Új Néplap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-25 / 70. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. március 25., csütörtök Értékek és azonosulások Verses remeklés Hajnalig tartó mulatság Az alapításának 130. évforduló­ját ünneplő szolnoki Rákóczi Ferenc Általános Iskola alapít­ványi bált rendezett. Hagyomá­nyosan osztálytalálkozót is szerveztek. Ezúttal az 1979-ben végzett diákok adtak randevút egymásnak és egykori tanára­iknak. Az iskola tanulóinak tánca nyitotta meg a hajnalig tartó mulatságot, amelyen csaknem háromszázan vettek részt. Természetesen nem ma­radt el a szellemi árverés, a totó és a tombola sem. A bál bevéte­lét az iskolai munka fejleszté­sére fordítják. A tantestület és a diákok kö­szönik a szülőknek a segítséget és minden támogatójuknak a felajánlásokat. Pál Roxána és Szokolai István Köszönet a gyógyításért Hálás szívvel köszönöm a He- tényi Géza kórház reumatoló­giai osztálya főorvosának, dr. Rudner Ervin főorvos úrnak, dr. Szatmáry Mária főorvos asz- szonynak és az osztályon dol­gozó nővéreknek, hogy egy si­keres műtét után szerető gon­doskodással ápoltak és átsegí­tettek a nehéz napokon. Mezei Jánosné, Jászdózsa Egy szál virág A Munkáspárt szolnoki szerve­zetének férfi tagjai az idén is megrendezték nő párttagjaik­nak és szimpatizánsaiknak a nőnapot. Terített asztal és egy- egy szál virág várt bennünket. Sürögtek-forogtak a férfiak, ünnepeltek minket, fiatalokat és időseket egyaránt. Köszönjük a nőnapi megem­lékezést, és kívánunk munká­jukhoz sok sikert. Gál Jánosné, Szolnok A tűzoltók áldozatos munkájáért „Nagy fába vágták a fejszéjü­ket” az abádszalóki tűzoltók, amikor kivonultak a Nagy­nyárfa utcába. Szerencsére nem tüzet kellett oltaniuk, hanem egy hatalmas, közel húsz méter magas fát kellett eltávolítaniuk, ami vihar esetén veszélyeztette a környező lakóépületeket. Ne­héz munka várt az egyenruhá­sokra, nem is csodálkoztunk azon, hogy egyetlen vállalkozó sem tett ígéretet a munka el­végzésére. A tűzoltók szak­szerű és biztonságos módszeré­nek köszönhetően elmúlt fe­jünk fölül a veszély, s méltón lehetünk büszkék tűzoltóinkra, hiszen ezúttal is bebizonyítot­ták, hogy nemcsak a tűzoltás­hoz értenek. Köszönetünket ezúton is sze­retnénk kifejezni s egyben erőt, egészséget kívánunk további munkájukhoz. Czeglédi Jánosné Abádszalók Szolnok - miként az ország - a millennium. megünneplésére készül. Városunk önkormány­zatának célja s terve, hogy mu­tassuk meg értékeinket, erősít­sük városunk lakosságának azonosságtudatát, kapcsoljuk be fokozottabban a települést az európai kultúra áramába. Nos, egy csaknem nyolc hó­napra tervezett, több mint het­venezer lelket magában foglaló, nem kevés bajt, gondot átélő és leküzdő városban jó lehetőség látszik saját értékeink felfede­zésére, megmutatására. Fontos ez most, amikor a városi, csa­ládi, munkahelyi pozíciónkat erősítő értékek megőrzéséhez az új rend megteremtésén kö­zösen kell munkálkodni, hisz egyedül ez sem megy. Átvenni, elsajátítani, működtetni pedig demokratikus, piaci, emberjogi értékeket aligha lehet azonosu­lás nélkül. Megértő, aktív azonosulást válthat ki az emberekből az, ha hitelesen bemutatjuk, hogy Szolnok értékes múltat tud fel­mutatni, ahová jó emlékezettel vissza lehet vágyni, ha valaki itt élt, tanult, dolgozott. Hisz vol­tak s vannak értékeket hordozó képződmények (mint a Mező­gép, járműjavító, papírgyár, cukorgyár, vegyiművek, a mú­zeum, könyvtár, színház, isko­lák, kórházak, egyházak, pár­tok, civil szervezetek, művé­szeti, tudományos értékeket hordozó alkotások, híres spor­tolók). Tagadhatatlan tény, hogy a szolnokiak meghatáro­zott természeti, gazdasági, szel­lemi, kulturális értékek elsajátí­tásában, létrehozásában, meg­őrzésében és átadásában jelen­tős eredményeket értek el. Van tehát itt is mit számba venni, rendszerbe szedni, sorba ren­dezni, értékeknek sorrendiséget adni, egyes értékeket előnyben részesíteni, illeszthetőségüket, másnak való megfelelésüket megállapítani azért is, mert mindenkinek tudnia kell, külö­nösen ifjúságunknak, hogy e sokszínűségből, gazdag érték­világból felelőséggel mit vá­lasszon s mivel mennyire azo­nosuljon. Hisz a társadalom s egy iskolaváros ifjúsága most tanulja, hogyan éljen, mikép­pen viselkedjen, hogyan viszo­nyuljon a új életfeltételek kö­zött. Ám azt is látnunk kell, hogy városunk és megyénk a korábbi pozícióját, értékét az utóbbi tíz évben nem tudta megőrizni. Merthogy a város messze a le­hetőségei, képességei alatt tel­jesít. Ez a mérsékelt jövedelem- termelő teljesítmény ma meg­határozza hetvenhétezer ember sorsát, fejlődésének ütemét. Igaz ugyan, hogy a rossz, az értékválság is hasznos lehet, mert ez is történelemformáló erő, ha tanulunk belőle. Az azonosulás viszont sokféle le­het: megértő, cselekvő, velünk együttérző, velünk cinkosságot vállaló, szemet szemért, fogat fogért modorú és provokatív. El kell dönteni, melyiket támogas­suk, melyiket tiltsuk! Az értelmiség főleg érték­védő magatartást tanúsít, ám többnyire hallgat. Jó lenne, ha megszólalna! Dr. Bálint Sándor, Szolnok Államiságunk ezeréves évfor­dulójára országos versmondó versenyt hirdetett az Apáczai Könyvkiadó, kötelező feladat­ként megjelölve, hogy a szaba­don választott vers mellett egy, valamelyik Apáczai-verseskö- tetből való művet is el kell sza­valniuk a jelentkezőknek. Me­gyénk több településéről azért érkeztek verselő kisdiákok a jászberényi Nagyboldogasz- szony katolikus iskolába, hogy eldöntsék, ki képviseljen ben­nünket az országos döntőn, amit a költészet napján Cell- dömölkön rendeznek meg. A zsűri döntése alapján ez az abádszalóki Gazsó Évinek sike­rült az 5-6. osztályosok között, míg a 3-4.-esek kategóriájában a házigazda iskola 4. t osztályos tanulója, Sebestyén Gabriella érdemesült arra, hogy verses tudásával reprezentálja me­gyénket az áprilisi döntőn. A szolnoki Penny Market eló'tt egy bordó autó elütött egy kóbor kutyát - de úgy, hogy meglátván azt, még bele is taposott a gázba. A többi mellette, illetve szembe jövő' autó mind lassított, hogy a szegény állat le tudja vonszolni magát az úttesté. Hívásunkra az Eblak Állatvédő' Otthonból azonnal érte jöttek, hogy mielőbb orvosi ellá­tást kapjon. Az értelmes, okos, emberszerető - és egy ideje Linda becenévre hallgató - szukát borzasztó fájdalmak között szállították el. A röntgenfelvételek szerint hátsó végtagjaiban minden izom és ínszalag elszakadt. A műtét öt­venezer forintba került volna, s mivel erre ál­dozni senki nem tudott, el kellett altatni. A do­log tragikuma abban rejlik igazán, hogy új gazdája - akinél jó helye lett volna - másnapra ígérte, hogy magához veszi. Nem tudom, a gázoló autós a bosszúságon kívül - hogy esetleg meg­sérült a kocsija - érzett-e lelkifurdalást azért, hogy örök álomba küldte szegény állatot. Pedig ha fékezett volna! Mert nem az a szegény, elzavart állat tehetett arról, hogy az utcán kellett kóborolnia, hanem egykori gazdája. Az emberek ugyanis elfelejtet­tek egy nagy igazságot: „ Te egyszer s minden­korra felelős lettél azért, amit megszelídítet­tél! ” S ha már vannak ilyen szerencsétlen, kita­szított állatok, talán az évek óta lassan épülgető állatvédő otthont is jobban kellene segíteni nemcsak az önkormányzatnak, hanem mind­azoknak, akiknek ez a baj kutyabaj! L. Gy. E., Szolnok Kutyalélek, kutyabaj! Ilyen is van Nem tudom, Murphy megfogalmazta-e már, hogy egy gyerek csakis pénteken este vagy jeles ünnepek előtt betegedhet meg. Az én csemetém mindenesetre péntek este kezdte fájlalni a fogát, szombaton reggel pedig feldagadt arccal panaszkodott. Másfél órai telefonálgatás után úgy tűnt, a megbízható fogorvosok Szolnokon kihaltak. Már egy vidéki doktornőhöz is elutaztunk volna, de sajnos ő sem tartózkodott otthon. Nem vártunk tovább, irány a Hetényi Géza kórház szájsebészete. Persze tudom jól, nem oda kellett volna menni, csak amióta Baksai doktor neve fémjelzi, mintha sokunkban megnőtt volna a bizalom az intézmény iránt. S nem alaptalanul. Egy kedves és rendkívül türelmes doktornő fogadott bennünket. Két óra hosszáig kezelte hisztiző kölykömet. A szakmai hite a kö­vetkező lehet:„A fogat megmentem mindenáron, közben a gyere­ket partnerként kezelni és túlságosan nem elriasztani a beavatko­zástól. Mindezt egyetlen dorgáló megjegyzés nélkül tenni.” Másnap és harmadnap ellenőrzésre hívott bennünket, s egy hét múlva még ismét jelentkeznünk kell. A gyerek a kórház kapuján már nevetve lépett ki. Fájdalma azóta sincs. A doktornő szememben a szakma csúcsán áll. Az pedig a bete­gek külön szerencséje, hogy a szaktudása mellé határtalan türelem, empátia, kedvesség társul. Ami egy szájsebészeti rendelőben nem mellékes tényező. Köszönjük dr. Török Katalinnak, és szívből kívánjuk, hogy má­soktól és mindenütt kapja vissza azt az emberséget, törődést, szak­mai hitelességet, amit ő képvisel. (Név és cím) Tavaszi nagytakarításra hívja és várja Szolnok polgárait az önkormányzat, olvastuk a közelmúltban egy felhívásban. Rá is fér utcáinkra, köztereinkre a tisztogatás, hiszen sok a lom és szemét a város számos pontján. A kép a Győrffy úton készült, a látványra az itt lakó Petrezselyem Józsefbe hívta fel a figyelmet. A felhalmozott hulladékot csak egy konténer lenne képes elnyelni, s ráférne a bok­rokra is szakszerű métszés. A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha ne­künk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Hálás feladat Shakespeare-művet szín­padra állítani, mert a szöveg már önma­gában olyan jó, hogy szinte magától vi­szi előre a játékot. Hálás azért is, a szín­házi zseni mindenre figyelt, tudta, ho­gyan kell az ujja köré csavarni a közön­séget, hogyan lehet a halál közvetlen szomszédságában komédiázni. De há­látlan is, mert a néző össze tudja hasonlí­tani az élményt egy másikkal. Kádár Edit ezt a hálás-hálátlan fel­adatot vállalta fel, amikor a Túri Teát­rum tagjaival (zömmel gimnazista gye­rekekkel) megrendezte a Rómeó és Jú­liát. A bemutatót látva azt kell monda­nunk, számára ez a feladat egyértel­műen hálás volt, sőt kijelenthető, hogy eddigi munkái közül messze kiemelke­dik drámai erejével, egységességével, tudatosságával. A színpadi tér kialakítása alapelvében megegyezik a Shakepeare korának színpadával: megteremti a különböző helyszínek gyors váltogatásának lehető­ségét. A mezőtúri színpadon szokatlan emelt tér nemcsak a jelenetek elválasz­Shakespeare a Túri Teátrum színpadán tását segíti, nemcsak a fizikai elhelyez­kedést jelzi, hanem jelentést is kap, hi­szen szinte csak Júliával és Rómeóval történnek itt események; éppen velük, akik érzelmeik vállalásával fölülemel­kednek a szokásokon. Hogy a színpad ugyanazon pontján történik a nászéj­szaka és az öngyilkosság, csak megerő­síti a Shakespeare-drámák ismétlődő ta­nulságát: a szerelem mellett ott van a ha­lál. És először furcsálljuk ugyan, hogy a kripta a magasban van, de a befejező kép alapján - ahol az életben maradot­tak a közönségnek háttal, arcukat elta­karva, szürkén dermednek halotti moz­dulatlanságba, miközben a halott sze­relmesek közösen az ég felé mozdulnak - teljesen logikusnak, megalapozottnak tűnik e szokatlan megoldás. A tudatosság persze nemcsak a térki­alakításon látszik. Kádár Edit tudja, hogy egy előadásban rendnek kell len­nie. Betartja azt az alapszabályt, hogy egy különleges megoldásnak ismétlőd­nie kell. Ha például kicsit lassított, stili­zált mozgással kezdődik az előadás, ak­kor később is elő kell fordulnia hasonló­nak. Ha szükségesnek tartja a rendező, hogy az utolsó képben megjelenjen a ha­lál allegorikus figurája, akkor már előtte is be kell hoznia őt a színpadra néhány megfelelő alkalommal. Ha két külön­böző jelenet párhuzamosan, egymást meg-megszakítva, filmszerű vágásokkal kerül színpadra, akkor jobb, ha ez a megoldás többször is előfordul. (Az öt­let különben olyan jó, hogy talán maga a szerző is meglépte volna, ha van szín­padvilágítás 1595-ben.) Jó az előadás ritmusa, a zene, a kore­ográfiák. Akkor van-e egyáltalán a ren­dezésben valami, ami kritizálható? Van-e valami, ami hiányzik? Az elő­adásba fektetett irdatlan munkamennyi­séget látva talán furcsa a válasz: még egy kicsi munka nem ártott volna. A da­Jelenet az előadásból fotó: t. a. rab egészére jellemző tudatosságot nem látom egyik-másik jelenet vagy figura kidolgozásán. A darabban ugyanis na­gyon összetett helyzetek, bonyolult em­beri kapcsolatok vannak. Végletesen összetett - és jól kidolgozott - helyzet például, amikor a titokban frigyre lépő Júlia az első éjszakát várva halálesetnek veszi hírét (hogy mi történt és ki az ál­dozat, csak később derül ki.) De például már a dajkájához való viszonya koránt­sem végiggondolt - mint ahogyan Ró­meó és Mercutio kapcsolata sem. A rendezésen kívül beszélni kell még a szereplőkről is. Egészen fantasztikus, amilyen lelkesedéssel, hittel, fegye­lemmel dolgozzák végig a közel két órát, mélyednek bele a komoly és tragi­kus témába. Természetes, hogy nem egyformán tehetségesek, de úgy érzem, ebben a csoportban ismeretlen lehet a szakmai féltékenység, az intrika. Külső szemmel egymást mindenben segítő közösségnek látszik a társulat. Jó, hogy városunkban van egy Túri Teátrum, van egy Kádár Edit, van húsz fiatal, akik fittyet hánynak a józan, prak­tikus, divatos „veronai” közgondolko­dásra és saját értékrendjük szerint pró­bálnak cselekedni. Az előadás utolsó képére gondolva: igazuk van. Achs Károly, Mezőtúr Arany lakodalmát ünnepelte Szolnokon Nagy Ferenc, a MÁV nyugdíjas csoportve­zetője és neje, Juhász Zsuzsanna. Népes családjuk körében a városi házasságkötő teremben újították meg fél évszázados fogadalmukat, majd otthonukban koccintottak a jeles ese­ményre. Képünkön három gyermekükkel láthatók. (beküldött fotó)

Next

/
Thumbnails
Contents