Új Néplap Vasárnap Reggel, 1998. szeptember-december (1. évfolyam, 1-15. szám)

1998-12-13 / 13. szám

\ rettenet Úi / /■ ra oc inra uj f az ád 1 U V ellángc láz küz IJI U ilt delem Több mint kétszáz ember életét veszélyeztette a múlt szombaton az a finn férfi, aki 420 percen át sokkolta agresszív viselkedésével 11 az utasokat. Sokan U a sors kezét látják abban, hogy Mika Petterson I szíve végül nem bírta : a megpróbáltatásokat, és a dühöngő férfi az isztambuli kényszer- leszállást megelőzően 1 a klinikai halál állapotá­ba került, majd többszöri sikertelen újraélesztési kísérlet után az életét vesztette. A Budapest Televízió és dr. Regős István hathatós segítsé­gével a Vasárnap Reggel olvasóit most visszavisz- szük a rettegés gépére - képzeletben ismét átélve a szörnyű 420 percet. ; Akkor hát: biztonsági öveket bekapcsolni! A rettenthetetlen mozisztárnak, Harrison Fordnak (balra) is meggyűlt volna a baja az őrjöngő finn férfival (részlet Az elnök különgépe című filmből) Borzasztó élményben volt része a repülőgép 200 utasának. Először talán azt hihették, hogy egy filmforgatás szereplői, de később rá kellett döbbenniük, valóban veszélyben volt az életük felszállás előtti órák, Bangkok: A Boeing-767-es repülőgé­pet műszakilag ellenőrzik, majd a személyzet - három pilóta és nyolc női utaskísérő - meg­tartja a szokásos, utolsó megbeszé­lését. Felszállás előtt a 20. perc: Az érkező utasok egymás után foglal­ják el helyeiket a repülőn. Az összes jegy elkelt, így a járat 197 utassal a fe­délzetén indul a magyar főváros felé. Ajtózárás előtt két perccel: Megérke­zik Mika Petterson és barátja. (Egyes II utasok szerint a két finn már ekkor is részeg volt. Az utasokat fogadó ste­ll wardess azonban állítja, hogy neki II udvariasan köszöntek, és elindultak a helyük felé.) A felszállás után 30 perccel, útban India légtere felé: A két finn férfi tömény alkoholt kér a I felszolgálótól az első szervírozásnál. II Ekkor már a légikísérők is megérzik az ital szagát rajtuk. Nem hoznak ne­kik mást, csak üdítőt és gyümölcsle­II vet, amit el is fogadnak. (Mint ké­sőbb, a repülőgép átvizsgálásakor ki­ll derült, a két finn egy hatalmas üveg ' thaiföldi whiskyt csempészett fel ma­il gával. Az isztambuli földet érést kö­vetően csak az üres üveget találták I meg az ülés alatt.) Felszállás után a 80. perc, India felett: A szolgálati és a személyi fényeken - kívül lekapcsolják a gép belső világí­tását. Petterson és társa az addig elfo­gyasztott alkohol hatására először egymásnak esik, majd Mika többször is hátramegy a szolgálati konyhába: beszélgetni akar az ott tartózkodó személyzettel. Törekvései nem járnak sikerrel, hangja egyre feszültebb, vi­selkedése pedig egyre agresszívabbá válik. Az utasok már hangosan zúgo­lódnak: Vajon mit akar ez az ember? Meddig kell ezt eltűrniük?! A felszállást követő 190. perc az indiai-pakisztáni határ felett: Petterson egyre erőszakosabb. A légi­kisasszonyok sikertelenül próbálják udvariasan lecsendesíteni. Ekkor az egyik sztyuvi nyakát hátulról megra­gadja, és artikulátlan hangon üvöltöz­ni kezd. A másik stewardess előreszalad a ve­zető légi utaskísérőhoz - a 160 centis, 50 kilós -, Gizikéhez, segítséget kér­ni, aki az éppen pihenni induló kapi­tánynak, Borovszky Jánosnak jelenti a történteket. Azt is elmondja, hogy meglátása szerint egyre kevésbé urai a helyzetnek. A kapitány még egy diplomáciai kísérletet tesz: hátraküldi az utaskísérőt, hogy mondja el a meg­vadult, közel kétméteres férfinak, mi­lyen következménnyel járhat, ha megsérti a légi közlekedésre vonatko­zó jogszabályokat. (Az érvényben lé­vő nemzetközi jogszabályok szerint legalább tízévi börtönre számíthat az, aki megüti a repülőgép-személyzet bármelyik tagját.) A felszállást követő 240. perc a pakisztáni légtérben: Az őrjöngő finn tablettákat kezd meg­gyújtani a saját nyelvén, de ez sem elég: a közelében ülő nők haját is cél­ba veszi öngyújtójával, miközben az őt nyugtatni akaró férfiak felé üt. A felszállást követő 250. perc: A közelben tartózkodó utasok közül többen kérlelni kezdik a személyzet tagjait, hogy a repülőgép hajtson végre kényszerleszállást, és a finn férfit rakják ki. Borovszky kapitány ekkor hátrasiet, és segítséget kér Vicha Tamás üzletembertől, aki rö­vid időn belül egy négyfős csapattal - és minden részletre kitérő tervvel - felkészül az őrjöngő és egyre veszé­lyesebbé váló férfi megfékezésére. A felszállást követő 270. perc: Négyszer-ötször elgyakorolják a megbeszélt tervet, majd amikor cse­lekedni akarnak, a stewardessek megállítják őket: hátha van békés megoldásra is lehetőség. Eközben a helyszínre érkezik dr. Major Tamás orvos is, aki kijelenti: nem valószí­nű, hogy Petterson önmagától meg­szelídül. A felszállást követő 285. perc, a pakisztáni-török határ közelében: A megvadult finn már a gép falát rug­dossa, kapcsolgatja a különböző gombokat, és rátámad az őt nyugtató Borovszky kapitányra. Az őrjöngő le­fogására felkészült négy férfi akcióba lép. Attila hátulról kirántja a férfi lá­bát, míg a többiek a terv szerint ráve­tik magukat a finnre, és az utaskísérőtól kapott nadrágszíjjal megpróbálják megkötözni. A felszállást követő 290. perc: Hosszú dulakodás kezdődik. Petter­son széttépi a kezére tekert szíjat, és a küzdelem újra fellángol. Az utasok közül ekkor többen megmozdulnak, előkerül még néhány nadrágszíj, sőt egy heveder is. A felszállást követő 295. perc: A finnt megkötözik, ám az ettől még jobban bedühödik, elkezdi magát rángatni, meg akar szabadulni köte­leitől, miközben a fejét hisztérikusan veri a padlóba. A négy férfi minden erejére szükség van ahhoz, hogy le­fogják a, szinte önkívületben harcoló Pettersont. A felszállást követő 310. perc, a török légtérben: A repülőgépen tartózkodó három or­vos - két tüdőgyógyász és egy nő­gyógyász - rövid konzíliumot tart, hogyan tudnák megfékezni a megkö­tözött, ám tovább tajtékzó férfit. Vé­gül a Boeing orvosi táskájában talált három nyugtató injekció közül a Seduxen beadása mellett döntenek. A felszállást követő 325. perc: Dr. Major Tamás beadja a finn férfi karjába - izomba és nem a vénájába - a Seduxen injekciót. Talán az utolsó pillanatban érkezett, miután Petterson már kiszabadította az egyik lábát - amivel az utastér vé­géig rúgta el Tamást -, és az egyik kezét is kis híján kihúzta a szíjhu­rokból. A felszállást követő 350. perc: A nyugtató injekciónak semmilyen hatása sem mutatkozik, így Borovszky kapitány az orvosokhoz fordul: kibírja-e a finn ilyen állapot­ban még 3 és fél órán keresztül a bu­dapesti landolásig? Az orvosok egy­értelmű válasza: nem! A felszállást követő 355. perc: A kapitány úgy dönt, hogy a géppel kényszerleszállást hajt végre. A felszállást követő 370. perc a török-ukrán határ közelében: Borovszky kapitány engedélyt kér és kap a mindvégig igen készséges és együttérző török légi hatóságoktól: az útirányt megváltoztatva, s a légi­folyosóktól eltérve az isztambuli re­pülőtér felé fordítja a gépet. A felszállást követő 385. perc: Petterson tovább tombol, a beadott nyugtató továbbra sem hat. A felszállást követő 395. perc: Az addig pillanatnyi szünet nélkül tomboló férfi hirtelen néma és moz- dulattalan lesz. Dr. Major Tamás ész­leli, hogy Pettersonnak nincs pulzu­sa. Azonnal a hátára fordítják a finnt, és megkezdik az újraélesztést. A nő­gyógyász szívmasszázst, míg Major doktor szájból szájba lélegeztetést alkalmaz. Mindhiába. A felszállást követő 415. perc: Pettersonnál beáll a klinikai halál ál­lapota. Az orvosok továbbra sem ad­ják fel, folytatják az újraélesztést. A felszállást követő 420. perc: A Boeing óriásgép az isztambuli re­pülőtéren landol. Véget ért a 420 per­ces rettenet a levegőben. írta és összeállította: B. Molnár László GRAFIKA: VÏZFMOLNÂR STÚDIÓ

Next

/
Thumbnails
Contents