Új Néplap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-06 / 131. szám
Apám haláláig emlegette azokat a pofonokat, amelyeket még elemi iskolásként kapott hittanórán, mert nem volt elég, hogy vasárnap nem ment el a misére, de büszkén a plébános képébe vágta: a jövő héten sem lesz ott a templomban. Persze ez a két világháború között esett meg, amikor még a fegyelmezés eszközeként szolgált a nádpálca, a vonalzóval osztogatott körmös. Saját emlékeimben kutatva ilyet már nem leltem fel, legfeljebb a tornaórákon a fegyelmezetlen nebulót célba vevő hatalmas kulcscsomót, mely gyakran a kiszemelt helyett másik diák gyomorszáját találta telibe. Ma már — tartják — ilyen nem eshet meg, hiszen egy kiadós szülői verés is törvénysértőnek számít. Mégis, a közelmúltban két településen járva hallottam: az iskolában a tanárok nyaklevesekkel, „kokikkal” próbálják meg jobb belátásra bírni a roma gyermekeket. Az elcsattanó pofonokat aztán néha a szülők torolják meg a tanárokon — hasonló módon. TELEKI JÓZSEF ________ I lyen háború dúl Tiszabőn. Itt már hagyománya van a tanulók verésének — állítja egy öreg roma. Az iskolában zárt ajtók mögött folyik a tanítás. Reggel nyolc óra után oda emberfia be nem léphet, mert még a tanterem is harctérré válhat. Megesett, hogy az óra közepén törtek rá szülők a tanárra. Az is előfordult, hogy az iskolába berohanó felnőtt a szomszéd gyermekén akart elégtételt venni valamely sérelme miatt. Érdeklődésemre két pedagógus néhány perc alatt vagy öt esetet sorol fel, amikor a hazafelé tartó, buszra váró kollégájukra támadtak rá cigányasszonyok. (A többségében romák lakta faluban ugyanis szinte minden tanár, de még az önkormányzat vezetői is „bejárók”.) — Egyik alkalommal a buszvezető szedte le a cigánynőt a kollégánkról. Ha nem lép közbe, akkor úgy megtépi, hogy kórházba is kerülhetett volna — emlékszik vissza egy fiatal tanárnő. Karaterúgás a tornaórán A településen mégis leginkább egy február végi esetet emlegetnek, amikor verekedés robbant ki egy cigány diáklány és a testnevelő tanárnő között. Hogy pontosan mi történt, azt kideríteni a bíróságnak sem lesz egyszerű. A történtek után néhány héttel a faluban abban mindkét fél megegyezett, hogy testnevelésórán Mága Tünde rágógumizott és hiába szólt neki tanára, csak „kérődzött” tovább. — Meghúzta a lány haját, majd kitépte — meséli az apa, Mága Zoltán —, csoda, hogy védekezett és karmolt? A tanárnő azonban egy karatemozdulattal úgy gyomorba rúgta, hogy összeesett a lány. A tanárnő ezzel szemben állítja, csak elindult a gyerek felé, amikor a lány ráugrott és ütötte, karmolta őt, ahol érte. „Mit tehettem mást, védekeztem, ahogy tudtam” — emlékszik vissza a fiatal pedagógus. A történet persze gyorsan elterjedt az iskolában, annál is inkább, mert mély, vérző sebekkel sétált be a tanáriba a testnevelő hölgy. A tanítás azonban folyt tovább. Az utolsó órára betoppant a polgármester, aki a cigánycsalád elmondása szerint kihívatta az óráról a gyereket, és úgy vágta szájon, hogy az berepült a tanterembe. — Erről szó sincs, az tény, hogy kihívattam az óráról, de nem ütöttem meg. Csupán jó alaposan megráztam, azt hiszem még a pulóvere is elszakadt — mondja Négyesi Zoltán. Mit keresett a falu első embere az iskolában? A feleségéért ment. Am nemcsak a polgármesterné dolgozik az iskolában, hanem fiai is, sőt a helybenhagyott tetnevelő hölgy az egyik fiának menyasszonya. — Másnap behívtam a hivatalba a szülőket, hogy tárgyaljuk meg az esetet — meséli a polgármester — de minősíthetetlen hangnemben beszéltek. Az egészet felvettem magnóra. Ezután döntöttem úgy, hogy feljelentést teszek a bíróságon. A törvényszéki döntéstől nem sokat vár a polgármester. Úgy véli, mire határozat születik, eltelik egy-két év, és akkor a már karon ülő gyermekkel megjelenő cigányasszony ügyét elrendezik egy ejnye-ejnyével. Am a cigányok is bírósághoz fordultak. A lánynak ugyanis másnap is fájt a hasa és vérzett. A körzeti orvos azonnal mentőt hívott és bevitték az ifjú hölgyet a szolnoki kórházba. Ott az ügyeletes orvos kérdezte meg a cigánycsaládot, hogy nem tesznek-e feljelentést. Tettek. így most már a Ütőképes tantestület Az órán elcsattanó pofonok, mint jelenség a mai iskolarendszerünkben gyökerezik — véli a Szolnoki Roma Esély Alternatív Szakiskola pedagógusa, Imrei István. A korábban a tiszabői Frei- net-műhelyt vezető tanár szerint a teljesítményorientáltság, mely az utóbbi évtizedekben az iskolába járó gyermekeket idő előtti, életkori sajátosságaiknak nem megfelelő kemény versenyhelyzetbe kényszeríti, nagyon sok területen okoz problémát a tanulóknak és a tanároknak egyaránt. Az elmúlt években egyre romló élethelyzetű cigányok jövőképe is mind jobban elbizonytalanodik. Ez az iskolákban úgy jelentkezik, hogy a cigánygyermekeket igen nehéz a hagyományos módszerekkel tanulásra, a tanárral való együttműködésre szorítani. A gondok orvoslására két út áll a pedagógusok előtt: megpróbálják megszerettetni az iskolát és a tanulást a gyerekkel, s erre lehetőséget adnak a ma már elfogadott reform- pedagógiák — Freinet, Waldorf, drámapedagógia. A másik út a megrendszabályozás, a hagyományos kényszerítőeszközök használata. A szigor időlegesen sikerhez is vezethet, de hosszú távon megoldhatatlan problémákat okozhat — mondja Imrei István. bíróságon a sor, hogy tisztázza a helyzetet. A döntés — legyen bármilyen — aligha hoz békét a faluban. Ki védi meg a tanárokat? A megye másik végén, Jászapátiban nemcsak az iskolai pofonokról, de a romák valóságos kiközösítéséről mesél egy hölgy. Még egy szülői fórum összehívását is tervbe vette az egyik helyi vendéglőbe, ám magára maradt. A megbeszélt időre csak néhány purdé érkezett meg. A vendéglő tulajdonosa azonban őket sem engedte be, mondván: még ide szoknak. — Látja, ez van. Tavaly a strandról is kitiltották a cigányokat, mert állították, miattuk van sok lopás. A vakáció utolsó napjára aztán szponzorok segítségével rendeztem a roma gyerekeknek egy fürdőnapot, hogy jobb kedvvel menjenek az iskolába. A hölgy — aki egyébként férjével Ausztriában él és Jászapátiban csak egy nyaralót örökölt szüleitől — nem titkolja keserűségét, hogy egyetlen roma szülő sem jött el az újságíró kedvéért össszehívott panasznapra. Később egy cigány férfi jelenik meg, aki igyekszik tisztázni, ő valójában nincs is jelen. A városban nemrég megalakult roma szervezet vezetője lenne, ám csak néhány éve él a településen. Az iskola körüli botrányba pedig nem akar bekapcsolódni. így a gyerekek sem igen akarnak megszólalni, mi is történik az István Király Általános Iskola falai között, ahol a tanulók 30 százaléka roma. Végül is abban maradnak, hogy a hölgy sorolja a fenyítési módszereket a gyerekek pedig igent vagy nemet intenek fejükkel. „Pofon, pa- jeszhúzás, fültépés, koki, körmös ....” — szól a felsorolás, a lurkók pedig megállás nélkül bólogatnak. A városban viszont van aki állítja: a romák miatt este már fél kimenni az utcára. Mások arra emlékeznek, hogy néhány esztendeje három tanárt is alaposan helybenhagytak a cigány szülők. A szóbeszéd szerint az egyik pedagógus — aki a kollégái a legjobb tanárok közt tartottak számon — az alapos verés hatására hagyta el az oktatói pályát. A iskola igazgatónője minderről nem akar nyilatkozni. Lékó Béláné örül, hogy a tantestületben megnyugodtak a kedélyek. Am hogy a városban terjedő hír igaz lehet, azt az intézményvezető kérdése erősíti meg: „Ki védi meg a tanárokat?” — Van, akik szerint hivatalos személynek kellene lenni a pedagógusoknak is, de ez sem jelentene biztos védelmet — állítja Jakaiics Árpád. A megyei pedagógiai intézet vezetője nem tud se tanár-, se gyermekverésekről. Mint mondja, az intézet nem hivatal, így nem is dolga eljárni. Működtetnek ugyan egy diákjogi tanácsadó irodát, ám ez még annyira új, hogy kevesen ismerik. A romák pedig más területen is nehezen tudják érvényesíteni jogaikat. Egy pofon nem a világ Jászapátin pont ezért vállalta fel a romák ügyét a Burgenlandban élő magyar hölgy. Úgy véli, az erőszak erőszakot szül. Az iskolákban kiosztott pofonok miatt durvulnak el a cigányok, és követnek el erőszakos bűncselekményeket. Ezt is megelőzendő fordult a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosához. Az ombudsmani vizsgálat azonban csak olaj volt a tűzre. A többség úgy vélte, a hölgy menjen vissza Ausztriába és ott foglalkozzon a leszakadó rétegek problémáival. Egy kicsiny, ám annál hangosabb és erőszakosabb cigány réteg megjelenését vélték felfedezni. A vizsgálat ennek ellenére folyik a városban. Az iskolák oktató-nevelő munkáját már górcső alá is vették a szakemberek. — Megnézték a pedagógiai programot, és mindent a legnagyobb rendben találtak. Nem véletlen, hiszen más szakemberek is példaértékűnek tartják a Jászapáti két iskolájában végzett nevelőmunkát. Elég ha arra utalok, hogy nálunk a heti plusz hat kötelező felzárkóztató óra helyett huszonötöt tartunk. Külön figyelmet fordítunk a szocializációra, a magatartászavarokkal küzdő gyerekekre — válaszolja érdeklődésemre Lékó Béláné. A papírokból azonban aligha derülne ki, hogy az órán elcsattan-e egy pofon, koppan-e a koki — vélte az ombudsmani vizsgálat pedagógiai részét vezető Aár Tamás Lajos. A szakember szerint arra semmi jelet nem találtak, hogy elkülönítenék a gyerekeket, és az iskola légköre sem arra utalt, hogy testi fenyítést alkalmaznának. Bár azt Aár is bevallja, hogy panaszos híján — a szülők és a gyerekek hallgatnak — nehéz megállapítani, mi történik a tanteremben. A városszéli tónál pecázó, az iskolapadból éppen kinőtt legényke — a korábban a különböző fenyítési módszerekre buzgón bólogató cimboráinak ellentmondva — állítja, őt sohasem verték meg az iskolában. Igaz szerinte egy-két füles nem számít az otthon nadrágszíjjal adagolt üdegekhez képest. ILLUSZTRÁCIÓ: BARTALOS & ZSOLDOS
