Új Néplap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-22 / 93. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. április 22., csütörtök A,,hableányok” utaznak A szolnoki Napsugár Gyermekházban rendezett országos mesevetélkedő megyei döntőjében az abádszalóki Kovács Mihály Általános Iskola, a jászárokszállási, a jászkiséri Csete Balázs, a martfűi Martos Flóra, a mezőtúri Rákóczi úti, a nagykörűi, a szolnoki Körösi Csorna Sándor és Széchenyi krt.-i, a szandaszőlősi, a tószegi és a tiszaburai iskola diákjai vetélkedtek. Az öttagú csapatok írásbeli feladatokban mérték össze tudásukat, arról kellett számot adniuk, hogy melyikük jártasabb az elolvasott tizenhét mesében. Az emlékezetet próbára tevő feladatok mellett a jelmezbe öltözött gyerekek pantomim-előadásban a meséket jelenítettek meg, ami igen látványos része volt a versenynek. A játék végén a győzelmet az abádszalóki Kovács Mihály Általános Iskola „Tisza-tói hableányok” elnevezésű csapata - Bakay Boglárka, Simon Zsuzsanna, Szabó Regina, Takács Nóra, Kardos Pál - szerezte meg, Sáfár Mária felkészítő tanár közreműködésével. így ők képviselhetik megyénket a Hódmezővásárhelyen rendezendő országos döntőben. Ezúton is köszönjük támogatóinknak, hogy a több hónapon át tartó vetélkedő megrendezéséhez hozzájárultak. Jakábné Danyi Erika, a,Vetélkedő szervezője — Példás összefogással megvédtük értékeinket A 1/ XrrArv ' I ’, n rrn 1 At r/MAiilt A tt Ft A rt n 1 n *11 1 In b n tra/iabaTAO Pl búfanaA V Vigyázzunk a házalókkal! A Közép-Tisza vidékén márciusban levonult árvíz minden évszázados rekordot megdöntött. A Tisza és mellékfolyói soha nem látott meny- nyiségű víztömege falvakat, városokat, lakó- és középületeket, mezőgazdasági és ipari körzeteket fenyegetett. Az árhullámmal egy időben a megye jelentős területén a belvízzel is fel kellett venni a küzdelmet. Ebben a rendkívül súlyos helyzetben a sikeres védekezés alapja csakis a legszélesebb körű összefogás lehetett. A védekezésben nyújtott helytállásért őszinte köszönetemet fejezem ki. Külön köszönet illeti a lakosságot, a kormányzati szerveket, a vízügyi szakembereket, a Magyar Honvédség Árvízvédelmi Operatív Csoportjának tisztjeit és katonáit, a rendvédelmi szervek, az egészségügyi intézetek munkatársait, az önkormányzati intézmények, a vállalatok dolgozóit, az egyéni vállalkozókat, az általános és középiskolai tanulókat, a karitatív szervezeteket és mindazokat, akik bármilyen módon hozzájárultak a védekezés sikeréhez, vagy felajánlásaikkal, adományaikkal a bajbajutottak, illetve a védekezők segítségére siettek. A sajtószervek többsége a mindenkori állapot hiteles bemutatásával segítette a védelem vezetőinek munkáját. A közvetlen veszély elmúltával a közeljövő legfontosabb feladatai közül a kárfelmérés, a károsultak megsegítése áll az első helyen. További igen lényeges teendő a védművek helyre- állítása, valamint olyan mértékű megerősítése, amely növeli az érintett területeken élők biztonságát és megakadályozhatja hasonló helyzet kialakulását. Segítségüket még egyszer megköszönve kívánok mindannyiuknak jó egészséget, további munkájukhoz sok sikert. őszinte nagyrabecsüléssel: Búsi Lajos a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Védelmi Bizottság elnöke, országgyűlési képviselő Kutattunk, pályáztunk, nyertünk X A vízről - természetvédő szemmel Az ember nem is hinné, hogy őt is érheti meglepetés, s hogy jótett helyébe jót ne válj ! Fényes nappal megloptak. Olvastam az újságban, hogy házalók jártak egy asszonynál, akit megloptak. Azokban a napokban nálunk is jártak ilyenek. Becsengettek és vizet kértek. Amikor kivittem nekik a vizet, az asszony bekéredzkedett a WC-re. Majd kenyeret kért. Adtam is neki. Az egyik férfi a bandából közben egy pecsétgyűrűt kínálgatott - ami állítólag arany volt -, de eszünkben sem volt megvenni, így ő elment. Míg mi kiszolgáltuk a „szegény” házalókat, addig fiatalabb társuk - aki az udvaron várakozott -, leemelte a száradó ruhánkat a kötélről, és kereket oldott vele. Az asszony bő szoknyát viselt. Sárga korona villogott a fogsorukban, és egy fehér autóba szálltak be. A mi fülünknek szokatlan kiejtéssel beszéltek. Minden jó szándékú embertársamnak üzenem, vigyázzon a házalókkal, ne engedjen be otthonába kéregető vagy portékát kínálgató idegent! (Név és cím) Az utóbbi hetekben az évszázad árvizét éltük át itt az Alföldön, emellett a szokatlanul csapadékos tél után a hirtelen felmelegedés miatt több ezer hektár föld került víz alá. Ha valaki megnézte, hogy hol keletkeztek a belvizek, rájöhetett, hogy a hajdani nagy mocsárvilág került víz alá. A múlt századi nagy folyószabályozások következtében a nagy kiterjedésű öntésterületek a töredékére csökkentek. A folyókat szűk mederbe szorították, s csak idő kérdése volt, hogy mikor következik be áradás. Ugyanakkor volt és van ma is olyan csatorna, régi, már kiszáradt folyómeder, holtág, amiben alig akad víz. Az árvíz elterelte a figyelmet a belvízről. Magasították a töltéseket, nehogy víz kerüljön a „védett” területekre. Néhol valóban szükség volt erre (például Szolnoknál), de számos esetben lehetőség lett volna úgy csökkenteni a folyók vízszintjét, hogy a hajdani vizes élőhelyek ismét vizet kapjanak. Ezzel akár több millió köbméter vizet is el lehetett volna tározni. A cibaki Tisza- holtág egyes részein nincs víz; a szolnoki Alcsi-holtágnál évek óta próbálkoznak a vízutánpótlással, a vízminőség javításával, persze óriási pénzeken. Ennek ellenére még mindig legalább 15 cm kell a két- három évvel ezelőtti vízszint visszaállításához. A Nagykunsági-főcsatorna (ami a Tiszából kapja a vizet) nyári vízszintjéhez még 25-30 cm hiányzik. A régi szikes tavak üresen állnak annak ellenére, hogy a folyók legtöbbje a Dunától keletre kilépett medréből. Az utóbbi néhány évben megnőtt a vizes élőhelyek jelentősége a természetvédelemben. Szerte a világon törekednek megőrzésükre, és sok helyen mesterségesen létesítenek ilyen élőhelyeket. Nálunk még mindig a régi szemlélet uralkodik: a termőföldről a vizet el kell vezetni. Mit meg nem adtak volna néhányan a nyolcvanas évek közepén azért, hogy nyáron, az aszály idején legyen egy kis víz a földjükön, most pedig, amikor van, illetve volt, mindenáron el akarták vezetni. Az uniós csatlakozás után legalább másfél millió hektárral kell csökkenteni Magyarország termőterületét. Miért kellene a belvizes területekről elvezetni a vizet, miért ne lehetne ott kialakítani egy kis vizes élőhelyet? Hiszen ezek csak néhány hektárt tesznek ki, s mégis, óriási pénzeken elvezetik róluk a vizet (nem beszélve arról, hogy a hidrogeológiai adottságok miatt egyes területek folyamatos utánpótlást kaphatnak a talaj felől, s a vízátemelő szivattyú ebben az esetben inkább egy lakóház fűtési rendszerének keringető szivattyújához hasonlít.) Jó lenne, ha a területkivonások során figyelembe vennék azt, hogy a kilencvenes évek végén mely területek voltak belvíz alatt, s azokon elsősorban a természetvédelmet helyeznék előtérbe. Természeti értékekben gazdag országunk előnye így még inkább növekedne Nyugat-Európához képest - no, ezt persze nem pénzben lehet igazán kifejezni. Nem hiszem azonban, hogy a pénz, mint értékmérő eszköz, mindenhol megállja a helyét - legalábbis a természet védelmében gyakran nem. Mille János Jászkun Természetvédelmi Szervezet gyök, rendszeresen 7d- ,/„Apostolok lován” rom a várost, sok időt töltök a keresgéléssel, az utazgatással. Bizony rá kellett jönnöm, hogy a város sok pontjára csak az „apostolok lován” juthatok el, mert busz vagy nem jár arrafelé, vagy csak ritkán, s csak a „főúton” van megálló. Ezek többnyire olyan városrészek, ahol sok az idős ember, akiknek már nehéz a járás, mégis naponta hosszú gyaloglásra kényszerülnek, ha vásárolni akarnak vagy netán orvoshoz mennek. Azt is volt szerencsém tapasztalni, hogy a perifériás részeken alig akad olyan üzlet, ahol tisztességesen vásárolhat az ember - vagy ha akad is egykét kisebb bolt, az magánkézben van, és árai lényegesen magasabbak a megszokottnál. Mintha nem is ugyanabban a városban lennék, hanem valahol egy haldokló kisfaluban... Legutóbb a MÁV-strand környékén jártam. Nem volt jobb a tapasztalatom, mint amiről az imént szóltam. Nem is csoda, ha ez a strand is veszteséges, hiszen az autóbuszjáratok nem szolgálják az ide vágyókat. Nehéz elfogadni, hogy ne lenne egy kis pénz a peremkerületi járatok sűrítésére és útvonaluk bővítésére, hogy az itt élők is - leszámítva az egyéb bajokat - legalább a közlekedésben városinak érezhessék magukat. Bezzeg a „Rózsadomb"-ról már lehetett hallani: oda majd betér valamelyik járat... A. B.-né, Szolnok A szolnoki Varga Katalin Gimnázium természettudományos munkaközössége több éve szervez az iskola diákjainak terep- gyakorlatokat a tószegi Szikipusztára. A kirándulások célja a diákok természeti tudatformálása és a terület megismerése. Tavaly csatlakoztunk a kialakulóban lévő nemzeti biodiver- zitás - monitorozó rendszer programjához, melynek célkitűzése a természeti állapot feltárása Magyarország nem védett területén. Kutatásaink középpontjában a pusztán élő védett erdélyi útifű áll, és a jellemzőbb növénytársulásokat is vizsgáljuk. Úgy döntöttünk, hogy eddigi eredményeinket dolgozatban elküldjük a Környezetvédelmi Minisztérium két, 1998-ban kiírt pályázatára. A március közepén megrendezett díjkiosztó ünnepségen meglepett minket dolgozatunk nagy sikere. Az „Élő örökségünk” címet viselő diákpályázaton, illetve a „Nem védett természetvédelmi területek feltárása” mottójú versenyen környezeti nevelés kategóriában benyújtott tanár-diák pályamunkánk első helyezést ért el. A dolgozat megírásában fáradhatatlan segítséget nyújtott és lelkesedésével négy éven át ösztönzött minket Juhászné dr. Szlovák Mariann és Paffériné Tassy Olga tanárnő. Köszönet jár még számtalan pedagógusnak, szakembernek, valamint diáktársainknak, akik folytatni fogják a megkezdett kutatásokat, így elérhetjük fő célunkat, a tószegi puszta védetté nyilvánítását. Lázár Zsófia és Papp Rita végzős diákok Váijuk a nyugdíjastársakat Nyolc évvel ezelőtt határozott az Egyesült Nemzetek Szervezete arról, hogy 1999 legyen az idősek nemzetközi éve. A Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Nyugdíjas Egyesület ez alkalomból ma tartja nyitórendezvényét, amely 10 órakor kezdődik, 17 óráig tart, és helyszíne a városi művelődési központ színházterme. A klubvezetői értekezletet színes, változatos tartalommal bővítettük. A délelőtti megnyitót Szabó József, a megyei közgyűlés alelnöke tartja. Lesz egészségvédelmi előadás, vendégünk lesz Vajda Jenőné dr., a Fogyasztóvédelmi Egyesület megyei elnöke. Meghirdetjük a „Szépkorúak szavalóversenyét”, ismertetjük az egyesület ez évi programját. 14 órától a megye fiatal amatőr művészei, csoportjai műsorral köszöntik az időseket. Szeretnénk színessé, felejthetetlenné tenni ezt a napot, hogy lelkileg, testileg felfrissülve, szép élményekkel térjünk haza. Tagjainknak küldtünk meghívót, de szeretettel várunk minden nyugdíjastársat! Az egyesület elnöksége nevében: Ferencz Tiborné elnök Orvosi segítséggel és lelkierővel a betegségek leküzdéséért A címbeli mondat akár mottója is lehetne a városi cukorbetegek klubjának. Évente a legjobb szakorvosok tárják fel előttünk a gyógyítás és kezelés fontosságát. Testünk lehet beteg - ez orvosi kérdés -, de lényünk csak akkor, ha a lelkünk nincs rendben. Ezt hangsúlyozta dr. Kosa Miklós onkológiai szakorvos előadásában. Részletesen hallhattunk a daganatos betegségek megelőzéséről, a kezelésről, a gondozásról. Elszomorító statisztikai adatokkal támasztotta alá a legveszélyesebb daganatos betegségeket. Részletesen szólt a tüdő-, emlő- és béldaganatokról. Hangsúlyozta a megelőző vizsgálatok fontosságát. Felhívta a figyelmet arra, hogy az önvizsgálat feszültségforrást jelent. A jövőkép felvázolásával kitért az életminőség kérdéskörére. Köszönjük dr. Kosa Miklósnak az őszinte hangvételű előadást, amelyből sok új információhoz jutottunk. A klubélet számunkra már nélkülözhetetlen. Itt tanuljuk meg betegségünket kezelni, sok ismeretszerzéssel. Köszönjük dr. Czakó László főorvosnak, hogy évről évre megszervezi az orvosi előadásokat - amelyekben kiemelt fontosságúak az ő előadásai. Számára rendkívül fontos, hogy értsük is az ott elhangzottakat, mert csak így válik hatékonnyá a gyógyulás folyamata, betegeinek lelki megújulása. Azon fáradozik, hogy a klub programja színes és változatos legyen. A klubvezető A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin \/ Téma a korszerű táplálkozás A szolnoki gépipari szakközépiskola életmódsorozatában legutóbb Józsa Jánosné, a MÁVkórház dietetikusa tartott előadást. Az előadó szólt a helytelen étkezés következményeiről, a fogszuvasodás, emésztőszervi és egyéb betegségek megelőzéséről, a vitaminok, ásványi sók, rostanyagok, növényi fehérjék fontosságáról, a változatos étkezés, a mértékletesség, az elégséges folyadékfogyasztás fontosságáról. A téma zárásaként a hallgatóság a Solami, a Sütőipari Rt., a Hajdútej finomságait is megkóstolhatta. Köszönet érte, s valamennyi támogatónknak, hogy hozzájárultak a találkozó sikeréhez. Halászné Gerenyi Mária Rend lesz a temetőben is Jászalsószentgyörgy hatszáz éves - ünnepel! Új harangja is lesz a falunak. A lázas készülődés közepette félő azonban, hogy róluk, akik a temetőben nyugszanak, megfeledkeztek. Hónapok óta szemétkupacok fogadják az ide látogatókat. Pedig ez az ünnep azok ünnepe is, akik itt nyugszanak, hiszen sokat tettek a faluért, megérdemelnének annyi tiszteletet, hogy végső nyughelyük rendezett, tiszta legyen. À harangnak értük is szólni kellene - teszi szóvá olvasónk.- A levélírónak igaza van, s restellem, hogy ezt szóvá kellett tennie - válaszolta dr. Tóth János polgármester -, s noha a temető az egyház tulajdonában van, dolgozóink nagyon sokat és sokszor dolgoztak már azért, hogy tiszta, rendezett legyen. Ez azonban kevés. Sokunknak lenne ott tennivalónk - és nem csak halottak napja táján. Köszönöm az olvasó észrevételét, s megnyugtathatom, hogy a helyi egyháztanáccsal közösen intézkedünk.
