töb­bek között fontos lenne mindkét épületet lifttel fel­szerelni, de erre egyelőre nincs pénz. Mint azt dr. Ignácz Istvánná vezetőtől megtudtuk, az elmúlt időszakban teljesen megújult a konyha, az „Á” épület vizes­blokkja és tetőterasza. Sikerült betölteniük a hiányzó nővérhe­lyeket, így az ápolószemélyzet fizikai leterheltsége jelentősen csökkent. Megvásárolták a hi­ányzó textilneműkét, a bútor­zat majdnem fele is kicserélő­dött. A korszerű berendezé­seknek köszönhetően csökkent a szobákban a zsúfoltság. A fejlesztéseket nagyrészt a Bender Alapítvány forrásai­ból, illetve sikeres pályázato­kon nyert pénzekből tudták megvalósítani. Az eredmények mellett nem hallgatta el a gondokat sem az intézményvezető, hiszen van még tennivaló, nem is kevés. A „B” épület fürdője és mel­lékhelyiségei felújításra szo­rulnának. Szükséges lenne a férőhelybővítés, hogy az ott­honba bejutás előtti meglehe­tősen hosszú várakozási idő csökkenhessen. Mindkét épü­letet fel kellene szerelni lifttel, hogy a mozgásukban korláto­zott lakók is ki tudjanak menni a szabadba. Ezen beruházások elvégzésére viszont jelenleg nincs forrás. -gg­Mintegy százötven lakóház rongálódott meg Törökszentmiklóson Félmilliárdos kárt okozott a víz Ez a Magyar utcai ház lakhatatlanná vált FOTÓ: B. N. Közel félmilliárd forint ér­tékű az a kár, amelyet a tava­szi belvíz és a nyári esőzés okozott Törökszentmiklóson. A kétszázmilliót is meghaladja a kár, amely a nemrég történt esőzések után maradt a város­ban - derült ki az első felmé­résből. Hasonló nagyságú volt a tavaszi belvíz okozta rongálás is, így a kettő együtt már a fél­milliárd forintot közelíti. A nagy mértékű esőzések mintegy 400 lakást veszélyez­tettek. Az első gyorskárfelmé­rés szerint 97 ház rongálódott meg (87,5 milliós a kár), ám azóta újabb 50 ház rongálódá­sát jelentették be (itt a kár mint­egy 30 millió forint). Többször előfordult ugyanis, hogy amint az épület száradása megindult, a fal összecsuklott. Összességében a magánlaká­sokban 110-120 milliós, az ön- kormányzati épületekben 40 milliós, a közművekben és utakban 73 millió forintos kár keletkezett - tudtuk meg Bakk Zoltán polgármestertől. A ma­gánlakások kárenyhítésére a ta­vaszi belvíz után tizenegymillió forintot kapott a város, és még tizenhétmillió forint várható. A védekezés költségeit megkap­ták, az utakban tavasszal történt rongálódások helyreállítására fordítható pénz augusztusra várható. A nyári esőzés után nyolc la­kás életveszélyessé vált Török­szentmiklóson, négyből ki is költöztek. Az életveszélyessé vált ingatlanok tulajdonosainak az önkormányzat felajánlotta, hogy a telket piaci értéken megvásárolja, hogy a várható kárenyhítési összeggel együtt így több pénze legyen a csalá­doknak arra, hogy másik lakó­házat vásároljanak. Az első körben felmért ki- lencvenhét megrongálódott la­kásból egyébként ötvenhat volt biztosítva. Ami a biztosított ingatlano­kat érinti: a károk felmérése történt eddig, még nem vojt konkrét kifizetés. P. É. NEMERE ISTVÁN: A legnagyobb kockázat- De bizony azok, uram. Már több­ször kinéztek az ablakokon. Szeren­csére csak errefelé van kilátásuk, az épület mögötti térre nincs.- Az autók is mind az övék?- Igen. Ekkor egy kék Impala kombi ka­nyarodott be a motel előtti parkolóba. Bert felkiáltott:- Hát ez ki? Az életével játszik? A kocsi komótosan megállt. Egy kontyos, szemüveges, középkorú nő szállt ki belőle. Egyedül volt. Kis ké­zitáskával ment be a motel főbejára­tán. Bert csak magában káromkodott, akkor is magyarul, aztán felkapta a rádiót:- Akció egyelőre vár! - kiugrott az autóból, és feltűnést kerülve, de azért sietősen eredt a nyomába. A parkoló­ban nem érhette utol, a nő már bent volt az épületben. Bert körülnézett. Tudta, hogy most legalább hat-hét szempár figyeli őt. Ezek mind a Szer­vezet emberei, vagy erre az egy alka­lomra felbérelt helyi ügynökök. Min­denki feszülten várakozik. Izzadó te­nyerekben melegszik a fém. Piszto­lyok, netán rejtett gépfegyverek vala­hol a kocsik padlóján, olajos mű­anyagba csavarva. Aki kinéz a motel emeleti ablakán, ebből semmit sem láthat. Az ügynökök furgonokban, kocsikban lapulnak, figyelnek. És figyel más is, csak őt senki sem látja. Bert bement a motelbe. A két ügy­nök, akik ebben a negyedórában utol­jára játsszák a motel tulajdonosainak szerepét - egy fiatal nő és egy férfi - tanácstalanul álltak a vendég előtt. Aki viszont egyáltalán nem látszott tanácstalannak, emelt hangon dö­rögte:- Kérem, ez felháborító! Két héttel ezelőtt telefonon lefoglaltam egy szo­bát! Önnel beszéltem, nem? Női hang volt!- De, asszonyom, ez egy sajnálatos félreértés lehet. Velem biztosan nem beszélt. Szobánk pedig nincsen ... A bajuszos férfi tudta, ki lehet Bert. Tűkön ült, és nem tudta, mihez kezd­jen. így szólt a nőhöz:- Szívesen felhívunk egy másik motelt, és szobát biztosítunk önnek, asszonyom. De itt most egy külföldi csoport foglalt le mindent.- Nem és nem! Én itt akarok lakni! Megmutatom én maguknak, hogy ha én egyszer elhatároztam valamit, ak­kor az úgy is lesz! Messziről érkeztem és fáradt vagyok. Kérem a kulcsomat! - kezét harciasán előrenyújtotta, és villogott a szeme. Ellentmondást ott­hon sem tűrhetett, az biztos. Bert kö­zelebb ment, látta a szemüveg mögötti kemény tekintetet. Gyorsan kellett döntenie, alig egy perce maradt rá. Ha a nő miatt késnek az akcióval, egy vagy két kolumbiai, esetleg mind, szagot kap és elmegy. Ha úgy vélik, az oroszoknak már ide kellett volna » émiök - de ha nin­csenek itt, az rop­pant gyanús lesz nekik. Amúgy is teljes konspirációban és örökös fe­szültségben vannak, ha nem lehetnek otthon. Csak Medellinben érzik jól magukat ezek az „urak”, akik a világ kábítószer-kereskedelmének legalább egyharmadát - mások szerint a felét - forgalmazzák. Róluk még a Szerve­zetnek sincsenek egészen pontos ada­tai. A tét tehát nagy. Ha kiengedik ke­zükből a zsákmányt, minden össze­omlik, amit hónapok szorgos munká­jával építettek fel. Beépített ügynökök csoportja dolgozott azon, hogy az oroszok és a kolumbiaiak találkozza­nak, sugallták nekik az ötletet, a meg­valósítás módját. Most itt vannak hát Nassauban, az óceán közepén elterülő kis szigetország fővárosában. Az oro­szok hozzák a majdnem százmillió dollár értékű drágakőszállítmányt, a kolumbiaiak pedig valószínűleg itt, valahol egy bankban tárolják annak ellenértékét. Ha sikerül a tárgyalásuk és megegyeznek a további együttmű­ködésben is, gazdát cserél a mérhetet­len kincs, és elkezdődik egy új, a normális világot ismét leigázó folya­mat. Fegyver, kábítószer indul útjaira és találkozik sokfelé ... Bert mindezt tudta, és döntött. Hi­szen valamikor színész is volt, hát vá­lasztott is magának egy szerepet. Ki­nyújtott karral mutatott a nőre:- Hát nem hallgattál rám! Mégis el­jöttél ide!- De kérem, kicsoda maga? Hoz­zám beszél? - berzenkedett az idegen asszony.- Hozzád beszélek, persze ! Azt su­galltam neked ma éjjel álmodban, ne hagyd el az otthonod. Idejöttél, ahol pusztulás vár rád? Menj, amíg béké­ben távozhatsz! Olyan volt, mint egy próféta. Két karját előre tartotta, és villogott a szeme, hangja pedig mélyen dörgött.- Sohasem láttam magát... És mi­féle álomról beszél? (Folytatjuk) Örményesen már hónapok óta óriási gondot okoz a belvíz. A lakó- és középületek, a temető után a futballpálya is használhatatlanná vált. A közeljövőben elkezdődő bajnokság nyitányára ugyan megpróbálják a pályát felszántani, de egyelőre még bőven akad dolga a szivattyúnak. fotó: bartalos Nikoletta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents