Új Néplap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-26 / 277. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. november 26., csütörtök Nézőpont kontra nézőpont Olvasom a lap Nézőpont rova­tában a november 21-i jegyze­tet és megállapítom, nem egy pontból nézünk ugyanarra a témára. Tudom, nagy vívmánya volt az előző rendszernek a bölcsőde, minden kis települé­sen, nálunk is volt - büszkék is voltak rá azok, akik létrehoz­ták. Hét éve meg is szűnt, mert az önkormányzatnak az volt a véleménye, nem jó üzlet fenn­tartani egy intézményt nyolc dolgozóval és hat bölcsődés korú gyerekkel. A hagyományos családmo- dellben a gyerekek otthon lesik el anyjuktól, apjuktól a női- és férfimintát (amit utólag már nem lehet rekonstruálni), a böl­V csődés gyerekek viszont ugyanattól a gondozónőtől. Miért jó az egy gyereknek, ha egy-két éves korában már reggel kirángatják az ágyból? Nem kell siratni egy olyan intézményt, amely a madáchi falansztert idézi az uniformi- záltságba kényszerített gyere­kekkel. Hároméves korig valóban nagyon fontos időszakot élnek meg a kicsik, de talán éppen ezért kellene nekik a családban maradni óvodás korukig. Aki siratja a bölcsődét, lelke rajta. De mintha az EU-ban is kevesebb lenne belőlük ... Fodor István Ferenc Jászjákóhalma A döntés joga a nőket és az anyákat illeti Köszönjük a vízügy szakembereinek! Elrettentő volt a Tisza áradása az érintett községek, városok mentén. Szolnoknál ámulva néztem a zavarosan hömpölygő tengert, s arra gondoltam, mennyi emberi munka, áldozatválla­lás van abban, hogy itt, a Közép-Tisza vidékén, medrében tar­tották a máskor oly szelíd, szőke folyót. Tudom, 1990-94 között valósággal szétverték a vízügyi igazgatóságokat, s pénz sem ju­tott a gátak karbantartására. A valamikori igazgatóságon két­ezer ember dolgozott, most jó, ha hatszázan vannak. Miért? Mégis, a kevés vízügyes, a honvédség, a lakosság megértő tá­mogatásával, de szakszerű irányítással úr maradt a partok mentén. Legfeljebb a belvíz miatt tehetetlen. Köszönjük meg gondolatban valamennyien a hősies helytállást, az átvirrasztott éjszakákat, a jéghideg nappalokat, a vigyázást ránk, értéke­inkre. S reménykedjünk Petőfivel: „...a folyó (majd) szelíden” ballag tovább medrében. Reménykedjünk, hisz jó kezekben, okos fejekben van a védelem. ' Sóskúti Júlia A megfellebbezhetetlen alkotmánybírósági döntést 2000. jú­nius 30-ig végre kell hajtani; a válsághelyzet fogalmát a jog­alkotóknak kell tisztázni, amikor is kimondatik, ki, mikor dönthet magzata sorsáról. A törvény elfogadásáról a Parla­ment szavaz majd - többségükben férfiak. Némi bizakodásra adhat okot, hogy néhány képviselőnő is ül a padsorokban, s még mielőtt megnyomnák a gombot, talán kíváncsiak lesz­nek arra is, mit szólnak mindehhez a nőtársak. Nem vagyok egyedül a véle­ményemmel, ezért bátran je­lentem ki: meg kell akadá­lyozni, hogy kényszerítsék a magyar nőket nem kívánt ter­hességük megtartására. Meg­szerzett jogunkat nem enged­jük elvenni, mi akarjuk eldön­teni, akarunk-e gyermeket vagy sem. Erre sajnos a kö­rülményeink is rákényszeríte- nek. A terhességet biztonsággal a hatodik hét körül állapítják meg, a legtöbb nő ekkortájt fordul orvoshoz is. Ha még ezután kell bizonygatnia vál­sághelyzetét, kérelme jogos­ságát, ismerve a bürokratikus ügyintézést, biztosan kifut az időből, s hiába lesz engedélye, nem végzik el a beavatkozást. A kérdés sarkalatos pontja persze nem ez, hanem az, ki akar itt gyermeket: a nők vagy a kormány? A jelek szerint nyilvánvaló, hogy a kormány, mert a fogamzásképes nők tisztában vannak anyagi és eg­zisztenciális helyzetükkel, nem akarnak éhező, nélkü­löző, lelki sérült gyermekeket, tudják, hányat képesek felne­velni, eltartani, iskoláztatni. Férjek, társak ezrei munka nélkül vannak, vagy csak any- nyit keresnek, ami a megma­radáshoz elég, gyermekek el­tartásához nem. Amíg az apák nem tudnak gondoskodni a családról, nincs helye másfajta törvénynek. Van persze meg­oldás: ha a kormány minden­áron több gyermeket akar, érezze magát apának, és idejé­ben gondoskodjon a szüle­tendő gyermekről: már a ter­hességi nyilvántartásba vétel­től fizessen annyit az anyának, hogy az képes legyen egész­ségesen táplálkozni - táplálni fejlődő magzatát -, s egyben adjon esélyt a lakhatáshoz, mert a legtöbb gyermeknek most nincs hová megszületnie. Megfontolásra ajánlom to­vábbá a diszkriminatív támo­gatási rendszert is - tűi azon, hogy értelmét vesztett foga­lom, mert ha nincs jövedelem, nincs mit kiegészíteni -, ugyanis most az egy-két gyermek nem ér annyit, mint a három-hat-nyolc. Jó hír, hogy jövőre alanyi jogon mindenki­nek jár a családi pótlék - csak az nem mindegy, hogy a 100- 200 ezres családi kasszát egé­szíti-e ki, vagy a 20-30 ezre­sei, netán a segélyen tengődő­két. Mert egy biztos: bárhová is születik egy gyermek, ugyanannyiért veszik neki te­jet, kenyeret, ruhát - és a tu­dást! Uraim, mielőtt véleményt alkotnak, nézzenek szét az or­szágban! Érdemes egy kicsit közelebbről megismerni az át­lag magyar család életét. Amennyiben mégis úgy dön­tenek, hogy a nőket megfoszt­ják döntési joguktól, számít­hatnak rá, hogy 2002-ben jó­val kevesebb szavazatot szám­lálhatnak össze! Egy háromgyermekes anya /Bál - Erzsébetek és Katalinok köszöntésére Baráti kör alakult a község jövőjéért Célunk, hogy Tiszatenyő baráti közösség legyen November elején megalakult Tiszatenyőn a Közösség a Köz­ségért elnevezésű baráti kör. A rendszerváltás óta „Csipkeró­zsika-álmát” alvó közösségi élet november 5-én este - ugyanúgy, mint a mesében - egy pillanat alatt éledt újra. Terveink között szerepel a köz­ség arculatának átformálása, szépítése s a benne lakók bol­dogulásának segítése, ezért sze­retnénk, ha az önkormányzat és a település lakói eredményesen tudnának együttműködni. Néhány napos működésünk első sikere is megszületett: megépítettünk egy körülbelül nyolcvan méter hosszú útsza­kaszt, melynek hiánya évtize­dek óta sárdagasztásra kárhoz­tatta az utazó tiszatenyőieket. Közel ötvenen vettünk részt az útépítésben. Valamennyiüknek köszönjük a fáradságos mun­kát, külön is Kaszanyi Jánosnak a gépi segítséget és az önkor­mányzatnak együttműködést. Az ott szorgoskodók forró teát, kávét, tízórait - és nem utolsósorban jó fajta „lélekme- legítőt” kaptak, amiért hálásak vagyunk ifj. Dancza Jánosné­nak, Filó Józsefnénak, Gubán Istvánnénak, Kazinczi István- nénak és Ignáczné Török Ma­riidnak. Legnagyobb tisztelettel monáunk köszönetét azoknak a / tiszatenyői polgároknak, akik' lelkesedésükkel és munkájuk­kal segítettek bennünket abban, hogy a baráti kör megalakul­hasson, és példát is mutattak arra, hogy a jó szándék minden akadályt legyőzhet. Szeretnénk, ha terveink megvalósításában minél többen vennének részt, ezért várunk sorainkba minden olyan helybéli polgárt, aki sze­retné, ha községünk egy „em­berarcú”, polgárbarát telepü­léssé válna. Szeretnénk bebizo­nyítani, hogy a duzzogó, pesz- szimista emberekből van keve­sebb Tiszatenyőn. A távlatok­ban az útépítésnél nagyobb lép­tékű tervek is is szerepelnek, végső és legfontosabb célunk pedig Tiszatenyőt egy igazi, nagy baráti közösségé formálni. Ehhez a munkához kérjük min­den optimista, jó szándékú pol­gár támogatását. A baráti kör nevében: Hegedűs László, Pozsa Sándor alapítók Erzsébet és Katalin nap alkal­mából hajnalig tartó mulato­zásra hívta meg Pletykafalu la­kóit a szolnoki Kölcsey általá­nos iskola tantestülete és szülői munkaközössége. Az ünnepel­tek köszöntését követően vi­dám házaspárbaj szórakoztatta a vendégeket, majd az est to­vábbi részében Kasza József diszkójában nosztalgiazenére táncoltak a fáradhatatlanok. A jó hangulatú bál végén abban a reményben köszöntük el egy­mástól, hogy szilveszterkor is találkozunk, ugyanitt. Báli Jánosné a szülői munkaközösségből A harangok Rómába mentek... Éveink számával arányosan számoljuk elhunyt szeretteinket. Minél idősebbek vagyunk, annál több sírhoz visszük el mindenszentek táján a kegyelet virágait. Egy ködös, dermesztőén hi­deg napon eljutottam végre egy megyén túli te­lepülésre is. Megérkezvén a temető bejáratá­hoz, Szent Mihály lova éppen akkor indult el a kaputól egy hullólevélbama koporsóval. A gyá­szolók síri csendben mentek utána, álldogáltak a sírgödör mellett, majd hangtalanul behantol- ták. A szokatlan szertartáson nem kondult a lé­lekharang sem. Milyen valláshoz tartozhatott szegény? - töprengtem, miért néma minden körülötte? A véletlen úgy hozta, hogy utunk a gyászo­lókkal a kijáratnál éppen összeért. Részvétem nem titkolva egyikükből váratlanul feltört a zo­kogás. - Ez az élet rendje - mondtam csende­sen -, ezen változtatni nem lehet. — Tudja, kedves, nem is a halottat siratom én, hanem a szegénységét, meg a mi szegénységün­ket! Nem volt neki felesége, gyerekei, pénze sem sok, csak a szégyenletesen kicsi nyugdíját kapta. Lakása sem volt, ezért hol az egyik, hol a másik testvérnél lakott, felváltva. Öten va­gyunk. őt mindenki szerette, mert dolgos, ren­des ember volt. Nem akartunk köztemetést, mert nem bírtuk volna elviselni a szégyent, hogy oda járjunk ki a sírjához. Annyi pénzt összekapart az öt testvér, hogy egy jó sírhelyet váltottunk, de csak a legolcsóbb deszkakoporsóra és szem­födélre maradt. Azt akartuk, legalább itt legyen fedél a feje fölött, ami sajátja. Papra, kántorra nem jutott. Tudja, a szegénység nagy úr! Hogy a lélekharang nem kísérte el őt utolsó útjára, bele kell nyugodni - olykor azok is el­mehetnek Rómába ... Szégyenérzetük azonban ne legyen a gyászolóknak: szépen búcsúztak szeretett testvérüktől. F. K.-né, Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivaló­jának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin I Segítség a diétában Józsáné Csányi Mária dieteti­kus keddenként, délután fél 4- től ingyenes tanácsadást tart az érdeklődőknek a szolnoki Szé­chenyi gyógyszertárban. Jó hír ez azoknak, akik különböző be­tegségben szenvednek és ál­landó diétára kényszerülnek. A dietetikus segít az étrendminták összeállításában és életmódbeli tanácsokat is ad. A tanácsadás kiterjed a tápanyag-felszívódási zavarokra, a gyomor-, bélbe­tegségekre, magas vérnyo­másra, emelkedett vérzsír­szintre, elhízásra, fogyókúrára, étvágytalanságra, a legyengült állapotra. Sok betegtársam nevében is köszönet a hasznos tanácsokért, hiszen a gyógyuláshoz nem elegendő csak a gyógyszerek szedése, az étrendet legalább olyan pontosan kell illeszteni a betegséghez, a kettő együtt biz­tosítja a mielőbbi gyógyulást. Józsáné Csányi Mária ideális helyet választott a betegekkel való találkozásra. A gyógyszer- tár előzékeny, udvarias alkal­mazottai pontos tájékoztatást adnak a kiváltott gyógyszerek­ről, a polcokon szembetűnő a sokféle gyógyhatású készít­mény, és hasznos egészségne­velési folyóiratokhoz is hozzá lehet jutni. Érdemes ide elláto­gatni. Köszönjük, hogy a gyógyszertár az ingyenes ta­nácsadásra is alkalmat ad. Egy beteg ember Polgárőrbál Jászágón Jászágón az idén is megrendez­tük a már hagyományosnak mondható, vacsorával egybekö­tött polgárőrbált. Vendégünk volt többek között Kolozsi Jó­zsef, a megyei polgárőrszövet­ség elnöke, Molnár Gábor, a szövetség titkára és a jászárok­szállási rendőrőrs munkatársai. Kácsor László, a helyi pol­gárőrség vezetője megköszönte a polgármesteri hivatal, az Elit Cipőipari Kisszövetkezet és a Kossuth Mezőgazdasági Szö­vetkezet támogatását és a pol­gárőrség tagjainak munkáját. Kolozsi József jó munkájuk elismeréseként kitüntetést adott át Gulyás Gábornak és Mozsár Ferencnek. Az est mottójaként nemes gondolatot választottunk, amelyhez a jelenlévők segítsé­gét is kértük. Úgy gondoltuk, hogy lehetőségeikhez képest a Jászágói Polgárőr Egyesület tagjai is támogassák az árvízká­rosult családokat, ezért gyűjtést szerveztünk. A pénzt a bajba ju­tottaknak azóta postáztuk. Ön­zetlen segítségüket ezúton is köszönjük s munkájukhoz to­vábbi sikereket kívánunk. Csajkás Pétemé, Csikósné Kovács Margit Szolnoki Idősek adakoztak az árvízkárosultaknak A szolnoki Vízpart körút 3. szám alatti gondozó­ház lakóit mélyen megrendítette a tiszai árvíz ál­tal sújtott emberek sorsa, tragédiája. Mi, gondo­zottak, együttérzésünket fejeztük ki azzal, hogy szerény nyugdíjunkból gyűjtést rendeztünk, hogy ha csekély mértékben is, de segíthessünk. A gon­dozóház lakói anyagi helyzetük szerint adakoz­tak, de nagy szeretettel. Az összegyűlt 16 200 fo­rinttal enyhíteni szeretnénk az otthontalanná lett emberek nem mindennapi szenvedéseit, az ösz- szegyűjtött pénzt a városi Vöröskereszt útján el­juttattuk a rászorulóknak. Vékony Sándor az érdekképviseleti fórum elnöke Gyermekcentrikus nevelőmunka A szolnoki Kölcsey Ferenc Általános Iskola tan­testülete több alkalommal is szervezett már szí­nes, érdekes programokat, amelyekben a Dem­binszky Úti Lakásotthon kis lakói is szerepet kapnak. Az őszi erdei iskolai foglalkozásokon, a hagyományőrző szüreti bálban, a KRESZ-napon és más rendezvényeken mindig nagy szeretettel fogadják fiainkat és igen figyelmesek velük. Kö­szönjük ezt mindannyiuknak, és gyermekcentri­kus pedagógiai munkájukhoz sok sikert kívá­nunk. A Dembinszky Úti Lakásotthon nevelői Vacsoraest a jászkiséri óvodásokért A helyi művelődési házban vacsoraestet rende­zett a jászkiséri Kossuth téri óvoda szülői mun­kaközössége. A jó hangulatú bál száznegyven vendégnek nyújtott kikapcsolódást. A szülők, vállalkozók, gazdasági egységek felajánlásaiból szép bevételhez jutott az intézmény, amelyből az udvari játékokat bővítjük majd. Köszönet támo­gatóinknak és a szervezőknek. Az óvoda kollektívája és a gyerekek Nyelvtanfolyam is segíti a tanulást A zagyvarékasi Damjanich János Általános Isko­lában szülői kezdeményezésre „Ismerkedés az angol nyelvvel” címmel hatvanórás, ingyenes angol nyelvtanfolyam kezdődött. Az első foglal­kozáson huszonegy tanítványunk szülője jelent meg. Bízunk abban, hogy az érdeklődők a jövő­ben jó eséllyel tudják majd segíteni, ellenőrizni gyermekük otthoni tanulását, gyakorlását. Ered­ményes munkát kívánva fáradozásukat köszöni: Mihályi István iskolaigazgató Korabeli felvétel az 1970-es nagy árvízről, a szolnoki „Mentetlenről, az egykori rendőrklub épületéről, amely azóta is a szabadidő hasznos eltöltését szolgálja ízlésesen ]y ' és kényelmesen átalakítva. Á mostani árvíz méretei aligha különböznek az akkoritól. (BEKÜLDÖTT FOTÓ)

Next

/
Thumbnails
Contents