Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-06 / 31. szám

Jzomagy helyett IQ A testépítőket a közvélemény elég keményen bírálja. Számtalan tévhit kering róluk. Sok tény viszont - sajnos - igaz. Jó néhányan közülük még ma is azt hiszik, elég néhány izomköteget a megfelelő helyre pakolni, s irány a sztárlét. Ez nem így van. De az sem igaz, hogy minden testépítő „izomagyú”... A szolnoki Jeskó Tamás ma 30 éves és 102 kilogramm. Tízesztendős korában, mi­kor egy iskolai toborzáson beválogatták kajakosnak, még igen vékonyka volt. Középiskolás korában atle- tizált, később karatézott. A főiskola befejezése után hi­ányozni kezdett a mozgás. Ekkor jött a súlyzózás. Per­sze az is motiválta, hogy egyik barátja rendkívül iz­mos volt. 0 is olyan szere­tett volna lenni. De nem fej­lődtek az izmai, inkább sé­rülést sérülésre halmozott. Gyorsan beszerzett néhány német nyelvű szakkönyvet, és két-három évig az edzés­tervét még mindig egyedül állította össze. Közben beiratkozott a test- nevelési egyetemre, ahol test­építő-edzői és sportmene­dzseri diplomát szerzett. Ez is kevés volt azonban ahhoz, hogy elégedett legyen tudásá­val, felkészültségével. Sze­rencsére egyik oktatója más­ként vélekedett. Értékelte a fi­atalember kitartását, testfel­építését, és elkezdett foglal­kozni vele. Élete első testépítőverse­nyén minden pálmát elvitt: megnyerte a vidékbajnoksá­got, a legjobb pózoló cí­met és ab­szolút bajnok lett. Pár hét múlva a baj­nokok kupá­ján is első lett. Ekkor kapta élete talán leg­nagyobb ajánla­tát: a testépítő-vi­lágbajnokságon párosban indul­hatott volna. Nem kis vívódás után nemet mondott. Nem vállal­hatta a főváro­si edzéseket, lévén apa és férj, a családot előbbre helyez- \ te. Nem bánja, I ma is így dönte- ' ne. Egy darabig még versenyzett, az tán 1996-ban váratlanul hátraarcot csinált. Nem tud ta elviselni, hogy a bírásko­dás - szerinte - nélkülöz min­den objektivitást. Jeskó Tamás nem veszi fel, ha „izomagyú­nak” becézik, mert g00™, nem az. Ezért egy- K általán nem ad azoknak az elsietett vé­leményére, akik pusztán a külseje alapján ítélnek meg egy embert. Tudja, hogy a testépítőkkel kapcsolatosan még sok az előítélet, és nem alaptalanul. A fiatalok nagy része valóban ideákat kerget, mozihősökre, cím­lapfiúkra akarnak hasonlí­tani. Az áhított méretek gyors elérése érdekében pe­dig nem riadnak vissza semmitől. Doppingszerek­től, állatgyógyszerektől sem. Ez a sportág egyik leg­nagyobb hiányossága, hogy még mindig nincsenek megfelelően felkészült edzők, oktatók. Az izmosságnál maradva még egy kicsit: három X- szel a háta mögött már van annyira bölcs, hogy tudja, a nőket inkább a pénztár­ca, mint az izomkötegek vastagsága érdekli. Tamás megszállott és felké­szült szakember. De nem elég­szik meg ennyi­vel, fo- lya- ma­tosan képezi magát. Egészsé- g e s e n táplál- k o - zik, é s máso­kat is igyekszik „megtéríteni”. A közelmúlt legna­gyobb sikerének tartja, hogy egy hetvenéves bácsi el­fogadta életvezetési tanácsit, és attól kezd­ve jelentősen javult az életminősége. Az ex-élsportoló izmai még nem rozsdásodtak be, hisz’ min- V. dennap edz. A lel­ke viszont már kezd a sok ér­tetlenséget, rosszakaratot lát­va. De úgy érzi, ahhoz még lesz ereje, hogy elinduljon a natural testépítő versenyen, ahol izom kel versenyre izommal, és nem a szerek versengenek egymással. Ennyi naivságot még meg­engedünk Jeskó Tamásnak. És kíváncsian várjuk visszaté­rését... Járvás 1999. február 7. Hetedik oldal Tolókocsival a közép­iskolába Napközben az édesanya is vele van tanult, a szülei úgy döntöttek, tovább is taníttatják. Most má­sodikos Újszászon a gimiben, négyes körüli osztályzatok­kal. Timi végtelenül szorgal­mas, lelkiismeretes diák. Ko­rábban az édesapa fuvarozta az iskolába, majd hazament, délután vissza, ezt követően ismét haza. Akárhogyan néz­zük, ez napi négy utat jelen­tett. Ezért levizsgázott veze­tésből Erika, az édesanya is, és ő a „fuvaros”. A nap úgy te­lik, hogy üldögél, olvasgat, rejtvényekkel bíbelődik, szü­netekben a nagyobbik lányuk­nak segít. Amikor befejeződik a tanítás, hazamennek. Timi kicsit pihen, majd elkezdi a felkészülést a másnapi órákra, őt pedig várja a második mű­szak, a háztartás. A férje ős­termelő. A kisebbik lányuk - aki szintén ebben a suliban el­sős - busszal jár, neki is meg­van a baráti köre. Egyébként Tímea nagyon szereti az osztályt és őt is a többiek. Azért nincs kivétel, tolókocsi ide, tolókocsi oda, a dolgozatokat, felméréseket, teszteket éppúgy meg kell ír­nia, mint a többieknek. Meg azután felelni, amikor rákerül a sor. Tímeának sok a terve. Le akarja tenni a középfokú vizs­gát németből, angolból, majd sikeresen érettségizni. Bár az is lehet, a sorrend fordítottan alakul. Utána valamit kezdeni otthon, az Internet és a számí­tógép segítségével. Az angol a kedvenc tárgya, de ha szabad ideje akad, szívesen olvas, számítógépezik vagy éppen zenét hallgat. Hogy Tímea zavartalanul tanulhat, ebben nem kis sze­repet vállal a család. Az apa, aki otthon áll helyt, de talán tőle is többet az anyuci, aki a délelőttöket az újszászi gimiben tölti, akár a lá­nyai. Hogy bírja-e, egyál­talán meddig lehet foly­tatni ezt a nem akármi­lyen erőfeszítést, erre csendes mosollyal az arcán így felelt:- Ameddig nem végez, illetve szük­sége van rám, bír­nom kell. Egyszerű ennek a magyaráza­ta: én vagyok az édesanyja. fotó: M. j. D. Szabó Miklós Az édesanya meg az idősebbik lánya, Tímea délelőtt a folyosón Hogy mennyit bír ki egy édesanya? A családjáért, azo­kért, akiket szeret, a gyerekeiért bármit. Iszonyatosan sokat, és néha az ember kívülállóként csak álmélkodik: honnan van ennyi ereje? Miképpen osztja be az Idejét, hogy a többiekkel is foglalkozhasson? Egyáltalán, hány műszak vár egy hasonló sorsú asszonyra? írásunkban nem keresünk minden kérdésre megfelleb­bezhetetlen választ, és nem ez a célunk. Sándor Józsefné Erikára - aki Jászalsószent- györgyön lakik - hétköznapo­kon nem akármilyen teher há­rul. Mos, főz, süt, vasal, akár a többi édesanya, azzal a kü­lönbséggel, hogy reggel idő­sebbik lányukat, Tímeát nem­csak elviszi kocsival Új szász­ra a gimnáziumba, de nap­közben ott is marad. Tanyázik a folyosón, olvas, rejtyényt fejt, szünetekben pedig segít Tímeának a vándorlásban. El­végre olyankor nagy a nyüzs­gés: az egyik óra itt, illetve a másik amott, olykor emeletet is mászni kell. Meglehet, sőt biztos, ha anyuci nem lenne, az osztálytársai is segítené­nek neki az egyik helyiségből eljutni a má- I síkba, de ez f náluk már I csak így ala- I kult ki. Sándorék í két lányt ne- ! veinek: Tí­mea az idő­sebbik, aki ugyan lépe­getni, men­ni tud, de a gyorsabb, távolabbi haladáshoz nélkülöz­hetetlen a tolókocsi. Óvodába, általános iskolába járt, és mivel j ó 1 Faluvégi Lajos 1945-től dolgozott a Pénzügymi­nisztériumban, végigjárta a ranglétrát, majd 1973-tól 1979-ig volt pénzügyminiszter. A Bat- thyány-kormány óta ő volt az egyetlen olyan pénzügyminiszter, aki egyfolytában a legtöbb ideig töltötte be ezt a posztot. Ahogy fogalma­zott, olyan hosszú ideig dolgozott a minisztéri­umban, hogy még azt Is tudta, hogy a portás mi­lyen őszibarackot termel. A héten Szolnokon járt, s ez alkalomból készítettünk vele interjút.- Mivel tölti napjait mostaná­ban?- Az életemet nagyon átala­kítottam, miután megszűnt az állásom. Egy darabig a köz­gazdaság-tudományi egyete­men tanítottam befektetéspo­litikát, majd részt vettem a bu­dapesti értéktőzsde elindítá­sában, közreműködtem a lét­rehozásában. Az iskoláim nagy részét a negyvenes évek­ben végeztem, így a rendszer- változás után mindez nem volt számomra újdonság. Je­lenleg pedig az Inter Európa Bank brókercégének az igaz­gatósági elnöke vagyok, vala­mint a Népszabadság felügye­lőbizottságának elnöki tisztét is ellátom.- Merre lakik egy volt mi­niszter?- Visegrádon, az erdő alatt, egy csehszlovák faházban, melyet kibővítettem. A napom azzal kezdődik, hogy a ku­tyám költ korán reggel, s vele teszek egy sétát. Aztán be kell gyújtani, ehhez a fát fel kell vágni. Meg a kertet is rendben tartom.- Gondolom, vannak gyü­mölcsfák.- Vannak, de nagyon büszke vagyok arra a két szelídgeszte- nyefára, melyet 20 éve ültet­tem. Minden évben szép ter­„Büszke vagyok Alcsi Pajtira”----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­mése van, virágzáskor pedig gyönyörű.- Otthon is felügyeli a pénz­ügyeket?- Otthon nem foglalkozom pénzügyekkel, de rend van, ami azt jelenti, hogy sza­bályok vannak.- Szabadideje mennyi van?- Most egy ki­csit több jött össze, mint amennyit gon­doltam. Én azt azt az elvet pró­bálom követni, hogy ebben a korban semmit nem szabad ab­bahagyni, de semmit nem sza­bad túlzásba vin­ni. így ki tudja az ember az életét egyensúlyozni. Természetjáró vagyok és vol­tam.- Hobbija is a természethez kötődik így...- Igen. Nem tagadom, vala­ha igen intenzíven jártam va­dászni. Ezt ma már korántsem űzöm olyan nagyon.- A munka után váltani kel­lett...- Nem olyan könnyű a poli­tikai pályáról átváltani a natúr szakmai területére. Ma is balol­dali érzelmű ember vagyok, nem tagadom meg azt, amit jó szívvel csináltam. A váltásban, már ami a pályát illeti, sokat se­gített a vadászkutyám, amely Szolnokról származik.- Megyénkre ezek szerint jó szívvel emlékszik. ■ - Megbecsüléssel gondo­lok szolnoki és jászsági isme­rőseimre. S mint mondtam, a fajtiszta magyar vizsla va­dászkutyám is innen szárma­zik. Ezt a kutyát három évig tanítottam amatőr módon, ami engem nagyon lekötött. Néhány versenyen is részt vettünk Aícsi Pajtival, ugyan­is így hívják a kutyámat. A versenyeken huszonhat-hu­szonnyolc feladatot kell elvé­gezni, ami nem könnyű. So­kat tanultunk - én is a kutyá­tól. Rendkívül büszke vagyok rá, ugyanis az egyik verse­nyen elnyertük a „kutya és gazdája közötti legjobb össz­hang” különdíjat. Bejutot­tunk már az országos döntő­be, s a legjobb öt dunántúli kutya közé is bekerült Alcsi Pajti. Einvág Faluvégi Lajosnak, az egykori pénzügyminiszternek kutyája segített a változásban

Next

/
Thumbnails
Contents