Új Néplap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-26 / 277. szám

1998. november 26., csütörtök Gazdasági Tükör 5. oldal Adó - TANÁCS - ADÓ Hogyan adózunk 1999-ben? A gazdasági társaságok adózásának jövő évi szabályai Az Országgyűlés végzett a jövő esztendei költségvetés bevételeinek „kimunkálásá­val”, azaz megtárgyalta és gyakorlatilag minden lényeges elemében elfogadta az adók mértékére, az adózás módjára vonatkozó szabályokat. Jellegzetesség, hogy a közterhekre vonatkozó törvényekben is kifejezésre jut az a törekvés, hogy a családo­sok életkörülményei javuljanak, továbbá a munkáltatók mérséklődő terhein keresz­tül jelenjen meg a foglalkoztatás bővítésének kormányzati programja. Ami pedig a vállalkozókat, vállalkozásokat illeti, talán az a legfontosabb, hogy 1999. január 1-jé- től nem változnak jelentősen a társasági adók és az osztalékadó szabályai, hiszen a legutóbb (1998 novemberében) elfogadott törvénymódosítás az adókörnyezet kiszá­míthatóságának követelményét tartotta szem előtt. A törvénymódosítás az adózók széles körét nem érinti érdemben, a kisebb módosítások az úgynevezett külföldön tevékenységet végzők és a közhasznú társaságok adózásá­nak szabályaira vonatkoznak. A társasági adó­kötelezettség új szabályai Az adószabályok azonban 1998 folya­mán többször is változtak. E változá­sok közül a legjelentősebb az adótör­vények, a számviteli törvény módosí­tása, amelyek révén megváltozott a társaságiadó-törvény néhány alapvető rendelkezése is. Az év folyamán az Alkotmánybíróság két határozata is érintette a társasági adó szabályait. A jövő évben leginkább a közhasznú szervezetekről szóló törvényben követhe­tők nyomon az új rendelkezések. Jelentő­sen változik például a jogszabály hatálya alá tartozó adózók (társadalmi szerveze­tek, alapítványok, közalapítványok, köz­testületek és közhasznú társaságok), va­lamint az ilyen szervezetet támogató más adózók helyzete. A teljesség igénye nél­kül megpróbálunk áttekintést adni az ér­deklődésre leginkább számot tartó törvé­nyi rendelkezésekről, módosításokról. Az 1998. június 16-ától hatályos új társasági törvény több ponton módosí­totta a gazdasági társaságok és a cég­formában működő más szervezetek - vagyis az egyesületek, szövetkezetek, állami vállalatok, erdőbirtokossági és vízgazdálkodási társulatok - alapításá­nak és megszűnésének szabályait. Ezek a változások szükségszerűvé tették az adókötelezettség keletkezé­sére és megszűnésére vonatkozó szabá­lyok megfelelő módosítását is. Az alapvető szabályok közül idén január 1-jével jelentősen módosult a köz­hasznú szervezetek adókötelezettségé­nek alapelve is, de ez a módosítás a szervezetek számára nem jelent hát­rányt. Az adóalap-növelő és -csökkentő tételek Az adóalap-csökkentő és -növelő jog­címek többsége ez év június 16-ával mó­dosult, ezért ezeket az adózóknak már az 1998. évi adókötelezettség elbírálásánál is alkalmazniuk kell. Az adományok elszámolásánál 1998. január 1-jétől a bruttó elszámolást alkal­mazza a törvény. Ez azt jelenti, hogy a ráfordítások között elszámolt visszafize­tési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás összege általában növeli a társa­sági adó alapját és az úgynevezett ado­mány összegével lehet az adóalapot csökkenteni. (Az adózás előtti eredmény 20 százalékát meghaladó támogatási ösz- szeg viszont növeli az adóalapot). Jövőre változatlanul nem kell az adó­alapot növelni a visszafizetési kötelezett­ség nélkül adott támogatás, juttatás ösz- szegével akkor,- ha a támogatás kedvezményezettje MRP-szervezet és a támogatás az MRP megvalósulását szolgálja,- ha a Műsorszolgáltatási Alap részére történt közérdekű kötelezettségvállalás,-ha a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti közműsort, szolgá­lati műsort, műsorszámot támogatják. Adománynak tekinti a törvény:- a közhasznú szervezetként besorolt alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet, közhasznú társaság vagy köz­testület közhasznú tevékenységéhez adott pénzbeli és nem pénzbeli támogatás ösz- szegét,- a közérdekű kötelezettségvállalásra adott pénzbeli és nem pénzbeli támogatás összegét (közérdekű kötelezettségválla­lásnak minősül az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár támogatása is). 1998-ban ilyennek minősül még a tör­vényben meghatározott tevékenységeket végző, belföldi székhelyű alapítványnak, közalapítványnak adott pénzbeli és nem pénzbeli támogatás is, de 1999. január 1- jétől az adózók már csak a közhasznú szervezetként besorolt alapítványokat, közalapítványokat támogathatják ked­vezményesen. Az adománnyal akkor csökkenthető az adóalap, ha: 1. Ténylegesen közhasznú tevékeny­ség támogatása valósult meg. 2. Az adomány nem jelent a törvény­ben rögzítettnél (tehát az adóalap-csök­kentésnél) nagyobb vagyoni előnyt az adományozónak, az adományozó tagjá­nak, vezető tisztségviselőjének, felügye­lőbizottsága, vagy igazgatótanácsa tagjá­nak. 3. Az adományozó rendelkezik a tá­mogatásban részesülő által kiállított iga­zolással. Az adományként levonható összeget a törvény továbbra is korlátozza. Az ado­mány teljes összege, de összességében legfeljebb az adózás előtti eredmény 20 százaléka csökkenti az adóalapot, ha az adózó közhasznú szervezeteket támogat, illetve közérdekű kötelezettségvállalás céljára vagy önkéntes kölcsönös biztosító- pénztáraknak adott át támogatást. Kiemelkedően közhasznú szerveze­tek támogatása esetén a támogatás másfélszeresét, de legfeljebb az adó­zás előtti eredmény 20 százalékát le­het érvényesíteni. A maximálisan el­számolható adóalap-csökkentő összeg határát a törvény az adózás előtti eredmény 25 százalékában határozta meg. Osztalék, amortizáció, vagyonfelértékelés A júniusi törvénymódosítás megváltoz­tatta az osztalék fogalmát, de az adóalap korrekciós szabálya változatlan maradt: a bevételként elszámolt, kapott osztalék csökkenti az adózás előtti eredményt. Vál­tozatlanul nem lehet azonban az adóalap csökkentéseként figyelembe vermi az el­lenőrzött külföldi társaságtól kapott oszta­lékot, valamint a kapott „osztaléknak” (pontosabban a kapott támogatásnak, jutta­tásnak) azt a részét, amelyet az adózó az adóévben elhatárolt. A korrekciós tétel összege ugyanis minden esetben azonos az osztaléknak azzal a részével, amely az eredménykimutatásban bevételként meg­jelenik. Az amortizációs elszámolási szabá­lyoknál nincs érdemi változás. Nem mi­nősíthető tartalmi változásnak, hogy a különböző termékek azonosítása 1999. január 1-jétől az ITJ-szám helyett a vám­tarifaszám alapján történik, ezért az adó­alapnál érvényesíthető amortizációs kul­csokat is besorolás szerint fogja tartal­mazni a törvény. A jogszabály előkészí­tése során megtörtént a két termékazono­sító rendszer összevetése, összehango­lása, ezért a termékazonosító szám vál­toztatása az amortizációs normák alkal­mazásánál várhatóan nem jelent tartalmi változást. Ez konkrétan azt jelenti, hogy például a korábban 33 százalékos kulcs alá beso­rolt gépek, berendezések a jövőben is ugyanilyen leírással érvényesíthetők az adóalapnál, csak a termékeknek a megje­lölésére a későbbiekben a vámtarifaszám szolgál majd. > Evek óta adóalap-korrekciós tétel a vagyonfelértékelési különbözet. A régi szabály gazdasági társaság és szövet­kezet átalakulása esetére úta elő, hogy a jogelődnél felértékelt vagyon összegével a jogutódnak hogyan kell növelnie a társa­sági adó alapját. A korrekciós tétel alapját az az összeg képezte, amely a vagyonfelér­tékelés következtében a jogutódnál, a saját tőke növekedéseként megjelent. Ennek egyharmadával ugyanis, az átalakulást követő három adóévben növelnie kellett adóalapját. A mostam változás szerint a vagyon felértékeléséhez kapcsolódó kor­rekciót minden átalakulásnál alkalmazni kell, ha a szervezeti törvény lehetőséget ad a vagyon átértékelésére, és azzal az adózó élt is. Az adóalap-korrekció alapja az át­alakulási vagyonmérlegben kimutatott, összevont pozitív átértékelési különbözet összege.-A veszteségelhatárolás szabályai is változtak. Az előtársaságkénti működés időtartama egy beszámolási időszaknak és egy adóévnek tekintendő, függetlenül attól, hogy ilyen minőségben a működés ideje egy naptári évre esik, vagy esetleg két naptári évet is érint. E változásra való tekintettel vált szükségessé a vesz­teségelhatárolás szabályait két ponton változtatni. A korábbi szabály szerint a jogelőd nélkül létrejött adózó a vállalkozási te­vékenység megkezdése évének és az azt követő két adóévnek a veszteségét az ötödik adóévet követően is figyelembe vehette adóalap-csökkentésként. A mó­dosított szabály szerint az adókötele­zettség keletkezése évének vesztesége és az azt követő három adóévben kelet­kezett negatív adóalap érvényesíthető az ötödik adóévet követően is. A válto­zás nem csupán az előtársaságként mű­ködő adózókat érinti, hiszen a kedvező szabályt minden adózó figyelembe ve­heti, először az 1998. adóévi adóalap­megállapításnál. Az adóalap módosításá­nak különös szabályai Az adózónak jogutód nélküli megszűné­sekor, átalakulásakor, könyvvezetési mód­jának megváltoztatásakor, vagy felszámo­lásakor kell figyelembe vennie az adóalap megállapításának egyes, különös szabá­lyait. Ezek a szabályok részben tényleges adóalap-korrekciókat jelentenek, részben technikai jellegűek. A könyvvezetési mód megváltoztatásá­hoz fűződő adóalap-korrekciók - ponto­sabban az egyszeres könyvvezetésről, a kettős könyvvezetésre való áttérés szabá­lyai - csak kisebb mértékben módosultak. A módosítás a pontosítást szolgálta. A rö­vid lényeg: az áttérést követően az adózó csökkentheti adóalapját azzal a kötelezett­ségként kimutatott összeggel, amelyet bármely megelőző adóévi adóbevallásá­ban kapott előleg címen az adóalap növe­léseként elszámolt. És fordítva: növelni kell az adóalapot a követelésként kimuta­tott, fizetett előleggel, ha azzal az adózó bármely adóévben csökkentette az adó­alapját. Az átalakuláshoz kapcsolódó szabályok módosultak leginkább. A megváltozott rendelkezések érintik az értékvesztés el­számolását,' a jogelőd pozitív összevont átértékelési különbözetéből fennmaradó rész érvényesítését, továbbá meghatároz­zák a tárgyi eszközök és az immateriális javak könyv szerinti értéke és számított nyilvántartási értéke közötti eltéréssel kapcsolatos adóalap-korrekciókat. Végül egyértelműen szabályozzák az eljárást ab­ban az esetben, ha az átalakulással egyide­jűleg a könyvvezetési mód is megváltozik. A kockázati tőketársaság és a kockázati tőkealap A kockázati tőkealap tulajdonképpen egy olyan vagyontömeg, amely egy sajátos értékpapír, a kockázati tőkealapjegy for­galomba hozatalával jön létre és jogi személyiségét az Állami Pénz- és Tőke­piaci Felügyelet által történő nyilvántar­tásba vételével nyeri el. így ezen a napon kezdődik társaságiadó-kötelezettsége is. A kockázati tőketársaság kizárólag névre szóló részvényeket kibocsátó rész­vénytársaság vagy külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe formájában működhet. A tőketársaság jegyzett tőkéje nem lehet kevesebb ötszázmillió forint­nál és kizárólag pénzbeli hozzájárulást tartalmazhat. A kockázati tőkevállalko­zások (vagyis a tőkealapok és a tőketár­saságok) a törvény szabályai szerint mű­ködésük első évében és az azt követő hat adóévben feltételes adómentességet él­veznek. Az adómentesség - külön hang­súlyozni kell - csak feltételes, hiszen a kockázati tőkevállalkozásnak a korábban meg nem fizetett (de kiszámított) társa­sági adót utólag meg kell fizetni, ha-a kockázati tőkevállalkozások be­jegyzése napját követő hat teljes év át­lagában kockázati tőkebefektetéseinek aránya nem érte el az 50 százalékot, és a at év közül bármely három évben a 70 százalékot,- az adómentesség időszaka alatt az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet bármely okból törli a nyilvántartásból. Közhasznú társaságok adózása A szervezetre vonatkozó új szabályokhoz kapcsolódóan az adótörvény igen részle­tes előírásokat tartalmaz. Ennek legfőbb oka az, hogy a közhasznú társaság köz­hasznú tevékenységét adómentesen végzi, de vállalkozási tevékenysége - ha van ilyen - adóköteles. A társaság mérleg szerinti eredménye az adómentes és adózott eredmény együt­tes összegeként jelenik meg. A társaság évről évre képződő vagyona e körül­ményre tekintettel részben adózott, rész­ben adómentes jövedelmet tartalmaz. Az adótörvény erre az elszámolásra tekintet­tel a közhasznú társaságok részére elő­írja, hogy a saját tőkéről külön nyilván­tartást kell vezetniük, amelyben a saját tőkét adómentes és adóköteles részekre bontják. A nyilvántartás szükségességét az a körülmény indokolja, hogy a tőke kivonásakor az adómentes vagyonrész adóztatására kerül sor. A saját tőke nyil­vántartására vonatkozó szabályok jelen­tősen módosultak. Adókedvezmények, térségenként! eltérések Az adókedvezmények köre 1999-ben nem bővül. Változik azonban a társa­dalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségben, vagy a magas munkanélküli­séggel rendelkező megyékben 3 milliárd forint feletti, termék-előállítást szolgáló beruházást megvalósítók, valamint a 10 milliárd forint feletti, termék-előállítást szolgáló beruházást megvalósítók által igénybe vehető adókedvezmény feltétel- rendszere. Egyéb változások Az adóelőleg fizetését szabályozó tör­vényrész két ponton változott. Az átala­kuló gazdasági társaság jogutódja a jog­előd adóelőleg-bevallása alapján köteles az átalakulást követő 30 napon belül az adóelőleget bevallani. Az adóelőleg összegét több jogelőd ese­tén összesítéssel, több jogutód esetén megosztással kell megállapítani. Kiegé­szült a szabály azzal, hogy kiválás, illetve részleges átalakulás esetén a fennmaradó (jogelőd) vállalkozás, illetve a részlegesen átalakuló szövetkezet által bevallott adóe­lőleget meg kell bontani a jogelődnek és a jogutódnak egymás között és ennek figye­lembevételével külön kell az adóelőleget bevallaniuk. Az új társasági törvény az egyesülést nem sorolja a gazdasági társaságok közé. Erre való tekintettel az adóalanyok felso­rolásánál az egyesülés nevesítve jelenik meg. Rövid összefoglaló a társasági adóról Változatlanul egyszerűsített adminisztráci­óhoz van joguk a társasági adóalanynak minősülő kis- és középvállalkozásoknak. Egyszeres könyvvitelt vezethetnek, egysze­rűsített mérleget készíthetnek, az adóelőle­get pedig évi négy alkalommal fizetik meg. Főképp a külföldi befektetőknek fontos, hogy egy korábbról már létező kedvez­ménytípus feltételrendszere válik kedve­zőbbé. A törvényben az áll, hogy az elma­radott térségben, a magas munkanélküli­ségű megyékben üzembe helyezett 3 milli­árd forint feletti, illetve térségi korlát nélkül 10 milliárd forint feletti termelő beruházást megvalósító vállalkozások által igénybe vehető adókedvezmény egyik fontos felté­tele az adott vállalkozás foglalkoztatási ki­mutatása. Az éves, áüagos állományi lét­szám viszonyítási alapja a jelenlegi szabá­lyok szerint a beruházás üzembe helyezését megelőző adóév. Most ehelyett - választási lehetőséget ad rá a törvény - a beruházás megkezdését megelőző acjóévi létszámot is alapul vehetik az érintettek. A módosítást az indokolta, hogy ilyen nagyságrend esetén sor kerülhet a beruházás részleges üzembe helyezésére, működtetésére, továbbá sok esetben az alkalmazottaknak - képzési cél­ból - az üzembe helyezést megelőző felvé­telére. > A társasági adókötelezettség általános szabályai A társasági adókötelezettség keletkezési és megszűnési időpontjának megállapítása idén június 16-ától a szervezeti törvényekben (pl. társasági törvény, szövetkezeti tör­vény) meghatározott szabályok szerint történik. A belföldi illetékességű adózók adókötelezettsége - az előtársasági formában mű­ködő adózók kivételével - a bírósági, kamarai nyilvántartásba történő bejegyzésük napján keletkezik. Az előtársasági formában működő adózók esetében az adókötele­zettség a létesítő okirat ellenjegyzésének közokiratba foglalása napján veszi kezdetét. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy - összhangban az új társasági törvény és cégtörvény átmeneti rendelkezéseivel - amennyiben:- A cégformában működő, újonnan alakuló adózók cégbejegyzése iránti kérelmét legkésőbb 1998. június 15-én benyújtotta, akkor adókötelezettsége a vállalkozási te­vékenység érdekében tett első kötelezettségvállalás időpontjában (azaz a létesítő ok­irat elfogadásának napján) veszi kezdetét.- Ha a cégformában működő adózó átalakulását legkésőbb 1998. június 15-én elhatá­rozták, akkor a jogutód adókötelezettsége az átalakulásnak a cégbejegyzési kérelemben megjelölt időpontjában veszi kezdetét. A külföldi vállalkozók esetében kissé bonyolultabb az adókötelezettség keletkezési időpontjának a meghatározása. A fő szabály szerint a külföldi vállalkozók adókötele­zettsége a fióktelepének a cégnyilvántartásba való bejegyzése napján keletkezik, amennyiben azonban a külföldi vállalkozó bármely okból (akár jogellenesen) a cég­nyilvántartásba be nem jegyzett telephelyén folytat belföldön vállalkozási tevékeny­séget, akkor adókötelezettsége a telephely létrejöttét eredményező első jognyilatkozat megtételének a napján veszi kezdetét. Új forma: az előtársaságok A jogelőd nélkül megalakuló cég - kivéve az állami vállalatot, a trösztöt, a leányvál­lalatot, az egyes jogi személyek vállalatát és az egyéb állami gazdálkodó szervet - az új szabályozás szerint a cégnyilvántartásba történő bejegyzés előtt sajátos formában, előtársaságként működik. Áz előtársaság neve alatt eljáró képviselők (pl. ügyvezetők, igazgatók) már az alapítók által létrehozni kívánt cég számára szerezhetnek jogokat és ugyancsak e cég terhére vállalhatnak kötelezettséget. Az előtársasági lét azon a napon kezdődik, amelyen a létesítő okiratot közokiratba foglalják, vagy azt ügyvéd ellenjegyzi. A még meg sem alakult cég nevében üzlet­szerű gazdasági tevékenységet azonban csak a cégnyilvántartásba történő bejegy­zésre irányuló kérelem előteijesztését követően lehet végezni. A közhasznú szervezetek adókötelezettsége Az 1998. június 16-ától hatályos szabály szerint a társadalmi szervezet, alapítvány, közalapítvány, köztestület és közhasznú társaság a nyilvántartása, felvétele évében is alkalmazhatja a közhasznú szervezetek adókötelezettségére vonatkozó kedvezmé­nyes szabályokat. Természetesen nem változott a törvénynek az az átmeneti szabálya, amely ki­mondja: közhasznú szervezetnek minősül az az 1998. január 1-je előtt létrejött alapít­vány, közalapítvány, köztestület és közhasznú társaság is, amely a közhasznú nyil­vántartásba vétel iránti kérelmét 1998. május 31-éig a bírósághoz benyújtotta.

Next

/
Thumbnails
Contents