Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-06 / 31. szám

Ütlkvetik, ad|ák-*eszik r •*» *’**• •*25í«b»»«iínl y **»“** ^ 06 íh. o^O ^ Osztálytársak i~Srï: isÄ«rrs =*®T5Äi «* Ô» e*f^ ?&**«**» ni«t«n, c* lc&* bori Ai illat ham« clu*' 1 hangulatot­DISZKRÉTÉN Embermesék 1999. február 7. Nyolcadik oldal LevéCféCe ffepes Andráshoz Szervusz, Andrási „Élethíred” hallatán (lám, ilyen furcsaság is létezik) végtelen megnyugvást érzek. Érthető, hiszen tizenhét éves voltál, amikor a nyomom­ban ügetve tanultad szakmánk alapjait, aminek később a mestere lettél. Azóta sok idő telt el, ritkán találkoztunk, de a barátomnak tekintelek, és tőled is barátságot kaptam. Ismerem rejtőzködő természetedet, sosem szeretted a bajaidat kitálalni. Ezért sem vitt rá a lélek, hogy az óperációd után zaklassalak. Persze hallottam a halálhíredet. Nem hittem el... Kepes nem olyan meghalós fajta! Szívósabb, erősebb. Az életre, a munkára, és nem a halálra termett. Aztán elbizony­talanodtam. Bevallom, nyomozni is kezdtem, de abbahagytam. Inkább felidéztem néhány hónappal ezelőtti beszélgetésünket. Emlékszel, miket mondtál? A családodról, nagylányaidról beszéltél, és arról, hogy nyolcéves Rozika lányod sürgetésére vetted feleségül - tíz együtt töltött év után - Li­lit. És az esküvőn ott feszített közie­tek Rozi! Ilii olvasok \ag\ a műsoraimra ke- Jÿm y ÿÿ < _ -i: .. .li.'i ■' . ■' 1? nem zavar. C sak tél szavak hangza- íjlp?5’ * 1M1P nak el, de itt van velem, és érezzük e­egymást. Az együttlét válik az élet­ben energiává. jf I .... J0­A: közied és a téged szerető embe- jEt ’ / V '7®! rek sokasága között most valami ilyen, jel szavakból álló, mégis egy- gr / mást érző együttlét alakult ki... .Vle- « sélted, hogy az indiaiak szerint egy lkjBL \ /«è ,T% f* férj] huszonöt eves koráig gyermeke- *JgMP8 j|jg\ ' JfwÉ kel nemz. ötvenéves koráig felneveli É-91 őket, aztán bölcs öregként visszavo- WÊT 1 ç f nul a világtól, bevettünk... A korod feK ■EPMf sohasem érdekeit. Azt mondtad: a/a- if:a 1,1 posait megzavarja az időt az. aki öt- * 1 I Hm f; venéves korúban újra ..kispapa” t «' lesz. De mintha megérezted volna a kényszerűségből közelgő holnapokat... Immár négygyermekes családapaként elvonultál, el is költöztél, de nem adod fel. Végre lesz időd, hogy csendes gyógyulásod közepette könyveket írjál, hiszen már kamaszként írói álmokat dédelgettél. Élénken él bennem az is, amit a Zabhegyező híres amerikai írójáról, Jerome David Salingerről mondtál: nyolcvan év. körüli lehet, de már évtizedekkel ezelőtt „ becsu­kódott ”, és soha senkivel nem akar találkozni. öbbször nekirugaszkodtam, hogy írok neki, végül nem küldtem el a levelet, mondtad. Pedig csak beszélgetni szerettem volna vele, olyan áron is, hogy sehol sem adom közre. Visszatartott az érzés, hogy pofátlanság megsérteni egy olyan em­ber intim szféráját, aki úgy döntött, hogy visszavonul. De ha egyszer a postaládám­ban egy olyan levelet találnék, hogy „Kedves Mr. Kepes! Hallottam magáról, és vá­rom... ” Igen, az nagyon jó lenne! Jobbulást, András! Nem foglak zavarni. De lesem a postaládámat. •• OPERASZTAR SZÜLETETT A lelkendező bérletes nézők nem is sejthették, hogy a Bo­hémélet előadása Sinka Krisztina vizsgája volt. A taps­vihar viszont jelezte: opera­sztár van születőben. Az Ózd- ról érkezett ígéretes hangú fia­talasszonyt olyan művészek ta­nították, mint Andor Éva, Komlóssy Erzsébet, Békés And­rás és az előadást vezénylő Medveczky Ádám. Másnap meglátogattam otthonában. Január eleje óta operaházi ösztöndíjas. Színpadi fotó? Nem, sajnos róla még nem csi­náltak képeket... Eredetileg oboista volt, de az ujjai meg­betegedtek. A Zeneakadémián művésztanári diplomát szer­zett, aztán elvégezte az opera­énekesi szakot. Fellépett Gregor Józseffel Szentendrén, majd öt hóna­pos terhesként elénekelte a Pillangókisasszony cím­szerepét. Amikor ösztöndíjat kapott a római Santa Cecilia Akadémiára, kántor férjével és az addigra már megszületett Márkkal együtt utazott ki. A szülés miatt halasztódott mostanra fényesre sikerült vizsgája is. Megkérdeztem: az előadás után hogyan ünnepelték meg? Azt felelte, nagy társaságot hí­vott meg, vagy hatvan vendé­get. Alig győzte hordani ne­kik a szendvicseket! (sás) ECSETVARAZS Rabul ejtette a mesék világa A kaposvári asszony fokozatosan elvesztet­te a látását, ám az életbe vetett hitét nem. Tar Józsefné megírt egy tizenkét meséből álló kötetet saját illusztrációkkal, és elkészí­tett nyolcvan festményt. Mindezt 95 száza­lékos vakként. Tar Józsefné Gyöngyi szü­letésétől kezdve vaknak számít, miután albínóként teljes pigmenthiányban szenved. Mára már szinte teljesen elvesz­tette szeme vi­lágát, csak bi­zonyos fényvi­szonyok mel­lett képes ész­lelni valamit a külvilágból.- Mindenki­nek meg kell békélnie a sorsával, mert ha nem teszi, abba beleőrül - állítja az életvi­dám asszony. - Szüleim min­dig azt tanítot­ták nekem: minden ember így lát, legfel­jebb te sokkal közelebbről olvasol. Soha nem engedték, hogy elhagyjam magam. Csak most tudom, milyen igazuk volt! Tizennégy éves kora óta rajzol és fest, főleg portrékat készít. Húszévesen egyszer már nekiindult a fővárosnak, miután barátai a képeit látva rábeszélték, hogy próbáljon tá­mogatókat szerezni egy kiállításhoz.- A nagy lehetőség kapujában azonban megtorpantam, és anélkül, hogy bárkivel beszéltem volna, fogtam magam és hazajöt­tem - emlékezik vissza mosolyogva első próbálkozására az asszony. Portréit erősen felnagyított fényképekről készíti, amelyeket nagyítóval vizsgál órá­kon keresztül. Mint mondja, erre azért van szükség, mert senkit sem kényszeríthet arra, hogy napokig előtte üljön.- Ezután grafittal elkészítem a portrét, ám nem egyszer előfordult már, hogy az orrom tiszta fekete lett a munka végére - meséli, mi­közben jót nevet. Férjével, aki szintén vak, a vakok intézetében ismerkedtek meg. Gyógy- masszőrként dolgoznak a helyi kórházban. Vallják, őket már csak a halál választja szét. Három gyermekük jelenti a legnagyobb támaszt számukra, akik nagyon büszkék az édesanyjukra. A rajzolás mellett a mesék világa is rabul ej­tette Gyöngyit. Sőt, írt egy 12 meséből álló kö­tetet, amelyhez saját maga készítette az il­lusztrációkat.- Amennyiben találnék támogatókat, szí­vesen dolgoznék festőként - árulja el tit­kos álmát Gyöngyi, majd mosolyogva hozzá­teszi: ha a maradék látását is elvesztené, ak­kor sem esne kétségbe. Domborműveket ké­szítene. B. Molnár László Ha kedd, akkor... UTIK-VER1K, ADJAK-VESZIK SAROKRA KÉNYSZERÍTVE Lesben állnak a leány­nevelő intézet előtt. Mint a vadászok. A benti lányokat figyelik a férfiak. Csak egyszer kell elmenni valamelyikükkel, aztán vége. Az üzlet /\ beindult. Nincs többé kiszállás. Ezt azonban a lányok csak az ütlegek után értik meg. CSÓKBÓL SOSEM ELÉG Főleg Valentin-napon. De nem mindegy, hogyan csinálja. Olvassa el összeállításunkat, és meglátja: technikájával leveszi lábáról partnerét.

Next

/
Thumbnails
Contents