Új Néplap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-22 / 170. szám

4. oldal Körkép 1998. július 22., szerda Hullott gyümölcsből olcsóbb Cefrét szabad, cukorcefrét tilos készíteni A kertben lehullott gyümölcsökből bárki készíthet cefrét, amennyiben az élelmiszer-ipari előírásokat betartja és szesz­főzdében állíttatja elő a pálinkát - jelentette ki lapunknak Gombkötő Ákos. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancs­nokságának munkatársát arról kérdeztük, hány liter házi pá­linkát lehet „büntetlenül” otthon tartani? Fuzáriumos a búza Több mint hatezer tonna búzát vásároltak fel a kis­termelőktől a raktárak kedd délelőttig, ám problémát je­lent, hogy igen sok a fuzári- ummal fertőzött szállítmány - közölte Máhrné Kaza- reczki Éva, a Concordia Közraktár és Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója kedden. A vezérigazgató megerő­sítette: a kistermelők vá­laszthatnak a raktárak kö­zött, de csak a számukra ki­jelölt 28 tárolóhely valame­lyikében adhatják le a búzá­jukat a kvótajogosultságu­kat igazoló levél ellenében. Nagyon sok a fuzárium- mal fertőzött gabona. Elő­fordul, hogy a megengedett érték hússzorosát is megha­ladja a fertőzés. Emiatt je­lentős feszültségek alakul­tak ki, de a raktárak nem vehetik át az ilyen tételeket, mert a fuzárium fertőző és vetélést okoz emberi és ál­lati szervezetben egyaránt. Értesülések szerint az ag­rártárca vezetője az inter­venciós felvásárlást ki akarja terjeszteni az árpára, a rozsra és a tritikáléra is. Torgyán József várhatóan a napokban írja alá az ezzel kapcsolatos rendeletet. Az MNB hivatalos devizaárfolyamai (1 egységre, forintban) Angol font 355,57 Francia frank 36,08 Japán jen (100) 154,71 Német márka 120,98 Olasz líra (1000) 122,65 Osztrák schilling 17,20 Svájci frank 143,06 USA-dollár 215,90 ECU 238,76- Mindenki annyi cefrét készít­het, amennyi gyümölcse van és természetesen pénze, hogy kifi­zesse a pálinka lefőzése után járó szeszadót. Az adó mértékét törvény írja elő, ez jelenleg hektoliterfokonként 390 forint. Aki egy időszakban száz hekto­literfokot meghaladó pálinkát készíttet, annak hektoliterfo­konként 970 forint szeszadót kell fizetnie. A szeszadó alapját a szesz­mérőgéppel megállapított pá­linka és borpárlat mennyisége képezi. Jelenleg a bérfőzést vál­laló szeszfőzdék 40-51 száza­lék szeszfok között adják ki a főzetők részére a pálinkát. A szakembertől megtudtuk: pálinkát csak engedéllyel bér­főzést végző szeszfőzdében le­het készíttetni, ahol erről - a jövedéki adó lerovása után - származási bizonyítványt állí­tanak ki. A házilagos előállítást a törvény bünteti. Az otthon tá­rolt mennyiséget viszont nem korlátozza: mindenki annyi li­ter pálinkát tarthat a háznál, amennyinek származását, ere­detét a szeszfőzdében kiállított származási bizonyítvánnyal igazolni tudja.-Az elmúlt időszakban sok helyütt foglaltak le a fináncok cefrét borhamisításra gyana­kodva...- A vámosok olyan, szesz előállítására alkalmas cefrét foglaltak le, amelynek szénhid­rát- vagy alkoholtartalma ötven százalékot meghaladó mérték­ben ipari és étkezési cukorból, mézből származik, ezt a szak­zsargon cukorcefrének nevezi. A cukorcefre pálinkafőzésre és borhamisításra egyaránt alkal­mas. Ez viszont jogellenes cse­lekménynek minősül, amely ily módon büntetendő. Újvári Gizella Ha csökkennek az adóterhek Járai Zsigmond pénzügyminiszter fő feladatának az adóteher csökkentését tekinti. Nyilván ebbe beleérti az élőmunkát terhelő kötelező társada­lombiztosítási és nyugdíjjárulékot is. E terhek csökkentése az alábbi lehetséges hatásokkal jár. Egyrészt megnő az adóalanyok - cégek és szemé­lyek - fizetőképes kereslete vagy megtakarítása. Ez a cégeknél az anyagok, segédanyagok, üzem­anyagok, munkaerő vásárlását, s a kibocsátás bővítését jelenti a nagyobb bel- és külföldi érté­kesítés reményében. A vállalati megtakarítások gyarapodása a beruházási forrásokat emeli. A lakosság nagyobb fizetőképes kereslete a fo­gyasztási cikkek értékesítését élénkíti, a megtaka­rítások szaporodása pedig a befektetési instru­mentumok keresletét. Az adóteher csökkenése te­hát vagy élénkíti a konjunktúrát, vagy fokozza a vagyonképződést megfelelő kínálat esetén. A második hatás az adómérséklő ország ver­senyképességét növeli, mert az adóztatott vállal­kozások költségei csökkennek. Az adók zöme és a járulékok ugyanis vállalati költségként jelentkez­nek, vagy a bérek közvetett költségeiként, tőke­költségként, vagy az erőforrások költségeiként. De hathatnak úgy, mint a jövedelemadók, növelik a bérek színvonalát. Az elvileg áthárítható for­galmi és fogyasztási adók is bele vannak kalku­lálva a bérekbe. Ezért ma az adók és a járulék­terhek országok közötti különbsége jelentősen be­folyásolja a versenyképességet. A versenyképes­ség szempontjából a legnagyobb serkentő hatása a bérmellékköltségek mérséklésének van. A bevételek csökkenésének maga után kell vonnia a kiadások mérséklését is, ha az ország nem kíván sem az eladósodás, sem az infláció növelésének útjára lépni. A kiadáscsökkentés ál­talában kétféle módon, illetve azok együttes al­kalmazása révén mehet végbe. Az egyik a felada­tok csökkentése, pl. valamely állami, társada­lombiztosítási célról való lemondás. A másik módszer a cél megvalósításának olcsóbbá tétele. Ennek fontos eszköze a racionalizálás, illetve magángazdasági módszerek alkalmazása állami, illetve önkormányzati feladatok megoldásánál. Az adók mérséklése, reformja valamennyi fej­lett országban napirenden van. Ezért, ha mi nem hajtanánk végre tehermérséklést, s a többi ország igen, romlana a versenyképességünk. (bácskai) Kunhegyesen hétből már csak egy maradt - Alapítványt hoznak létre Megmentik az enyészettől az utolsó szélmalmot Korabeli, nyolc évvel ezelőtti felvétel az utolsó, megmaradt kunhegyesi szélmalomról. Az épít­mény állapota azóta egy cseppet sem javult. Sőt... FOTÓ: M. J. Száz esztendeje Kunhegyesen a község különböző szélein, legelőin hét szélmalomnak forogtak a vitor­lái. Mára ez a szám egyre zsugoro­dott, hiszen mindössze a település Kenderes felőli részén árválkodik az utolsó mohikán, a Komlósi-féle szélmalom. Egyre reményteleneb- bül, megtépázottabban dacol jó idővel, rosszal, hóval, széllel, eső­vel, faggyal. Pedig hajdanában szélmolnámak lenni rangot, nagy rangot jelentett, hiszen a tapasztalt, tanult molnár egy személyben ácsmester is volt, ráadá­sul illett úgy aludnia, mint nyúl a bo­korban. Arról nem beszélve, hogy ismernie kellett a szelek járását, hi­szen a vihar nagyon sokszor korom­sötét este, éjszaka csapott le. Lehetett villámlás, jégeső, rögtön pattanni, ugrani kellett, akár az ágyból is, szél­irányba fordítani a kupolát, a vitorlá­kat, de ha süvíteti a fergeteg, nem ár­tott letekemi, félig felhajtani a 77 centiméter széles vásznakat sem. Nem véletlenül élt arrafelé az a szó­lásmondás, hogy: „A jó szélmolnár, meg a szamár megérzi az időt”. Aki szédült, viszolygott a magasságtól, mélységtől, jobb volt, ha máshol ke­reste a kenyerét. Persze azért nem kellett sajnálni, félteni őkelmééket, mert megérték a pénzüket. Ránk ma­radt az az anekdota, amikor a szél­molnár megkérdezte a garatos leg­ényt, szóval azt, aki a búzát felönti:- Mihály fiam, kivetted mán’ a vámot?- Ki - felelt a legény kunosán, röviden.- Látta a paraszt?- Nem - így a kérdezett.- No, akkor vedd ki újra, hadd lássa! - hangzott a parancs. Nyámnyila legények ide nem illettek, mert az „asszonyszűtte” zsákok 120 litere­sek voltak, amelyekhez vállas ember kellett cipelni, hiszen a közönséges halandó fel sem bírta emelni. Mára csak egy, csak egy legény, akarom mondani szélmalom van a gáton, a Kom­lósi-féle. Pedig ők csak 1902-ben vették meg, elvégre azt Mohácsi építette valami­kor a múlt század hajnalán. 169 téglasor adja a magasságát a földtől felfelé, ami majdnem tizenhárom méter. A falvastagság lenn 90 centi, a negyedik szinten 45, a leg­tetején, az ötödiken 30 centi. Egy ekkora monstrum 130 ezer téglát nyelt el. Négy­féle lisztet őrölt a malom, attól függően, mit kért az őrlető. Csinálhatták parasztosan is, ez szitálás, különválasztás nélkül jött le. Az őrlés a második szinten folyt és egy efféle malmot általában három pár kővel szereltek fel. Egy lisztet őrölt, a többi mikor mit: darát, durva szemeset. A kö­vek 25-45 centi vastagok voltak. Egy, legfeljebb kétévente szét kellett szedni őket, szakszerűen megvágni, csákány­nyal, vésővel, kalapáccsal. Egyesek olyan kemények voltak, hogy szikrázott rajtuk a szerszám. Nagyon sebesen nem szerették járatni a köveket, hogy ki ne szakadjanak, repüljenek a helyükről, így azok percenként általában hatvanat for­dultak. A vitorlák hossza 12 méter, a szé­lessége 195 centi volt. Vászonnal bon­tották, abba már a tíz kilométeres szél is úgy belekapott, hogy forgatta a kereke­ket, malomköveket. írásomhoz nagy segítséget nyújtott Horváth Lajosnak az 1982-ben szerkesz­tett Kunhegyesi szélmalmok című mun­kája. Ezt az utolsó szélmalmot valami­kor eladták a szentendrei skanzennek. Szerencsére nem bontották le, a város később visszavásárolta, hiszen nincsen annál jobb helye ott, akiknek egykor dolgozott. Igen ám, de a helyreállítás pénzbe, sok-sok pénzbe kerül. Ezért szándékoznak létrehozni egy Szélmalo­mért Alapítványt. A város vezetői, szak­emberei ebből az alkalomból rendeztek egy összejövetelt, amelyen helyiek, el­származottak mintegy hetvenen vettek részt. Az ott lakó vállalkozók vállalták az eljárás, az alapítvány bejegyzésének a költségeit, amelyik remélhetőleg nyár végére meglesz. Ettől fogva lehet fizetni, segíteni bármilyen kis vagy nagy ado­mánnyal a teljes helyreállítás pár milliós költségeit. Mert ez a munka pénzbe kerül, nem is kevésbe. Ráadásul a huszonnegye­dik órában vagyunk, hiszen a nagy kő­monstrum állapota évről évre romlik. És ha a helyreállítás sikerülne, a mostani nemze­déknek a dédunokái is megcsodálhatnák, őseik az 1800-as években milyen malom­ban őröltettek négyféle lisztet: amelyből az asszonyok tíz-tizenkét kilós kenyereket sü­töttek a négyszögletes vagy kerek alakú kemencékben. D. Szabó Miklós Bevásárlóközpontok, nagyáruházak sűrűjében Nőtt a kisboltok forgalma A bevásárlóközpontok hir­telen elszaporodásával egy­re gyakrabban vetődik fel a kérdés, vajon a kiskereske­delem állja-e a versenyt. Sokszor halljuk, hogy a kis­kereskedők a bőrükön érzik a kereskedelmi struktúra- váltást és attól tartanak, hogy „a nagy hal megeszi a kisebbeket”. Az Európai Unió országaiban a ’80-as évektől kezdődően általános tendencia a keres­kedelem koncentrációja, ezen belül a bevásárlóközpontok szerepének a növekedése - tudtuk meg Seres Antaltól, az Magyar Tudományos Aka­démia Közgazdasági Kutató- központjának főmunkatársá­tól. - Magyarországon az Eu­rópai Unióhoz való csatlako­zásunkból adódóan bizonyára ugyanez a tendencia fog ér­vényesülni. Nem kizárt az sem - tette hozzá a kutató -, hogy a né­met fejlődési trendhez hason­lóan az elkövetkező 5-10 év­ben az üzletközpontok erőtel­jes felfutási szakaszához ér­kezünk. Visszaszorulnak a hagyományos nagyáruházak a kis alapterületű „szakcente­rekkel” szemben. A nemzetközi tapasztalatok ugyanakkor nem igazolják azt a félelmet, hogy teljesen meg­szűnnek a kisboltok. Ehelyett inkább módosul a profiljuk, átalakul a szerepük. Igaz, hogy a forgalom zöme a be­vásárlóközpontokban kon­centrálódik, de eközben a kis- üzletek, kisvállalkozások vál­tozatlanul fontosak az ellátás­ban, így számuk radikálisan nem is csökken. A már felépült bevásárló- központokról is kiderült, hogy „vállalkozásbarátok”, hiszen azokat többnyire olyan kiske­reskedők működtetik, akik bérleti viszonyban állnak a tu­lajdonossal. A bolti kiskereskedelem áruforgalma 1995-től fokoza­tosan csökkent. A Központi Statisztikai Hivatal 3 év alatt 7 százalékos csökkenést jelez, de egyes szakmai becslések ennél nagyobb arányú csök­kenést feltételeznek. Ennek oka - véli Beller Alice, a KSH főtanácsosa - elsősorban a vásárlóerő mérséklődése, má­sodsorban pedig a ki nem mu­tatható, de érezhetően bővülő feketegazdaság. A tízezer lakosra ma Ma­gyarországon 122 kiskeres­kedelmi bolt jut. Ezt úgy is számolhatjuk, hogy az 1997. évi 3 ezer milliárd forint ér­tékű bolti kiskereskedelmi forgalom mintegy 124 ezer ,hálózati egységben” bonyo­lódott le - ezeket 88 ezer gaz­dasági szervezet üzemeltette. Szinte valamennyi szakmá­ban keresettebbek a szaküzle­tek az általános vagy vegyes profilú üzletekkel szemben. Jelentős változás, ami nyil­ván a jövedelmi viszonyok átalakulásával függ össze, hogy 1998-ban - több év után először - a kisboltok for­galma is emelkedett, igaz, egyelőre csupán 1-2 száza­lékkal. Amennyiben megnö­vekszik a vásárlóerő - már­pedig a gazdaság növekedé­sének megindulása után ez is várható - akkor a nagy üzlet- központok, áruházak mellett a kicsik is megélnek majd. Cs. J. Kanadai segítség a ragyogó fogakért Júliusban a jászjákóhalmi lakosok még mindig mesélnek egy emberről, aki fogkefét, fogselymet ajándékozott az ut­cán, és beszélt az érdeklődőknek a helyes fogápolásról. Mint megtudtuk, a hölgyet Margit Juhásznak hívják, aki 18 éve a kanadai Ontario ál­lamban él, s most szülőfalujá­ban, Jákóhalmán „Ragyogó fo­gak” elnevezéssel programot indított.- Miért a jákóhalmi embere­ket szeretné a helyes fog- és szájápolásra tanítani?- Itt laktam 14 éves koromig, de engem senki sem tanított meg a helyes fogápolásra. Sem az iskola, sem a családom. Ez az egyik oka, amiért tenni sze­retnék valamit. A másik pedig, hogy nyaranta, amikor hazajá­rok, látom az itt élők fogait. Ez is cselekvésre sarkallt.- Készített egy szemléltető albumot, tartott egy előadást szülőfalujában - hogyan kap­csolódik ez a szakmájához?- Kanadában fogápolóként dolgozom. Ez a szakma kinn már 40 éve létezik. Sokan a fogorvos munkájával azono­sítják, ez azonban egy külön­álló szakma. A fogorvos ki­húzza, tömi, javítja a fogakat, mi viszont az egészséges fo­gak és egészséges íny megtar­tására tanítjuk a beteget. Já- kóhalmára minden évben ha­zalátogatok, ezért gondoltam, hogy összeállítok egy magyar nyelvű albumot, melyben bemutatom a munkámat, az egészséges fogakat, a táplál­kozást és persze a helyes fog­ápolást. Mindezt azért, hogy felhívjam az itt élők figyel­mét, mert ez csak figyelem kérdése.- Az előadásán fotókat is ké­szített.- Ha hazautazom, megmuta­tom ezeket a fényképeket az egyik helyi szövetségnek - melyhez 700 fogápoló tartozik -, és a segítségükkel mesélek nekik az itteni tapasztalataim­ról. Esetleg emellett még cikket is írok egy szakmai lapnak.- A továbbiakban mire ké­szül Jákóhalmán ?- Nagyon nagy terveim nin­csenek. Szeretnék kanadai vál­lalatoktól, barátoktól ismét gyűjteni segédanyagot, adomá­nyokat, és jövő nyárra, amikor hazalátogatok, szeretnék el­menni az itteni iskolákba és tá­jékoztatók segítségével a meg­őrzésről, a fogak épségéről be­szélnék.- Ön szerint Magyarorszá­gon szükség lenne-e ilyen irá­nyú képzésre?- Mindenképpen hasznos lenne, mert a fogorvosnak tanu­lók - tudomásom szerint - alig 3 hétig tanulnak fogápolást. Ez viszont hosszabb időt igé­nyelne, hiszen mi - fogápolók - nemcsak a sárga fogakat tisztít­juk, az eldugult nyálcsatomákat észleljük, hanem az előrehala­dott ÁIDS-es betegek tüneteit is felismerjük.- Hogyan reagált erre a kez­deményezésre Jákóhalma la­kossága?- Azt gondolom, jövőre vár­nak vissza, sőt a piacon már meg is szólított egy anyuka - gyermekének korábban fogke­fét ajándékoztam -, és azt mondta nekem: „Remélem, hogy sikeresek leszünk, ezután talán majd rendszeresen mos fogat a gyerek.” T. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents