Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-13 / 37. szám
1999. február 13., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Vizet prédikálok Újra téma lett, hogy legyen egészség- ügyi ismereteket tanító tantárgy az iskolákban, amelyben többek között a családi életre nevelés is helyet kapna. Jelzem, hogy már van ilyen tantárgy. Igaz, nem elkülönülve, heti egy-két órába sűrítve az ismeretátadást, hanem úgy egész nap „vastagon”. Ott kezdődik az egészséges életre nevelés a kicsiknél, hogy már az óvodás azt látja, hogy az óvó nénik „eszik” a bagót az egyik elkülönített szobában, ahonnan ajtónyitáskor csak úgy zúdul ki a füst a folyosóra. Aztán meg ott folytatódik, hogy az iskolában a legalapvetőbb feltétel sincs meg - vagyis a kézmosás lehetősége. All sorban kétszáz gyerek az ebédlőben - van három-négy kézmosó. A vécében is ugyanez a helyzet, megtoldva azzal, hogy sokszor csak hideg víz folyik a csapból, szappan, kéztörlő nincs (persze vécépapír is csak a boltban). Mondjuk, vihetné magával a gyermek a tisztasági csomagját, ha lenne gusztusa lerakni valahová a szu- tyokba, amíg kezet mos. Az uzsonna előtt sincs idő kezet mosni, sőt mi több, magát az uzsonnát elfogyasztani sincs, ugyanis vagy a tanár tartja tovább az órát, vagy egy másik terembe való költözködés veszi el a drága szünetet. A testnevelésórák sem arról szólnak, hogy tanítsuk meg a gyerekeket a sport örömére. A, nem, ezekből a lurkókból az életben nem lesznek sportoló felnőttek, ugyanis a teljesítménykényszer, a nem egyéni alkatnak, teherbírásnak megfelelő gyakorlatok egyhangú, sokszor egész órai erőltetése ezt az órát is az utálatosak közé sorolja. Ha a gyermek egyszer kiszabadul innen, messzire elkerüli a sportcsarnokokat. És akkor még nem beszéltünk a gyermekétkeztetésben adott grízes tésztákról, amelyen csak mutatóba látni grízt és lekvárt, a főzelékekről, amelyek agyon vannak lisztezve és a mócsingos húsokról. A családi életre való nevelés helyszíne meg egyenesen nem az iskola, hanem maga a család. Ahol nem kell reggeltől estig papolni az ifjoncnak, hiszen látja a családi életet „élesben”. A részeg apát, az agyonstrapált anyát, mint ahogy tanúja annak is, ha apuka segít bevásárolni, vagy otthon porszívózással, takarítással, netán főzéssel kíméli az anyukát. Fültanúja annak, ha a szülő szidja a másikat, vagy annak, ha az anya a lehető legnagyobb szigorral védi meg a távollévő, ám a család egzisztenciájáért dolgozó férjét. Az egészséges életre való nevelésről nem elég beszélni, azt csinálni, „csináltatni” kellene, hogy az ismereteket a gyerekek valóban beépítsék az életükbe. Ellenkező esetben csak azoknak a száma növekszik, akik vizet prédikálnak ugyan, de bort isznak. r A hó szorítása alatt Jóból is megárt a sok, hát még hóból! Alighogy elsepri, ellapátolja az emberfia, újabb égi áldás vitorlázik a nyakába. Hol hófehér pihe, hol kisebb jégdarabok, máskor enyhén permetező eső, esőféleség alakjában. Vajon hogyan élik meg az emberek ezt a szokatlanul nagy hóesést, mi a véleményük a környezetükről, az utak állapotáról? Pályi Antal Kecskemétről indult el Szolnokra.- Három óra harminc perckor beszálltam az öreg Trabantomba, és irány a másik megyeszékhely, Szolnok. Ne vegye sértésnek egy illetékes sem, de Kecskeméten valahogy takarítottabbak az utak. Egyébként két óra alatt pöfögött be velem a négykerekű, hű társam.- Baj?- A parkolóban volt. Ez is egy érdekes jelenség, hogy a parkolókat nem biztos, hogy takarítják. Ez nem idegesíti azt, aki gyalog érkezik, no de aki kocsival. . . Mocsáry Christina nem akkora távolságot tett meg, de mégis órába tellett.- Kezdem azzal, hogy Szandaszőlősről nem volt könnyű eljutnom a Széche- nyi-lakótelepre. Nekem ez most nem egészen két órába került. Hétkor indultam, a busz késett, ami érthető, mert az utak egy része borzasztó. A Vörösmező utcában láttam egy Wartburgot, traktor vontatta ki. Szóval az állomásig még csak eljutottam, onnan újabb tortúra a Széchenyiig. Pedig pár hónapja azt olvastam, minden illetékes felkészült a télre. Csak akkor azt nem értem, ki az illetékes az utak karbantartásáért. Szabó Jánosné Tiszaföld- várról jött a piacra.- A harminckét kilométert másfél óra alatt küzdötte le a buszunk. Szegény vezetőt sajnáltam. Kocsival el sem merek indulni, bár Földváron még csak-csak kevés a hó, noha ahol letaposták, olyan, akár a tükör. Jellemző, hogy Szolnokon alig tudtam átjönni az átjárón a piactérnél. Megmerült a cipőm. Akkora a latyak, hogy ide csizma kell. Komolyan mondom, a megyeszékhelyen gondozatlanabbak az átjárók, mint sok faluban. Egyetért vele Rózsa Imre, aki Tiszakécskéről jött. Tószeg környékén tartotta nagyon veszélyesnek az utat, hiszen a harmincöt kilométernek egy és egynegyed óra kellett. Nem piacozik sokáig, mert holnap hízót vág, két, egyenként kétszázötven kilósat. Azt, hogy milyenek az utak, valószínűleg legjobban a buszvezetők ismerik. Kardos Attila naponta nyolcszor teszi meg a távolságot Tószeg, Tiszavárkony között.-Milyen az út? Hadd ne mondjam ki. Szerintem egyszer eltolták a havat, mert Tó- szeg-Tiszavárkony között olyan 50-60 centis buckák színesítik a haladást, hogy ha rámegyek véletlenül, majd szétszakad az eleje. Csontos Máté állomásfőnök a szolnoki buszpályaudvaron.- Százharminchárom gépkocsivezető tapasztalatát ösz- szegzem. Ma, pénteken délben Gyenda, Roff, Szalók, A tiszaugiak belefáradtak a válóperbe A kormány még meggondolja a csatlakozási kérelmet? Tiszaug három éve döntött úgy, faképnél hagyja megyénket. Az ügy azóta járja a hivatali útvesztőket Legutóbb a parlament döntött úgy, hogy nem dönt és az elszakadást elutasító előterjesztést visszaadta átdolgozásra a Belügyminisztériumnak. Időközben az ugiak jelentős részének elege lett a válóperből.- A faluban nem beszél már senki az elszakadásról - mondja a Zöld Elefánt presszó tulajdonosa. Három éve heves viták dúltak a kocsmában is. A népszavazás előtt még egy „Mentsétek meg Tiszaugot!” felkiáltással kezdődő szórólap is paprikázta a hangulatot. A papirost, mint kordokumentumot, ma is féltett kincsként őrzi a vendéglős, ő egyébként mint ahogy akkor, most sem akar állást foglalni a falu hovatartozása ügyében. Már csak azért sem, mert kecskeméti. Csöndben azért annyit megjegyez, a hírős város - ahová a falu lakóinak többsége dolgozni vagy szórakozni jár - a határmódosítással sem lesz közelebb. Ahogy a kocsmáros, úgy a gátőr sem szívesen mond véleményt a falu hovatartozásáról. Némi gondolkodás után azonban elárulja, hogy három éve az elszakadók táborát erősítette, ám ma már közel sem biztos, hogy ugyanúgy döntene. Már csak azért sem, mert a különböző hivatalos okmányain a megyeváltás átvezetése nemcsak sok időt, de pénzt is felemésztene. Az át- csatlakozásnak csupán az orvosi ellátásban látná előnyét, hiszen Kecskeméten nemcsak rendelő van, mint Kunszent- mártonban, hanem kórház is. Az iskolaigazgató szerint azonban közel sem biztos, hogy doktorhoz Kecskemétre kell járni. A Bács megyei kistérség központja ugyanis Ti- szakécske, mely ugyan kilométerben mérve közelebb van a községhez, mint Kunszent- márton, de időben nem. Ti- szakécskére ugyanis csak átszállással lehet eljutni Tisza- ugról. Keresztes Lajos úgy látja, az iskola szempontjából mindegy, hova tartozik a település. A tanácsért eddig is a bács-kiskuni pedagógiai intézetbe járt, kollégái is inkább Kecskemétre utaztak továbbképzésre. A szabad iskolaválasztás révén a végzős diákok éppúgy tovább tanulhatnak Nagykőrösön, mint Kun- szentmártonban vagy Mezőtúron. A polgármester asszony szerint azonban pont ezek a kötődések indokolják a csatlakozást a szomszéd megyéhez. Hegedűs Jánosné állítja, a falu egyetlen értéke a Tisza és a folyó lekanyarított kanyarulata, melynek idegen- forgalmát jobban fel lehetne lendíteni Bács-Kiskunhoz tartozva. A szomszéd ugyanis nem bővelkedik sportolásra, fürdőzésre alkalmas vizekben, ezért aztán - a polgár- mester asszony reményei szerint - nagyobb figyelmet fordítanának a kistelepülésre.- Az tény, hogy a szomszéd megyében még a levegő is más, de attól még nem változik meg semmi, ha a térképen Bács megyében szerepel a falu - véli a református lelkész. Hegedűs Zsolt szerint mindegy, hova tartozik a település, ha az emberek lelkiekben és gondolkodásban is nyitottabbá válnak, megváltozik egymáshoz és a világhoz való Törvényre várva A rendszerváltás óta négy község válthatott megyét. Legutóbb tavaly decemberben a parlament Szárligetet csatolta át Fejér megyéből Komárom-Eszter- gomhoz. Az átcsatlakozási kérelmek elbírálása azonban egységes jogszabályi előírások híján nem egyértelmű. A kérdést rendező területszervezési törvény tervezetét ugyan a kormány már elfogadta, az országgyűlési vitára pedig még a nyári szünet előtt sor kerülhet. A körvonalazódó elképzelések szerint a területszervezési kezdeményezésekről, így a másik megyéhez való csatlakozásról is, az államfő és az Országgyűlés négyévente egy alkalommal döntene. viszonyuk. A lelkész szerint azonban amit a parlament és az egymást váltó kormányok művelnek a tiszaugiakkal, az a népakarat semmibe vétele. A polgármester asszony úgy látja, hogy a parlamenti döntés még kedvező is lehet az ugiaknak. Hegedűsné szerint a parlamentben a kormánypártok nem akarták leszavazni a miniszter előterjesztését, ezért adták vissza a javaslatot. így az átdolgozás azt jelenti, hogy a Belügyminisztériumnak támogatnia kell a válást Jász-Nagykun- Szolnok megyétől. Kérdés, hogy a honatyák is így gondolták-e? Teleki József Hivatali útvesztők 1996. június: Népszavazás Tiszaug elszakadásáról. A polgárok 64 százaléka adja le a voksát, többségük - a szavazók 54 százaléka - a Bács-Kiskun megyéhez való csatlakozás mellett dönt. 1996. június: A Bács-Kiskun megyei közgyűlés igent mond a Tiszauggal kötendő frigyre. 1997. február: A Jász-Nagykun-Szolnok megyei önkormányzat ugyan nem ért teljesen egyet Tiszaug elszakadásával, de a képviselők fejet hajtanak a népszavazás eredménye előtt. 1997 ősze: Tiszaugi küldöttség jár a Belügyminisztériumban. ígéretet kapnak arra, hogy még az új parlament megalakulása előtt döntés születik az elszakadás kérdésében. 1998 tavasza: Új kormány, új miniszter, újabb ígéret a parlamenti döntésre. 1998. december: A belügyminiszter benyújtja a képviselőháznak a tiszaugiak kérelmét. A szaktárca vezetője azt javasolja, hogy a parlament ne rajzolja át a megyehatárokat. Az országgyűlés döntés helyett visszaadja átdolgozásra az előterjesztést. A tűzoltók szabadították meg hóterhüktől Szolnokon a belváros épületeit, megelőzve így az esetleges hólecsúszásból eredő baleseteket fotó: m. j. Derzs busszal nem járható, akár Tiszasüly, Köröstetétlen, Jászkisér. Egy nyomon mehetünk Tiszapüskökibe, Nagykörűbe, Vezsenybe.- Mit mondanak a buszvezetők?- Az az általános meglátásuk, hogy elkezdődött a tisztítás. Csak az a baj, hogy később. Addigra sok személyautó is elakadt. Bizony, nagyon kell vigyázni a „pilótáinknak”. A Közgazdaságiban több mint hétszáz tanuló örült a csütörtöki fél napi és a pénteki rendkívüli szünetnek. Bölcs döntés volt, hiszen a diákok egy része maródi, azután nagyon sok a bejáró. Lévai Melinda azért megérkezett Beseny szögről.- Nehezen, de bejutottam az autóbusszal. Én most ötödéves vagyok, és hétfőn vizsgázom gépírásból, szöveg- szerkesztésből. Remélem, beérkezem, olyan lesz az idő meg az út.- És milyen jegyet vársz?- Minimum négyest. Rajtam ne múljon, én közhírré teszem. Egy „házzal” arrébb, a MÁV-állomáson, a vasútnál mentek a vonatok, a szerelvények, igaz, tíz-hatvan perces késéssel. Egyébként korábban hatvan ember dolgozott csak a hóeltakarításban. Azt is megtudtuk, Debrecen, Nyíregyháza területén a legnagyobb a baj. Várták, nagyon várták Erdélyből azt a három vagon ipari sót, amelyik ottjártunkor már Szajolban „pihent”. Mindenütt azt hallottam, ha újabb havazás nem érkezik meg szélvihar, lassan rendeződik a helyzet. Érre tessék! Mire leírtam e sorokat, ismét jókora pely- hekben kezdett szállingózni a hófehér pihe ... D. Szabó Miklós Összenőtt a rajzteremmel Hogy Jeskó Sándomé, született Máthé Györgyi miért lett rajztanár, annak talán a magasságos a megmondhatója. Tehetségét minden bizonnyal az édesapjától örökölte, aki Kunhegyes- szerte ügyes kezű embernek számított. Hogy mostanság nem akármilyen nevelő, az is mond valamit: tavaly nyolc diákja kapott nemzetközi pályázaton díjat, különdíjat Ebben a fél tanévben hat országos díjat kaptak a „gyerekei”, azután összejött tizenöt megyei és tizenhárom városi elismerés is. Aki ezek után azt gondolja, hogy a tanárnőt bizonyára sza- kajtónyi elismerés, érem, kitüntetés övezi, az téved. Az ő igazi kitüntetése a gyerekek szerete- téből, hálájából ötvöződött. Pedig főnökei már nemegyszer terjesztették fel elismerésre, de valahogy úgy van ez a valóságban: lent dolgoznak, fent döntenek. Mindezek ellenére nincs benne tüske, hiszen nem medálokért dolgozott soha. Kunhegyesen kezdte a Kossuth iskolában, majd Törökszentmiklós után Szolnok következett. Időközben földrajz-rajz szakos tanári diplomát szerzett, és Szolnokon a Délibáb úti iskolában tette a dolgát huszonöt tanévig. Hej, de sok roma gyerekkel megszerettette ezt a szép tantárgyat! Tévedés azt gondolni, hogy azért, mert nincs házi feladat, hiszen neveltjei sokszor vitték és ma is hazaviszik a rajzaikat, hogy befejezzék. Négy éve Szolnokon a Mátyás Király Általános és Alapfokú Művészeti Iskolában dolgozik. Végtelenül szerény, a szakemberek szerint van egy megfejthetetlen titka: nem kevés tanítványával megszeretteti a rajzot, sőt elhiteti velük, hogy tudnak a ceruzával, az ecsettel bánni. Úgy nézni, megörökíteni a világot, hogy abban benne legyen az egyéniségük. Nagyjából megszámolta: eddig tizennégyezer nebulót oktatott a képi látásmódra, a látottak megjelenítésére. Nem csoda, ha jószerével összenőtt a rajzteremmel. Jeskó Sándomé és egyik tehetséges tanítványa, Bögre Krisztina fotó: esi Ebben a helyiségben keddenként igazi műhelymunka folyik. Jönnek a diákok, pedig senkinek sem kötelező, de ők szeretnek rajzolni, festeni, rájöttek a folyamat szépségére, titkaira. És Györgyi tanár néni 37 éve ebben segíti őket. Pár éve még ő is festett, most már nem. Az idősebbik fiuk nős, már két tündéd lányunokájuk is született. A fiatalabbik főiskolás, ő még tanul. A tanárnő pedig tanít. Nem tartozott soha divatirányzatokhoz, nagy emberek fénykörébe, nem ért ő rá az ilyesmire, hiszen dolgozott, temérdek óraszámban tanított. Magától értetődő, hogy a főnökei most sem feledkeztek meg róla. Valamilyen javíthatatlan jóhiszeműséggel megint kitüntetésre javasolták. D. Sz. M
