Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-06 / 31. szám
Jzomagy helyett IQ A testépítőket a közvélemény elég keményen bírálja. Számtalan tévhit kering róluk. Sok tény viszont - sajnos - igaz. Jó néhányan közülük még ma is azt hiszik, elég néhány izomköteget a megfelelő helyre pakolni, s irány a sztárlét. Ez nem így van. De az sem igaz, hogy minden testépítő „izomagyú”... A szolnoki Jeskó Tamás ma 30 éves és 102 kilogramm. Tízesztendős korában, mikor egy iskolai toborzáson beválogatták kajakosnak, még igen vékonyka volt. Középiskolás korában atle- tizált, később karatézott. A főiskola befejezése után hiányozni kezdett a mozgás. Ekkor jött a súlyzózás. Persze az is motiválta, hogy egyik barátja rendkívül izmos volt. 0 is olyan szeretett volna lenni. De nem fejlődtek az izmai, inkább sérülést sérülésre halmozott. Gyorsan beszerzett néhány német nyelvű szakkönyvet, és két-három évig az edzéstervét még mindig egyedül állította össze. Közben beiratkozott a test- nevelési egyetemre, ahol testépítő-edzői és sportmenedzseri diplomát szerzett. Ez is kevés volt azonban ahhoz, hogy elégedett legyen tudásával, felkészültségével. Szerencsére egyik oktatója másként vélekedett. Értékelte a fiatalember kitartását, testfelépítését, és elkezdett foglalkozni vele. Élete első testépítőversenyén minden pálmát elvitt: megnyerte a vidékbajnokságot, a legjobb pózoló címet és abszolút bajnok lett. Pár hét múlva a bajnokok kupáján is első lett. Ekkor kapta élete talán legnagyobb ajánlatát: a testépítő-világbajnokságon párosban indulhatott volna. Nem kis vívódás után nemet mondott. Nem vállalhatta a fővárosi edzéseket, lévén apa és férj, a családot előbbre helyez- \ te. Nem bánja, I ma is így dönte- ' ne. Egy darabig még versenyzett, az tán 1996-ban váratlanul hátraarcot csinált. Nem tud ta elviselni, hogy a bíráskodás - szerinte - nélkülöz minden objektivitást. Jeskó Tamás nem veszi fel, ha „izomagyúnak” becézik, mert g00™, nem az. Ezért egy- K általán nem ad azoknak az elsietett véleményére, akik pusztán a külseje alapján ítélnek meg egy embert. Tudja, hogy a testépítőkkel kapcsolatosan még sok az előítélet, és nem alaptalanul. A fiatalok nagy része valóban ideákat kerget, mozihősökre, címlapfiúkra akarnak hasonlítani. Az áhított méretek gyors elérése érdekében pedig nem riadnak vissza semmitől. Doppingszerektől, állatgyógyszerektől sem. Ez a sportág egyik legnagyobb hiányossága, hogy még mindig nincsenek megfelelően felkészült edzők, oktatók. Az izmosságnál maradva még egy kicsit: három X- szel a háta mögött már van annyira bölcs, hogy tudja, a nőket inkább a pénztárca, mint az izomkötegek vastagsága érdekli. Tamás megszállott és felkészült szakember. De nem elégszik meg ennyivel, fo- lya- matosan képezi magát. Egészsé- g e s e n táplál- k o - zik, é s másokat is igyekszik „megtéríteni”. A közelmúlt legnagyobb sikerének tartja, hogy egy hetvenéves bácsi elfogadta életvezetési tanácsit, és attól kezdve jelentősen javult az életminősége. Az ex-élsportoló izmai még nem rozsdásodtak be, hisz’ min- V. dennap edz. A lelke viszont már kezd a sok értetlenséget, rosszakaratot látva. De úgy érzi, ahhoz még lesz ereje, hogy elinduljon a natural testépítő versenyen, ahol izom kel versenyre izommal, és nem a szerek versengenek egymással. Ennyi naivságot még megengedünk Jeskó Tamásnak. És kíváncsian várjuk visszatérését... Járvás 1999. február 7. Hetedik oldal Tolókocsival a középiskolába Napközben az édesanya is vele van tanult, a szülei úgy döntöttek, tovább is taníttatják. Most másodikos Újszászon a gimiben, négyes körüli osztályzatokkal. Timi végtelenül szorgalmas, lelkiismeretes diák. Korábban az édesapa fuvarozta az iskolába, majd hazament, délután vissza, ezt követően ismét haza. Akárhogyan nézzük, ez napi négy utat jelentett. Ezért levizsgázott vezetésből Erika, az édesanya is, és ő a „fuvaros”. A nap úgy telik, hogy üldögél, olvasgat, rejtvényekkel bíbelődik, szünetekben a nagyobbik lányuknak segít. Amikor befejeződik a tanítás, hazamennek. Timi kicsit pihen, majd elkezdi a felkészülést a másnapi órákra, őt pedig várja a második műszak, a háztartás. A férje őstermelő. A kisebbik lányuk - aki szintén ebben a suliban elsős - busszal jár, neki is megvan a baráti köre. Egyébként Tímea nagyon szereti az osztályt és őt is a többiek. Azért nincs kivétel, tolókocsi ide, tolókocsi oda, a dolgozatokat, felméréseket, teszteket éppúgy meg kell írnia, mint a többieknek. Meg azután felelni, amikor rákerül a sor. Tímeának sok a terve. Le akarja tenni a középfokú vizsgát németből, angolból, majd sikeresen érettségizni. Bár az is lehet, a sorrend fordítottan alakul. Utána valamit kezdeni otthon, az Internet és a számítógép segítségével. Az angol a kedvenc tárgya, de ha szabad ideje akad, szívesen olvas, számítógépezik vagy éppen zenét hallgat. Hogy Tímea zavartalanul tanulhat, ebben nem kis szerepet vállal a család. Az apa, aki otthon áll helyt, de talán tőle is többet az anyuci, aki a délelőttöket az újszászi gimiben tölti, akár a lányai. Hogy bírja-e, egyáltalán meddig lehet folytatni ezt a nem akármilyen erőfeszítést, erre csendes mosollyal az arcán így felelt:- Ameddig nem végez, illetve szüksége van rám, bírnom kell. Egyszerű ennek a magyarázata: én vagyok az édesanyja. fotó: M. j. D. Szabó Miklós Az édesanya meg az idősebbik lánya, Tímea délelőtt a folyosón Hogy mennyit bír ki egy édesanya? A családjáért, azokért, akiket szeret, a gyerekeiért bármit. Iszonyatosan sokat, és néha az ember kívülállóként csak álmélkodik: honnan van ennyi ereje? Miképpen osztja be az Idejét, hogy a többiekkel is foglalkozhasson? Egyáltalán, hány műszak vár egy hasonló sorsú asszonyra? írásunkban nem keresünk minden kérdésre megfellebbezhetetlen választ, és nem ez a célunk. Sándor Józsefné Erikára - aki Jászalsószent- györgyön lakik - hétköznapokon nem akármilyen teher hárul. Mos, főz, süt, vasal, akár a többi édesanya, azzal a különbséggel, hogy reggel idősebbik lányukat, Tímeát nemcsak elviszi kocsival Új szászra a gimnáziumba, de napközben ott is marad. Tanyázik a folyosón, olvas, rejtyényt fejt, szünetekben pedig segít Tímeának a vándorlásban. Elvégre olyankor nagy a nyüzsgés: az egyik óra itt, illetve a másik amott, olykor emeletet is mászni kell. Meglehet, sőt biztos, ha anyuci nem lenne, az osztálytársai is segítenének neki az egyik helyiségből eljutni a má- I síkba, de ez f náluk már I csak így ala- I kult ki. Sándorék í két lányt ne- ! veinek: Tímea az idősebbik, aki ugyan lépegetni, menni tud, de a gyorsabb, távolabbi haladáshoz nélkülözhetetlen a tolókocsi. Óvodába, általános iskolába járt, és mivel j ó 1 Faluvégi Lajos 1945-től dolgozott a Pénzügyminisztériumban, végigjárta a ranglétrát, majd 1973-tól 1979-ig volt pénzügyminiszter. A Bat- thyány-kormány óta ő volt az egyetlen olyan pénzügyminiszter, aki egyfolytában a legtöbb ideig töltötte be ezt a posztot. Ahogy fogalmazott, olyan hosszú ideig dolgozott a minisztériumban, hogy még azt Is tudta, hogy a portás milyen őszibarackot termel. A héten Szolnokon járt, s ez alkalomból készítettünk vele interjút.- Mivel tölti napjait mostanában?- Az életemet nagyon átalakítottam, miután megszűnt az állásom. Egy darabig a közgazdaság-tudományi egyetemen tanítottam befektetéspolitikát, majd részt vettem a budapesti értéktőzsde elindításában, közreműködtem a létrehozásában. Az iskoláim nagy részét a negyvenes években végeztem, így a rendszer- változás után mindez nem volt számomra újdonság. Jelenleg pedig az Inter Európa Bank brókercégének az igazgatósági elnöke vagyok, valamint a Népszabadság felügyelőbizottságának elnöki tisztét is ellátom.- Merre lakik egy volt miniszter?- Visegrádon, az erdő alatt, egy csehszlovák faházban, melyet kibővítettem. A napom azzal kezdődik, hogy a kutyám költ korán reggel, s vele teszek egy sétát. Aztán be kell gyújtani, ehhez a fát fel kell vágni. Meg a kertet is rendben tartom.- Gondolom, vannak gyümölcsfák.- Vannak, de nagyon büszke vagyok arra a két szelídgeszte- nyefára, melyet 20 éve ültettem. Minden évben szép ter„Büszke vagyok Alcsi Pajtira”----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------mése van, virágzáskor pedig gyönyörű.- Otthon is felügyeli a pénzügyeket?- Otthon nem foglalkozom pénzügyekkel, de rend van, ami azt jelenti, hogy szabályok vannak.- Szabadideje mennyi van?- Most egy kicsit több jött össze, mint amennyit gondoltam. Én azt azt az elvet próbálom követni, hogy ebben a korban semmit nem szabad abbahagyni, de semmit nem szabad túlzásba vinni. így ki tudja az ember az életét egyensúlyozni. Természetjáró vagyok és voltam.- Hobbija is a természethez kötődik így...- Igen. Nem tagadom, valaha igen intenzíven jártam vadászni. Ezt ma már korántsem űzöm olyan nagyon.- A munka után váltani kellett...- Nem olyan könnyű a politikai pályáról átváltani a natúr szakmai területére. Ma is baloldali érzelmű ember vagyok, nem tagadom meg azt, amit jó szívvel csináltam. A váltásban, már ami a pályát illeti, sokat segített a vadászkutyám, amely Szolnokról származik.- Megyénkre ezek szerint jó szívvel emlékszik. ■ - Megbecsüléssel gondolok szolnoki és jászsági ismerőseimre. S mint mondtam, a fajtiszta magyar vizsla vadászkutyám is innen származik. Ezt a kutyát három évig tanítottam amatőr módon, ami engem nagyon lekötött. Néhány versenyen is részt vettünk Aícsi Pajtival, ugyanis így hívják a kutyámat. A versenyeken huszonhat-huszonnyolc feladatot kell elvégezni, ami nem könnyű. Sokat tanultunk - én is a kutyától. Rendkívül büszke vagyok rá, ugyanis az egyik versenyen elnyertük a „kutya és gazdája közötti legjobb összhang” különdíjat. Bejutottunk már az országos döntőbe, s a legjobb öt dunántúli kutya közé is bekerült Alcsi Pajti. Einvág Faluvégi Lajosnak, az egykori pénzügyminiszternek kutyája segített a változásban
