Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-06 / 234. szám

1998. október 6., kedd 3. oldal Megyei Körkép * Épül a Penny Előreláthatólag november 20-a körül fejezik be Jászapátiban a Penny Market áruház építési munkálatait - tudtuk meg Stummer Istvántól, a beruházó szolnoki VIHB Rt. vezetőjétől. A mintegy 150 millió forintos beruházással Jászapáti központ­jában egy 1100 négyzetméter alapterületű bevásárlóközpont jön létre, mely az építési mun­kák befejezését követően rövid időn belül megnyitja kapuit. Élelmiszer a romániai nyugdíjasoknak? A hét végén, Szolnokon megtartott nemzetközi nyugdíjas-ta­nácskozáson és -találkozón több ország küldöttsége'mellett a romániai testvérvárosból, Nagybányáról is érkezett delegáció. A Máramarosi Nyugdíjasok Egyesületének elnökét, Costea Grigorét és alelnökét, Rákóczi Lászlót a romániai nyugdíjasok helyzetéről és az érdekükben végzett munkáról kérdeztük. Bevezetőben elmondták, hogy egyesületük 1991-ben alakult, a megyében tizennégyezer tagja és több fiókszervezete van. Munká­juk jellegét a nyugdíjasok nagy többségének rossz helyzete hatá­rozza meg. A nyugdíjak összege rendkívül eltérő, van tízezer és ti­zenhatmillió lejes nyugdíj is. (Je­lenleg körülbelül kilencezer lej egy dollár.) Mintegy hárommillió nyugdí­jas él a létminimum alatt. 1992- ben tizenkét napos éhségsztrájk­kal értékel, hogy szóba álltak ve­lük, azóta rendszeresen fogadja őket a prefektus, kaptak három klubhelyiséget, és segítséget a felújításukhoz, a működésükhöz. Szponzorok is havi rendsze­rességgel segítik a klubot, így száz-százötven ember a legrászo­rultabbak közül ingyen kaphat élelmiszert. Egyébként, mint bármely más klubban, az övéik­ben is szerveznek szórakoztató programokat, kirándulásokat. A tanácskozás folyamán Cos­tea Grigore két érdekes javaslatot is tett. Az egyik az volt, hogy Szolnok testvérvárosainak nyug­díjasszervezetei közvetlenül is vegyék föl egymással a kapcsola­tot, levelezés, látogatások során cseréljék ki tapasztalataikat. Ezt a többiek kedvezően fogadták. Másik javaslata már keltett némi kételyt, ugyanis arról szólt, hogy hívják föl az Európai Unió megfelelő szerveinek figyelmét annak érdekében, hogy jáijon közbe a román kormánynál a nyugdíjasok helyzetének javítása érdekében. Amikor ennek a javaslatnak a részletesebb kifejtésére kértük, az elnök elmondta, hogy nem köz­vetlen nyomásgyakorlásra, ha­nem erkölcsi támogatásra gon­dolt, az életszínvonal emelésének egy bizonyos szintjéig, hiszen az Európai Unió aligha foglalkozik komolyan olyan Románia befo­gadásával, amelyben három­millió nyugdíjas a létminimum alatt él. Befejezésül pedig megemlí­tette, hogy lépéseket tettek annak érdekében, hogy bizonyos alap- élelmiszereket Magyarországon termelői áron tudjanak besze­rezni. Debrecenben már előreha­ladott tárgyalások folytak, és ter­vezik, hogy a választások után alakuló szolnoki önkormányzat­tal is fölveszik a kapcsolatot eb­ben az ügyben. B. A. Hazafias kötetekkel gyarapodtak A karcagi városházán tegnap a Barbaricum Könyvműhely képviselői az 1848/49-es kun­sági eseményeket feldolgozó köteteket adományoztak a város általános és középisko­lái, valamint a városi könyv­tár részére. A Barbaricum Könyvműhely fő céljának tekinti a mai magyar irodalom, ezen belül is a Duná­tól keletre eső országrész érté­keinek támogatását, felkarolá­sát, valamint a finnugor és tö­rök népek irodalmának, kultú­rájának megismertetését. A Barbaricum vezetői tavaly kezdtek gondolkodni azon, ho­gyan járulhatnának méltókép­pen hozzá a szabadságharc 150 éves évfordulójának megün­nepléséhez. Akkor támadt az a gondolatuk - miután szeptem­bertől, már a Nat. szellemében kell tanítani bizonyos osztá­lyokban -, hogy megpróbálnak olyan könyveket kiadni, ame­lyek egyrészt segíthetik a törté­nelem tanítást, másrészt feltár­ják a korábban részben ismeret­len 150 évvel ezelőtti esemé­nyeket. Úgy gondolták, hogy ezeket a köteteket egy-egy osz­tálynyi példányszámban ingyen juttatják el Karcag, Kunmada­ras, Kunhegyes, Berekfürdő, Kisújszállás, Túrkeve, Kun- szentmárton, Mesterszállás, Kuncsorba iskolába és köz­könyvtáraiba. A tanulmánykö­teteket a karcagi önkormányzat és mintegy ötven támogató - köztük az Új Néplap - anyagi segítségével adták ki. Tegnap Elek György: Egy város a hát­országban (Karcag 1848/49- ben) és dr. Örsi Julianna: A Nagykunság 1848/49-ben című könyveket a karcagi iskolák képviselői vehették át. -de­Karcag időseit köszöntötték Az idősek világnapja alkal­mából a karcagi Csokonai könyvtárban tegnap dr. Faze­kas Sándor polgármester kö­szöntötte a könyvtár koro­sabb olvasóit. A város első embere jó egészsé­get kívánt az öregeknek, akik még ma is hűséges olvasói az in­tézménynek, s a könyvtárosok ál­tal szervezett rendezvényeken rendszeresen bemutatják a fiata­lok által is irigyelt sütési, varrási tudományukat. Arról nem is be­szélve, milyen nagy szeretettel nevelték fel gyermekeiket, most pedig az unokáikkal foglalkoz­nak odaadó türelemmel - húzta alá a polgármester, ők azok, akik átéltek háborúkat, egyéni tragé­diákat, mégis mindig talpra tud­tak állni. Az önkormányzat sem feledkezik meg róluk, hiszen rendszeresen nyújt számukra fű­tési és gyógyszertámogatást még akkor is, amikor a szomszédos te­lepüléseken ezt nem tudták bizto­sítani - mondta a polgármester. Meghatározó lesz az uniós felkészülés Jászberényben olyan struktú­rát szeretnének kiépíteni, hogy hazánk európai uniós csatlako­zásakor a város az első pillanat­tól igénybe vehesse az Unió ál­tal kínált lehetőségeket - emelte ki dr. Magyar Levente polgármester, az SZDSZ pol­gármesterjelöltje tegnap este tartott lakossági fórumán. A város jelenlegi oktatási és kul­turális rendszere - tette hozzá - az elkövetkező egy-két évben még alkalmas a feladatok ellátá­sára. Jászberény gazdasági fejlő­désével, a munkahelyek gyara­podásával egyre többen települ­nek be a városba. A szerkezet bi­zonyos átalakításával erre fel kell készülni oktatási és egyéb terüle­ten is. Négy év alatt az infrastrukturá­lis ellátottságot százszázalékosra kell kiegészíteni. Egyre égetőbb szükségszerűség a Jászberényt megkerülő főút megépítése. El­hangzott: a városból a parla­mentbe jutott országgyűlési kép­viselőkkel együttműködve az erre szükséges anyagiakat ki kell erőltetni az állami alapokból, bcs Közérzetünk A tőzsde veszélyes üzem Erre jó néhány honfitársunk csak nyár óta jött rá. Mert mi történt az év első felében? A tőzsdei árfolyamok szinte folyamatosan emel­kedtek, a BUX a 9000-es álomhatárt ostromolta. Az is a tőzsdére vitte hát megtakarított pénzét, aki azelőtt az sem tudta, mi a különb­ség a részvény és a buszbérlet között. Azután beütött a krach, és nem is csupán úgy, ahogy esetleg a tőzsdeügyekben valamivel jára- tosabbak számítottak rá. Mert arra azért gondolni lehetett, hogy a határ nem a csillagos ég, hogy előbb-utóbb megáll az árfolyamok általános emelkedése, sőt biztosan sokan arra is gondoltak, hogy egyik-másik papír esni fog. Legföljebb úgy tervezték, hogy az ilyet majd idejekorán elad­ják, másikat vesznek, szóval forgatják a papírokat, többször nyer­nek, néha veszítenek, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Arra azonban kevesen számítottak, ami bekövetkezett. A nagy­könyvben ugyanis nem csupán a részvényárak esése, de a bróker­cégek tönkremenetele is meg van írva. Igaz, korábban erre nem na­gyon volt példa, a tőzsde megnyitása óta az idei év elejéig talán ha két ilyen cég ment tönkre, az idén viszont már vagy hat, és még nincs is vége az évnek. Egy brókercég tönkremenetele pedig azt je­lenti, hogy a részvénytulajdonosok, akik ott forgatták a papírjaikat, pénzüknek csak egy részét látják viszont, azt is hosszú idő múlva, és tetemes veszteséget kell lenyelniük. De hát miért? - kérdezi a gyanútlan befektető, hiszen a megvásá­rolt részvénynek meg kell lennie valahol. Elvben ez így is van, pon­tosabban így kellene lennie. A valóságban azonban sok cég maga is játszik a tőzsdén, és ha veszít, vagy bármilyen ok miatt hirtelen fi­zetési kötelezettsége támad, nem mindegyik tudja megállni, hogy a keletkezett lyukat ne az ügyfelek részvényeinek „kölcsönvételével” tömje be. Nyilván úgy gondolják, hogy a nyereségből majd vissza­adják a kölcsönt, de ez vagy sikerül vagy nem. Különösen a kis cé­gek buknak bele könnyen az ilyen ügyletekbe, amelyek mögött nem áll tőkeerős pénzintézet. Mit tegyen tehát a kisbefektető? Ha a pénzét nem akarja kockáz­tatni, kerülje el nagy ívben a tőzsdét. Ha viszont tudja vállalni az esetleges veszteséget is, mert van annyi pénze, akkor ne csupán részvényekből, de brókercégekből is képezzen „portfóhóf’, azaz ne minden pénzét egy céghez vigye, és olyanokat válasszon, amelyek mögött erős banki háttér van. Ilyen módon elfogadható mértékűre csökkentheti a brókercég bukásával járó kockázatot, és már „csak” az árfolyamokat kell figyelnie. Bistey András Negyedszer rendezett jótékonysági napot a szolnok-szandaszőlősi Varázs fodrász- és kozmetikai szalon. A vasárnapi eseményre a tűzoltók voltak „hivatalosak”, akiknek az egész napi bevételt felajánlotta a tulajdonos, Gaál Zoltánná és kollégái. A nap támogatója a Pikoló Kft. volt. fotó: m. j. Épületszigetelők és Tetőfedők Magyarországi Szövetsége 1998. október 8-án, (csütörtökön) 10.30 -12.30 között a szolnoki Városi Művelődési Központban rendezi meg közé szak p-alföldi regionális mai napját Témakör: Ù 1 TETŐFEDÉSEK, HOMLOKZATOK, SZIGETELÉSEK Szakkiállítás, konzultáció, szakmai fórum, tetőfedés, bádogozás, hő-, hang- és vízszigetelés. Anyagok árkedvezménnyel! •1M77WIH' Hét jelölt versenyez a polgármesteri székért Úgy tűnik, valamilyen varázsa lehet Jászladányban a pol­gármesteri széknek, mert végül heten(!) maradtak „ring- ben” a polgármesterségért (is) folytatott, október 18-i hely- hatósági választásokra. (Megyénkben emellett Kőtelken van még hét polgármesterjelölt - szerk.) A jászladányiak mind- ahányan független jelöltként versengenek, kivéve egyikü­ket, aki a Munkáspárt támogatását élvezi. Vajon miképpen vélekednek erről a bőségről á jászladányi lakosok? Legelőször Kalmár Andrást, a községi választási iroda veze­tőhelyettesét kérdeztük.- Mindenkinek száznegy­venegy ajánlószelvényt kellett nálunk összegyűjteni, és ez az ő esetükben bőségesen meglett.- Minek tulajdonítja ezt a hallatlanul nagy érdeklődést?- Valószínűleg annak, hogy ennyi embernek van akkora önbizalma, miszerint ő a be­futó. Magyarul: úgy van vele, hátha rá adják a legtöbb voksot. Nosza, nyakunkba vettük a községet. A templom előtt egy kerékpáros édesanya a kérde­zett:- Hallottam, sok a jelölt, a megyében itt van talán a leg­több meg még egy helyen. Az az igazság, a hétből négyet is­merek csak, természetesen kö­zülük választunk a férjemmel. Még nem döntöttünk a szemé­lyéről, de mielőtt bárkire vok­solunk, elmegyünk meghall­gatni a programjukat. A szomszédasszonya ezt fűzi hozzá:- Olyan ez a település, hogy nehéz itt bármit változtatni. Va­lamikor egy rendőr tartott ren­det, most este félve megyünk a sógorékhoz, mert a mai Jászla- dány sötétedés után sajnos nem mindenhol biztonságos. Egy gyermekes fiatalasz- szony:- A szüleim miatt itt ragad­tunk, hiszen évekkel ezelőtt vettünk egy házat 1,7 millióért. Most a feléért sem biztos, hogy el tudnánk adni, mert ez a tele­pülés nem vonzó. Nem olyan, hogy ide költöznének az embe­rek, kivéve a romákat. Pávai Sándor a település díszpolgára, esperes, az érseki egyházmegye nesztora, azaz legidősebb papja.- Persze hogy kilencvenegy évesen is elmegyek szavazni, ez állampolgári kötelességem. Nagyon sok a jelölt, de én vál­tozatlanul Sziráki Benedekre voksolok, őt tartom a legráter­mettebbnek. Egy egyedülálló, szép arcú hölgy:- Tősgyökeres idevalósi va­gyok, házat vettem, lehorgo­nyoztam nagy szerencsétlensé­gemre. Itt ragadtam, mert fiata­lon jól éreztem magam. Volt szórakozási lehetőség, és este is ki lehetett menni az utcára. Most a közbiztonság borzasztó, az utak kátyúsak, nézze meg a Baross utcát! Természetesen elmegyek szavazni, a válto­zásra, valamelyik fiatalra adom az igenemet. Nyugdíjas öregúr:- Nekem teljesen mindegy, csinálják meg a rózsakertet, és akkor elégedett leszek.- Hol az a rózsakert?- Aki olvassa, tudja. Lehet, a régire szavazok. Fiatal diákfiú, de már betöl­tötte a tizennyolcat:- Itt az ideje, hogy más üljön a „kormányrúdhoz” itt is. Nem véletlenül lett harminc-egyné- hány éves a miniszterelnök. Én már tudom, melyik fiatalra voksolok. Kiss Ferenc László'.- írja bele nyugodtan, Ga- valdik Mihály a jelöltem, ő igazi szocialista.- De a Munkáspárt támo­gatja.- Igen, mert szerintem lé­nyegében egy vagy egymáshoz közelálló a kettő. Egy idős nyugdíjas asszony, aki nagyon kevés pénzből él:- Egyszer már segítettek raj­tunk a párommal, pedig mi nem tartozunk a kisebbséghez. Kap­tunk segélyt, és bizony az na­gyon jól jött tél előtt. A mosta­niak adták, a mostani polgár- mesterre voksolok. Autójából száll ki egy kala­pos férfi: - Uram, ide már új szemléletű ember kell. Nem si­ránkozó, hanem aki egy forint­ból másfelet tud csinálni. Kevés az, hogy köztiszteletben álló valaki, elvégre a mostani piac- gazdaság másféle típusú veze­tőket, vezetőt kíván. Akad a hét versengő között olyan, aki eh­hez közelálló. Két húsz év körüli cigány- gyereket faggatok, hogy kire szavaznak. Osszenéznek, az egyik rögtön kapcsol, és így fe­lel erre a kérdésre:- Ingyen nem mondjuk meg. Talán egy százasért... Nem álltam kötélnek, így szegényebb lettem esetleg egy névvel. De ami nem mellékes, a százasom megmaradt... D. Szabó Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents